Írta: manomanci

Alapstory:

Alejandra Rodriguez és Manuel Sánchez szemszögéből láthatunk bele a történetbe. A város és a nevek alapján illetve a latinos vér miatt én Mexikó valamely városára tenném a könyv színterét. (Ez csupán egy tipp, mert a történetnek eddig csak 3 fejezete van publikálva.) Mivel még a történet gyerekcipőben van, most kezd el kifejlődni és ezért félig  fülszöveg alapján lövöm be a történetet, félig az eddig megtapasztaltak alapján.

Mindkettő főszereplőnek köze van ugyanazon vagy kettő különböző bandához, én itt is inkább az utóbbira tippelnék, de ez még a sztori folyamán kiderül. Alejandrát igyekszik a családja minél inkább elzárni a bandától és ő maga is távol szeretne maradni mindettől és egy minél átlagosabb és normálisabb életet létrehozni, még ha ezzel meg kell tagadnia a gyökereit is, míg Manuel már kimászhatatlanul belekerült a banda világába, ő már ha akarná se lenne képes mindezt elrejteni, letagadni és normális életet élni, ő most már csupán a kistestvérét próbálja megóvni, hogy ne kerüljön bele ebbe az életbe, mint ahogy ő.

Minta:

A történetet  Simone Elkeles: Tökéletes kémia c. könyve ihlette meg, amit sajnálatos módon én halál pontosan 3 éve nem kedvelek, mióta egy verseny keretén belül végig kellett szenvednem magamat rajta és utána barátnőimmel közösen kielemeznünk, hogy mennyire szörnyű élmény volt még a legnagyobb romantika mániás barátnőmnek is végig olvasnia... Dráma tagozatos mivoltunk végett az élmény beszámolót mindhárman ugyanazzal a mondattal folytattuk, miután kinyilvánítottuk, hogy semelyikünknek sem tetszett, hiszen: teljességgel egy Rómeó és Júlia kopi, megfűszerezve némi bőrszín variációval, család viszály helyett életstílussal, testvér halál helyett legjobb barát halálával és halálra ítélt szerelmesek helyett happy end-el.

Előre sajnálom, de mivel minden regényre emlékszem, pláne amik pozitív vagy éppen negatív élményt nyújtottak nekem, óhatatlanul is összefogom néhol hasonlítani a "Bosszú egy életen át..." c. művedet, az ihlet forrásként szolgáló " Tökéletes kémia" c. regénnyel, továbbá mivel az előző kritika is a te regényed volt "Utállak és kész" azzal is, hogy kicsit viccesebb legyen, meg mert szeretem mikor az emberek fejlődnek. 

Szereplők: (Ha valakinek elírnám a nevét, előre is bocsánat, nem jeleskedem a spanyol nevekben)

- Alejandra Rodriguez: Az egyik főszereplő. A bátyja és az apja bandatagok, ő ettől az élettől próbálja magát távol tartani akár hazugság árán is, ami felettébb érdekel, hogy tud végrehajtani hiszen ha a bátyja is abba a suliba jár, vagy csak látják, hogy ő hozza be a suliba, szinte kizártnak tartom, hogy az iskolából senki se ismeri fel, mert azért biztosan járnak oda más bandatag családtagokkal rendelkező gimisek is... Amúgy ez tényleg most jutott eszembe! Nem kekeckedés vagy ilyesmi, csak egy gondolatmenet. 

- Eric Rodriguez: Alejandra bátyja, jövendőbeli bandavezér jelölt, amúgy nekem szimpi srác, pláne, hogy szegény húgicáját merő véletlenségből valahogy mindig bántja, így elég vicces jelentekkel mulattatja az olvasó közönséget a sztori elején.

- Manuel Sánchez: A másik főszereplő. Bandatag, kisöccsét távol akarja tartani ettől a világtól, sajnos nála már sok helyen felfedeztem a "tökéletes kémia" c. könyv főszereplőjéhez (Alejandro Fuentes, Alexhez) hasonló mondat használatokat és gondolatmenetet, remélem ez a későbbiekben változik... 

- Hugo Sánchez: Manuel kisöccse, akit megakar védeni a bandatagságtól és a hozzá tartozó dolgoktól.

- Pedro Sánches: Manuel apja, eddig nem jelent meg, de szerintem a későbbiekben, ha nem is cselekmény szinten, de Manuel nézeteinek és érzelmi világának nagyon nagy mértékben a központjában fog állni.

Pozitívumok és negatívumok:

"Bosszú egy életen át" és "Utállak és kész" c. regény alapján:

1. Külalak és helyesírás:

Szuper! Nagyon szépen javult minden az "Utállak és kész"-hez képest. A pontok és vesszők néha még mindig összevesznek a szóközzel, de ez is inkább csak a regény elején figyelhető meg Alejandra szemszöge során, Manuelnél már szinte teljesen kibékültek. Így sokkal könnyebben átlátható a sztori. 

A gondolatjeleket is jól használod. Nagyon ritkán elfelejtesz entert nyomni, így két nézőpont összecsúszik, vagy túlzásba viszed az entert és ugyanazon személy két mondata - anélkül, hogy bármilyen gondolatmenet futtatás lenne a kettő között - külön bekezdésbe kerül. Emiatt néha az első két fejezetben nem tudni, hogy most Alejandra vagy a testvére beszél. Erre még figyelj. Illetve arra is, amit az előző kritikában kifejtettem, hogy 2-3 dialógus pár váltás után tüntesd fel, hogy éppen ki beszél.

Helyesírás téren pedig nagyon kevés az elgépelés a fejezetekben (maximum 4-6), úgyhogy nagyon jó! Csak így tovább!

"Bosszú egy életen át" és "Tökéletes kémia" c. regény alapján:

1. Manuel szemszöge és a bandatag szimbólum:

Már felhoztam, hogy az agyam, hogy működik a pozitív és negatív regények terén, így sajnos azonnal jelzett, hogy valami nem stimmel ezzel a regénnyel kapcsolatban. Ez olyan, mint mikor fanfiction-ben én is csináltam ilyesmi jelenetet csak kicsit átalakítva. Kellett, de attól még az agyamba mindig beindul a jelző, ahogy a feljebb említett ponttal kapcsolatban is. 

Kicsit jobban is átalakíthattad volna, mert valahol szó szerint megjelentek ugyanazok az elemek Manuelnél , mint Alex Fuentesnél és itt nem az életes dologra gondolok, az sajnos nehezen kiküszöbölhető, engem inkább az zavar, amikor Hugo megtalálja a fejpántot és, hogy a "Tökéletes kémia" estében mikor Alex öccse találja meg a fejpántot, akkor elhangzik valami vérbosszúhoz kapcsolódó dolog, ugyanilyen utalást tesz Manuel is. A pánt jelképének nevére már nem emlékszem, mindenesetre ironikusnak tartom, hogy Manuel keresztjének nevezi és valami olyasmit takar a "Croce insanguinata" csekély olasz és latin tudásommal, amiben szerintem más a végén a rag, de ebbe nem vagyok biztos... A "Croce" az a kereszt, a "sangu" az a vér, tudom, egyik karakterem neve is ez, de ebben a környezetben valami vérfoltot takar inkább. De ez amúgy szimpatikus, kis ravasz és remélem, hogy nem a Tökéletes kémiából van.

Csak simán a sztori:

1. Érzelmek:

Ügyes. Szépen javul, Manuelnél az eredeti sztorit alapul vetted és mivel ennek mértékét csak sejtem inkább eltekintek tőle. Alejandranál kicsit még lehet csiszolni, de határozottan jobb, mint a másik sztoriban, sokkal jobban belelátunk a karakter világába és az érzelmeibe. Későbbiekben remélem marad ezen a szinten, mert akkor egy egész jó kis sztori kerekedhet ki belőle, főleg ha hagyod az általad megalkotott úton járni.

2. Helyszín:

Még nem volt sok ilyen lehetőséged és a sztori eleje miatt még inkább a karakterek bemutatására teszed a főhangsúlyt, de azért nyomokban kezd el megjeleníteni, majd ezt is.

3. Karakterek kinézete:

Napbarnított bőrnél nagyon jót mosolyogtam előző kritikámra alapozva. Mivel spanyol és olasz vér  csörgedezik a szereplők ereiben gondolom, hogy kb. majdnem mindenkinek barna, fekete és ezen színskálák mezején mozognak valahol a szereplők hajszínei, a szem pedig többségében barna. De azért még ezen belül lehet kicsit bővíteni, mert annyira nincs jelen a sztoriban. Haj esetében árnyalat meghatározása, hosszúsága, hogy hullámos, egyenes, tépett stb., szem esetében szintén árnyalat meghatározása és a szem formája pl: mandula vágású, kerek, szúrós, ártatlan, nyílt, őz barna, gesztenye barna stb.

4. Alejandra

Külön örülök, hogy ő csak az átlagosságra törekszik és teljesen más stíluskeretként jelenik meg a "tökéletesség" inkább szarkazmusként és viccként, mint a "Tökéletes kémiában" a fsz. csajnál, Brittany, vagy mit tudom én már mi volt a neve. (Bocsi nem kedveltem azt a csajt, nekem egy kis hisztis libának tűnt, aki csak a gimis életében akar valami olyat létrehozni, ami a való életben azonnal összeomlik.) Remélem Alejandrával nem csinálsz ilyesmit. 

5. Spoiler:

Ne spoilerez nekem commentbe! Nem szeretem, még akkor is, ha gyakorlatilag a fülszövegbe kinyilvánítod, hogy ezek úgy se lesznek együtt, azt amúgy én a helyedben kicsit átfogalmaznám, mert nem szeretik az olvasók, mikor a kis kedvenc párjuk nem lehetnek egymáséi valamilyen oknál fogva. Mert ez: "Két fiatal története, akiket a sors fintora hoz össze é választ is el örökre egymástól." Nem túl kecsegtető... Nincs kész a sztori, de már mindent tudunk. Plusz, ha még vegyítem a címmel: "Bosszú egy életen át" Akkor azt is mondhatnám, hogy a csajt kinyírják és egy teljes második részt lelehet majd arról húzni, hogy Manuel kinyír mindenkit a csaj miatt, vagy legalábbis, hogy az eső könyv végén erre felesküszik.

(Amúgy ha tényleg ezt tervezet, privátba majd írd meg nekem, mert vicces lenne, hogy egy cím és egy fülszöveg alapján az egész sztorit kitaláltam volna XD.)

6. Fejezetek hosszúsága és a két szemszög:

Picit még mehetne több minden egybe, főleg Alejandra esetében és javaslok valami taktikát a szemszögökre. Mert az inkább az író esetében egy nehezítés, hiszen a szó használatai a szereplőknek összecsúszhatnak. Ha megszabod magadnak, hogy két fejezetenként váltod, akkor x fejezet után az agyad is rá áll a ritmusra. Plusz nem tudom mennyire vagy a jegyzet hívője a sztorikhoz, de mindenképpen ajánlanék a két szemszög miatt valami alapvető karakter jellemzést csak úgy magadnak papírra vetni, amire bármikor oda pillanthatsz és akkor az alapján tudod folytatni. Egyszerűbb lenne így. Egyenlőre jól kezeled, de a későbbiekben összetud zavarodni az író, ezért szoktak kezdetben gyakran az első ilyen sztorijuk esetében az írók társulni, mert két különböző személy jobban alakít két szemszöget, mint egy.

Ennyit tudnék igazából hozzá fűzni. Egész jó kis sztori kerekedhet belőle, ha hagyod elengedni a "Tökéletes kémiát" és helyette inkább engeded, hogy a sztori megtalálja a maga útját. Helyszínekre majd hasal rá, érzelmek jelenleg jók ezen a szinten, a formázásra vigyázz, az egy nagy buktatód lehet a későbbiekben is. Erre tudom azt ajánlani, hogy esetleg valamelyik barátnődet, vagy akiben megbízol és ért is hozzá, küld át a részt mielőtt publikálnád, hogy átolvassa ás megbeszéljétek a hibákat.