Perselus olyan erős szégyent érzett, hogy nem is igazán tudta hirtelen eldönteni, hogy mitől is szédül ennyire valójában: a frenetikus orgazmus utóhatásaképp, vagy attól a mérhetetlen zavartól és dühtől ami közvetlenül a kielégülés után áradt szét a testében. Elmondhatatlanul mérges volt magára, olyannyira, hogy legszívesebben felordított volna kínjában. Utálta, hogy ennyire érzéketlen bunkó tud lenni, még akkor is, amikor amúgy nem akar. Mert az kétségtelen, hogy nem akart így bánni a fiúval, vele nem, most nem. De valahogy mégis sikerült a lehető legjobban megalázni, ahogy csak lehetett. Pedig Harry egyértelműen nem érdemelt ilyen bánásmódot... sem most, sem máskor, és ezt Perselus nagyon jól tudta. Mégis, most ezerszer jobban nyomasztotta a dolog, mint akármikor ezelőtt.

- Bassza meg, ne haragudj! Sajnálom!

A férfi hangszínére Harry ijedten kapta fel a fejét. Határozottan KÉTSÉGBEESETTNEK hangzott az idősebbik, és amint felpillantva a mindig szúrós, hidegfekete szemekbe nézett, teljesen elképedt a látványtól. A férfi zavarban volt, méghozzá igen szembeötlő módon... az egy dolog, hogy el volt pirulva, ami tőle egyrészt igen csak feltűnő látvány, másrészt roppant mód szokatlan is. Ez még éppen lehetett az orgazmustól is. De ami igazán aggasztotta a Griffendélest, az a Bájitalmester riadt tekintete volt. Soha még csak nem is hitte, hogy Piton tud ÍGY nézni rá. Vagy úgy bárkire. De most a tekintete teljesen őszinte, az arckifejezés pedig olyan mértékig nyílt volt, hogy Harry minden megterhelés nélkül kiolvasta belőlük a szégyent.

- Perselus, mi a baj?

Amint kiszaladt a száján a szívből jövő aggodalmas kérdés, csak akkor döbbent rá, hogy még sosem szólította a másikat a keresztnevén. Ezidáig. De egyértelműen kedvelte a Bájitalmester keresztnevének ízét a nyelvén. Hamar hozzá fog ehhez szokni, mintha csak egy olyan varázsige lenne, amit nagyon kevesek képesek megidézni. Mert valahol egészen pontosan így is van.

A Mardekár-ház vezetőjének arcvonásai egy pillanat alatt csúsztak át a szégyenből a zavarba. Lehet, hogy annyira tapasztalatlan a fiú, hogy azt sem tudja, hogy mit tett vele az előbb? De ahogy jobban belegondolt, képletesen tarkón is vágta magát a saját hülyeségéért. Persze, NYILVÁNVALÓAN tapasztalatlan, és nyilvánvalóan nem tudja, hogy mi is a valódi üzenete annak, ha valakit arconküldenek egy adag spermával. Teljesen elvette a józan eszét ez a párás szemű kölyök... alig tudott tisztán gondolkodni. Mégis honnan a Merlin alsójából tudhatná, hiszen ő az első férfi partnere, és elmondása alapján azzal az egy nővel sem volt túl, nos, sokrétű a kapcsolata. De akkor kétségtelen, hogy ez a helyzet még kínosabb. Mégis hogy a bánatba fogja elmagyarázni Potternek az igazságot, úgy, hogy lehetőleg jól jöjjön ki belőle? Mert jól AKART kijönni belőle. Az nem lehet, hogy máris elveszítse a fiút.

- Azért kérsz bocsánatot, mert az arcomra élveztél?

- Igen.

- Akkor ez most nem jó dolog?

Mivel Harry nem kapott értelmes magyarázatot az idősebbik lángoló orcáira és szégyenkező tekintetére, jó Griffendéles révén maga próbálta meg kiokoskodni, mi is lehet az amire a férfi ilyen intenzíven reagált. És hát a megfejtéshez azért nem kellett elmetágító bájital, de a fiú mégsem egészen volt biztos a válaszban amíg azt meg nem erősítette a párja verbálisan. Ugyan miért lenne ez akkora nagy dolog, hogy Piton kvázi azonnal a bocsánatáért esdekel. Mindezt úgy, hogy eddig még sosem kért tőle bocsánatot az idősebbik. Egyszer sem. Dehát mindent el kell kezdeni valahol. Habár nem gondolta, hogy ilyen körülmények közt fog ez először megtörténni, de panaszra igazán nem lehetett oka, még akkor sem, ha a férfi ezt láthatóan másképpen gondolja. Mindenesetre azért már kíváncsi volt, hogy mi állhat ennek a hátterében, és mi az amiről nincsen tudomása. Mert itt egyértelmű volt, hogy csak a saját szegényes ismeretei korlátozzák a Bájitalmester zavarának teljeskörű megértését, és remélte, hogy Piton azért felvilágosítja, miért is kéne őt zavarnia az arcraélvezés.

A szenvtelen és majdhogynem illetlenül ártatlan kérdés hallatán a Bájitalok mestere felhorkant. Nagyszerű. A fiúnak valóban gőze sincs arról, hogy pont az előbb alázta meg, méghozzá igen csúnyán. És ezt most el kell neki valahogy magyaráznia, mert láthatóan nem fogja annyiban hagyni a témát. És elvégre, ő kezdte ezt, mostmár ha törik ha szakad, be kell fejezne. Csak remélni merte, hogy a beszélgetés végére nem fog a kölyök csalódni. Mert ha most nem menekül el tőle sikítva akkor soha.

- Nos, nem éppen... De nem szándékos volt, elhiheted.

- Mit jelent, ha valakinek az arcára élvezel?

Perselus nem győzte elég gyorsan keresni a különböző jelzőket, amivel gondolatban szidta magát, amiért nem volt egy kicsit jobban észnél. Igazán odafigyelhetett volna jobban és most akkor nem lenne ekkor nagy szarban. Közben az sem segített a finoman szólva sem stabil lekiállapotán, hogy a fiú lehetetlenüll zöld szemében csillogó tiszta kíváncsiságtól ismételten sikerült elpirulnia. Ami mostmár kellően idegesítette is. A rohadt életbe, hogyan lehetett ekkora istenbarma? De nem tehetett mást, mint menti ami menthető. Már ha van ilyen. Lemondóan sóhajtott egyet.

- Dominanciát általában. Birtoklást, lealacsonyítást, megalázást. Általánosságban nem egy kedves dolog beleegyezés nélkül az arcára élvezni valakinek.

Amint a fiú szemeiben megcsillantak a megértés szikrái, a férfi gyomra összeugrott idegességében. De a kölyök csak egy hatalmas vigyort villantott rá, majd jobb mutatóujját felemelve letörölt egy keveset az arcán lévő ondóból, majd kíváncsian megnyalta, amit a Bájitalok mestere egy hangos, majdhogynem szánalmas nyögéssel jutalmazott. Alig hitt a saját szemének, és annak, amit a kölyök éppen az orra előtt művelt. Amikor az ujja az ajkához ért, az megrándult az eddig ismeretlen ízélményre. Majd azok az átkozott zöld szemek ismételten megkeresték az övét, és egy laza csuklómozdulattal eltüntette az arcáról az idősebbik előző orgazmusának nyilvánvaló bizonyítékát, és Perselus hirtelen azt sem tudta, hogy min legyen jobban megdöbbenve. Azon hogy a fiú milyen egyszerűen és játékosan kezelte a szituációt, vagy azon, hogy milyen nevetségesen könnyedén varázsolt pálca nélkül.

Harry Potter örömmel állapította meg, hogy partnere élvezete sokkal édeskésebb, mint az előváladéka. Tagadhatatlanul tetszett neki az íze, és el is döntötte magában, hogy a következőnek esedékes orális kényeztetés gyakorlásánál nem fogja hagyni, hogy a férfi elrántsa magát és rá fogja venni, hogy a szájába élvezzen. Alig várt, hogy megtapasztalhassa. És amint elnézte az idősebbet, lehet, hogy nem is kell olyan sokáig várnia. Ugyanis valami teljesen érthetetlen indoknál fogva, Piton még mindig kőkemény volt. Két orgazmus után is.

- Nekem tetszett, egyáltalán nem éreztem megalázónak. Sőt. Nem bánom, ha domináns vagy velem, Perselus, amíg nem vagy durva. És nem vagy az. Legalábbis nem szex közben.

- Értem. Mindenesetre, tényleg nem volt szándékos... csak megszokás.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket és a neveteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight