Perselus Piton a frenetikus orgazmusa utóhatásaitól még kissé kábultan, de igencsak elégedetten sóhajtozva rogyott rá az alatta fekvő smaragdszemű Merlincsapására, aki ezt a mutatványát egy játékos kuncogással jutalmazta, majd a teljes ártatlanság látszatát keltve, finoman felkínálta a kék és a lila minden árnyalatában pompázó nyakát egy kis extra kényeztetés reményében. És terve be is jött, ugyanis a Bájitalok mestere több mint örömmel teljesítette ezt a kimondatlan kérést. Ajkait ezúttal lehelet finoman tapasztotta rá partnere nyakára és gyengéd kis puszikkal kezdte ingerelni a megviselt bőrfelületet, miközben megcsodálta pár órával ezelőtt végzett munkájának egyre szembetűnőbb eredményét. Eszméletlenül élvezte magát a tudatot is, hogy a kölyök ennyire odáig meg vissza van az este eseményeit illetően. A srác nem heteró, ebben annyira biztos volt, mint soha semmiben, és még veritaszérumot is ivott volna rá, ha kell. Ahogy nyögött és sikongatott alatta az vadító volt. Igazán szívesen élvezné ezt a látványt többször is. Úgy annyiszor amennyiszer csak lehet. Soha nem volt még ilyen szenvedélyes partnere, és már ráébredt arra zavarbaejtő tényre, hogy bizony nem fog tudni erről lemondani egyhamar. És reményei szerint nem is fog kelleni megpróbálnia... A fiú szája és teste, a szemtelenül izzó fiatalsága olyan volt számára, mint a legerősebb drog. És ő talán máris függő lett. Mindenesetre megesküdött magának, hogy ennek lesz ismétlése, ha rászakad az egész rohadt iskola, akkor is.

Harry a menet végére teleélvezte a kölcsön bugyit és a szoknyát is, ráadásul szinte a felismerhetetlenségig össze is gyűrte. De mindez már egy cseppet sem érdekelte. Még életében nem érezte magát ennyire elégedetnek... sem ennyire kábultnak vagy gyengének. Egyszerűen kiszállt a testéből az erő, az izmai alig voltak működőképesek és minden végtagját olyan nehéznek érezte, mintha csak ólomsúlyok lettek volna rájuk aggatva. De határozottan ez volt élete eddigi legeslegjobb estéje. És nem az egyetlen, ebben biztos volt. Ez az este, a férfi érintései végre ráébresztették valami olyanra, amit eddig is sejtett, csak éppen nem volt mersze foglalkozni a dologgal. Mégpedig arra az immáron erősen nyilvánvaló tényre, hogy nem heteró. Ami persze nem probléma... a probléma ott kezdődött, hogy épp a barátnője szoknyájában és bugyijában feszítve döngette meg az eddigi leginkább utált tanára. Ez már határozottan lehet problémának nevezni. Pláne annak fényében, hogy a fiú nem bírta megállni, hogy gondolatai ne egyetlen egy kérdés körül forogjanak. Vajon a férfi benne lenne egy hosszútávú szeretői viszonyban? Nagyon szívesen viselne annyiszor szoknyát és csipke bugyit, amennyiszer csak a férfi óhajtja, ha ilyen jutalomban részesül. Mert az nem lehet, hogy ennyivel vége a dolognak. Hogy most összeszedi magát, letisztítja ruháit, majd mintha az egész meg se történt volna, felmegy a toronyba és többé nem beszélnek a férfivel erről az estéről. Vagy éppen az este megismétléséről. Harry tökéletesen tisztában volt vele, már azelőtt, mielőtt a Tanára ténylegesen magáévá tette volna, hogy ő ebből többet akar... és szándékozott betartani a magában tett elhatározást. Mert végre úgy érezte, hogy a jó helyen van, a jó személlyel. Hogy végre megkapta azt amire egész idáig annyira vágyott, és nem áll szándékában lemondani róla. Már csak egyetlen pici akadály állt közé, és a remélt jövőbeli boldogsága közé. Ez pedig nem más, mint maga a férfi. Valahogy tudtára kéne adnia, hogy kedvére lenne egy ismétlés valamikor. Bármikor. És tulajdonképpen nem is egy. De nem bírta elképzelni, hogy ezt mégis hogyan kéne kiviteleznie. Elvégre az talán nem lenne a legjobb megoldás, ha kerek perec közölné a másikkal, hogy ezentúl ilyen jellegű korrepetálást szeretne. Mindig. Vagy talán kitudja... ez estéből kiindulva, talán Professzora van annyira perverz és kalandvágyó, hogy belemenjen egy ilyen játékba. Csak valahogyan elő kéne vele hozakodnia.
Azonban miközben serényen törte a fejét a mondandója megfelelő megfogalmazásán, érzékelni kezdte, hogy Tanára felhagyott nyakénak ingerelésével, és lassan de biztosan ajakai a fülét vették célba. És mikor megérezte a csiklandozó, hűs leheletet azonnal jólesően megborzongott.

- Ötven pont a Griffendélnek.

Amint a szavak értelme eljutott a kiú kábulattól még igen ködös és lassú elméjébe, hangosan felnyögött válaszul.

- Merlinre... ez a legerotikusabb dolog amit valaha hallottam!

Harry egy percig nem hazudott. Valóban nem hallott még ennél izgatóbb dolgot. A férfi ilyenfajta elismerése egészen különleges módon hozta lázba. Biztos volt benne, hogy amióta a férfi az iskolában tanít, még soha, egyetlen Griffendélesnek sem sikerült kiérdemelnie ekkora elismerést a zord Mardekárostól. És arra is meg mert volna esküdni, hogy a férfi még soha nem is adott ennyi pontot az ellenséges háznak. Ez igazán hatalmas jutalomnak és egyben dicséretnek számított, ezt Harry jól tudta.

A kölyök reakcióját látván, Perselus önelégülten felnevetett. Határozottan ez volt az egyik legszórakoztatóbb dolog - és a legőrültebb is - amit az elmúlt időben tett.
Örömét lelte abban hogy ennyire tetszett a fiúnak, hogy így jutalmazta meg, bár halvány elképzelése sem volt róla, hogy ezt hogyan fogja majd megmagyarázni, hiszen köztudott volt hogy csak a legritkább esetben ad pontot a Griffendél háznak. Most viszont nem hogy csak pontot adott, hanem meg mert a kockáztatni azt, hogy a valaha volt legtöbb pontot osztotta ki, amit háznak eddig adott. És mégis, csak egy egészen spontán, ösztönös gondolat volt részéről. Bár kétségtelen, hogy a fiú rászolgált az ilyesfajta jutalmazásra is.

- Fogalmam sincs ezt hogyan fogom majd megmagyarázni... de megérdemli, Miss Potter.
Köszönöm Uram. Még sosem adott ennyi pontot a Griffendélnek igaz?

- Még sosem adtam ennyi pontot egyetlen háznak sem.

- Oh... Akkor bajban van.

- Így is mondhatjuk.

- Örülök hogy kiérdemeltem... ezek szerint jó eredmények zártam a mai korrepetálást?

- Az eredménye egy közepesen erős V.

- Várakozáson felüli? Csak???

- Igen... messze áll még a Kiválótól, Miss Potter.

- Ó igen? Miben kéne fejlődjek, Piton Professzor?

- Azt majd a következő alkalommal vitatjuk meg. Most pedig öltözzön, és hozza magát vállalható állapotba!

Harry alig mert hinni a fülének. Kérnie sem kellett, és a férfi maga ajánlott fojtatást. Bár lehet, hogy csupán a flört megtartása végett, és nem is voltak komolyak a szándékai a jövőt illetően. De mindenesetre ez határozottan bíztatóbb jel, mint amire egyáltalán számítani mert a másiktól. Most kár lett volna azon filozofálnia, hogy pontosan mi is fog történni. Inkább úgy döntött, hogy arra koncentrál, hogy a jelenben mi történik vele, amíg még itt van Pitonnal, és megpróbálja az utolsó pillanatig kiélvezni.
Lassan összeszedte magát és a jövőbeli lehetőségektől felspanoltan ugyan, de alig működő izmait figyelembe véve, óvatosan ismét ülő helyzetbe tornázta magát az asztalon, majd nekilátott helyrehozni azt a bődületes katasztrófát, amit az öltözékében okoztak. De hirtelen egyetlen egy varázslat sem jutott eszébe... semmi ami segíthetne a szinte darabokban lévő, mocskos és meglehetősen ragadós szoknyán, és a gyűrött, kisség megtépett ingen. Így jobb híján csak szürke szoknyáját kissé felhajtva, a piros csipke bugyiját igazította meg, ami szintén már kellemetlenül hideg és mázgás volt. De próbálta legalább elviselhető szinten kényelmessé tenni, majd a visszafele úton összeszedi magát és megtisztítja a ruhadarabokat, mielőtt visszaadná őket jogos tulajdonosuknak. Ám mielőtt sikerült volna elrendeznie magán a kérdéses ruhadarabot, egy határozott kéz megállította a cselekvésben. Felemelve fejét látta Tanárát, aki már teljesen felöltözve, mindenhol nyakig begombolkozva állt előtte és láthatóan valami vészjóslót forralt.

- Had segítsek, Miss Potter.

És ami ez után következett, az végérvényesen kiverte Harry Potternél a biztosítékot. Tanára ugyanis egy laza mozdulattal felhajtotta szoknyáját, majd előrelépet és fejét az öle felé hajtva, a lehető legnagyobb precizitással fogai közé vette a piros csipke anyagot, majd tekintetét felemelve, egyenesen a fiú szemébe nézve, lassan elkezdte megszabadítani az Aranyfiút a zavaró ruhadarabtól. Mindezt olyan kecsességgel, erotikával és természetességgel, hogy Harry azt hitte ott helyben ájul el. Arcán egyből újra felszökött a pír, amin nem segített az az ében szempár sem, amik a művelet közben élénken lesték minden rezzenését. És amikor érzékelték a fiú mérhetetlen zavarát, a férfi ajkai vigyorba rendeződtek a női alsónemű vérvörös anyaga körül.
A Griffendéles erre pedig olyan szinten magára öltötte háza zászlajának színét, hogy kénytelen volt eltakarni arcát a tenyerével. Borzasztóan zavarban volt. Pedig alig negyed órája döngette meg a másik, nem is akármilyen módon, tehát semmi oka nem lenne ilyen kibaszott szűzlányosan viselkedni. De mégis, pontosan úgy érezte magát... valahogy ez az egyszerű gesztus a perverzitás eddigi egészen új szintje volt számára. A fiú még soha életében nem látott ennél erotikusabb dolgot és teljesen megőrült tőle. Pontosan tudta, hogy a farka ismét áll, mint a cövek. És azt is, hogy ezt már egyedül kell megoldania. Emellett azzal is tisztában volt, hogy egy ideig biztosan nem fog tudni semmi másra gondolni, csak erre.
Amikor a férfi úgy gondolta, hogy már eleget kínozta és kellő mértékig kiszórakozta magát, akkor elereztette fogaival a bugyi finom anyagát, majd egy könnyed mozdulattal lerántotta róla, befejezve ezzel tervét.

Piton igazan nem tartotta magát egy trófeagyűjtő típusnak... de ez határozottan olyan kísértés volt, aminek nem tudott ellenállni. És egy olyan lehetőség, amit nem tudott kihagyni. Nem is maga a bugyi, mint tárgyi bizonyítéka és emlékeztetője hódításának volt az igazán fontos, vagy az ok, amiért meg KELLETT tartania. Hanem maga a lehetőség a bugyi visszaszerzésére. Az esély, és az ígéret amit ezzel megadott mindkettőjük számára. És a fiú szemében csillogó izgalomból és vágyból ítélve, vissza fog jönni. Ez egészen biztos. De addig neki még be kell szereznie néhány apróságot... mondjuk egy pár csipke bugyit és egy szoknyát. Méregzöld szoknyát. Igen az határozottan tökéletes lesz.

- Ez most nálam marad. De visszajöhet érte... ha akar.

Az Aranyfiú szíve eszeveszett kalapálásba kezdett a férfi szavait hallva, hiszen jól tudta, hogy ez egy ígéret volt. Egy nyitva hagyott kapu, amin bármikor besétálhat, amikor csak kedve tartja. Professzor éppen az imént ajánlotta fel számára azt, amire mindennél jobban vágyott. És élni is fog a kapott lehetőséggel. Vissza fog jönni a férfihez, amilyen gyorsan csak képes rá. De előtte még van némi kimagyarázni valója... többek közt az, hogy hol hagyta el a barátnője bugyiját.

The End*

(*vagyis majdnem :D)

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight