Írta: Kkari08

Alapstory: 

Főhőseink egy 9 fős osztály és drága osztályfőnöke, akik Magyarország top 3. általános iskolájába járnak, ahol teljes titokban időutazós projectet indítottak. Az első fejezetben látszólag minden egy jól működő és megtervezett rendszerként működik. Ám az időutazás megtétele után hamar kiderül, hogy még sem minden a vártak szerint ment, így főhőseink a Jura korba ragadnak, ahol valahogy életben kell maradniuk és csapatként összefogniuk, ha nem akarnak az őshüllők valamelyikének az étlapjára kerülni.

Főhősök:

- Zoli bá: A 7.a osztály őszülő osztályfőnöke, matematika és testnevelés tanár, akit több szempontból is sajnálok kicsikét. Nem elég, hogy szegényke tanár és a fegyelmezést sajnos nem sikerült elsajátítania az egyetemen (nem volt elég a diploma ehhez a roppant nehéz feladathoz), de még 9 gyerekkel együtt a dinók birodalmában rekedt... Szerintem azt a néhány ősz tincset is a gyerekeknek köszönheti. Amúgy nekem egy nagyon pozitív karakter, amit a történet elején csinált "padra felállás, ordibálás stb." ezek miatt a volt gimimben minket oktató filozófia és etika tanárommal azonosítottam - akit mellesleg imádtam, nagyon nagy arc volt, még ha velünk végzősökkel kicsit sem bírt - úgyhogy nem tudom pontosan milyen színű a szeme, van-e szemüvege egyáltalán Zoli bának, de nálam mostantól úgy néz ki, mint a volt filozófia tanárom. :)

- Pancsa: Őszinte leszek erről a lányról összesen nagyjából annyit tudok, hogy a sztori elején vitázott az egyik osztálytársával, aztán nagyjából itt vége is. (Remélem majd kapunk róla részletesebb ismertetőt)

- Jázmin: A vitázó csaj másik fele. Csokimániás, így enyhén testesebb alkatú, molettebb csaj, viszont a sztori során kiderül, hogy a főzéshez is ért és mind e mellett sokkal talpra esettebb, mint első leírás alapján hittem. Továbbá, hogy totálisan belezúgott az egyik srácba... na vajon melyikbe.... 

- Szabika: Kedvencem Zoli bá mellett. Vicces, poénos, amit a családja miatt nem is csodálok. Szinte mindenhez van valamilyen hozzá fűzni valója, függetlenül attól, hogy helyénvaló-e vagy sem, érdekel-e valakit vagy sem. Mivel a sztori eleje óta kitüntetett figyelmet kap Pancsával ellentétben, így nála már látni karakterfejlődést, még mindig poénkodik, most már viszont nyomokban hajlamos rájönni, hogy ez nem minden helyzetben pozitív. 

- Alexa: Na... őt nem olyan tipikus csajnak teremtetted, mint amilyennek első pillantásra hittem, de attól még nem leptél meg Karina. Nem túl okos a csaj, táncol, a családja is ad a kinézetre, folyton a lakkozott körmeit nézegeti a történet első felében. Ez utóbbi miatt nálam valamiért azonnal az jelent meg, hogy ez gimis korára egy nagy p*csa lesz, de ez utóbbit talán az időutazás miatt elfogja kerülni... Ha még nem találtad ki a sztori végét és pozitív kimenetelt szeretnél, mindenképp ajánlok valami X évvel későbbi visszatekintéses dolgot. Kíváncsi lennék rá ;) (De persze úgy írod a sztorit, ahogy akarod) Kb. Ott került nálam ez a csaj pozitív elbírálásba, ahol megmutatta, hogy a táncosok mennyire erősek! Pacsi csajszi! Ugye milyen jók vagyunk mi táncosok, de gyakran lenéznek minket.... 

- Márk: Ő olyan kis tipikus karakter. Az a fajta amelyik minden sztoriba kell, hogy jót röhögjünk rajta és ez teljesen rendjén van. Gyakori jellemzője a történet alatt a "kislányos visítás", amúgy egy gazdagabb családból való, emiatt enyhén sznobizmussal fűszerezett viselkedése van.  Nincs különösebben hozzá véleményem. Mulatságos karakter, viszont ha előkelő családból származik nem is tudom... nekem hiányzik belőle valami nagy drámai kiakadásos jelenet, vagy hiszti amiért koszos lett a cipője... ilyesmi. Bár lehet csak én gondolom túlságosan sznobnak. 

- Lulu: Röviden a tudálékos stréber, aki csak amiatt nem nevezhető tipikus strébernek, mert ők többnyire a könyvek mögé bújva érzik jól magukat az elméleti síkon, nem pedig terepen. Ő viszont határozottan jól viseli a helyzetet, bár néha ez elég két penge élű dolog, mint például a folyó jelenetnél...

- Angi: Nagyjából vele is úgy vagyok, mint Pancsával. Tudom, hogy volt valami szerepe, de az eddig nem volt olyan meghatározó, hogy kitűnjön a többi gyerek közül. Talán dinó mániája van és nagyon jól felismeri őket... (??? bocsi)

- Aliz: Könyvmoly, továbbá oda meg vissza van Ábelért, bátor, kicsit szerencsétlen, ahhoz képest hogy folyton olvas nekem nagyon meglepő, hogy egy létező humanoid egyedbe szeretett bele....

- Ábel avagy Picasso: Csendes, és Aliznál is szerencsétlenebb fiú, illetve gyenge, de egy igazi kis lovag. Viszont egy dolgot nem értek vele kapcsolatba, hiába nagyon szimpatikus, még ha csak forgattam a szemeimet arra a tipikus Alizzal egymásnak lettek teremtve dolog miatt.... Hogy miért Picasso a beceneve?? Nálam az egy festő, azaz művész. De nála ilyesmi tevékenységet még nem fedeztem fel.

Pozitívumok és negatívumok:

Van egy olyan stílusa az írásodnak, ami nagyon rugalmas, nagyon könnyed hangvételű, egyszerű olvasni és értelmezni, ez főleg az első néhány fejezetre igaz. Ahogyan megjelenik a történetben a gonosz (fém arcú) úgy kezdesz el te is felnőni és itt egy sokkal másabb, sokkal titokzatosabb, felnőttesebb hangvételt ütsz meg írás terén is. 'Ábel álma' emiatt nehezen értelmezhető, mert elüt az eddigiektől. Mintha a sztori első pár fejezetét teljesen más ember írta volna, mint a többit. Az első pár fejezet stílusa alapján ifjúsági gyermekregény 10+ fölötti korosztálynak szól, míg azok az elemek, a titokzatosság, a szórakozottság jelenete a fém arcú részéről egy határa a kamaszoknak való 14 év körüli regények és az alatta lévő korosztály regényvilága között. Mintha valahol fél úton megváltoztattad volna a sztoriról kialakított gondolataidat és terveidet.

Van nagyon sok pozitívumom a regénnyel kapcsolatban és negatívumom is. Pozitívumként ez az első sztori, ami felkeltette a figyelmemet wattpadon az elmúlt egy év során és tényleg a karakterekkel tudtam nevetni és kibogozni a részek közötti összefüggéseket. Ezt a stílus törést leszámítva, amit egy bekezdéssel ezelőtt említettem nagyon jó stílusban írsz, ötletesen, jól fogalmazva, nagyon kevés a helyesírási hibád, egyszer-egyszer hajlamos vagy pár gondolat jelet nem jelölni, de az elenyésző. Nincs egyáltalán szóismétlés, nagy a szókészleted. A történet alapötlete is jó, ötletes. Kicsit emlékeztet egy nagyon régi sorozatra, ami talán a minimaxon ment és egy iskolabusszal tudtak időutazni a gyerekek, bár olyan régen láttam, hogy csak felrémlett előttem, mint kép és nem tudom mennyire ihlethetett meg. Egyáltalán ismered-e, de nagyon hasonló. 

Negatívumaim, mondjuk az első inkább kiakadás lesz, hogy mi az, hogy hegynek felfelé menekülnek a dinó elől?! Az első szabály, amit életemben megtanultam, hogy ha üldöznek kerülöd a lépcsőket és a lejtőket, mert lelassítanak és lefárasztanak! Egy dinónak a hegy az meg csak dombocska ripsz ropsz és ott van! Azt hami, hami ne is kapott.

Na szóval negatívum. Nagyon hiányzik nekem a leírás. A helyszín leírások azok jók, viszont a dinókkal nekem már problémáim vannak. Én nem vagyok egy nagy dinó fan. 10 éve is hidegen hagytak, de mikor olvastam a sztoriban, hogy "Allosaurus, Diplodocus, Moszasaurus, stb." mintha csak káromkodtak volna a karakterek, vagy átváltottak volna kínaira. Valamilyen részletesebb leírást, kinézet, szín, vagy valamilyen emlős állat amivel az olvasók jobban találkozhatnak az életben, mint hasonlítási alap jó lenne. Pl: A Moszaszaurus olyan mint egy felnagyított és nagyon-nagyon agresszív delfin... csak nem emlős hanem hüllő. Vagy, hogy a... Talán a Cretosaurus és a torvasaurusok voltak a hosszú nyakúak, amikor rájuk kerestem... bár nem vennék rá mérget... De remélem érted mire gondolok. Ha valaki olyan esetlen őshüllőtanból, mint én annak ez nagyon nagy segítség lenne és jobban eltudjuk képzelni a szituációkat is. (amikor menekültek az allosaurus elől én pl: hiába késő kréta korszak béli a Tirex, mint azt google barátomtól és tőled megtudtam, attól még én azt képzeltem el, mint támadó dinó)

A több szálon futó cselekmények még a sztori második fejezetében nem voltak rosszak, nagyon jó próbálkozás volt, remekül fenntartottad és játszottál az olvasó figyelmével, viszont kicsit lehettek volna ezek hosszabbak, esetleg nem minden csapat szemszögéből, hanem csak néhányból, de őszintén örülök, hogy inkább együtt maradtak a szereplők. Ezeket nehéz dolog vezetni, úgy hogy az olvasó figyelmét is fenntartsa az író. 

Még egy kis kiakadás. Moszaszaurusz megint... Csak úgy lerázták?? Semmi vízi csete paté??? olyan jó lett volna, nagyon jó kis akció jelenetet kilehetett volna alakítani oda, de nem éltél vele sajnos :(

Kicsit visszakanyarodva Ábel álom jelentéhez: hiába volt furcsa az az álom jelent emiatt a stílus dolog miatt, nekem nagyon bejött. Olyan kis vérpezsdítő volt és figyelem felkeltő, nagyon élveztem, mert eddig csak magamnál tapasztaltam ilyen karakter szopatást. Viszont.... és ez nagyon lényeges lesz... Hiányolom a szereplők érzelmeit. Az elején még Zoli bá monológjainál nagyon jól ment, aztán gondolom a sok karakter miatt elúszik kicsit a figyelmed az érzelmi világukról és a cselekmény kerül előtérbe. Amikor a barlangba voltak és csak ültek, estére készültek, mindenki csendben volt, vagy páran beszélgettek, jó lett volna valami érzelem, hogy mégis milyen ez az egész, mennyire félnek, nem mindenkinél, csak egy-egy karakter szemszögébe pár mondat erejéig belebújni. Mert valahogy mindenki túlságosan hamar belenyugodott abba, hogy itt ragadtunk a Jura korban.

És így utolsó nagy tételként lenne néhány kérdésem, amire eddig nem kaptam választ vagy  bármilyen jelet a sztori folyamán, hogy ez felmerül, mint probléma:

1. Miért nem mondták a gyerekek, hogy milyen felszerelést kaptak az iskolába? Ha a szülőknek nem is feltétlenül testvérnek vagy bárkinek? Miért nem tud egyik szülő sem erről az egész időutazásos dologról? 9 gyerek van! Azért valaki csak van olyan viszonyban valakivel a családjából, hogy megemlítse ezt!

2. Milyen iskola az Magyarországon ahol csak 9 fős egy osztály??? Lehet van ilyen de én nem hallottam még róla, az tuti! Magániskola na most ez jutott eszembe, ott esetleg van ilyen. Ha igen, akkor ez miért nincs megemlítve a sztoriban?

3. Gyerekek nem nagyon keresik a kiutat és nyagatják a második fejezet után Zoli bát, pedig időgép nélkül nem jutnak haza.... 

Igazából ennyi lenne a megfigyelésem, nagyon ötletes a sztori, nagyon érdekel, hogy ki az a fém arcú és mégis mit terveznek az igazgatóval szegény Zoli bá meg a többi gyerek ellen. (Kísérlet szag a levegőben... ) Továbbá tetszett, hogy kitértél a szülőkre és kicsit az ő oldalukról is láttattad a dolgokat, továbbá érdekel az is, hogy Kova András csak egy mellékkarakter akit átmenetileg kihasználtál, vagy van valamilyen jelentősebb szerepe.... remélem lesz. 

Amire nagyon figyelj az tényleg a leírása a dinóknak, helyszíneknek is egyszer-egyszer, illetve a karakterek érzelmi világának megjelenítése. (szülőknél nagyon profi volt amúgy, bár több sírást vártam az anyukáktól, de mindenki másképp viseli a gyermeke elvesztését... khm... Alexa családja... Khm.) A gyerekeknél még kicsit jobban menj bele. Részletezd, nem kell rohanni sehová sem, nincs szavak száma szerinti korlát a wattpadon, szerencsére. Ez azért is lehet majd hasznos, mert mint láttad Pacsa meg Angi terén nagyon nem tudtam mit kiemelni, mint jellem. Így akár általaluk is sok mindent megmutathatsz. 

A karakterek is tetszenek, sokan vannak, de mindegyik egy egyéniség és más-más jellemmel rendelkeznek, így az olvasók is megtalálhatják saját magukat, vagy akár valamelyik osztálytársukat, barátjukat, mint én Zoli bában a filozófia tanáromat :D, ami külön nagyon jó, így nem is olyan probléma, hogy nincs mindegyik karakternél alapos testalkat, szem és hajszín béli leírás.  (Hogy direkt vagy véletlenül alakítottad így, azt majd te részletezed.)

És így záró gondolatként kiemelném, hogy nagyon örülök, hogy részletesen utána néztél a Jura kornak és, hogy mik éltek akkor, pedig próbáltam olyan részt keresni, amibe beleköthettek, mert nem néztél utána rendesen, de ilyet nem találtam! Utána néztél eddig mindennek, de azért majd a továbbiakba is nyitva tartom a szememet... Hátha beszlalomozik egy tirex a sztoriba véletlenül ;)