A yaksha a mai nap során talán már ötödszörre hagyja el szobáját és keresi meg Verr Goldet-et. Évek óta biztosítja kedvenc fogadója, Wangshu Inn békéjét és biztonságát, a héten viszont egyszer sem volt szükség harckézségére. Most is hiába érdeklődik:

— Nem, nem, — rázza a fejét a nő a türelmetlen Alatus láttán — köszönöm a kedvességed, Xiao, de az utóbbi időben megcsappant a szörnytáborok száma, nincs miben segíteni...

Az adeptus bólint - ha nincs miben segíteni, csak feleslegesen húzza Verr idejét - és visszavonul a szobájába.

Vagyis, csak vonulna: halk léptek figyelmeztetik az Utazó közeledtére.

Xiao már csak megszokásból is smaragdzöld lándzsájához kap, amit persze az ijedt Paimon és az igencsak megilletődött Lumine láttán rögtön el is tesz.

— Xiao! Végre megtaláltalak. — liheg Lumine — Lenne egy kérdésem...

A yaksha bólint.

— Öhm... — a lány lesüti a szemét — Eljönnél velem Mondstadtba? Venti mondta, hogy hívjalak...

— Venti? — kérdezi Xiao; bár fogalma sincs, kiről van szó, ismerős a név. Talán mintha Morax, nem is, Zhongli említette volna...

Lumine először hezitál, de - hiszen ha Xiao megpillantja az archont, úgyis felismeri - úgy dönt, jobb, ha az adeptus előre tudja.

— Mondstadt leghíresebb bárdja, — mondja — a szélisten, Barbatos.

— Óh, szóval Ventinek hívják. — állapítja meg Xiao — a zenéje... Mindegy, felejtsd el.

— Ismered? — kérdezi az utazó.

— Egyszer találkoztunk, — vallja be az adeptus — de nem mondanám.

Jobban mondva: Venti találkozott egyszer Xiaoval. Venti az, aki nem ismeri Xiaot.

— És, — próbálja elterelni a gondolatait a férfi — miért hívnál el Mondstadtba?

— Öhm... — Lumine elvörösödik — Az maradjon titok.

Xiao felvonja az egyik szemöldökét. Titok?

— De jól fogod érezni magadat! — próbálja meggyőzni a szőke — Megígérem...!

Xiao sóhajt, majd bólint.

— Legyen. — ha nem esett volna szó a szélistenről az előbb, biztosan nemet mond.

— Légyszi! — kérleli az adeptust Paimon.

Xiao inkább nem szól semmit.

— ...Oh — nevet idegesen a tündér.

Lumine - bár ő is alig fogja fel, hogy Xiao, a yaksha adeptus Xiao igent mondott - nevet.

— Holnap indulunk, jó? Addig is, pihend ki magad, — Nincs is mit kipihenni, gondolja Xiao — a környékbeli szörnyeket már elintéztem.