Dedicated to my one and only bébi DottieX😻💗

Végzős év a középiskolában. Jajj mennyi minden áll mögötted ez alatt a bő fél év alatt.
Az eleve nehéz készülést az érettségire még ez a fránya vírus is nagyban megnehezítette. Kikészített az egész lelkileg, rengeteg hullámvölgybe sodorva érzelmileg.
Ezt az egészet jó lett volna átélni a többiekkel együtt, ahol minden nap látva egymást tudjátok megbeszélni a dolgokat, de ehelyett csak az online világ taszító valósága maradt.

Ennek ellenére nem volt minden rossz az online időszak alatt.
Egyik napon ráírtál osztálytársadra Yoshira, ugyanis nagyon szenvedtél a japán házifeladatoddal. Mivel ő az egyetlen japán osztálytársad, és nem vagytok rosszban, ám beszélő viszonyban sem nagyon, így úgy gondoltad, hogy megpróbálod hátha segít.
Annak ellenére, hogy sosem beszéltetek 3 mondatnál többet az lejött egyből, hogy egy nagyon édes és segítőkész, vicces fiú.
Csalódnod pedig nem is kellett benne.
Egyből segített elmagyarázva a dolgokat egyébként sokkal jobban, mint a tanárod.
Azonban itt nem állt meg köztetek a kommunikáció. Elkezdett beszélgetés alakulni köztetek, ami több óráig tartott. Aztán másnap megint. A következő napon, és még azután is.
Meglepő módon pedig azóta is tart a naponta több órás csevegés.

Miatta várod most nagyon azt a pár hetet, amíg visszamentek az iskola falai közé. Persze nagyon jó látni az osztály többi tagját is, azonban ő valahogy más.
Nem is tudod miért.
Vagyis de, tudod, csak nem akarod bevallani.

Igen kisapám, fülig belezúgtál Kanemoto Yoshinoriba.
Hiába csak online beszéltetek, hol üzenetben, hol telefonon vagy facetimeon, Neked sikerült fülig szerelembe esned.
Pont ezért vagy egy kicsit ideges, hogy mi lesz Veled, ha személyesen látod.
Félsz, hogy miképpen fogsz viselkedni vele, vagy hogy mily módon alakulnak a dolgok köztetek.
Rég voltál már szerelmes, el is felejtetted, hogy ilyenkor milyen a viselkedésed.

Éppen az utolsó simításokat végzed magadon. Kis spirál a szempilláidon, hajad befonva kettőbe alsó fonással. Egyenruhád szépen vasaltan feszül testedre. Minden okés, mégis erős gyomorideg van benned.
Nem csak azért, mert fél év után ismét visszatérsz az idegen ismerős épületbe, hanem mert látod a többieket, a tanárokat. Rendkívül izgalmasnak ígérkezik a nap.

A lépcsőn levágtatva érsz a konyhába, ahol anyukád már kirakta a csomagolt ebédedet, valamint pont a reggelidet készíti.
-Jóreggelt Kincsem-mosolyog Rád, amitől a szíved is megolvad. Ha van, akit nagyon szeretsz, az bizony az édesanyád.
-Jóreggelt Anya-mész oda hozzá egy puszit adni.
-Nutellás kenyeret csináltam Neked-tolja eléd a tányért.
-Olyan ideges vagyok, hogy nem tudok enni-vigyorogsz rá, mint egy elmebajos, mire felnevet.
-Nagyon várod már ,hogy láthasd őket, ugye? -kérdi.
Válaszul hevesen bólogatsz.
-De főleg Yoshinorit, igaz? -kúszik egy pimasz mosoly ajkaira.
-Anyaaaa-nyögsz fel szenvedve.
-Csak kérdeztem-tetteti az ártatlant.
-Na én mentem-mondod elpakolva a táskádba a kész ételt-Szia Anya-puszilod meg, majd kiviharzol a házból.
Buszra szállsz, amivel eljutsz a sulihoz legközelebbi buszmegállóba. Onnan leszállva sétálsz be a suliba, ahol egyből felmész a terembe. Megérkezve battyogsz be a terembe mosolyogva üdvözölve osztálytársaidat. Legjobb barátnődet megöleled, majd leülsz a lányok körébe. Elkezdtek beszélgetni az elmúlt eseményekről és a legfrissebb dolgaitokról.

Kis idő múlva Yoshit pillantod meg belépni Junkyu és Jihoon társaságában felettébb nevetve valamin.
Amint összetalálkozik a tekintetetek nevetése egy lágy mosollyá alakul, fejével pedig biccent köszönés gyanánt. Rendkívül boldogan elmosolyodva viszonzod, majd visszaszállsz a beszélgetésbe, ahogy helyükre mennek a srácokkal.

A tanítás viszonylag gyorsan lezajlik. Nagyon élvezetes végre látni a tanáraidat ennyi idő után, habár nem mind váltja ki ezt belőled mondjuk.
Óráid után kifelé ballagsz a suliból, mikor meghallod a nevedet.
-T/N-szólít meg Yoshi mögüled-Van kedved eljönni a fiúkkal meg velem enni valamit? -kérdi mosolyogva.
-Nem vagyok éhes, anyukám csomagolt nekem enni, amit nemrég ettem meg. Valamint mennem kell röplabda edzésre is, előtte pedig szeretnék tanulni egy kicsit- mondod féloldalas mosollyal, holott sajnálod azért, mert bírod az egész baráti társaságát, már akit ismersz közülük.
-Esetleg akkor pénteken ránkérsz? -mosolyog szemeidbe nézve.
-Pénteken igen-bólintasz sokkal boldogabb arccal.
-Holnap kimehetek eléd a buszmegállóba? -kérdi kedvesen, mire az ütő is megáll benned.
-P-persze-mondod valószínűleg elpirulva, mert pimasz mosoly szökik ajkaira.
-Még beszélünk. Holnap találkozunk- kacsint Rád, majd elsétál a srácokhoz, akik mosolyogva integetnek Neked. Kipirultan integetsz nekik vissza, majd kisétálsz a buszmegállóba, hogy hazamehess.

Másnap tényleg a buszmegállóban vár, ahogy ígérte. Leszállva totyogsz oda hozzá kedvesen.
Kezében egy pohár kávéval mosolyog le Rád.
-Jóreggelt-nyomja a kezedbe kedvenc kávédat.
-Jóreggelt-mosolyogsz-Jajj ez az enyém?-veszed el lesokkolva.
-Bizony. Vaníliás jeges latte, egy cukorral. Ahogy szereted -mosolyog hihetetlenül édesen.
-Megjegyezted? -kérdezed meglepődve.
-Persze-mondja úgy, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga.
Szíved hevesen ver, miközben vajjá olvad. Az ilyen kis dolgok azok, amik megtartanak Téged egy embernél.
Elindulva kezdtek el csevegni mindenféle általános dologról, azonban vele még ez is más. Mintha minden témához érdemben akarna hozzászólni, és mint akit tényleg érdekel amit mondasz.
Az iskolához érve nézel fel rá megállva előtte.
-Köszönöm, hogy jöttél -mondod őszintén.
-Köszönöm, hogy elfogadtad-mosolyog.
-Mennyi volt a kávé? -veszed elő tárcádat.
-Ingyen-fog hátizsákja pántjára, amiből csak egy pihen a vállán.
-Ne viccelj már Yoshi-nézel fel rá, elővéve papírpénzt, ami biztos, hogy fedezi az árát.
-Mondom-mosolyog levakarhatatlanul.
-Nemár-tolod oda hasához.
-Demár-fog kezedre, majd megpuszilja kézfejedet.
Elvörösödve hajtod le fejedet továbbra is ott hagyva kacsódat.
-Tedd el-mondja megsimogatva a válladat-És menj órára, mert elkésel-mondja.
Elrakva zsebre integetsz neki, majd elmész japán órára, amíg ő extra koreai órákat vesz ugyan ez időben.

A nap hátra levő részében találkoztok ismét, azonban nem beszélgettek, hiszen nem akarjátok, hogy ti legyetek a téma az osztályban.
Kiérve a sulid elé indulsz a buszmegállóba, mikor Yoshi ismét melléd érve szólít le.
-Elkísérhetlek? -érdeklődik, mire felnevetsz.
-Ma ez a menetrend? -mosolyogsz fel rá.
-Lehetne rendszeres-gondolkodik el, mire megint vörösre festődik arcod.
Zavarodban nem is tudsz mit reagálni rá.
-Vagy nem akarod? -szomorodik el a hangja.
-Dehogynem-nézel rá rögtön -Csak nem akarlak ezzel zavarni meg leterhelni-magyarázod meg rögtön.
-Szívesen tenném-mosolyog megnyugodva.
-Biztos? -mosolyogsz boldogan.
-Biztos-bólint biztatóan.
-Akkor elfogadom az ajánlatot köszönöm -neveted.
-Rendben-csinál a levegőben olyan mozdulatot, mintha leemelné képzeletbeli kalapját magáról.
-Egyszer elkísérhetlek röplabda edzésre? -kérdezi, mikor a megállóba értek.
-Nem, mert akkor biztos rosszul játszanék-nevetsz fel.
-Naaaa nemár, biztos nem-könyörög szomorú kutyus szemekkel.
-Ne nézz így -sóhajtasz fel-Így túl aranyos vagy és meg kell engednem-nézel el.
-Ez a lényeg-vigyorog elégedetten.
-Talán, majd egyszer -pöckölöd orron két ujjal.
-Hé-biggyednek le ajkai-Ez fájt -mondja durcásan.
-Helyes-nyújtod rá a nyelvedet.
-Ezért jár egy gyógypuszi rá-mosolyodik el huncutul, mire elvörösödsz.
Felnevet felettébb élvezve a dolgot.
-Nyugi nyugi, csak viccelek-kuncogja-Na de pénteken akkor jössz ugye? -biztosítja be magát.
-Megyek-nézel el még rákvörös fejeddel.
-Rendben. Holnap jövök érted -mosolyog, ahogy megáll előttetek a busz.
-Jó -mondod felszállva, majd integetsz neki a buszról, ahogy elsétál.

Másnap ismét érted jön, és együtt mentek. Egész nap egymás tekintetére leltek, és valahogy mindig boldogsággal tölt el.
Hazafelé menet már sokkal közelebb sétál melletted, valamint a megállóban is közelebb lépve beszél hozzád.

Rendszeresen jön eléd és kísér is, még pénteken is. Az órák után magához int a suli előtt, ahol már ott áll két barátja.
-Gyere T/N, indulunk is-húz oda maga mellé, amire elpirulsz hagyva neki.
-Akkor a Rollerbe megyünk? -kérdi Jihoon.
-Igen-bólogatnak a fiúk is.
-Mi az a Roller? -nézel fel.
-Görkoris kajálda-mondja Junkyu.
-De király-derül fel az arcod, mire ők is elmosolyodnak. Elindulva sétáltok az étterem felé, csacsogva mindenféle dologról, aminek persze a Jikyu párossal mindig nevetés a vége.
-Na Harutoék már ott is vannak-mutat oda Jihoon, majd odasétáltok az asztalhoz a csupa ismeretlen srác köré.
Odaérve üdvözlik egymást a srácok vigyorogva, Te pedig állsz ott félénken mosolyogva.
-Na srácok -áll melléd Yoshi-Ő itt T/N-mutat Rád somolyogva.
-Sziasztok-integetsz meghajolva, mire ők is meghajolnak feléd. Leültök Yoshival egymás mellé, és bemutatja Neked a srácokat.
-Ő ott Jaehyuk, aki egyel alattunk jár-mutat rá, aki édesen mosolyogva integet Neked, Te pedig viszonzod.
-Ő ott Yedam, mellette pedig Jeongwoo, ők a SOPAra járnak-mutat rájuk, ahogy integetnek Neked, Te meg vissza nekik.
-Ő ott Doyoung, elit réteg-vág kamu undorodó fejet, mire Dobby felnevet.
-Hyunsuk tavaly végzett, őt ismered-mosolyog rámutatva.
Hyunsuk integet, amit ismét viszonzol.
-Ők pedig a japán barátaim, koreai szakon-mutatja be Harutot, Asahit és Mashit. Egymásnak integettek mosolyogva, ahogy találkozik tekintetetek.
-Minket be sem mutatsz? -néz Jihoon Yoshira kamu balhét kezdve.
-Nem tökfej, jobb ha Téged nem is ismer-figurázza ki Yoshi.
-Csá éhes vagyok- pattan le hozzájuk egy idegen srác.
-Ja igen, ő itt a legkisebb, Junghwan-mosolyog Yoshi.
-Mi? -néz oda az említett személy-Oh szia, te vagy T/N? -kérdi elmosolyodva.
-Szia, igen-mosolygsz meghajolva felé, ahogy ő is ezt teszi.
-Sokat hallottunk ám Rólad -vigyorog Hyunsuk, mire Yoshira pillantva látod, ahogy rákvörösre festődik arca.
-Tényleg?-kérded felbátorodva egy kicsit.
-Természetesen-vigyorog Junkyu is.
-Örülök-mondod egy szelíd mosollyal, füled mögé túrva egy tincset.
-Rendeljünk-mondja Haruto összecsapva tenyerét.
Egyetértve borul mindenki az étlapra, hogy tanulmányozza az ételeket.
-Most nem vagy tele? Anyukád nem rakott enni? -súgja a füledbe Yoshi azért kérdezve,mert tudja,hogy mennyit jelent Neked anyukád,meg hogy mindig csomagol elemózsiát a napra.
-Most nem, mert mondtam neki, hogy jövünk ide enni-nézel fel rá mosolyogva.
-Tud rólam? -pislog Rád.
-Persze-mosolyogsz szemeibe nézve.
-Megölelhetlek? -kérdi csillogó szemekkel, láthatóan meghatódva.
Szó nélkül átölelve bújsz a vállába. Boldogan fonja köréd karjait közelebb húzva magához.
-El se tudod képzelni, hogy mekkora öröm ez nekem. Elmondtad  a dolgot annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretsz. Most nagyon boldog vagyok- suttogja a hajadba, mire elérzékenyülve erednek meg könnyeid pólójára, így jobban magadhoz szorítod.
-Kérsz dínós mcnuggit? -simogatja meg a hátadat.
Válaszul bólogatsz, de nem engeded el, nehogy meglássa, hogy itatod az egereket.
-Sültkrumplival?-játszik a hajaddal, Te pedig ismét bólogatsz.
-Rendben. Megrendelik a srácok-húz magához-Egy pillanat és-Ohh mi a baj? -pislog Rád, ahogy felnézel Rá könnyes szemekkel.
-Csak nagyon meghatott amit mondtál -mosolyogsz fel Rá.
Yoshi mosolyogva törli le arcodról a könnyeket.
-Mindjárt jövök, csak elmegyek mosdóba-kel fel, majd a hajadba puszilva sétál el.
-Mondta, hogy mennyire szereti, mikor olyan csillogósak a szemeid, amikor olyanról van szó, amit szeretsz-szólal meg melletted Asahi, mire ránézel érdeklődve-Elmesélte, hogy mennyire imádja, hogy Veled bármiről beszélhet és sosem unja meg-néz Rád a csendes fiú. Szavaira elolvadva nézel rá könnyes szemekkel.
-Sokat jelentesz neki-mosolyog Yedam.
-Tudja, hogy mennyire szereted anyukádat, és hogy mennyit jelent Neked, hogy minden nap csinál Neked enni. Nagyon édesen beszél Rólad -bólogat Junkyu édesen mosolyogva.
-Ahh... Köszönöm fiúk-mondod törölve könnyeidet. Melletted Asahi finoman megsimogatja a hátadat, mire Yoshi visszaérve ül le melléd.
-Jobban vagy? -ölel magához.
-Eddig sem voltam rosszul-fonod köré karjaidat szorosan hozzábújva.
-Akkor jó-mosolyog simogatva.
-Most komolyan, kérdezd már meg-szólal meg Jihoon az asztal másik feléből, mire feltehetőleg Yoshi csúnyán néz.
-Igaza van. Csak kérdezd meg-ért egyet Hyunsuk, mire az egész csapat elkezd tapsikolni. Érdeklődve nézel fel Yoshira, aki kipirulva néz le Rád.
-T/N, leszel a barátnőm? -kérdezi idegesen, ami szemeidet meglátva rögtön el is tűnik gyomrából.
-Leszek-mosolyogsz fel rá.
A srácok boldogan újonganak és tapsikolnak a gerlepárnak, miközben ismét hozzábújsz Szerelmedhez.

Ezek után pedig külön randikra is elvisz, de a srácokkal is. Minden reggel érted megy és el is kísér, szépen fokozatosan haladva a dolgokkal, amitől még szebb az egész.
Te meg naponta gondolkodsz el rajta, hogy hogyan lehetsz ennyire szerencsés, hogy itt van Neked Yoshi.

Drága édes kedves Bébi! 😻💗
Utólag olvasva not really passzol a témához vagyishát nemtudom kinda.
Remélem azért tetszik! 🥺
Jó hosszú lett tho bruh na mindegy