Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre újra tudtam hozni egy kritikát, ezúttal @beccaelle  történetét, a Megátkozott világot vesszük górcső alá. (És ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen borzasztó sokat kellett rá várnod. 😄)

AJÁNLÓ

A sztori az akció kategóriában fut, és sokat gondolkodtam rajta, hogy szerintem melyik lenne a leginkább ráillő zsáner. Az igazság az, hogy megállja a helyét itt is, de szerintem simán elviselné még a romantikus kategória is, hiszen a történeten végigvonuló, kissé komplikált romantikus szálak szerves részét képezik a Megátkozott világnak. Szóval... Ha szeretitek az izgalmas, akciódús történeteket, mégis szükségetek van igazán szerethető karakterekre és megható, néhol fangörcsöt okozó romantikus jelenetekre, akkor ez a sztori nektek való.

VILÁGALKOTÁS

A címet és a leírást elolvasva egyből rájövünk, hogy egy zombis, poszt-apokaliptikus történetről van szó. Ezen a ponton pedig muszáj bevallanom, hogy egészen eddig nem sok tapasztalatom volt az ilyen fajta sztorikat illetően, alig van pár olyan alkotás, amit ismerek ebben a témában, szóval előre bocsánat, ha nem tudok olyan professzionálisan hozzászólni a dolgokhoz. De most már befejeztem a mentegetőzést, nézzük is, milyen a @beccaelle által megalkotott világ.

A helyszín Anglia, ami véleményem szerint a maga borongós, esős, kissé nyomott hangulatával szuper választás egy ilyen szintén sötét hangulatú történethez. Amit egy cseppet hiányoltam olvasás közben, az a földrajzi tájolás. Nem rémlik, hogy konkrét településneveket, esetleg utcaneveket vagy épületek neveit említettél volna Anglián és Londonon kívül. Én is sokszor hajlamos vagyok úgy belelendülni az írásba, hogy ezt a lépést elnagyolom, de valamilyen szintű tájékoztatást érdemes adni az olvasóknak, hogy térben is tudják követni a hősök útját a kijelölt célig. Emellett pedig életszerűbb is lesz a történet, ha a szereplők megemlítenek egy-egy földrajzi nevet, esetleg a címet, ahol a labor van. Az sem előírás, hogy létező városok, utcák legyenek, ha nem akarod. A fantáziádat ez esetben is szabadon eresztheted.

A folytatásból megtudhatjuk, hogy egy vírus terjed egész Európában, amivel megfertőződve az emberek kvázi élőhalottak lesznek, és a harapásukkal továbbadják a kórokozót a többi embernek, ezzel tizedelve a lakosságot. Ezek a zombik – akiket a magasságos égnek hála nem zombiknak, hanem fertőzötteknek neveznek a szereplők – azt csinálják, amit egy tisztességes élőholttól elvárhat az ember: riogatják a népet, legtöbbször csigatempóban haladnak, máskor viszont előbukkannak a semmiből és a frászt hozzák szegény szereplőinkre. Eszük nem sok van, ezért viszonylag könnyű elbánni velük. Példának okáért, ha valaki rájuk zár egy teljesen mindennapi ajtót, akkor jól viselkednek, nem törik be, csak naphosszat kapirgálják azt. Nekem mindig is kérdéses volt, hogy kinek a fejéből pattant ki, hogy egy ilyen tehetetlen és suta lénnyel próbálja meg a pusztulást hozni az emberiségre, de ez csak személyes vélemény. A veszélye és az ereje talán abban rejlik ezeknek a szörnyetegeknek, hogy hordában járnak mindenhová, és a puszta látványukkal szívinfarktust okoznak áldozataiknak. Meg persze abban, hogy az emberekre az a veszély leselkedik, hogy szükség esetén szeretteikkel, esetleg még magukkal is végezniük kell. Láthatjuk tehát, hogy a történet nem elsősorban a zombiktól való félelemre, hanem a lélektani tényezőkre, a halálközelség szívszorító érzésére építkezik.

CSELEKMÉNY

Szerintem bátran kijelenthetem, hogy a sztorit a szereplők magával ragadó személyisége – amiről a későbbiekben még írok majd – teszi igazán élvezetessé, gördülékennyé. A cselekmény maga is izgalmas, de szinte biztos vagyok benne, hogy aki több zombis filmet/sorozatot/könyvet ismer, annak egy kicsit kiszámítható lehet. Persze ez nem azt jelenti, hogy nagy baj lenne vele, erről szó sincsen. Az indítás nagyon feszültségteljes, rengeteg kérdést felvet. Hogyan tört ki a vírus? Kinek a hibájából történt? Van rá ellenszer?  Viszont ezek közül nem sokra kapunk választ az eddigi 29 fejezet során, ami – azoknak az olvasóknak, akik többet vagy egy kicsit mást várnak a karakterek izgalmas és maximálisan emberi megnyilvánulásainál –, talán egy kicsit hosszúra nyúlhat, túlságosan elhúzódónak érezhetik. Nem bántam volna, ha egy cseppet intenzívebb az információadagolás, vagy legalább a karakterek közötti elméletgyártás. (Pl. amíg volt híradó vagy rádióadás, addig abból is kiderülhetett volna valami azzal kapcsolatban, hogy a spekulációk szerint kik állnak a vírus kitörése mögött.) Nekem jelenleg a történet inkább dráma, egy sokoldalú jellemrajz, mint akció.

A későbbiekben néhány helyen találtam kis logikátlanságokat:

FIGYELEM, SPOILER VESZÉLY

- Mikor Eloise elindul otthonról, és a hátizsákjába pakol, akkor csupa romlandó élelmiszert visz magával (ha jól emlékszem, talán joghurtot és felvágottat), ami viszont nem jó döntés egy ilyen hosszú útra. És vizet nem visz magával, pedig az nagyon fontos, hiszen ha úton van, ráadásul menekül, akkor nagyon fontos a folyadékpótlás. Meg persze minden esetben nagyon fontos.

- Mikor Ethan rájön, hogy Eloise-nál van egy csomó gyógyszer, és úgy dönt, hogy a biztonság kedvéért elveszi őket a nőtől, Ellie nagyon felkapja a vizet és rettenetesen összeveszik a férfival, és szóba hozza, hogy gyógyszerek hiányában Roy fegyverével kellene véget vetniük az életének. Aztán mikor Roytól megtudja, hogy April is éppen így végezte, akkor száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Értem én, hogy bűntudata lesz, amiért Ethan eszébe juttatta a nővére halálát, de ő is tudja, hogy nem tehet róla, hiszen nem tudhatta az igazságot. Ez még mit sem változtat a tényen, hogy ha nincsen gyógyszer, akkor nem lenne más megoldás. Nekem kicsit irreális volt Ellie reakciója, de persze lehet, hogy csak én látom így.

- Mikor Dave-et megharapják, akkor nem mondja meg egyből Ellie-nek, hanem bemegy a lakásba és nekem kicsit úgy tűnik, húzza az időt. Talán hirtelen nem tudja, mit tegyen? Miért akarja, hogy Ellie végezzen vele, mikor ezt ő is megtehette volna még az utcán?

- Ez az észrevételem pedig nem magához a történethez, hanem az összes zombi-sztorihoz kapcsolódik. Ha valakit megölt a vírus, amitől élőhalott lett, akkor hogyan lehet elintézni egy golyóval vagy egy fejszesuhintással? Áhh, mindegy is. Biztos csak túlgondolom a dolgokat.

SPOILER VÉGE

Összességében viszont elmondhatom, hogy a történet hangulatát nagyon jól eltaláltad, a feszültség szinte mindig benne van a levegőben, soha nem lehet tudni, hol és mikor bukkan fel egy újabb fertőzött. Végig izgulunk, mikor a szereplők bevetésre mennek, és általában meg is kapjuk az izgalmakat. A leírások érzékletesek ugyan, de nem gyomorforgatóak, és számomra abszolút pozitív jegye a történetnek, hogy szép lélekrajzot kapunk a karakterekről.

KARAKTEREK

A kedvenc részem az egészben a karakterekről való véleményalkotás, és @beccaelle, te aztán nem okozol csalódást. ;) Az egész történetből, a kis írói jegyzeteidből valamint a videókból is látszik, milyen sokat törődsz a szereplőkkel és a történetük alakulásával. Mikor olvasom a lelkes szavaidat és köszönetnyilvánításaidat, akkor nekem is egyből megjön a kedvem írni, úgy feltöltődök energiával.

Az egész sztorit az teszi olyan szerethetővé – véleményem szerint -, ahogyan a karakterek egymáshoz és a kialakult helyzethez viszonyulnak. Ügyes írói fogás, hogy a főszereplőt, Eloise-t egy nagyon erős késztetés, a kishúga megtalálása hajtja előre, és csak később szerez emellé még más motivációkat is (Gondolok itt most Ethan és a többiek megmentésére), az első célja viszont mindvégig megmarad. Egyszerűen zseniális, ahogyan Ellie és a többi karakter között kialakul először a bizalom, aztán a barátság és a szerelem. A bizalom egyébként nagyon fontos motívuma ennek a történetnek, hiszen mikor a világ a feje tetejére áll, akkor ez a tényező befolyásol szinte mindent, amit az ember tehet. Ellie csak az útközben megismert idegenek segítségével folytathatja az útját a számára legfontosabb ember felé, Ethan, Roy, Maya és Charlie pedig kénytelenek vakon megbízni a lány szavában. Nem akarok túl sokat spoilerezni, szóval összefoglalva csak annyit mondanék, hogy mindegyik karakter érdekes és egyedi személyiség, jól átgondolt háttérrel, egyedülálló beszédstílussal és életfelfogással, és nézni, ahogyan kóstolgatják egymást, ahogyan próbálják megérteni a másikat, felér egy jó kis „nyomozással", csak éppen nem a gyilkost keressük, hanem a felszín alatt bujkáló érzelmeket.

Viszont most egy kicsit mélyebben is ássuk bele magunkat a dolgokba, és aki nem szeretné, hogy lelőjem a poént, az lapozzon tovább, amíg meg nem látja a spoiler végét jelző feliratot!

FIGYELEM! SPOILER VESZÉLY!

Kezdjük a főszereplőnkkel, Ellie-vel! Véleményem szerint erős női főszereplőt alkotni eszméletlen nehéz. A nők problémáit sokan hajlamosak alábecsülni és a kifakadásokat, a kiborulást sokan hajlamosak egyszerűen hisztinek titulálni. Éppen ezért két hibát kapásból el lehet követni, ha valaki egy poszt-apokaliptikus történet főszereplőjéül nőt jelöl ki: vagy valóban bőgőmasinát csinál belőle, aki tényleg irreálisan sokat rinyál, vagy pedig egy embertelen, szintén irreális viselkedő és helytálló, mindenkin átgázoló dominát alkot. Egyik sem jó, viszont mindkettő kézenfekvő és talán ezért használják őket előszeretettel az írók. Ellie szerencsénkre egyik csoportba sem tartozik. Az, hogy ennyire aggódik a húgáért, Daisyért, nekem egyből szimpatikussá tette. Bátor, hogy egyedül nekivág ennek a nagy útnak, ugyanakkor sokszor túlságosan vakmerő is. Vannak hibái. Forrófejű és önostorozó, nehezen bízik meg az emberekben, ugyanakkor az embersége, a kedvessége, a gondoskodása bőven ellensúlyozzák ezeket. Mindig tanul valamit, legyen szó az emberekbe vetett bizalomról, a megbocsátásról, az elfogadásról és a küzdésről. Egy igazi harcos, és egy ilyen világban csak az igazi harcosoknak van esélyük. Ethannek és Roynak pedig egyenesen a reményt jelentik, miután elveszítették Aprilt. (Itt megjegyezném, hogy az egyik legkedvesebb jelenetem, mikor ezt Roy elmondja Ellie-nek)

Maya az egész történet kis napsugara. Jó gyerekszereplőt is nehéz írni, engem a filmekben rendszeresen halálra idegesítenek a természetellenes viselkedésükkel. Ez a kislány viszont egy tündér, imádom az ártatlanságát, ragaszkodását és derűjét. A cuki megszólalásai pedig mindig megmosolyogtatnak. Ő az a tagja a csapatnak, aki miatt állandó az összetartás, akiért még mindenkinek muszáj arra gondolnia, hogy túlélik a Pánikot, és minden újra rendben lesz. Ellie mellett ő a remény másik megtestesítője, egy jobb világba vetett hité.

Ethan... Szerintem tudod, hogy őt is imádom. A lényéből árad a kedvesség, és éppen annyira érzékeny, amitől egészen imádnivaló lesz. Teljesen kiegészítik egymást Ellie-vel, Ethan nekem valamiféle kis nyugalom szigete, maga a harmónia ebben a zűrzavarban. (Kivéve persze, mikor Ellie-vel történik valami... Azt még ő sem bírja ki hideg fejjel :D.) Az, hogy így gondoskodik Mayáról, láttatja, milyen gondoskodó, felelősségteljes és szeretetéhes ő is. És emellett egy igazi lovag is. Nem sokan tudtak volna emberek maradni egy ilyen embertelen, veszteségekkel teli világban.

Roy első látásra talán éppen Ethan ellentéte mogorva, flegma viselkedésével. Viszont ahogyan Ellie-vel egyre jobban megismerik egymást, rájövünk, hogy ez a kemény páncél csak a látszat, ami egy jószívű, érzékeny embert takar. Roy egy igaz barát, egy szuper apajelölt és egy remek vezető. Tud hideg fejjel gondolkodni, jól mérlegel, viszont mindig megmarad embernek. Egy jó embernek. Azt persze nem mondhatjuk, hogy nincsenek hibái, viszont ő az a karakter, akit a hibái tesznek igazán szerethetővé. Szabadszájúsága, keményfejűsége, makacssága és sajátos humora teszik őt igazán Royjá, akit mindenki imád.

A szerelmi háromszög pedig... Nos, én hadilábon állok az ilyesmivel, mert ilyenkor mindig szembekerülök az egyik szereplővel, de itt valahogy más a helyzet. Ellie, Ethan és Roy kapcsolata nem egy egyszerű szerelmi háromszög, hanem valami nagyon mély és nagyon bonyolult kapcsolat a barátság és a szerelem teljes összegubancolódásával. Nem tudom, mi lesz ebből, de az biztos, hogy az olvasóid egyik tábora nagyon sírni fog a végén.

SPOILER VÉGE

A mellékszereplők is mind jól el vannak találva, mindannyiuknak van egy jól körülhatárolható személyisége, háttérsztorija éppen ezért lesz olyan élettel teli a történet egy ilyen élettelen, holtaktól hemzsegő világban.

NYELVTAN

Alapvetően nincsenek kirívó hibáid, a szöveg, a megfogalmazás igényes, de nem erőltetett. Néhol talán én még elbírnék egy kicsivel több leírást, mondjuk a párbeszédeket megszakítva, de ez szintén csak személyes meglátás. Lent összegyűjtöttem pár típushibát, amit többször észrevettem olvasás közben (mikor eszembe jutott, hogy nem egyszerű olvasóként kéne a történetre tekintenem, hanem kritikusként😄), emellett pedig egy kis újítást is szeretnék bejelenteni.

Mivel már megírtam egy jó pár kritikát, észrevettem, hogy vannak bizonyos hibák, amelyek rengeteg írásban fellelhetőek. Sokszor okoz dilemmát, hogy hogyan központozzunk helyesen egy párbeszédet, hová rakjunk vesszőt, mit írjunk egybe és mit kötőjellel... Éppen ezért úgy döntöttem, hogy az ilyen típusú nyelvtani szabályokat összeszedem nektek egy külön helyen, és a kritikákban leírom, hogy az adott írónak melyik fejezet átolvasását ajánlom. Ezt folyamatosan frissítem majd, amint jól átgondolom, hogy miről is lenne érdemes írni, és persze szívesen várom a ti véleményeteket, javaslataitokat is. Remélem, nem bánjátok ezt a rendszert, de szerintem így sokkal egyszerűbb és átfogóbb tud lenni mind a kritika, mind pedig a nyelvtani „tanácsadás", mintha a képernyőképeket végigböngészve kellene kijavítgatni a hibákat.

Szóval, @beccaelle, neked a „Párbeszédek központozása", az „Idegen nevek toldalékolása", és az "Azok a csúnya vesszők" című fejezetet ajánlom átolvasásra, mert itt-ott találtam apróbb hibákat, de ezek tényleg könnyen tanulható szabályok, amelyek többségével biztosan tisztában is vagy, és sokszor csak az elgépelések miatt vannak ezek a félreértések. De azért na, a maximalizmus... :D

Emellett pedig sajátos hiba, hogy sokszor nem teszel kérdőjelet a kérdő mondatok végére. Itt összeszedtem pár példát:

És egy plusz észrevétel:

Úgy látom, a felkiáltójeleket sem szereted, pedig sokszor jól jönnek ám, ha egy kicsit az érzelmeket akarjuk közvetíteni az olvasók felé. A felszólító, felkiáltó és óhajtó mondatoknál elméletileg kötelezően felkiáltójelet teszünk, de persze ezt még a legtöbb kiadott könyvben sem így csinálják az írók valamilyen oknál fogva. Ettől függetlenül vannak olyan jelenetek, amelyek megkövetelik a felkiáltójelet, ilyen például:

VIGYÁZAT! SPOILER VESZÉLY

Mikor Maya megtudja, hogy az anyukája meghalt, és sírva odaszalad Eathanhöz, az egy nagyon megható jelenet, tele felkavaró érzelmekkel. Ezt még jobb lenne a mondatvégi írásjelekkel is érzékeltetni:

"Meghalt az anyukám, te meg hazudtál róla. (!) (...) Azt mondtad, megtaláljuk és együtt leszünk. Azt mondtad, megtaláljuk őt és együtt leszünk.(!) Azt mondtad mindannyian együtt leszünk.(!) Hazudtál nekem.(!)"

SPOILER VÉGE

És még egy apróság: a csaknem szócskát és a csak nem... kifejezést kevered. A csaknem egybeírva azt jelenti, hogy majdnem, míg a csak nem... kezdetű mondatok általában kérdések. Példamondaton keresztül:

 1, Ez meleg helyzet volt. Csaknem odavesztünk mindhárman.

 2, Csak nem féltékeny vagy? (Ez egybeírva szerepel a huszonegyedik fejezetben)

____________________________________

Éééés ennyi. Annyit még szeretnék hozzáfűzni, hogy én személy szerint nagyon élveztem olvasni, nagyon közel kerültem a szereplőkhöz, és alig várom, hogy mit tudunk meg a folytatásban. Köszönöm szépen @beccaelle, hogy felkértél, hogy írjak róla kritikát, és hogy ilyen türelmes voltál. Remélem, valamelyest kiengeszteltelek ezzel a fejezettel.

A többiektől pedig újra elnézést kérek! Amint újra lesz időm és erőm, folytatom a véleményezést. Tartsatok ki!

Mindenkinek szép napot és kellemes ünnepeket!

Noémi
❤