Sötét volt, mikor felébredtem. Tapogatni kezdtem magam mellett, Yougjaet kerestem, de egyedül feküdtem az ágyban. Hirtelen egy fuvallat meglibbentette a sötétítő függönyt, mire egy pillanatra beszökött a Hold fénye a szobába. Álmosan, fejemet fájlalva keltem fel az ágyból és sétáltam az ablakhoz, hogy a függönyt elhúzva, egy kis világosságot varázsoljak. Szemeimet dörzsölgetve léptem a villanykapcsolóhoz, de azt lenyomva, a lámpa nem kapcsolódott fel. Továbbra is csak a kintről jövő fény adott minimális látási viszonyt.

-Ahh... Kiégett ez a szar... - Morogtam magamban és az ajtó felé indultam. Lassan kitártam, mire egy gyenge, de annál hidegebb dolog siklott el előttem. Az egész testem beleborzongott az érzésbe, mintha csak egy szellem suhant volna el előttem. - Megint ijesztgeted magad Jaebum... - Fogtam fájó fejemre. Nagyon szédültem. - Youngjae! Hol vagy édesem? - Komótosan lépkedtem a lépcsőn lefele, egyenesen a nappaliba, de mikor a helyiség közepén megálltam és körbe néztem, sehonnan nem szűrődött ki lámpa fény. Továbbra is csak a Hold fénye adott némi világosságot, Youngjae pedig nem volt sehol.

Megint éreztem magam előtt a hideget elsuhanni. Teljesen feleszmélve rohantam az a fuvallat után. Ahogy mentem utána, éreztem egyre jobban a hideget, míg a pincébe nem kerültem. A barkácsolós asztalról felkapva a zseblámpát világítottam be a kicsi, sokkal inkább lyuknak nevezhető helyiséget. Szinte reszkettem, annyira hideg volt, ezért gyorsan vissza szaladtam a lépcsőn a házba. Amint felértem, a zseblámpa pislákolni kezdett és pár percen belül kialudt a fénye.

-A francba! - Idegesen kezdtem ütlegelni a tárgyat, de az továbbra sem volt hajlandó világítani. Feladva a kis lámpa nyüstölését rohantam végig a házban, próbálva minden kapcsolóval valamiféle fényt varázsolni, de furcsa mód, mintha az összes lámpánk most égett volna ki egyszerre. - Youngjae! - Kezdtem félni, nem csak a sötét és a hátat borzongató hideg fuvallatok miatt, hanem Jae elvesztése miatt is. Hol lehet? Ma nem éjjeli műszakos, vagy mégis?

Hirtelen ötletemnek köszönhetően egyből a konyhába szedtem lábaim és a hűtőhöz lépve Youngjae havi munkabeosztásán futtattam végig a szemeim, hogy a lista végére érve, teljesen kétségbeesve fogjak fejemre. Már egy hete betegszabadságon van...

-Youngjae! Ha csak szórakozol, akkor légy szíves abba hagyni. A frászt hozod rám! - Csend honolt továbbra is a lakásban. A falon lévő macskás óra halkan kattogott. 01:12

Nem bírtam a seggemen ülni. Fel-alá járkáltam a házban, miközben azon agyaltam, hol lehet a párom és miért nem működnek a villanyok. Olyan volt, mintha egy béna horror film elejébe csöppentem volna, amiben a mumus most kezdi el az őrületbe kergetni a főszereplőt. Nagyon nem tetszett ez.
A bejárati ajtó hirtelen kivágódott. Egy fekete ruhás, kapucnis alak rontott be a házba. Menekülni akartam, de pár lépés után éles fájdalmat éreztem a tarkómban és talán pár órára, el is vesztettem az eszméletem.

Egy gyéren megvilágított szobában ébredtem fel. Valami meglehetősen furcsa állagú nem tudom min feküdtem, miközben a felettem lévő lámpa ide-oda himbálózva égette ki a szemeim. A lámpa körül apró, fehér lepkék repkedtek, körülöttem meg legyen zümmögtek.
Lassan összekaparva magam ültem fel, de bár ne láttam volna azt, amit. Ugyanis az a furcsa valami, amin feküdtem, nem volt más, mint belsőségek, helyenként levágott bőr darabokkal. Felkiáltva ugrottam két talpra és mikor észleltem a fejemtől kezdve, a hátam és lábaimon végig folyó vért, legszívesebben belevetetettem volna magam akár még egy lápos mocsárba is, hogy a vértől megtisztuljak. Sírni lett volna kedvem, kétségbe voltam esve, a mellkasom összeszorult és hirtelen a gyomrom egész tartalma az előttem lévő undormány kupacon találta helyét. A szemeim bekönnyeztek a torkomat végigmaró gyomorsavtól. Nem hiszem el! Ilyenek csak a horror filmekben és a rémálmokban történhetnek, nem?! A valóságban nem történhet ilyen, ugye?!

A sarokba nézve egy széket láttam, rajta egy hullát ülni, minek szemeit kivájták a helyükről. A számhoz kaptam kezem, legszívesebben sikítottam volna, de akkor ki tudja, hogy mi fog történni. Muszáj volt közelebb mennem a hullához és kikapnom a kezében szorongatott papírt.

"Tetszik? Csak neked csináltam... Keress meg!"

-Te beteg állat! Te vitted el Youngjaet?! - Fogaimat összeszorítva nyeltem vissza előtörni készülő könnyeim. Ez csak egy kurva rémálom! Nem lesz gond!

Kirohantam a szobából, egy rosszul megvilágított, fehér folyosóra. Két irány közül választhattam.

-Csak mindig menj a jobb irányba, Jaebum... - Mantráltam magamban, a folyosó végére érve, ahol újabb folyosó következett, szintén két iránnyal. - Mindig jobb irányba...

Folyosó, folyosót követett. Nem sokára tompulni kezdtek körülöttem a hangok, a színek, minden. Fáradt voltam, mégis meg kellett keresnem azt a faszt, aki ide hozott engem és nagy bizonnyal.... Youngjaet is. Meg kell keresnem, hogy kibelezzem a rohadékot. Ez a vicc vért kíván!

Hirtelen egy nagy hideg fuvallat suhant át a testemen. Mintha, kővé dermedtem volna pillanatokra a bensőmet is megborzongató érzéstől. Fejemet pár percre lehajtottam, pihenni próbáltam egy kicsit. A fáradtságtól már mindent bebeszélek magamnak, ez pedig nagyon nem jó egy ilyen helyzetben.
Mikor felnéztem, egy lány állt előttem. Haja alig volt, foltokban mintha tövestől tépték volna le fejéről a sötét tincseket. Szemei vérben úsztak, összeszaggatott farmer nadrágja és fehér pólója mocskos volt. Csak egy helyben állt és engem nézett, átható, szürke szemeivel. Ajkait szóra nyitotta, de azok közül egy árva, eltévelyedett hang sem szökött ki. Lehunytam szemeim, nem akartam ránézni, mire ismét éreztem azt a hideg szellőt, ami áthasítja a testem. Sokáig álltam így, a gondolataimat összeszedve és mikor kinyitottam szemeim, egy ajtó volt előttem, ott, ahol ezelőtt a lány állt. Nem törődve semmivel léptem be a fehér nyílászáró mögötti szobába.
Sötét volt, viszont olyan orrfacsaró szag terjengett bent, hogy a gyomrom ismét üríteni tervezett magán, ami egy hirtelen pillanatban meg is történt. Fogalmam sem volt, hogy mi lehetett még a gyomromban, de kicsit sem volt kellemes, ahogy a sav ismét végig marta az egész bélrendszerem és a torkom. Ahogy fel egyenesedtem és egyenletesen kezdtem venni a levegőt, a lámpa felkapcsolódott. A szoba közepén egy oszlásnak induló hulla feküdt felfújódva. Ismét hánynom kellett, de ezúttal már nem jött ki belőlem semmi, csak öklendeztem. Egészen addig tartott ez, amíg egy darab, összegyűrt papír nem jött ki belőlem. Könnyezve hajtogattam ki, már amennyire lehetett.

"Felső emelet"

Már nem gondolkodtam, csak összekaparva magam rohantam ki a szobából, hogy ezúttal mindig a bal irányba forduljak. Nem kicsit voltam rosszul, de már nem érdekelt. Ezek után már bármit elém rakhatnak, amit csak el tudok képzelni, és bár rossz ebbe belegondolni, de tűrnöm kell. Youngjae érdekében.
Por szállott fel minden egyes lépésem nyomán, ahogy haladtam egyre feljebb a szűkös lépcsőjáraton. Pókok és egyéb ízeltlábúak mászkáltak a falon mellettem, és valami borzalmas ordítás hangzott fel többször is a falból. Mintha egy embert élve zártak volna oda. Youngjae!

-Youngjae! Kicsim! Te vagy az?! - Az üvöltés nem akart abba maradni. Egyre hangosabb és hangosabb lett, mire nem várva tovább kezdtem el a falat ököllel ütni. A vékony fa lemez, amiből fel lett építve, egyszerűen megtörött, apró szálkákkal marva fel kezemen a bőrt. Egészen addig kínoztam magam ezzel, amíg egy nagyobb lyuk nem keletkezett a felületen. Az ordítás elhalt. A kezemet óvatosan beemeltem a fal mögött húzódó sötétségbe, mire egy másik ember, jéghideg végtagját éreztem meg az enyémre simulni. Ijedten rántottam ki onnan mancsomat és a sötétségbe bámulva kerestem azt a valakit, aki ott volt.

Egy sápadt arcú, fekete hajú fiú tűnt fel előttem. Hófehér bőre szinte ragyogott, ahogy a fény elérte arcának egy részét a sötétben. Szemei alatt méteres karikák húzódtak, fáradt üveges szemekkel nézett rám.

-Ki vagy te? És hol van Youngjae?! Tudsz róla valamit?! - Segélykérően néztem rá, de sajnálatomra csak megrázta a fejét és egy papírt nyújtott felém. Fájdalmasan felsóhajtottam, ahogy már megint csak egy kirakós darabot kaptam ahhoz, hogy megtaláljam Jaet. - Köszönöm... - A srác értetlenül nézett rám. Mintha nem is ugyanazon a nyelven beszéltünk volna.

-Menekülj... - Suttogva szólt hozzám, majd a szájából vér kezdett el folyni.

-Héj! Mi van veled?! - Felé nyújtottam a kezem, de csak hátra esett. Nem láttam belőle mást, csak a szemei csillogását a sötétben és szinte a szívem szakadt meg, ahogy végig kellett hallgatnom azt a vérfagyasztó, köhögéssel egybevegyült öklendezést, ami kínozta őt.

-Elárultam őt... - Fájdalmasan felsikított, mint akit a mellkasánál fogva szakítanak szét, majd csend lett. Az a csend, amiért az utóbbi percekben ölni tudtam volna, most mégsem örültem neki. Olyan jó volt végre találkozni egy mozgó, lélegző és beszélni képes emberrel, hogy már nem akartam mást, csak valaki normálisat magam mellé. Youngjae... te tudod, hogy mi ez?

"Kint. Konténerek. Holttest."

Egy apró könny gördült le jobb orcámon, majd teljesen elgyengülten lendültem ismét futásra, keresve a kijáratot ebből az átkozott épületből, miben életem legszörnyűbb pillanatait éltem át már az első pár percben.
Nem akartam elhinni, hogy ilyen tényleg történhet egy emberrel. Hogy egyszer csak felébred és fenekestől megváltozik minden, amit eddig jónak hitt.
A tüdőm fájt, hangosan sípolt minden egyes be-, és kilégzésemnél. A mellkasom legszívesebben felrobbant volna a bordáimnak hevesen ütköző szívemtől. Rossz volt minden, szinte már az is a fejembe ötlött, hogy itt helyben fekszem le a földre, magzatpózban feküdve egészen addig, amíg meg nem oldódik minden magától. De önzőség lett volna, ha ezt teszem. Youngjae valahol épp szenved, nekem pedig nincs más dolgom, csak megtalálni őt. Nem lehetek olyan gyáva, hogy feladjam minden méltóságom és összerogyjak. Az ő érdekében nem tehetem ezt! Megölöm azt, aki ezt tette velünk!

Keservesen ordítottam egyet az éjszakába, mikor annak a rémes épületnek végre megtaláltam az udvarát. Hóval borított volt minden, holott nyár volt, pontosan tudom. Egy árva lélek nem volt rajtam kívül ott kinn, emiatt pedig még inkább nőtt a félelmem azzal kapcsolatban, hogy a sötétből bármikor rám vetheti magát valaki, vagy valami. Már bármit el tudtam volna képzelni ezen a helyen. Itt még az ágy alatt bujkáló boogie man is biztosan előfordult, megőrjítve az erre járókat, bár... kérdezem, ki lenne az, aki önszántából idejönne? Még a legrosszabb rémálmaimban sem tévelyedtem volna erre, az biztos.

-Hát ide értél... - Hangzott fel Youngjae fáradt hangja, mire a megfelelő irányba kapva a fejem azt láttam, ahogy az a maszkos ember - aki engem idehozott - szerelmem mögött áll, beledöfve Jae hátába egy hosszú pengét. Youngjae nem sikított és nem is ordítozott. Halkan öklendezett, ahogy a vér ömleni kezdett ki a száján és mikor lenézett mellkasára, látta a penge végét előbukkanni, ahogy én is.

Hosszú percekig képtelen voltam mozdulni, csak lesápadva néztem, szerelmem miként hullik a porba. Összetörten rogytam össze, Jaevel együtt, csak vele ellentétben, én a térdeimen maradtam, míg ő előre dőlve szűnt meg létezni. Abban a pillanatban, mintha nekem is végem lett volna. Szemeimből folytak a könnyek, mintha muszáj lett volna nekik, én pedig el akartam nézni Youngjae holttestéről, de képtelen voltam rá. Hozzá akartam kúszni, megfogni a kezét még utoljára, de mielőtt összekaparhattam volna magam, a maszkos alak előttem termett. Testtartása görnyedt, de egyáltalán nem fáradt volt, ordított róla, hogy élvezi mindazt, ami itt végbe ment.

-Undorító gyilkos! - Mérges voltam. Mérhetetlenül mérges, és ami a legrosszabb, hogy ez semmit sem segített az előttem halottan fekvő Jaen. Én is meg akartam halni, vele menni a sötétségbe.

-Ha ennyire akarod, használd. - Nyomta a maszkos a kezembe a kését és hátrálni kezdett, el tőlem, messzi a sötétségbe. Szemeimet lehunytam, nagy levegőt vettem, miközben a kést egyenesen a mellkasomhoz emeltem. Csak egy mozdulat és minden jobb lesz Jaebum. Csak egy mozdulat és vége. Csak egy mozdulat és mintha meg sem történtek volna veled ebben a házban, azok a dolgok. Csak tedd meg.

-Youngjae! - Ijedten ültem fel a megszokott hálószobánkban. A levegőt sűrűn kapkodtam, próbáltam valahogy pótolni azt a tömény mennyiségű oxigént, amire a szívemnek szüksége volt.

-Bummie... Minden rendben? - Youngjae fáradtan ült fel mellettem, engem hátra fektetve és a mellkasomon helyet foglalva szuszogott tovább. - Hogy ver a szíved... Mi történt? - Simított végig felsőtestemen, aggódva nézve szemeivel az enyéimbe.

-Csak egy rémálom... - Halkan felnevettem és közelebb húzva magamhoz Youngjaet próbáltam egy kicsit pihenni.