Harry amilyen elegánsan csak tudott, felállt, és lassan megmozgatta az elgémberedett lábait, mialatt a rúdba kapaszkodva odafigyelt arra, hogy lehetőleg ne vágódjon el azonnal a végtagjaiban tapasztalt még mindig igen erős zsibbadás következményeként.  Miután úgy érezte, hogy visszatért az erő a lábaiban, gondosan megigazította a mostanra jelentősen megviselt állapotban lévő szoknyáját, majd teljes figyelmét az előtte álló Professzora felé irányította, aki még mindig egy kissé aggodalmas, de már sokkal melegebb tekintettel méregette. És az arcvonásai is kezdtek kiegyensúlyozottabbak lenni, ami némiképp reménnyel töltötte el a Griffendélest. A férfi ugyanis eléggé felzaklatta magát az iménti incidens kapcsán, és remélte, hogy meg tudja nyugtatni a Bájitalmestert, hogy nem tett semmi olyat, ami ne lett volna a kedvére való. De mindezek mellett nagyon is tetszett neki az érzékeny Piton, az, akit még így valószínűleg senki nem látott. Melengető érzés volt meglátni a férfi emberi, érző oldalát... megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor őt is elragadják az érzelmei. Piton ritkán mutatott többet magából a rideg, tudatos sztoicizmusnál, így az ilyen alkalmak különlegesen intimek voltak. Emiatt pedig ő maga úgy érezte, hogy a Bájitalmester különleges módon törődik vele, hogy mindezt ilyen nyíltan látni engedte neki. Egyértelmű volt, hogy a tényleg még véletlenül sem akarta bántani, a félelme és megbánása nem hogy csak őszinte volt, hanem érzékeny is. Mindamellett, hogy teljességgel szükségtelen. Legalábbis Harry véleménye szerint.

- Akkor vegyem ezt úgy, hogy megjelöltél magadnak?

Perselus erre a kérdésre halványan felvonta jobb szemöldökét, de ezúttal nem a szokásos gúnyos értelemben, hanem sokkal inkább érdeklődően, mitöbb, egyenesen meglepetten. Továbbra is alig tudta feldolgozni, hogy a fiú ennyire lazán kezeli a helyzetet, és a nyilvánvaló tapasztalatlansága ellenére is ilyen hamar megérti a tágabb összefüggéseket. És mindezek egyáltalán nem hozták őt zavarba, sőt Perselus úgy vélte – hacsak nem kezdett hallucinálni zavarában – hogy a Griffendéles élénk smaragdjai izgatottan és reményteljesen kezdtek fényleni, és ajkai sarkában játékos mosolykezdemény bujkált. Mintha egyenesen szórakoztatónak is találta volna az ő ilyen hirtelen felszínre törő, nyilvánvalóan szokatlan érzelmi hullámát.  Viszont ez amellett, hogy megnyugtatta, hogy Harry nem fogta fel a történteket negatívan, valahol aggasztani is kezdte. Nagy galibát okozna a számára, ha a fiú megsejtené, hogy valóban mennyi hatalma is van már felette, és mikre tudná rávenni, pusztán annyival, hogy megkéri rá, rámosolyog vagy könyörgően néz rá azokkal a hihetetlen smaragdokkal. De természetesen azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy mindez, a kialakult helyzet egyedül csakis az Ő hibája, és ha a fiú rá is ébred előbb vagy utóbb a felette való hatalmára, annak az oka is egyedül Ő lesz, az, hogy nem volt elég elővigyázatos.

- Valami olyasmi.

Harry úgy vélte, kifejezetten élvezi az új dolgok tanulását, már manennyiben a szexről volt szó. És ez egy olyan tapasztalás volt a számára, ami egyrészt kifejezetten tanulságos, másrészt pedig örök emlék marad, erről szentül meg volt győződve. De ami még ennél is fontosabb volt, az az, hogy minden jel arra mutatott az elmúlt húsz percben, Ő talán más, mint a férfi többi partnere. Vagy legalábbis a férfi számára más… És ez egy olyan felismerés volt, ami egyrészt végtelen izgatottsággal és reménnyel töltötte el, másrészt pedig sugárzó, levakarhatatlan vigyort ragasztott az arcára, illetve kellemes, bizsergető forróságot okozott a mellkasában. Életében először érezte magát igazán különlegesnek, a szó pozitív értelmében.

Perselus kezdte azt gondolni, hogy a mindig olyan jól működő és megbízható emberismerő képessége teljességgel beadta az unalmast. Mert egyszerűen nem értette a Griffendéles reakcióit. Nem volt bennük semmi logika. A legtöbben - ha nem mindenki - ebben a helyzetben bizonyosan nem így reagáltak volna, és a fiú ajkaira szépen lassan felkúszó, hatalmas, elégedett mosoly végleg meghozta számára a teljes összezavarodottságot. Nem is beszélve arról, hogy végtelenül zöld szemeiben izgalom és különös elégedettség szikrái pattogtak. Talán máris ennyire egyértelmű volna a kölyöknek, hogy mennyire odáig van érte? Elég volt ennyi, csupán egy apró jel, hogy minderre ráébredjen megsejtve az ő kis titkát?

- Min vigyorogsz ennyire?

Nem tudta megállni, hogy ne adjon hangot az egyre növekvő belső frusztrációjának, ám amint ajkai közül kiszökött a kérdés, máris megbánta, hogy feltette. Hangneme egy fokkal szamon kérőbbre és gúnyosabbra sikerült, mint azt eredetileg tervezte, és már-már ellenségesnek is hathatott akölyök számára. Bármennyire is igyekezett, az ilyen helyzetekben – amikor fennált annak a veszélye, hogy ő jön ki sérülten a szituációból – képtelen volt megtagadni az évtizedekre visszanyúló, eddig mindig bevált védekező mechanizmusát; a gúnyolódást. Ám a Griffendéles úgy tűnt, vagy nem érzékelte a hangszíne változását, vagy teljességgel ignorálta azt, ajkain ugyanis még mindig ott csücsült az elégedett mosolya, és továbbra is áthatóan ragyogó tekintettel fürkészte.

- Akkor ezek szerint, más vagyok, mint a többiek. Ez jó.

- Más, mint a többiek?

- Más, mint a többi partnered. Azt mondtad az előbb, megszokás. De tőlem bocsánatot kértél miatta, tehát más vagyok, mint ők. És ez tetszik nekem, ezen vigyorgok.

Perselus ajkaira a másodperc töredéke alatt kúszott fel élete talán legőszintébb mosolya. Harry azt hiszi, vannak más partnerei is rajta kívül… ami a tapasztaltságára tekintettel logikus következtetés volt és ami azt illeti, nem is teljességgel alaptalan. Tényleg voltak más állandó partnere is, de nem egészen úgy, mint a kölyök gondolhatta. Ugyanis csak nagyon - nagyon ritkán fordult elő az, hogy pusztán örömszerzésből létesített volna szexuális kapcsolatot bárkivel. Mindig volt ezeknek az alkalmaknak egy meghatározott célja, leginkább információgyűjtés gyanánt vagy pusztán hatalomgyakorlásból használta a szexet. Pontosan tudta, hogy fizikai megjelenése nem mondható klasszikus értelemben véve szépnek, vagy sármosnak, ám azzal is tisztában volt, hogy a rejtélyessége, mély hangja és domináns kisugárzása igen vonzó tud lenni másoknak, ha azt a megfelelő módon használja ki, és ez bizony rengeteg kényes információhoz segítette más hozzá az évek folyamán. És fiú nem tévedett abban, egy cseppet sem, hogy Ő más. Talán, ha jobban belegondol, ő az első és egyben egyetlen akihez mindenfajta hátsó szándék, vagy érdek nélkül közeledett, pusztán csak azért, mert vágyott rá, mert kívánta. És szinte hihetetlen volt, hogy a Griffendéles ezt ennyire jól megérezte, hogy különlegesnek érezte magát a partnerei közt, és mindezt nem habozott a tudtára adni. Ez megmosolyogtatta Perselust, mindamellett, hogy teljességgel igazat adott a kölyöknek, Valóban különleges volt, és nem csupán azért, mert vele ténylegesen minden érdek nélkül feküdt le –  többször is – hanem azért is, mert még valóban nem volt senki, akivel ennyire törődött volna. Akivel ennyire akart volna törődni… még ha az ő kitekert módján is.
A fiú az első az életében, akivel ennyire természetesnek és magától értetődőnek érzett mindent, mai csak történt vagy történni fog... olyan valóságtól elrugaszkodott mód sorsszerűnek.

- Valóban különleges vagy, Harry.

A bók csak úgy kiszökött az ajkai közül, gyakorlatilag fel sem fogta mit is mondott, csupán akkor, amikor meglátta a fiú elképesztően heves reakcióját. A griffendéles olyan hálás, párás kiskutyatekintetet prezentált, ami majdhogynem komikusnak is hathatott volna, ha nem lett volna ennyire intim a szituáció. Mindezektől pedig a szíve rendellenes tempóban kezdett kalapálni és azzal fenyegetett, hogy áttöri a bordakosarait. Ráadásul a torkában is furcsa, szorító érzést tapasztalt, ami ugyan idegen volt számára, de biztos volt benne, hogy nem kecsegtet semmi jóval a jövőt illetően. Ám nem volt ideje túl sokáig töprengeni mindezek jelentőségéről, vagy tovább elemezni áruló teste önkéntelen reakciót, mert a pillanat tört része alatt egy forró test nyomódott az övének, és a kölyök ajkai máris megkeresték az övét, olyan éhesen csókolva, mait nem lett volna képes figyelmen kívül hagyni, még akkor se ha karta volna.
De ami azt illeti, nem is akarta.

Kedves Olvasóim!

A történet egyelőre fenntmarad Wartpadon, ami jó hír!
Ám nincs garancia, hogy a jövőben ne történhetne meg újra, hogy bejelentik a storyt az irányelvek megsértése miatt.
Ezért tivabbra is arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a jövőben is a történeteimet, hogy vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket és a neveteket, akkor tudlak titeket értesíteni arról is, hogy mikor lesz kész az írói oldalam!

Üdv,
Victoria W. Knight