„— Ha egy nap elveszik az önuralmam és elpusztítom Mondstadtot, elpusztítok mindent, majd számíthatok arra, hogy te megállítasz, Balladeer?"

*

A snezhnayai klímához kísértetiesen hasonlítható hideg téli szél csapja meg Scaramouche arcát. Ilyenkor Snezhnayaban - most persze Dragonspineban - mindig eszébe jutnak az inazumai nyarak, a kabócák hangja, és akaratlanul is a hátrahagyott élete és családja. Mindig honvágya támad a hidegtől, pedig tudja nagyon is jól, hogy ha vissza is tudna térni, csakis a kivégzés vár majd rá; persze, csak miután megfosztják a visionjétől.

— Albedo... — gondolkozik hangosan Scaramouche.

Őt keresi. Rhinedottir - Teyvat, sőt Khaenri'ah legnevesebb alkimistájának, egyben maga Albedo mesterének – mesterművét. Az alkímiai csodát, az ősi khaenri'ahi tudományág eredményét: egy homunculust, egy mesterséges embert, aki ezen a lehetetlenül hideg hegyen táborozik, és mindezt csakis Dottore valamilyen elcseszett kísérlete miatt.

Nyilván más nem ért rá, csak ő és Dottore. Nyilván Dottore nem akart elmenni. Nyilván neki kell idejönnie.

Ha nem a Tsaritsa parancsa lenne, minden bizonnyal nemet mond rá.

A katonáknak már megparancsolta, hogy tartóztassák fel az Utazót és távolítsanak el minden zavaró tényezőt és bármit, ami veszélyt vagy késedelmet jelenthetne a tervre, de amilyen önfejű selejt az összes újonc, a Harbinger abban sem biztos, hogy ennek a töredékére is képesek.

A hegy lábánál lévő táborban már megérdeklődte a Kreideprinz hollétét. Csak követnie kell az utat, és hamar megtalálja, akit keres.

Maga köré tekeri a nagy, vörös sálját, még jobban a fejébe húzza a sapkáját és nekivág a hegynek. Útközben nagy szerencséjére hóvihar is támad, ami legalább nyilvánvaló okot ad neki arra, hogy minél hosszabb időt töltsön Albedo táborában.

Már csak Lumine-éket kell elkerülnie.