Harry eddig úgy gondolta, hogy a csókolózás az az egyetlen intim tevékenység, amiben azért van némi tapasztalata és talán még valamennyire jónak is mondható benne, de mindezen elmélete kezdett megdőlni, ahogy egyre többet csókolózott a Bájitalmesterrel. Piton ugyanis amennyire tiltakozott a dolog ellen eleinte, annyira jó is volt benne. Harry pedig teljesen odavolt a férfi fűszeres, kissé pikáns ízéért és azért a határozott mégis lágy tempóért, amivel a nyelve felfedezte a száját. Tanára nem sietett sehova és a tőle megszokott alapossággal járt el, amitől rövid időn belül a Griffendéles minden porcikája bizseregni kezdett, a gerince mentén pedig kellemes melegség futott végig. Persze ennek lehetett köze ahhoz is, hogy éppen pár másodperce kapta a Bájitalmestertől élete legszebb bókját, amitől a kelleténél sokkal jobban elérzékenyült. Biztos volt benne, hogy soha, senkinek nem vallotta volna be, még Crutio alatt sem, hogy mennyire megérintette a férfi őszinte kedvessége. Talán még magának sem vallotta be a teljes igazságot ezzel kapcsolatban, de egyelőre úgy döntött, hogy igyekszik nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a dolgoknak, vagy túlgondolni szituációkat. Legalábbis addig, amíg a pincében lehet, együtt a Bájitalmesterrel. Addig csak igyekszik minél inkább kiélvezni mindent, amit csak történik és gondolkodni majd ráér ezeken később is.

Most éppen volt egy sokkal fontosabb kérdés, amire mindenképpen választ akart kapni.

- Istenem... még mindig milyen kemény vagy...

A Griffendéles nem tudta megállni, hogy ne tegye szóvá a nyilvánvaló tényt, ami már percek óra ingerlően a hasfalának nyomódott, és persze ennek a kvázi lehetetlen mivoltát. A férfi már két orgazmuson túl van, ráadásul Harry biztos volt benne, hogy már órák teltek el mióta lejött a pincébe. De az érdeklődése egy cseppet sem lankad... a szó legszorosabb értelmében, és ez a tény önmagában zavarba hozta az Aranyfiút.

- Netán kételkedett a tanára állóképességében Mr. Potter?

- Nem... csak meglepődtem. Vagyis nem gondoltam. Na jó, talán egy ici-picit.

Harry zavarában halkan felnevetett. Tudta, hogy a férfi csak viccelődöt vele, de ő őszintén csodálta a Bájitalmester ilyen irányú képességeit. És ha őszinte akart lenni, akkor azt kellet mondania, hogy ha bárki megkérdezte volna, nem tippelt volna arra, hogy a férfi ennyire jó állóképességgel rendelkezik vagy ilyen nagy szexuális étvággyal. Na nem mintha eddig ezen túl sokat gondolkodott volna... de tény, hogy ez a helyzet meglepte. De mindemelett izgalommal is töltötte el, és valahol egészen büszkének érezte megát, úgy gondolta hogy a Piton kitartásának legalább egy kicsit köze van hozzá is, hogy talán valamennyire lenyűgözte a férfit.

És persze feljegyezte magának a mentális jegyzettömbjébe, hogy valahogyan fejlesztenie kell majd a szexuális állóképességét, mert ő egy orgazmus után is teljesen készen volt, alig fél órával ezelőtt. Ha pedig Pitont hosszútávú partnernek akarja maga mellé - márpedig AKARJA - akkor bizony nem árt edzettnek lennie. Bár valószínűleg - és Harry nagyon reménykedett benne, hogy ez ígyvan - ebben pont Tanára lesz a legnagyobb segítségére.

- Ez sajnálatos... mégis mit várt Potter, még csak most kezdtük el.

Az Griffendéles ettől a mondattól egész testében megborzongott, mert volt a férfi hangjában valami egészen bizsergető, sokat sejtető, de mégis rejtélyes tónus. Harry most már majdnem biztos volt benne, hogy Pitonnak már azelőtt volt egy komplett terve az estére nézve, még mielőtt ő idejött volna. Úgy vélte, az idősebb precízen megtervezte, hogy mit fog vele tenni ma este és szándékozott be is tartani az elképzelését, bármi is legyen az. Ez pedig több volt, mint izgató. A teste ismét kezdet kicsúszni az agya irányítása alól, és a saját szabályait követve működni. Már megint túl forrónak, túl izzasztónak érezte a levegőt maga körül...

Talán a férfi újra megdugja. Merlinre de akarta!

Ő úgy jött le a pincébe, hogy neki bármi jó, csak visszajöhessen férfihez, és újra a közelében legyen, neki nem számít mi fog történni az este folyamán. De már kezdte úgy érezni, hogy az a nagyon gyors menet a rúdnak döntve nem volt elég neki, és igen is vágyik arra, hogy a férfi elkényeztesse. Keményen és határozottan, de ami még ennél is lényegesebb, hogy lehetőleg minél hosszabban. Lehet, hogy a Pitonnal való szex valamiféle függőséget is okoz? Az Aranyfiú ugyanis kezdte azt gondolni, hogy ez már régen nem az újdonság varázsa... és a teste ilyen szintű önkéntelen és egyre hevesebb reakciói már valami egészen új irányba mutatnak. Azon pedig már meg sem lepődött, hogy ő is ismét fájóan kemény lett, már csak annak a gondolatától is, hogy ismét magában érezheti a Bájitalmestert.

Azon viszont még mindig csodálkozott, hogy az idősebb ennyire erős. Továbbra is nagyon kíváncsi volt a férfi elképesztő állóképességének a titkára, és szerette volna még azelőtt megtudni a választ, hogy túlságosan is beborítja az elmélyét a vágy forró rózsaszín köde. Így úgy döntött, addig fogja feszegetni a témát, ameddig képes rá.

- Oh igen, AKAROM! De akkor is, két orgazmus után még mindig olyan vagy mint a kő. Bevettél valamit?

Perselus már-már egészen sértődött hangon morrant fel a fiú ártatlan kérdését hallva. Hát ennyire öregnek nézi a kölyök? Habár...hozzá képest valóban ennyire öregvolt. Ebbe viszont most nem igazán akart belegondolni... nem most volt itt az ideje a kétségbeejtő korkülönbségen rágnia magát. Most sokkal inkább akart a jelenre fókuszálni és arra, hogy minél jobban élvezetessé tegye ezt az estét mindkettőjük számára. De nem tehetett róla, akkor is roppant mód sértőnek találta, hogy a Griffendéles nem a lehető legjobb állóképességet feltételezte róla a múltheti és a ma esti események után sem. Már csak azért is, mert ezzel egyértelművé vált a Bájitalok mestere számára, hogy Harry mennyire nincsen tisztába a saját vonzerejének a mértékével vagy azzal, hogy milyen hatással is van rá... Pedig az előző pár percben még teljesen meg volt arról győződve, hogy az Aranyfiúnak kezdett világossá válni, mennyi hatalma van felette már most. Nem is bedzélve arról, hogy eddig milyen beképzeltnek hitte a kölyköt, olyannak túlságosan is el van szálva magától és a hírnevétől. Pont mint az apja... De ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. Harrynek köze sincsen James Potterhez. Semmilyen szinten, azon kívül hogy kissé hasonlít rá, ami természetesen nem meglepő. De még így is szerencsére a vonásai lágyságát és a szemeit az anyjától örökölte... és a természetét is. Ezt már kezdte tisztán látni. Eddig úgy gondolta, hogy Potter tökéletesen tudja, hogy milyen előnyös képességekkel van megáldva, és ezzel képes visszaélni is, ha a helyzet úgy kívánja. Most meg azt hiszi, vágyfokozót ivott! Teljességgel abszurdnak tartotta még a gondolatot is.

Nem kell neki semmiféle bájital, hogy így begerjedjen... elég ez a gyönyörű, istentelenül izgató kölyök, a lehetetlenül csillogó smaragdjaival, élénkvörös ajkaival és sugárzó lényével. Mostanra már elért arra a pontra, hogy teljesen oda volt a fiú minden porcikájáért... talán a kelleténél kissé jobban is. Aki láthatóan nem bízik a saját képességeiben, de Perselus megesküdött magának, hogy ezen igyekszik minél hamarabb változtatni.

- Nem kell nekem semmilyen vágyfokozó Potter.

- Oké, oké bocsánat!!! Ne légy mérges. Csak nagyon kíváncsi vagyok.

- Rendben... Szóval tudni akarod honnan van ennyi erőm?

- Igen!

Harry tényleg őszintén kíváncsi volt a válaszra, és ezt próbálta is a partnere tudtára adni a tőle telhető legjobban. Fejét kissé oldalra döntve nézett fel az idősebbikre, igyekezve a lehető legérdeklődőbb tekintetét elővenni, ezzel jelezve a férfi számára, hogy a teljes figyelme az övé.

- Nincs ebben semmi titok, csak annyit, hogy egész héten visszafogtam magam. Csak erre az estére vártam, közben pedig elképzeltem, mit teszek majd veled amikor végre átléped azt az átkozott küszöböt...

A Griffendéles nem igazán tudta milyen válaszra számított, de ilyenre egészen biztosan nem... A férfi magyarázatát hallva teljesen elképedt, és biztos volt benne, hogy ez az arcára is volt írva, ugyanis az idősebbik ajkaira egy elégedett, büszke mosoly kúszott fel. Ettől pedig csak meg inkább nőtt a zavara. Tisztában volt vele, hogy lángoló arcszínét képtelen elrejteni, de próbálván menteni méltóságát legalább a tekintet elkapta a férfi arcáról, és szempilláit lesütve a sötét fapadló cirádás mintázatát kezdte fixírozni... jobb híján. Nem is igazán tudta hirtelen, hogyan kéne reagálnia a halottakra, csak azzal volt elfoglalva, hogy valahogyan lecsillapítsa annyira az őrült tempóban kikalapáló szívét, hogy képes legyen rendesen levegőt venni.

Ez jobban esett neki, mint eddig bármilyen bók, csodálat, rajongó tekintet vagy szerelmi vallomás a világon. Valahogy egészen furcsa módon erősnek érezte magát ettől. Hogy ennyire hatással tudott lenni Pitonra... olyan szinten hatással, hogy mindezt még közölte is vele a férfi, minden kétség nélkül. És Harry tisztában volt vele, hogy az, hogy egy kém ennyire kiadja magát egy másik embernek, hatalmas szó. Még akkor is, ha ennyire intim viszonyban állnak egymással, és ő a diákja. Nem is beszélve a Bájitalmester zárkózott és zsémbes természetéről.

- Egész heten nem nyúltál magadhoz?

- Nem bizony.

- Egyszer sem?????

- Egyszer sem.

Perselus roppant mód szórakoztatónak találta az Aranyfiú leplezetlen döbbenetét és a mindezek mögött megbúvó csodálatot. Egy elégesett szusszanással és egy apró mosollyal konstatálta, hogy célba ért a burkolt üzenet és a fiú felfogta, hogy milyen hatással van rá. Talán ezentúl majd elkezdi felfogni, hogy milyen ereje van... nem csak szexuális értelemben. A kölyökre igazán ráfér némi magabiztosság és a Bájitalmester fejében már kezdett is körvonalazódni egy terv ezzel kapcsolatban. Szisztematikusan fejleszteni fogja Griffendéles megdöbbentő módon alacsony önbecsülését... és az első leckét pont most fogja neki megtanítani.

Így hát minden további szó vagy magyarázat nélkül hátat fordítva a még mindig jelentős mértékben zavarban lévő Világmegmentőnek, Perselus kényelembe helyezte magát a fekete bőrkanapén, ami most kissé kellemetlenül hidegnek is bizonyult. De pontosan tudta, hogy ez nem sokáig marad így. Miközben elhelyezkedett, gondosan ügyelt arra, hogy már a pozíciójából egyértelmű legyen a kölyök számára, hogy mi is lesz a feladat. Combjait viszonylag széles terpeszbe helyezte és kissé lejjebb csúszott az ülőalkalmatosságon, hogy majd a fiú kényelmesen elférjen és legyen tere kibontakozni.

De még mielőtt a tervét elkezdte volna megvalósítani, nem bírta megállni, hogy ne simítson végig magán párszor újra. Ismételten megborzongott a gyűrűi hideg fémes érzéstől, és közben egy nonverbális síkosító bűbájt is elmormolt, már csak reflexből is. Na nem mintha a fiúnak ebben az állapotában még szüksége lett volna rá, de mégis jobb volt biztosra menni. Ráadásul ezidő alatt a Griffendéles is minden figyelmét ráirányította, és azok a kibaszott mód izgató smaragdok újra őr fürkészték. Vagyis egészen pontosan a saját farkán komótosan fel-le sikló ujjait. Perselus imádta a kölyök szikrázó, éhes tekintetét magán, ahogy leplezetlen vággyal méregeti. De akármennyire is fantasztikus volt az állóképessége, a Mardekár ház feje tökéletesen tisztában volt a ténnyel, hogy már csak attól is képes lenne elélvezni, hogy a fiú őt nézi, amint maszturbál. Már kezdte is érezni, hogy a heréi megrándulnak és a gerincén végigszáguldó apró remegés jelezte számára, hogy ideje abbahagyni a bemelegítést, mielőtt túlságosan is belemerül. Inkább teret akart engedni a fiú kreativitásának... éppen ezért amikor megbizonyosodott arról, hogy Harry minden idegszálával rá koncentrál, mélyen kölyök szemeibe nézve ajkán midenttutó mosollyal határozottan megcsapkodta párszor a jobb combját, szóban mellékelve a feladatot.

- Csüccs.

Kedves Olvasóim!

A történet egyelőre fenntmarad Wartpadon, ami jó hír!
Ám nincs garancia, hogy a jövőben ne történhetne meg újra, hogy bejelentik a storyt az irányelvek megsértése miatt.
Ezért tivabbra is arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a jövőben is a történeteimet, hogy vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket és a neveteket, akkor tudlak titeket értesíteni arról is, hogy mikor lesz kész az írói oldalam!

Üdv,
Victoria W. Knight