Kezemet felemelve az arcom elé próbálom takarni a szemeimet a nap elől, mielőtt teljesen kisüti őket, mert persze én hülye, muszáj voltam hajnalig az egyik anime teljes évadát kivégeznem, ennek eredményeképp talán két órát, ha aludtam, sokat mondok. Mindezt követte kora reggel az elalvás, aztán a rohanás, ami miatt otthon hagytam nem csak a napszemüvegem, de a szendvicsemet is, és hogy még jobb legyen a napom, a pénztárcám is inkább a házban  maradt, szóval még arra se volt esélyem, hogy egy, a büfében illatozó szendviccsel meglepjem magamat. Ha Youngjae nem ad pár falatot az ő kajájából ebédszünetben, biztos vagyok benne, hogy ez alatt a röpke nyolc óra alatt éhen haltam volna.

- Hey, Gyeom! - karol át egy izmos kar és próbál megfojtani, de hajlékony testemnek köszönhetően pár pillanat alatt ki tudok csusszanni a halálomat akaró gyűrűből, és elegánsnak nem igen mondható mozdulatokkal próbálok kiegyenesedni. Értetlenkedve figyelem a már engem váró Jacksont, viszont vigyora nem lankad, szóval egyből tudom, hogy valami újabb hülyeség jár a fejében, szokásához híven.

- Mi a helyzet? - lépkedek tovább, és a szőkeség is siet utánam, nem hagyva meg közöttünk a fél méter távolságot, ami engem kissé zavar, de nem hozom szóvá, hisz az idősebb túl izgatottnak tűnik, hogy ilyenekkel törődjön, vagy csak meghallja, ha akár megemlíteném neki.

- Ma buli lesz az egyik  csajnál a másik osztályból. Nincs kedved esetleg elkísérni engem? - mereszti rám kiskutya szemeit, aminek tudja, hogy alap esetben nem tudok ellen állni, ennek ellenére nemlegesen megrázom a fejemet. Barátom hitetlenkedve néz rám, de én csak vállat vonva sétálok tovább, nem törődve a hüledezésével.

- De lehet végre találnál valakit, haver. Egy ilyen buli tökéletes az ismerkedésre!

- Ja, meg arra, hogy lehányd a veled táncoló csajt, mint ahogy a jó múltkor is történt - forgatom meg szemeimet a cinikus megjegyzésem mellett, és még mielőtt Jacks valami emberségeset reagálhatna egy meglepett nyögésen kívül,  egy intés után besietek a házba, ahova sikeresen megérkeztem. Egy sóhaj kíséretében dobom le a fogas alá a táskámat, és lerúgva a cipőimet csoszogok be a konyhába valami ehetőt keresni. Anya küldött még korábban egy üzenetet, hogy ma a barátnőivel tölti a délutánt, így nem is számítottam arra, hogy valaki még itthon lesz rajtam kívül, hisz apa is délutános, szóval vele jóformán nem is találkozok a héten. 

A hűtőben találok egy kis tegnapi maradékot, szóval azt bedobom a mikróba, és hogy addig is lefoglaljam magamat, szokásosan megnyitom a napi horoszkópot a telefonomon, hogy elolvashassam, mégis mit szánt nekem mára a sors. Sokan furának tartanak, mert a horoszkóp olvasás nálam egy szokás, és még hiszek is benne, hisz amit eddig napi szinten olvastam szöveg, mindig megtörtént, és így már nem tartom olyan sületlenségnek, mint ahogy a legtöbb ember.

Szinte kiköpöm a nyálamat, amikor meglátom a mai idézetet, miszerint "a mai nap egy, a szerencsés  napjaid közül, és a szerelem terén is légy résen, hisz ha jó közegben mozogsz, akár rád is rád kacsinthat a rózsaszín felhő". Ez azt jelentheti, ha sok ember vesz körül, akár holnap már egy párkapcsolat egyik fele is lehetek, nem? Hiper gyorsasággal lépek ki a horoszkópból, és nyitom is meg a névjegyzéket, hogy Jackson nevére rányomva már meg is tudakoljam, mikor és hol is lesz az a  bizonyos buli, amit ma annyira emlegetett.

A zene dübörgött, a ritmus végigrezegtette mellkasomat is, mégis, a jó hangulat ellenére csak a sarokból nézem, ahogy Jackson jobbnál jobb csajokat fűz, -köztük persze a házigazdánál is bepróbálkozott, sikertelenül, viszont a vereség nem törte össze a partizni és tombolni kívánó tinédzserlelkét-,  nem éppen józan állapotban. Eddig én csak egy fél pohárral ittam meg abból a borzalmas valamiből, amit az ajtóban osztogattak még érkezésünkkor, és hiába nem vagyok valami nagy ivó, még így is meg tudtam állapítani már az első elfogyasztott kortyokból, hogy ez maximum valami alkoholnak csúfolt lötty, és azóta is inkább csak a kezemben tartva melegítem  a papírpoharat. Akár azt is ki merem jelenteni, hogy ebben az egész házban jelenleg én vagyok a legjózanabb ember, nem is, az egyetlen teljesen józan, de mit tehetnék? Teljesen kívülállónak érzem magamat, emiatt a közérzetem is olyan rossz, hogy nem vagyok képes úgy ellazulni és inni, mint például az épp mellettem eldülöngélő srác, aki az elveszett fél pár cipőjét keres, talán már egy órája.

- Jacks - kocogtatom meg barátom vállát, amíg rám nem figyel teljesen. - Én mentem, ma nagyon nem érzem ezt, ráadásul semmi se úgy történt, ahogy annak kellett volna...

- A horgászkópra gondolsz?  - kérdezi megakadó nyelvvel, amin persze én jót nevetek. Bólintva veregetem meg a hátát, és sok sikert kívánok neki a mögötte táncikáló lányhoz, majd azonnal kiindulok a tömött házból. Mikor kilépek, szinte áldásnak veszem a csípős és egyben friss őszi levegőt, így kevésbé frusztráltan indulok meg a nem messze elhelyezkedő buszmegálló felé, ami az utca végén foglal helyet.  

Szinte alig lépek ki a tábla mögül, hogy helyet foglaljak a valószínűleg elég hideg szék egyikére, az eddig csendben üldögélő fiú ijedten ugrik meg ültében, és így engem is jócskán meglep a heves reakciójával. 

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, de nem láttam, hogy itt ülsz - kérek azonnal elnézést, ő pedig egy zavarodott mosollyal int le.

- Nem haragszom, ne aggódj.

Mosolyogva leülök mellé, és egy kellemes csend telepedik kettőnk közé, amit talán egyikünk se vallana be. Sunyiban végignézek rajta; vékony lábaira rásimul a farmer, bőrkabátját szorosan összehúzza magán, ami, ha lehet így is mondani, még jobban kiemeli vékony valóját. Hatalmas kék szemeit kiemeli a vörös haja, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy egyik se az eredi színében pompázik ma este. Már nem mintha nem állna neki jól...

- Te is a közeli buliból jössz? - utalok a foltos gatyájára, ugyanis elég feltűnő a sötét folt az anyagon, mire a kis vörös kínosan elmosolyodva  mutatja meg, hogy amúgy a kabátja alatt lévő pulcsin még nagyobb nedves folt díszeleg.

- Nem a mai az életem legjobb bulija. Fellöktek vagy ezerszer, ráléptek a lábamra nagyjából kétszázszor, és ha ez nem lenne elég, ráadásképp még le is öntöttek. A legjobb barátomat kísértem el, de a leöntéses dolog után azt mondtam neki, nem érdekel kivel mit csinál, de én most haza megyek.

- Nekem se a mai este életem csúcspontja, elhiheted.Én szimplán mást vártam, és nem igazán történtek eddig úgy a dolgok, szóval egy kissé csalódott vagyok - nevetek én is kínosan és kissé letörten.

- Akkor nem vagyok egyedül. Pacsi - tartja felém a kezét, amibe gondolkodás nélkül belecsapok. - Bhuwakul vagyok, de sokaknak nehéz a kiejtése, mivel nem koreai a név, ahogy én se, ezért hívj csak Bambamnak.

- Yugyeom - rázom meg meleg tenyerét mosolyogva, és ahogy egymás szemébe nézünk, biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találkoztunk ma ezzel a fiúval épp itt, és épp most.

- És...- köszörüli meg a torkát a másik, így szó szerint minden figyelmemet ráirányítom. - Valamikor ráérsz esetleg? Megihatnánk valamikor valamit, ha már mindketten ilyen számkivetettek vagyunk.

- Legyünk barátok? - kérdezek rá vigyorogva, mintha csak egy öt éves kemény legény lennék a másik csoportból, és el is nevetem magamat Bhuwakul kissé kipirult arcán.

- L-legyünk barátok - mondja zavartan mosolyogva, és beletúr a hajába, hogy eligazítsa az enyhe hajnali széltől kissé összekócolódott tincseit.

- Később többek is lehetünk ám - kacagok jót saját kis félreérthető poénomon, jókedvemet pedig tetézi a vörös hirtelen reakciója, ahogy kitágult szemekkel azonnal rám néz. - Legjobb barátok!

- Azok...persze - vigyorodik el ő is mindent tudóan, én pedig haverian meglököm a vállát.

Horoszkóp, te sose tévedsz velem kapcsolatban.