Szereplők:
- Baekhyun (exo)
- Jeonghwa (Exid)
Korhatár: +14
Megjegyzés: trágár szavak

- Már megint eggyes???
Anya ordítása már meg sem hatott.
- Tudod, hogy nem megy az angol- nyugodtságom még jobban felbaszta, amúgy full nyugodt anyámat.
- Nem lehet igaz, hogy ennyire gyér legyen az angol tudásod.  A bátyád kint él Amerikában. Neki, hogy hogy megy? Elméletileg testvérek vagytok. V idejében, hogy sikerült kihoznos magadból legalább egy hármast?
Szokásos szituálció. A bátyám angol zseni és akkor alap, hogy nekem is annak kell lennem. Na meg a nagy lófaszt. Sosem érdekelt az angol és nem is értem, miért kell tanulni. Az egy dolog, hogy világnyelv meg minden faszom. Meg úgy mindenhol megértenek...stb. De miért nem csak az tanulja, aki akarja? . Ha én angolul beszélek az minden csak angol nem. A probléma ott kezdődik, hogy én Koreai és nem Britt. Meg persze ahoz, amit én akarok csinálni elég az én hangyányi angol tudásom is. Hogy mi ez? Hát az éneklés. Amióta beszélni tudok vonz ez a szakma. Az álmom, hogy idol legyek és ismerjenek. Nem hírességre vágyok, hanem elismerésre. A kettő ég és föld. Persze itt is van bökkenő. A szülői támogatás. Anyum utálja, ha felhozom neki ezt a témát, mert szerinte nem tudok majd belőle megélni és a bejutái esélyem is kevés. Faterom meg már rég lelépett. Sosem érdekelt, hogy ki lehet ő. Tuti egy világi pöcsfej, amiért lelépett. V-t pedig már csak végső kiakadásában emlegeti fel anya. Azért, mert őt szerettem bazdmeg. V egy nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, de aztán elment nekem pedig muszáj volt tovább lépnem.
- Oké Jeonghwa. Korrepetálni fognak. A főnökömnek van egy ismerőse, akinek a fia egyetemista. Angol szakon tanul. Ha ő sem fog veled tudni mit kezdeni akkor feladom- anyám ledobta a konyharuhát és egy intéssel felküldött a szobámba. Egy vállrántással lerendeztem. Miért akar rámsózni egy egyetemista okos tojást? Meg vagyok én nélküle is köszönöm. Teljesen felesleges lenne ez az egész szar. Úgy sem fog tudni velem semmit kezdeni. Már sokan próbálták előtte. Egyedül egy embernek sikerült, az pedig V.
                          ***
Anyám egy hete ígérte meg az angol tanulósdit. 
- Jounghwa, 5 perced van elkészülni!- kiálltott fel az emeletre drága anyukám. Nem igazán akartam kicsípni magam, szóval csak összefogtam a hajam és felvettem egy olyan pólót, ami még nem büdös. Az ajtón kopogtak. Nem akartam én ajtót nyitni, de látva ányám parancsoló tekintetét úgy pattantam fel, mint akit üldőznek. Néha megilyeszt ez a nőszemély ~>_<~ 
Lassan és ráérősen sétáltam a nyillászáróhoz. Még egy pillantást sem vetettem a tükörképemre, ami azért nagy szó. Mielőtt kinyitom az ajtót mindig végig nézek magamon, de most nem éreztem értelmét. Kár volt. Az ajtó nyitódásával egyben esett le az állam. Anya mi a faszomnak nem mondta, hogy az angol tanárom nem egy okostojás? Nem tudtam megszólalni. Előttem nem valami egyetemista géniusz állt, hanem egy kibaszott szexy fiatal srác. Szőke haja egyik oldalra volt állítva, barna szemei kíváncsian vizslattak, fekete bőrkabátja és fehér egyszerű pólója, amit alá vett fel elárulta róla, hogy elég jó a stíllusa van. A fekete csőfarmerjáról nem is beszélve, ami tökéletesen kiemelte izmos lábait. Fehér deszkás cipője pedig egyenesen az őrületbe kergetett. Ki ez a srác?
- Be engedsz vagy még itt kint álljak egy kicsit?- édes orgánuma zene volt feleimnek. Észbekapva álltam el az ajtótól és beengedtem szerény hajlékunkba. Lehúzta a cipőjét és belépett a nappaliba. Anyám előtt illedelmeses meghajolt én pedig tökéletes kilátást kaptam a fenekére. Most komolyan megbámulta egy idegen srác seggét? Én nem vagyok normális -_-b
Alig észrevehetően megráztam a fejem.
- Na hagylak titeket tanulni. Nekem el kell mennem. Majd jövök. Ennivaló a hűtőbe, ha esetleg megéheztek- anya el ment mellettem és puszit akar adni az arcomra, de szerencsére még időben elrántottam a fejem. Az újdonsült tanáromból egy kibaszott édes, halk kuncogás rört utat. Leült a kanapéra én pedig mellé. Kínos csend állt be közzénk. Olyan, amikor tudod, hogy mondanod kellene valamit, de nem tudod, hogy kezdj bele.
- What's your name?- szólalt meg elősször ő, de fogalmam sem volt, hogy mi a faszt kérdezett. Túlságosan lefoglalt a tökéletes angol kiejtése. Piszok szexin állt neki. Jesszus tényleg szörnyü vagyok. Értelmes fejemet egy édes kacajjal jutalmazta. 
- Úgy látszik tényleg az alapoknál kell kezdenem. 
Zavaromban a hajamba túrtam.
- Szóval mi a neved?- kérdezett ismét, mire nekem le esett, hogy mit is akart jelenteni az előző mondata.
- Jeonghwa. És neked?- kérdeztem kicsit félve vissza.
- Baekhyun, de ne félj, mert ne eszlek meg- barátságosan végigsimított a felkaromon, mire rajtam egy jóleső borzongás futott végig.
- Cuccot nem hoztál?- most esett le, hogy nekünk tanulni kéne, de ő nem hozott semmilyen cuccot.
- Hozhattam volna cuccot és leszakadhatott volna a vállam is, de attól még nem fogom tudni, hogy neked mit is kellene tanítanom. A kérdést inkább nekem kellett volna feltennem.
Felrohantam a cuccomért, de mire leértem nem volt a nappaliba. Hát ez meg? Letettem a cuccot és benéztem a konyhába. A mosogatónál állt és nem volt már rajta a bőrkabátja így tökéletesen láthattam erős, izmos hátát és széles vállát. Éppen egy pohár vízet ivott.
- Bocsi csak szomjas voltam- fordult meg a poharat pedig a mosogatóba helyezte.
- Na, akkor menjünk, mert még elég sok dolgunk van- mutatott a nappalira és el is indult.  
- Ch.. Azért annyira nem vagyok reménytelen- mentem utána és leültünk ismét a kanapéra. Most direkt egy kicsit közelebb ültem. 
- Reménykedjünk- kacsintott belőlem pedig egy halvány nevetés váltott ki. Nem hittem volna, hogy ilyen jó társaság is lehet. És ahogy magyaráz... Felül múlhatatlan. Sokkal jobban megértem az összes szavát, mint az eddigi tanáraimnak. Lehet azért, mert azok mind vén satrafák voltak, nem pedig szexi egyetemista zsenik. 
- Na ezt olld meg- mutatott egy feladatra én pedig bele is kezdtem VOLNA, ha nem könyököl fel az asztalra telefonozni és a póló tökéletesen ráfeszül izmos karjára. Ez tuti nem csak tésztát gyúr $_$. A toll is kiesett a kezemből és a földön landolt. Gyorsan utána kaptam, de Baek is lehajolt, hogy segítsen. Ennek következtében orbitálisat koppant a fejünk. Ha az még nem lett volna elég én még az asztalba is bebasztam a buksimat.
- Au- szisszentünk fel egyszerre és kaptunk a fájó pontra
- Jó vagy?- kérdezte. Én csak igenlően bólintottam és elvettem a kezem a fejemtől. Megtapogattam a sérülés és meg kellett állapítanom már kezd feldagadni
- Oh shit- szitkozódtam és még én is meglepődtem, hogy angolul.
- Csak nem volt hiába ez az egy óra- nevetett a tanárom. Én is nevettem volna csak én el voltam foglalva a fejem basztatásával, ami mellesleg kibaszottul fájt.
- Jajj, mutasd- nyúlt a buksim irányába. Mikor megérintette a fejem fájdalmasan felszisszentem. 
- Van valami hideg a fagyóba?- tette fel azt a kérdést, amitől full hülyének néztem
-Borsó?
Kiszaladt a konyhába. Néhány másodperc múlva egy zacskó fagyasztott borsót nyomott a fejemhez. Hálásan felsóhajtottam, a hideg életmentő érintésére.
- Jobb?- kérdezte csendesen. 
- Kész a feladat- mutattam a könyvemre. A kezemet a zacskó fagyasztott borsóra helyeztem, hogy Baek hagy ellenőrizze a feladatot. A kezem súrolta az ő kezét mikor elhúzta. Kellemes bizsergés, amit akkor éreztem.
- Már csak helyes írási hibák vannak. Azt majd legközelebb- felállt miszerint távozni akart. Szomorúan néztem rá, de ő csak nevetett. Mellette tényleg boldognak érzem magam. Kikísértem az ajtóig.
- Mikor találkozunk...újra?- kérdeztem halkan.
- Holnap- mondta határozottan, nekem pedig felcsillant a szemem.
- Tényleg?- kérdeztem vissza, mert azt hittem félrehallottam.
- Anyud mondta, hogy minden nap korrepetáljalak. Szóval még vasánap is.
- Sajnálom- motyogtam. Nem akartam, hogy miattam ne csinalja azt, amit szeretne. 
-  Ya! Én mondtam, hogy nem akarom?- hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. Felkaptam a fejem.
- Jó éjt Jeonghwa- közel hajolt és apró puszit lopott az arcomra. Mire reagálhattam volna már el is tűnt. Egy kocsi fényszórója húzott vissza a valóságba, miszerint anya megérkezett.
- Jeonghwa, te meg mit csinálsz itt kint?
- Baek nem rég ment el- mondtam miközben leültünk a kanapéra egy egy bögre kakaó társaságában.
- Na és milyen az új tanár?- érdeklődött anya kíváncsian.
- Érdekes- elmerengve csak ennyit válaszoltam.
- Bővebben? Érted amit magyaráz?
- Teljesen- suttogtam átszellemülve miközben Baek izmos karjára gondoltam. Kezdek olyan lenni, mint egy tízenkét éves kislány. Jézus O_o.
- Oh... Értem- kuncogott anyám.
- Jajj anya!!- durcáztam be a feltételezésén.
- Az anyád vagyok nem hülye- nézett a szemembe.
- Na gondolj bele többet- sóhajtottam fádalmasan. Soha nem lehet köztünk semmi Baekel. Neki egy okos lány kell, nem pedig egy hülye, aki csak mindig reménykedik.
- Ezt majd meglátjuk- felelte selytelmesen.
                            ***
Már legalább egy órája próbálom eldönteni, hogy mit vegyek fel és Baek legalább fél óra múlva itt lesz, de még mindig csak egyszálköntösben állok egy halom ruhával körül véve. Már kezdtem volna feladni, amikor meg pillantottam az egyik kupac tetején egy fehér farmert. Hát az meg? Felvettem és örömmel láttam, hogy tökéletes rám. Felvettem még egy piros kockás inget és a többi ruhát visszagyűrtem a szekrénybe. Kopogtak én pedig rohantam.
- Szia- köszöntem vidáman és elálltam az ajtóból, hogy beengedjem a már ismerős házba.
- Szia- köszönt ő is és leült a nappaliba. Anya megint nem volt itthon. A cuccom már a megszokott asztalon volt.
- Kérsz valamit?- udvarias kérdésemre az volt a válasza, hogy egy pohár vizet. Most sem volt elhanyagolt a végig mérése. Egy fehér csőfarmert viselt, ami kibaszottuk illetz hozzá. Fekete V nyakú pólójára egy Lila-fekete kockás inget vett fel. Össze öltöztünk ^O^. Leraktam a vizet és helyetfoglaltam mellette. Valamit már elkezdett magyarázni, de engem finoman szólva nem érdekelt. Még ő sem fogja megszerettettni az angolt. A tegnapi nap nem tudom mi volt, de egy biztos: senki kedvéért nem fogom megszeretni az angolt, és ha nem szeretem nem is fogom tanulni.
- Hahó!- a szemem előtt lengetett keze hozott vissza a valóságba. 
- Bocsi, persze. Mit is mondtál?- kérdeztem vissza
- Jeonghwa...- idegesen masszírozta a halántékát - ha nem figyelsz nem foglak tudni tanítani.
- Nem is kell. Nem fogom hasznát venni. Elég az én gyér angol tudásom is- száltam vitába most már idegesen.
- Oké akkor mit akarsz?- kezdett már ő is dühös lenni. Rossz napja lenne?
- Énekelni bazdmeg- ordítottam az arcába és kiviharzottam a konyháb. A hűtőből kivettem egy üveg narancs levet és beleittam a dobozba. Anya úgy sem szereti, Baek meg ha ezekután még szeretne tőlem még akár narancslevet is kérni, akkor áldok odafennt mindenkit.  Baszki ezt nem kellett volna. Idegesen fordultam meg, hogy bocsánatot kérjek, de arra nem számítottam, hogy Baek ott volt mögöttem és a doboz tartalma a pólóján végzi.
- Oh a rohadt életbe már- nyögtem idegesen.  
- Nyugi semmi baj. Van valami póló amit felvehetek e helyett?- nyugtatása sikeres volt, mert már nem éreztem magam olyan feszültnek.
- Igen van. Gyere- megfogtam a csuklóját és behúztam a bátyám szobájába. Chen csak hagyott még itt valamilyen pólót. Találtam egy fehéret. Ez talán jó lesz.
- Ez szerintem jó lesz. A fü...- nem fejeztem be, mert Baek ott helyben levette a pólóját így elémtárul csodálatosan kidolgozott felső teste. A halvány kockáit látva a lábam majd nem feladta a szolgálatot. Basszus ez biztos ember? Olyan tökéletes minden porcikája. $_$ Hófehér bőre és izmos teste látványa belégett az elmémbe.
Halk, aranyos kuncogására pirultan fordultam el. 
- Azt mondtad énekelni akarsz nem?- kérdezte és már le is tette a hátsófelét a zongorához.
- I-igen- dadogtam értetlenül.
A kezei gyakorlottan kezdtek felfedező utat a zongora billentyűin. A szám is tátva maradt. Akkor szedjük össze. Helyes ( de kibaszottul), okos, udvarias, kedves, vicces és nem mellesleg zongorázik is.
- Az mondtam énekelj- jött a parancs, én meg rákezdtem. Nagyon figyeltem, hogy még véletlenül se legyek hamis. A zongoraszó halkult, ahogy az én hangom is.
- Gyönyörű a hangod- suttogta totál átszellemülve.
- Áh, dehogy- ellenkezdetem egyből.
- Idol akarsz lenni?- jött a számomra értelmetlen kérdés. Bizonytalanul bólintottam.
- Kössünk eggyességet.
Úgy néztem rá, mintha valami nem koreaiul beszélt volna.
- Egyességet?- azt hittem rosszul hallok.
- Igen. Én elintézem, hogy gyakornok legyél, ha te az év végére le nyelvizsgázol angolból- állt fel és a zongorára támaszkodott, ami jelen esetben elválasztott tőle.
- De hát addig már csak 5 hónapom van- a hangom elvékonyodott a meglepődöttségtől. 
- Akkor ajánlom most azonnal kezdj bele- vonta meg a vállát hanyagul és a jobb kezét nyújtotta amit kézségesen elfogadtam. Menni fog!
Vissza mentünk a nappaliba és belekezdtünk a tanulásba. Attól a naptól minden megváltozott. Már nem úgy tekintettem az angolra, mint ellenséges nyelv. Hanem sokkal inkább a célom elérését segítő feladat. Ami jelen esetben kettő dolog volt. Az éneklés és Baekhyun.
                             ***
Már két hete annak, hogy Baekkel megkötöttük a fogadást. Minden nap angoloztunk, de ami meglepett az az volt, hogy minden nap énekelnem kellett. Néha kijelölt egy-egy dalt, aminek meg kellett tanulnom a szövegét. Néha meg random énekelnem kellett. Ezt persze mind zongora kíséret mellett. Még egy nagyon fontod dolgot kiderítettem vele kapcsolatban. Angyali a hangja. Nem vagyok elfogult. Ez tény, amit muszáj feldolgoznom. Egyik nap duetteztünk és anya meghallotta, mert akkor ért pont haza. Megjegyezte, hogy nagyon jól szólunk eggyütt. Persze én csak irultam-pirultam Baekhyun pedig jót nevetett rajtam. Pff... Kössz.
Ma is éppen a tükör előtt álltam és az utolsó simításokat végeztem magamon, amikor a csengő jelezte nekem, hogy a Szerelmem megérkezett. Igen, ezalatt a rövid idő alatt annyi mindent megtudtam róla, hogy már tekinthetem azt az értést, amit iránta érzek szerelemnek. Imádom mindem eggyes porcikáját és szokását.
- Szia- köszönt az ajtón bejövő tanárom.
- Hali- viszonoztam a gesztusát. Azóta az eset óta a tesóm szobájában tanulunk a zongoránál. Amikor magam kell megoldani egy feladatot, akkor halk megnyugtató dallamot játszik, amely elősegíti a jobb gondolkozást. Amikor rosszat mondok, azt a szokásos hanggal jelzi, amit a filmekben hallani, amikor valami rossz történik. De amikor valami vicceset mondd akkor pedig a szokásos "dob" hanggal szórakoztat. Sosem hittem volna, hogy valaha "szeretni" fogom az angolt. Most sem szeretem, de azért kezdek megbarátkozni vele.
- Akkor ide ez kell?- kérdeztem, de a hasam kicsit megkordult és pedig lecsaptam a tollat idegességemben. Éhes voltam, mert egész nap alig ettem és még itthon sem volt kaja.
- Na gyere főzőcskézzünk, mert pocak éhes- kacagott és elkezdett húzni a konyhába.
- Mit kíván a királykisasszony?-fordult felém kíváncsi tekintettel. Nem kellett sokat gondolkoznom a válaszon.
- Palacsiiiiiiintát- nyávogtam és kölyök kutya szemekkel néztem rá, hogy meggyőzzem
- Akkor palacsintát csinálunk.
Elmondtam neki mit hol talál és addig felültem a konyhapultra, hogy majd onnét nézem, míg ő főzőcskézik
- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?- fordult felém fakanállal a kezébe.
- És ha igen mi lesz? Elfenekelsz?- amikor tudatosult bennem mit is mondtam az arcom elkezdett égni. Jézusom mi az Istent mondtam. Lehajtott fejjel vártam, hogy megnyiljon alattam a föld és elsüllyedjek szégyenemben. De ez sajnos nem következett be. Ahelyett Baek odajött elé és felemelte az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Nem tudtam olvasni a tekintetéből. A szeme cikázott az szemim és az ajkam között, de megállapodott az utóbbinál. Csókolj már meg!! Belül  már ordítottam, hogy azokat a szexi ajkakat vére érezzem. Lassan hajolt közelebb, de égett szagott kezdtem érezni. Ezzel nem voltam egyedül, mert Baek is odakapta a fejét. 
- Baszki, oda égett- szitkozódott és az elsőt kidobta a kukába. A többit elkezdte csainálni és nem foglalkozott a pulton ülő értetlen lényemmel. Most majdnem megcsókolt... Nem tudtam feldolgozni az eseményeket. Ha nem ég oda az a szaros palacsinta, akkor végre megcsókolt volna. Ezt nem hagyhatom annyiban. Leugrottam a pultról és mögé sétaltam. Lassan átöleltem a derekát és a fejemet a hátának nyomtam. Éreztem, ahogyan megfeszül a kezeim alatt, de abban a pillanatban elis lazult. Nem értettem a viselkedését, de nem is érdekelt. Amíg így lehetek a közelében semmi nem érdekel.
- Ne csináld ezt velem...- suttogta. Hangja rekedt és halk volt. 
- Mit ne?- tettem fel az evidens kérdést
- Nem csinálhatjuk ez- forult meg az ölelésemben, amikor már az utosó palacsintát is kisütötte. Pontosan tudtam mire akar kilyukadni, de nem akartam, hogy ez megtörténjen
- De miért...nem?- a hangom elcsuklott a torkomban lévő gombóc miatt.
- Mert a tanárod vagyok baszki- nyögte fájdalmasan a szavakat. Az arcomat két keze közzé fogta és úgy nézett rám a gyönyörű barna szemivel.
- Az nem változtat azon, hogy...akarlak- az utolsó szót az ajkaira suttogtam. Nem tudom mikor szüntette meg a köztünk lévő távolságot. Az is lehet, hogy én voltam, de megtörtént. Ott álltam a konyhába Byun Baekhyunt csókolva. Basszus, de jól csókol. Azt hiszem ezeket a megnyilvánulásokat inkább mellőzöm. Az ajkait lassan mozgatta az enyémen ezzel elérve azt, hogy ne tudjak megállni a lábamon. Ha nem fogja körbe a derekamat össze esek.
- Khm... Megjöttem- anya torok köszörülésére szétrebbentünk. 
- Szia- köszöntem kicsit zavartan.
- Sziasztok- köszönt hatalmas mosollyam az arcán. Baek nem volt olyan állapotban, hogy megtudjon szólalni, ezért csak intett eggyet üdvözlés képpen. 
- Ezt ketten csináltátok?- utalt a palacsintára.
- Igen- helyeselt Baekhyun. 
- Dehogy. Csak Baekie.
Nem akartam, hogy azt mondja kettem csináltuk, mert nem így volt. Ő a konyhatündér nem pedig én.
- Gondoltam. Jeonghwát nem lehet a konyha közelébe engedni, mert akkor biztos felgyújt vagy odaéget valamit- nevetett anya majd Baekhyun is rákezdett. Na kössz szépen. Röhögjetek csak. Durcásan felfújtam az arcomat és bementem a szobámba. Leültem az ágyra és a kezeinet magam előtt összefontam. Tehetek róla, hogy nem tudok főzni? Ő nem tanított mikor kicsi voltam.
- Jeonghwa- kopogott az ajtón Baek és minden előzmény nélkül benyitott. 
- Hagyj!- játszottam a sértődött kislányt.
- Naaaaaa. Nézz rám- nyafogott és leült velem szembe. Hátat fordítottam neki. 
- Léci Édes- olyan közel volt, hogy a lehelletét éreztem a nyakamon.
- Nem te mondtad, hogy nem lehet- lassan fordultam meg és boldogan figyeltem az alig néhány centire lévő arcát.
- Anyud már úgy is látott és nem szólt semmi. Akkor meg miért...- nem engedtem, hogy befejezze, mert ajkaira martam és olyan gyorsan kezdtem falni, mint aki fél, hogy elveszíti. A csókcsatánk elég sokáig tartott. Nem akartuk sokáig húzni az időt, mert anyának már így is gyanús lett, hogy olyan sokáig el voltunk. 
- Baek maradsz vacsorára?- anya reménykedett benne, hogy igent mondd és egy kicsit ki tudja faggatni. Faszomnak van ahoz kedve. Na mindegy.
- Ha nem zavarok- mosolygott kedvesen a tanárom. Míg anya elkészítette a vacsorát, addig mi a szobámban voltunk. Nem beszélgettünk, mert volt jobb dolgunk is. 
- Kész a vacsora- anya kiáltására lihegve szétváltunk.
- Na, gyere- fogta meg a kezem és lehúzott a konyhába. Anya már meg is terített. A három borospohár, amit letett az asztalra nem kerülte el a figyelmem.
- Én még kis korú vagyok- szabadkoztam, de anyám egy intéssel lerendezett. A vacsora isteni finom volt. A borhoz inkább nem fűzök semmit csak annyit, hogy nem lesz a kedvenc alkoholos italom.
- Későre jár. Köszönöm a vacsorát, de nekem most már mennem kell- Baek illedelmesen meghajolt és elindult az előszobába, hogy felöltözzön. Szomorúan néztem rá, hát ha veszi a célzást.
- Elkísérhetlek?- szólaltam meg félve a választól.
- Aranyos vagy mikor félsz- ettől a mondatától pocsolyává tudtam volna szétfolyni -, de késő van és kint is fúj a szél. Nem akarom, hogy megfázz. 
Közelebb lépett hozzám, de én kitértem az útjából és felvettem a kabátom.
- Nem mész egyedül és kész! A parkig elkísérlek- már nyitottam volna az ajtót, amikor Baek a csuklómnál fogva visza rántott és megcsókolt. Még a lábam is beleremegett. Azt a csókot elfelejteni soha nem fogom.
Lassacskán elindultunk. Ami kicsit szemetszúrt, hogy nem fogta meg a kezem. Nem akartam szóvá tenni, nehogy rosszul süljön el, ezért csak csendben baktattam mellette boldogan. Végre boldog volta. Amolyan rózsaszín köd meg minden más kurva nyálas cuccok.
- Min gondolgozol?- kérdezte hirtelen és a válasz is hirtelen érkezett. Túl hirtelen.
- Rajtunk- fel sem fogtam mit is mondtam. Mikor eljutott a tudatomig, hogy konkrétan elárultam magam, a fejem kezdett színt váltani és egyre jobban hasonlított egy jól megérett paradicsomra.
- És konkrétan min?- jött egy kicsit közelebb. Nagyot nyeltem és az agykerekeim gyorsan kattogtak valami megoldást keresve, hogy hogyan ne legyen még kínosabb. 
- Hát...khm... igazából...khm...semmi...- nem tudtam egy értelmes szót sem kinyögni. 
- Idővel majd úgy is minden kérdésre, ami megfurdult abban a csinos kis buksidban választ kapsz tőlem- megállított és az ajkaimra mart. Nem viszonoztam. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Ez kis idő múlva be is igazolódott.
- Byun Baekhyun te meg milyen kis útszéli kurvákkal smárolsz az utca közepén, miközben én várlak, mert randit beszéltünk meg?- egy idegen csaj úgy ordibált mellettünk fél méterre, hogy legalább 5 méteres körzetünkben mindenki felkapta a fejét.
- Te...neked ma randid lett volna?- kérdeztem és már a könnyeimmel küszködtem.
- Figyelj megmagyarázom...- szabadkozásba kezdett, de én hallani sem akartam róla.
- Köszi, hogy azt hitted, hogy semmit nem jelentessz nekem- ezzel az egy mondattal hagytam ott a kis ribanc barátnőjével. 
A könnyeim nem bírták ki a hazautat. Már patakokban folytak le az arcomról. A bejárati ajtó kinyitottam majd szépnek nem nevezhető mozdulattal bebasztam. Nem foglalkoztam anya értetlenkedő kérdéseivel. Felrohantam a szobába és kinyitottam az ablakot. Megfogtam a szélét és kiültem a párkányra. Sosem ültem itt, mert rettenetesen instabil, de most még az sem érdekelt ha lezuhanok és meghalok. Nélküle nincs értelme élni. Szerencsére anya nem zaklatott. Hagyott időt míg kitombolom magam. Már száltam volna le az ablakból, mert kezdett hűvös lenni, de a kurva macskámnak pont akkor kellett bejönnie a szobába és olyan szívbajt okozni ezzel nekem, hogy megcsúszott a kezem és lezuhantam, de...
- Au!!- ordította alattam valaki.
Gyorsan felpattantam és egy nagyon ismerős ember feküdt a földön. 
- Jól vagy? Nem volt szándékos- biggyeszztettem le a számat. 
- Jól vagyok. Haragszol még?
Azt hittem ott felképelem.
- Nem eggyáltalán nem. Miért is kellene? Csak, mert az az ember akit életemben elősször szerettem átvert. Nem, dehogy haragszok- a nyelvem megeredt és a kimondott mondatokból egy miatt nagyon fejbe verdestem volna magam. 
- Meg engeded, hogy megmagyarázzam?- szerencse, hogy sötét volt és nem látta a megingásomat.
- Azt lesheted- vágtam oda és el akartam menni, de vissza rántott.
- Akkor gondolom a korrepetálás is lemodva- csalódottan hajtotta le a fejét. Olyan aranyos látványt nyújtott, hogy legszívesebben agyon ölelgettem volna, de nem tettem. Erősnek kell maradnom.
- Le kell vizsgáznom év végére és az nélküled nem megy.
Fájt beismerni, de szüségem van rá. Nem csak, hogy tanítsom, hanem a közelségére is szükségem volt. Mellette biztonságban érzem magam.
- Akkor holnap találkozunk- boldog mosolyt villantott rám és meg akart puszilni, de eltoltam az arcát. Nem miatta, hanem miattam. Látszólag nem vette zokon. Remélem is. Betrappoltam a házba, mert már jégnek fagytam. 
- Jeonghwa mi volt az az előbbi ordítás?- anya álmosan a szemit dörzsölgetve vont kérdőre. 
- Semmi érdekes- ezzel le is tudtam és mentem vissza a szobámba. Immáron az ágyba dőltem be és el is nyomott az álom.
                          ***
Az ember életében is eljönnek forduló pontok, amelyek vagy jó irányba viszik, vagy nem. Ez természetes. Néha lehet megsem tudjuk mondani minek a hatására, de teljesen máshogy látjuk a világot. Eddig az angolt ellenségnek tekintettem, de már már egy gyönyörű nyelvnek. Ezt mind Byun Baekhyunnak köszönhető. Minden nap átjárt és tanított. Nem próbált közeledni felém, csak is úgy kezelt, mint egy tanítványt. Kicsit zavart, hogy meg sem próbálta mégegyszer tisztázni a történteket, de így lesz ez mindenkinek a legjobb. 
Most itt állok az ajtó előtt, ami mögöt le kellessz tennem a vizsgát. Ez is elérkezett. Abban az öt hónapban ragadt rám annyi tudás, hogy megpróbáljam. Az ajtó kinyílt én pedig beléptem a mindent eldöntő helyiségbe.
                            ***
- ANYAAAAAAAAAAAAA!- visítottam amikor beléptem a házba.
- Na hogy ment?- jött ki idegesen a konyhából. Kócos haja és lisztes keze arra utalt, hogy éppen kotyvasztott valami finomat a konyhába.
- Azt mondták, hogy tökéletes volt és... Átmentem!- anya szemibe a büszkeségtől könnyek gyülekeztek. Odafutottam hozzá és szorosan megöleltem.
- Valaki vár a szobádban- mutatott selytelmes mosollyal az emelet felé. Értetlenül néztem fel, de el is indultam. Ki a fasz lehet? O_o
Lassan benyitottam és Baek ott ült az asztalomnál. Nagyon jól nézett ki, mint mindig. Fekete farmer, piros ing és gondosan beállított haj. Hiába tagadnám. Még mindig mérhetetlenül megmozgatja a fantáziámat.
- Hát te?- kérdeztem meglepődve. Mindenre számítottam csak rá nem.
- Gratulálni akarok- állt fel, de megellőztem és nekifutottam. Szorasan megöleltem.
- Annyira hálás vagyok neked. Ha te nem vagy akkor én most nem állnék itt, ilyen boldogan. Köszönöm Baek- néztem csillogó szemeibe egy pillanatra, de azonnal vissza is süllyesztettem a buksim a mellkasába, nehogy valami rosszat csináljak.
- Ne köszönd, mert nincs mit. Viszont most el kell, hogy vigyelek valahova- gyengéden eltolt magától.
- Hová?
- Volt egy eggyeségünk nem emlékszel?- finoman megbökte az orromar. TÉNYLEG! Teljesen kiment a fejemből. Villám gyorsan átöltöztem és 10 perc múlva már az utcán sétáltunk.
- Pontosan hová is megyünk?- kérdeztem most már egyre kíváncsibban.
- Hozzám kocsiért- jött az egyszerű válasz nekem még is leesett a állam. Van jogsija? Én erről miért nem tudok? De miért is kellene tudnom, nem tartozik rám.
- Otthon édes otthon- illedelmesen előre engedett én pedig beléphettem a birodalmába. Hasonló volt a miénkhez, de különösebben nem néztem körbe. Jobban foglalkoztatott az egyik kép a falon. Megint az a ribanc    -_-b. A képen Baek volt és az a lány volt, akitől migrént kapok, ha rá gondolok.
- Oh... Észrevetted. Bíztam benne, hogy nem- kínosan felnevetett nekem pedig itt lett elegem a sértődött fél szerepéből.
- Megmagyarázod? Már ha még meg akarod- kerestem a tekintetét, de ő most mindent érdekesebbnek talált, mint a kíváncsi tekintetemet.
- Erre várok már öt hónapja- elvezetett a konyhába. Leültem az egyik bárszékre és kaptam egy bögre kávét.
- Nos mit szeretnél tudni?- állt meg veleme szemben a pult másik oldalán. Pont egy magasságban voltunk.
- Csak is és kizárólag az igazságot Byun Baekhyun- még sosem mondtam ki a teljes nevét, de így hátha hatással voltam rá. Ha már máshogy nem is e_e.
- Nos Taeyeon a volt barátnőm- a volt szócskát nyomatékosan megnyomta. Egy megkönnyebbült sóhaj szalad fel a tüdőmből. Szóval csak volt barátnő.
- De múltkor nem randitok lett volna?
- Ez egy hosszú és bonyolult történet, szóval figyelj. Taeyeont a középsuliban ismertem meg. Amolyan szerelem első látásra érzés volt. Mind a ketten végtősök voltunk mire összejöttünk. Boldog voltam, de aztán megcsalt. Sajnos az élet úgy hozta, hogy egy egyetemre kerüljünk ráadásul egy szakra is. Az egyik órán a tanár feladott egy páros munkát és engem Taeyeonhoz osztott be. Megbeszéltük, hogy mikor kezdünk neki és aznapra egyeztettünk egy találkozót. Nekem eszem ágában sem volt elmenni azok után, ami a konyhátokban történt - itt egy halvány pír jelent meg az arcán -. Nem érdekelt, hogy meddig vár, de azt nem tudom, hogy került a parkba. Csak azért mondta, hogy randik lett volna, mert azt akarta, hogy megutálj...és sikerrel járt.
- Te hülye vagy- ennyi reagálást hallott tőlem. Kicsit csúnyán nézett rám, ezért pontosítottam magam.
- Hülye vagy, amiért azt hiszed utállak. Nem utállak Baekhyun.
- De nem is szeretsz.
Most komolyan ilyet fogunk játszani?
- Az nem bizotos. Hányra kell menni?- próbáltam terelni a témát és sikerrel jártam. Elindultunk én meg totál izgatott voltam.
- Nyugi- simított a combomra a vezető ülésről bennem pedig megállt az ütő. Érezhette, hogy kicsit kényelmetlenül érzem magam ezért el is kapta a kezét. A tűdőmben rekedt levegőt kifújtam. Ha ezzel azt akarta elérni, hogy megnyugodjak. Nem járt sikerrel. Alig fél órás út után végre megérkeztünk. A hatalmas épület be belépve azt hittem lemegyek hídba. A hatalmas ablakokon a nap fénye átsütött ezzel világosságot varázsolva a barátságos helybe. A falak fehérek voltak. A bútorok babakék színt kaptak. Egy keves hölgy ült a recepciós pult mögött. Illedelmesen köszöntünk és váltott néhány szót Baekkel. Elindultunk a lift felé, de én megtorpantam.
- Mi az?- aggodalmas hangja a szívemig hatolt.
- Utálom a liftet- suttogtam szégyenemben. Lehet, hogy 16 éves vagyok, de akkor is félek a liftektől. Ez van bazdmeg.
- Nyugi. Vigyázok rád- azzal megfogta a kezemet és összefűzve ujjinkal újra irányba vette a mozgó halálkamrát. Az út retentő gyors volt míg a földszintről felértunk a 10.-re. 
- Látod nincs mitől félni.
A kezemet nem engedte el, hanem így mentünk be egy terembe. Egy hatalmas terembe. 
- Szia- köszönt Baek a bent tartózkodó lánynak.
- Sziasztok. Ő lenne az a cukorfalat akiről beszéltél?- jött oda hozzánk a velem egymagas fekete hajú lány
- Szia- köszöntem vissza és kicsit meghajoltam.
- LE vagyok. Azt hallottam, hogy gyakornok akarsz lenni- kicsit meglepődtem, de nem különösebben szenteltem neki nagyobb figyelmet.
- Igen- bólintottam magabiztosan.
- Akkor erre gyere- azzal kézen ragadott és behúzott egy másik helyiségbe. 
- Bora!!- kurjantására kicsit össze rezzentem.
- Itt vagyok- az egyik ajtó mögül egy fiatal nő lépett ki.
- Szia én vagyok a cég igazgatója. Már hallottam rólad.
Itt már mindenki ismer? Szétrúgom a segged Baekhyun csak érjünk haza.
- Jeonghwa vagyok. Gyakornoknak szeretnék jelentkezni- illedelmesen mélyen meghajoltam.
- Akkor előbb töltsd ki ezt a lapot és azután bizonyíts- leültetett egy asztalhoz. Adott egy lapot és egy tollat. Gyorsan kitöltöttem.
- Kész- adtam oda Borának a lapot.
- Köszönöm- gyorsan végig futotta és megállapította, hogy minden tökéletes
- Milyen kíséret mellett énekelsz?- a kérdést már Baekhyun és LE tásaságában tette fel. Egy előadó teremben voltunk. Hatalmas fehér zongora volt a szoba közepén. Gyönyörű *^O^*.
- Zongora- félve Baekre néztem. Abban reménykedtem, hogy a testemet szétfeszítő idegesség enyhülni fog, ha Baekhyun kísér.
- Ügyes leszel- suttogta a fülembe és aprót puszilt a nyakamra. Kellemes meleg járta át a testem. A zongora megszólalt én pedig mindent beleadtam. A hangom átjárta a kicsit vízhangos termet. Tökéletes összhang volt Baek ujjai és jó magam között. A végére úgy vettem a levegőt, mintha lefutottam volna a maratont.
- Jeonghwa...- szólított meg Bora
- Igen?- kaptam oda ijedtem a fejem és némán vártam az ,,ítéletet".
- Üdv a cégnél- mondta ki azt a mondatot amitől kitört belőlem a sírás. Persze az örömtől. 
Még mindig könnyesen ültem a kocsiba. El sem hiszem. Valóra vállt az álmom. Idol lehetek. Még nem teljesen sikerült ezt a tényt feldolgozni. Ezt egy embernek köszönhetem. Baekhyunnak.
- Baek állj meg- utasítottam mire ijedten parkolt le az út szélén.
- Mi a baj? Mi történt?- aggódalmas kérdezgetésére halvány mosoly húzódott a szám szélére 
- Sétálni akarok- mondtam és gyerekesen keresztbe fontam maga előtt a karom.
- Akkor azt mond, ne pedig ijesztgess.
Kiszáltunk és elindultunk egy ismeretlen irányba. Nem tudtam, hogyan kezdjek bele. Összeszedtem minden bátorságomat.
- Baek...-hangom rekettes volt. Kívancsiam várta a további mondandómat.
- Tudom, hogy nem jelentek számodra többet mint egy barát vagy mint egy tanítvány, de valamit tudnod kell. Szeretlek- amilyen gyorsan jött a bátorságom olyan gyorsan is illant el. Hátatfordítottam neki és rohanni kezdtem. Hogy miért? Mert hülyes vagyok. Ez van. Tudd be.
- Jeonghwa várj már!- kiáltott, de nem álltam meg. Nem neztem a lábam elé, de ott volt egy nagy kő amiben sikeresen eltanyáltam. Szerencsére fűre estem
- Bitch- rászoktam az angol káromkodásra. Mik vannak.
- Baszki jól vagy? Miért rohantál?- Baek letérdelt mellém és a fejemet az ölébe rakta.
- Félek Baek. Félek, hogy egyszer elveszítelek. Nem akarlak Bakehyun elveszíteni- már megint sírtam. Mostanában nagyon gyenge lettem.
- Többet láttalak már sírni mint nevetni. Ez így nincs rendben. Azt akarom, hogy boldog legyél. Azt akarom hogy velem legyél boldog- ajkait lassan érintette az enyéimnek. Kis fázis késéssel, de viszonoztam...

                              VÉGE

[ Remélem tetszett!! További jó estét/napot/reggelt •﹏•]