Perselus Piton számára igencsak kielégítő volt a kis játék, amit játszottak. Sokkolta inkább, mint azt valaha is gondolni merte volna. Szégyenletes mértékben élvezte a kialakult szituációt, és azt, ahogy a fiú az elmúlt órában viszonyult feléje. Már most tudta, hogy beleégett a tudatába a ragyogó smaragd íriszekben megcsillanó vágy látványa. De mint minden játék, az övék is véget ér egyszer... és ezt már őszintén nem bánta. Ugyan elmondhatatlanul jól esett neki ilyen édes kínzásában részesíteni a Potter kölyköt, de mostmár nagyon meg akarta kefélni... Gyakorlatilag a végletekig feszítette a saját határait is és mostanra eljutott arra a pontra, hogy alig bírt a testében tomboló, fékezhetetlen sóvárgással. És érezte, hogy innen már nincs más hátra, mint előre. A terve maradéktalanul teljesült, a könyök teljesen szét van esve. Így hát a Bájitalok mestere úgy gondolta, hogy ideje megfelelő fináléban részesíteni a tökéletesen megkomponált játékának forgatókönyvét.
Így nem is tétlenkedvet tovább, picit eltávolodva a fiú csábító fenekéről, majd lehunyta a szemét a megfelelő mértékű koncentráció reményében, és nonverbálisan magához hívott egy kis bájitalos fiolát. Tudta, hogy ez a receptje még egyszer aranyat fog érni, és a megmentője lesz. Hát íme a bizonyíték. Amint a díszes kristályüvegcse a tenyerében landolt, azonnal a fiú elé nyújtotta, szóban mellékelve a használati utasítást.

- Idd meg.

Amint a varázs világ hőse meglátta az orra elé nyújtott pici fiolát és a benne kavargó halványkék, enyhén pezsgő bájitalt, gyakorltilag gondolkodás nélkül cselekedett. Azonnal felpattintotta a fa dugót, és annak reményében, hogy talán nem olyan fertelmes az íze, gyorsan leöntötte torkán a meglepően selymes textúrájú folyadékot.
Szinte azonnal megérezte a hatását, és megkönnyebbülésében felnyögött... már kezdte azt hinni, hogy a férfi csupán játszik vele és igazából nem is akarja magáévá tenni... hogy csupán egy gonosz és kegyetlen bosszú eszköze a kialakult helyzet. Ám ahogy megérezte a kellemes bizsergést és szokatlan nedvességet a fenekében, tudta, hogy egy pillanatig sem volt erről szó, és ez csak az ő elméjének a sötét képzelgése volt. Egy pillanatig behunyta a szemét és hálát adott azért, amiért a férfi ennyire figyelmes volt vele. Valószínűleg az idősebb igen hamar rájött, hogy soha nem volt még férfival. És ez a fajta figyelmesség tanárától igen szívmelengető volt... de Harry úgy gondolta, hogy igazán meg tudná szokni. Mostmár biztosan tudta, hogy ez lesz élete legjobb estéje, és Piton csak élvezetet akar neki adni, akármennyire is játszadozik vele. Sejtése szerint ugyanis a bájital amit kapott, nem valami szokványos patikai darab volt, mert határozottan többet tudott mint az elvárható lenne egy ilyen készítménytől. A feneke mostanra már kellemesen elzsibbadt és benedvesedett. Egyértelműen úgy érezte, hogy nincs miért aggódnia, tökéletesen készen áll a férfi figyelemre méltó méretű farkára.

- Tetszik?

- Prah... praktikus. Igen. És figyelmes.

Harry úgy gondolta, hogy a férfi tudtára adja háláját azzal kapcsolatban, hogy ennyire odafigyel rá, és nem cikizni amiatt, mert finoman szólva is... nos, tapasztalatlan a témában.

- Saját fejlesztés. És te teszteled először.

- Ehz hízelgő...Uram...

A fiú nem hazudott, őszintén kiváltságosnak érezte magát emiatt. Tudta, hogy a férfinak a bájitalai a kincsei, és nem osztogatja csak úgy őket fűnek-fának, pláne nem a saját recept alapján készülteket. És már most, mielőtt bármi is történt volna köztük, őszintén szándékozott ezt a kivételes helyzetét hosszútávon is megőrizni.

- Nem szándékozom fájdalmat okozni. Épp ellenkezőleg.

De mielőtt még nagyon megmártózhatott volna a rá váró gyönyörök tengerében, Harry elméjén egy sötét hullám suhant át. Ugyanis megérezte, ahogy szoknyához nyomódó vesszejéből a történtek hatására egyre erősebben kezd szivárogni az előváladék. Ami bizony aggasztóan nyomot hagyhat a kritikus jelentőségű ruhadarabon.
Habár tudta, hogy szinte reménytelen a helyzet, lelkiismeretének nyomása hatására mégis megpróbálkozott a lehetetlennel: szembeszállni Perselus Piton akaratával.

- Leh... le kéne vennem... vennem a szo-szoknyát.

- Megmondtam Potter, a szoknya marad. Vagy gondok vannak a felfogóképességével?

- De... deh.... ne-nem...

Harry tudta, hogy a férfi néha kegyetlen és szadista is, de az a fajta kínzás, amit most tapasztalt a részéről, egészen embertelennek bizonyult. Ugyanis a férfi beszéd közben egy laza mozdulattal félrehúzta a bugyiját, és makkját a bejáratához illesztette.
De nem tett semmi mást.
Csupán finom körökben elkezdte mozgatni a csípőjét, ezzel ingerelve a bejáratot, majd egy szinte leheletnyit előre nyomult, éppen csak annyira, hogy a fiú egy halvány nyomást érzett, de aztán gyakorlatilag azonnal vissza is húzódott. Majd megismételte elölről az egész folyamatot.

- Mi a gond?

- Nem az enyém...

- Azt rögtön gondoltam.

- Úgy értem, kölcsön kaptam. Vi-visza kell... adnom.

- Hm... értem már... és nem szeretnéd, hogy esetleg piszkos legyen, ugye?

- Igen.

- Nos akkor... jobb lesz, ha vigyazol rá.

Ha más helyzetbe lettek volna, és épp nem tanára hatalmas farka ingerelné a fenekét akkor teljesen biztos, hogy kiabálni kezdett volna a férfival. De most egyszerűen még lélegezni is alig volt ereje, így csupán nyöszörögve viselte vereségét és közben némán imádkozott az összes általa ismert istenséghez, hogy professzora végre valahára könyörüljön rajta.

- De...

- Ha nem élvezel el Potter, nem lesz koszos. Ne aggódj.

Mielőtt Harry bármi egyebet mondhatott volna, Piton mindenfajta figyelmeztetés nélkül, egy határozott mozdulattal tövig nyomult belé, tökéletes precizitással találva el a prosztatáját. És a fiú szemei előtt egy csapásra sötétült el az egész világ... az orgazmus olyan váratlanul és akkora erővel csapott le az így is végletekig elkínzott testére, hogy szinte alig tudott eszméleténél maradni. A lábai végérvényesen felmondták a szolgálatot és remélve rogyott rá teljes súlyával a biztonságot nyújtó mahagóni asztallapra, miközben érezte, hogy fenekében az izmok összerándulnak újra és újra a férfi büszkesége körül, még az izom lázító hatásának ellenére is. És amint meghallotta partnere kéjes nyögéseit a háta mögül tudta, hogy Piton számára is pont annyira élvezetes volt a behatolás, mint a számára. Más helyzetben bizonyosan kínosan érezte volna magát amiatt, hogy kvázi a behatolás pillanatában elélvezett, de sejtése szerint a férfi eddigi játéka, az, hogy a végletekig feszítette a vágyának húrját, pont ezt segítették elő, és ez csupán még valami sokkal élvezetesebbnek a kezdete. És már az sem érdekelte, hogy a szoknyája megóvása feletti küzdelemben csúfosan elvesztette a harcot... már nem számított. Ha még csupán egy percet is kaphat a férfiből a továbbiakban, már akkor is megérte és örömmel kiáll mindent, ami ez után jön. De reményei szerint egy percnél jóval több élvezet vár rá.

A Bájitalok mester régen nem érzett már akkora gyönyört, mint abban a pillanatban amikor magáévá tette az Aranyfiút. Kéjes elégedettséggel nézte végig ahogy Potter az orgazmustól összerogyva ráhasal az íróasztalára és sikongatva teleélvezi az oly gondosan féltet szoknyáját.
Telitalálat.
A fiú azonnal elsült amint meghódította a szűk kis fenekét és épp ez volt a célja. Ám amint az izmai elkezdtek összehúzódni a farka körül, az ő térdei is vészesen kezdtek megrogyni. De tudatosan visszafogta magát, hiszen még közel sem voltak ahhoz az élvezethez, amit nyújtani tudott a fiúnak és magának egyaránt. És a fiúnak még sejtése sincs efelől.

- Szeretne még egyet élvezni, Miss.Potter?

- Ih...ihe...igen Uram.

- Akkor kapaszkodjon.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight