Megint tele van RENGETEG felesleges pofázással, de nézzétek el nekem
1) imádok világokat teremteni
2)jelenleg szükségem van az ilyen kis kikapcsolódásra
3)amennyit jelentkezek szerintem minden plusz szónak örültökxD
Na elnézést no!! Remélem azért tetszik :c Mert nekem nemxDD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Van rosszabb annál, ha az ember létezését nem veszi tudomásul az a személy, aki után mindennél jobban epekedik? Aligha.
Még rosszabb, mintha csak szimplán nem viszonozná az érzéseket iránta.
De talán van ennél is rosszabb...



A tesi öltözőben készülődtök a dupla órára a lányokkal, mikor nyílik a már megtelt öltöző ajtaja.
-Csá-vonul be az évfolyamotokba járó egyik osztály lány csapata. 4 osztály van az évfolyamon, a tiétek az A osztály, ők pedig a D történetesen.
-Hát ti?-szólal meg osztálytársad Wooyeon meglátva egyik barátnőjét a bevonulók között.
-Most mondta Mr.Kim, hogy nincs ma a Trottyos-utal a saját tanárukra-Szóval össze leszünk veletek vonva most-vigyorog a mentakékre festett Minseo lehuppanva a szőke mellé.
-Akkor játszunk, ezaz-örül meg a hírnek a lány.
A többiek vegyes hangokat kiadva dolgozzák fel az információt.
Egy sokatmondó pillantással nézel fel legjobb barátnődre felhúzva a nadrágodat.
A barna derékig érő hajzuhatagját laza copfba köti, míg te a cipőddel bíbelődsz, majd együtt vonultok ki a különféle illataromákkal zsúfolt kis helyiség falai közül.
-Kíváncsi vagyok mi lesz ebből ezúttal-szólalsz meg Seeunbe karolva.
-Ugyan az, mint múltkor-vág komoly képet előre bámulva, de aztán egymásra nézve tör ki belőletek a nevetés.
Két 30 fős osztály 32 fiú azért tud mit alakítani ha sportról van szó. A legútóbbi alkalommal, mikor összevonták az osztályotokat kosárlabda meccset tartottak a fiúk között, amit a maradék 28 lány vagy nézett, vagy találhatott magának programot. Ti a nézés mellett döntötteket a legnagyobb örömötökre, ugyanis a heves csatázásnak egy kisebb verekedés lett a vége a két osztály 4 fiúja között. A legmókásabb az volt benne, hogy azt hitték az egyikük lökte meg a másikat, mire a védelmező barátok akcióba léptek. Csak a kisbikás szarvösszeakaszkodás után derült ki, hogy az egyik éppen kispadon ülő osztálytársatok lökte meg őket szórakozásból. Egészen tragikomikus volt az a hét ezt végignézve, na meg utána a kelletlen békülését a srácoknak.

Ti nem vagytok oda az ilyen órai sportokért a dúvad fiúk miatt, elég nektek a röpi edzésen a hajtás. Az ifi válogatottban vagytok Seeun, mint feladó, és te, mint liberó. 
Ezek a fiúk viszont focisták, kosarasok, kézisek és vízilabdások, ergo nem ajánlatos az útjukba kerülni mikor a labda sorsa a tét. Inkább kimaradtok és tollasoztok, vagy csak nézitek a fiúkat.
Van jópár helyes arcú, széles hátú közöttük, azonban téged csak egy valaki érdekel. Az egyik kézilabdás, minden lében kanál, kellemes hangú szívtipró: Lee Sohee.
A D osztály fenegyereke, a lányok kedvence. Bárkit elszédít a dumájával, meglepően ravasz, a tanárok közkedvelt rosszfiúja, és egy jól irányzott mosollyal rengeteg szívet megolvaszt, hogy elérje amit akar. Pontosan tudja, hogy mit csinál és nem is rest kihasználni minden kiskaput amit lehet az életének a jobbá tételéhez, avagy megkönnyítéséhez.
Körülbelül 3 hónapja szerethettél belé, miután hallottad sok viccét, aztán elmentetek Kyungmun-az osztálytársatok és barátotok-kézilabda meccsére, ahol teljesen sikerül beleesned a barna hajú fiúba látva a játékát a csapatban.
Azóta csak csendesen figyeled ha megjelenik valahol teret adva a személyiségének. Hiába vagy te is nagyrészt extrovertált, mellette elhalkulsz. Talán ezért is nem vesz tudomást még csak a létezésedről sem..


Mire leértek a hatalmas tornaterem ajtajába a két osztály egy része már bent van és szórakozik a tárgyakkal.
-Akarsz tollasozni, vagy adogassak fel?-néz rád Seeun.
-Tollas, majd délután adogathatsz fel eleget-nézel rá emlékeztetve az edzéstervre, amit az edző mára tervezett.
-Jogos-látja be a lány az ütőkért indulva.
3 perc múlva már a 8 hiányzón kívül mindenki a teremben tartózkodik.
-Na gyerekek az első órán leosztályozom a röplabda tudásotokat ahogy ígértem, utána meg játszhattok amit akartok-jelenti be Mr.Kim.
-Nekünk is?-jelentkezik a D osztályból az egyik fiú.
-Mr.Bang mondta, hogy ti is itt jártok, úgyhogy akkor már segítek neki is. De majd nála kaptok jegyet, itt csak gyakorlotok. Az jó?-néz rájuk, mire bólintanak az osztály tagjai.
-Na akkor kezdjük-csapja össze kezeit a tanárúr-Hozzuk ki az összes labdát, addig Minjae és Taeyoung tegyétek fel a hálót-utasítja a diákokat, akik engedelmeskednek is.
-Mennyire legyen feszes a háló?-mászik fel a bordásfalra a vörös hajú téged kérdezve.
-Kicsit roggyon be, ha már vannak alacsony lányok is-mondod felpillantva Taeyoungra.
Minjae a másik oldalt tekerve a kis fémet állít a hálón. 
Kettejük munkájával egy egészen elképzeléseidhez méltó ábrázatot sikerül varázsolni a több méter hosszú eszkönek.
-Nagyon jó, ügyesek vagytok-dícséred meg őket. Taeyoung leugorva a magaslatból szökken melléd egy egoista vigyorral.
-Ugye, hogy nem is vagyok olyan reménytelen eset-idézi a szavaidat, amivel lehülyézted aminap.
-Talán ez még neked is megy-nyújtod rá a nyelvedet, majd hagyod, hogy derekad köré fonva a karjait húzzon magához.
-Tudom, hogy imádsz a csodálatos intelligenciámmal együtt-csiklandoz meg játékosan, amitől rángatózva nevetsz fel a karjaiban.
-Eressz-fulldoklod a fülébe nevetve.
Pár másodperc után vigyorogva enged el.
-Na álljunk fel három oszlopba-tapsol a tanár magára terelve a figyelmet-3 feladó lesz, úgy fogunk gyakorolni egy pár kört, aztán egyesével leosztályozom-vázolja a tervet-Feladók ide-int a lányoknak.
Seeun, és kettő csapattársatok a másik osztályból-Ahyun és Juri-lépnek oda a tanárhoz.
-Hozzatok fejenkét 2 zsámolyt-néz a lányokra-Arra felálltok és onnan tartjátok a labdát először, jó?-tolja fel az orrán a szemüveget a férfi-T/N-szólít magához a tanár-Állj oda és mutasd meg mire gondolok.
Bólintva állsz a sor elejére Seeunnél, majd nekirugaszkodsz, hármat lépsz és felreppenve küldöd a terem végébe a sárga-kék csíkos labdát egy hatalmas csattanással, ahogy a bőröd az anyagához ér.
Földre érve pacsizol le legjobb barátnőddel, majd a tengelyed körül megfordulva veszed észre a sokkos fejeket, valamint a tanárod öntelt vigyorát.
-Csak gondoltam megmutatom nektek, hogy 160 centivel is meg lehet csinálni ezt, mielőtt egyesek csérognának-küld egy szemét vigyort a lányok felé-És mielőtt jönne a kifogás, hogy az ifiben játszik T/N, még mindig liberó, tehát neki csak fogadni kell tudni-döfi a tőrt a szívükbe roppantul élvezve a kétségbeesett fejeket-Na gyerünk gyerekek, gyakoroljatok a jegyek előtt-adja ki az utasítást a férfi.
-Mekkora rohadék-vigyorgod visszaérve a barátaidhoz, akik szintén vigyorogva tapsolnak meg.
-Esküszöm csak azért lett tanár, hogy szívassa a diákokat-horkantja Minjae kirakva a tenyerét, amibe belecsapsz.
-Én is ezt csinálnám-ránt vállat Taeyoung átkarolva a válladat oldalról.
-Jog-szólal meg Junseok csípőre tett kezekkel.


Taeyounggal szokásosan egy kisebb csikicsatába keveredsz észre sem véve a titeket figyelő kíváncsi szempárt.
-Seunghan-ütögeti meg kézhátával haverja mellkasát Sohee-Ki ez a csaj Taeyounggal?
-Hmm?-figyel barátjára a fekete hajú kiszakadva a beszélgetésből, amit folytatott-Ő az osztálytársa, röpis csaj, asszem T/N a neve-világosítja fel.
-Sose láttam-néz végig tetőtől talpig, ahogy nyúzzátok egymást.
-Pedig sokat van Kimmel-pislog rátok kettőt Seunghan.
-A csaja?-forgat szemet Sohee.
-Mittudomén-ránt vállat haverja, majd elfordulnak.

Egy pár kör gyakorlás után végre élesben is leosztályozza a tanár természetesen ötöst adva. Amint végeztetek hívod Seeunt tollasozni. Lazán ütögetve álltok a terem végében.
-Gyerekek kidobó jön, azt választották a srácok-dobálja elő Mr.Kim hirtelen a szivacs labdákat-Rakjatok ki padokat aztán válassztanak tagokat a kapitányok.
Amint berendeződik a terem Taeyoungot és a D osztály egyik kézis fiúját inti magához, hogy azok csapatot válasszanak.
Barátotokhoz kerülve húzódtok oldalra, mivel semmi kedvetek ennyi ember között nyomorogni.
Az elején hosszú percekig semmi sem történik, aztán az első lány kiejtésével megindul a sorozatos elhullás mindkét csapat részéről. Körülbelül a huszadik percnél addig forogsz, amíg a labdáért rohanva nem kell megküzdened a szemközt állókkal. Mivel nem sikerül a padok közti lyukon át megkaparintani, így felpattanva nézel farkasszemet azzal, akire nem számítottál.
Sohee a gomb szemeivel mered a tieidbe, majd lefagyott arckifejezéseden egy szórakozott félmosoly festődik az arcára.
-Bocsi Kicsi-mosolyogja egy pillanatra oldalra döntve a fejét, majd a combodat megcélozva ejt ki.
Teljesen elvörösödve kullogsz le a pályáról leginkább elsüllyedve szégyenedben. Mennyire béna már, hogy lefagysz a látványától? Elég egy aranyos megszólítás, és nem bírsz gondolkodni sem.
Azok a szép gombszemek...
-Reméltem, hogy engem is kidobnak, már nagyon le akartam ülni-vetődik melléd Seeun-Mit mondott?-halkít a hangján feléd fordulva már.
-Hogy..Bocsi..Kicsi-fúlod elvörösödve, ahogy a vállába dőlsz.
-Uhjuj-vigyorodik el a lány megtartva.
-Nemár-vinnyogod teljesen elolvadva.

Sokáig áradozol még a csekély interakción, ami valljuk be, hogy most nem volt semmi. Ez a fiú eddig a létezésedről sem tudott, most meg a szemeidbe nézett, bocsánatot kért és becézett. Nyílván madarakat lehetne veled fogatni ezek után.
Egészen a mai napig sosem vett észre, nem nézett rád. Biztosra veszed, hogy a nevedet se tudja, de arról sem vagy meggyőződve, hogy tudta, hogy egyáltalán létezel.
Tudod, hogy ez semmit sem jelent, de legjobb barátnőd áradozása és alaptalan képzelgése nem hagy, hogy a józan gondolatok talaján maradj Soheeval kapcsolatban.

Az óra szerencsére bunyó mentesen zárul. Utána még 2 órátok van, most pedig hazafelé kullogtok az úton.
-Szerintem tetszel neki-néz rád elvarázsolt mosollyal Seeun.
-Ugyan hagyjad már-sipítod elvörösödve.
-Szerintem igen-vigyorog a lány emelgetve szemöldökeit.
-Szerintem te bolond vagy-sóhajtod belé karolva.


Másnap az ebédlőben ültök a barátaiddal öten. A papírodra írogatva feledkezel be a sorokba teljesen nem is hallva már a többiek csevegését.
-Akkor majd edzés után felszedünk titeket és akkor elmegyünk eszünk valamit, aztán mehetünk valamelyik játékterembe. Úgy jó?-vázolja Taeyoung Seeunre nézve.
-Uhum persze-bólogat a lány-Azután majd jön értem Seunghun, de akkor majd mondom neki, hogy hol leszünk aztán ja-veszi elő a telefonját, hogy írjon a barátjának.
-Mennyi az idő?-néz Minjae Junseokra.
-12:25-válaszol a fiú megtörölve ujjait a sültkrumplija után.
-Mennünk kell-szólal meg Taeyoung-Délután találkozunk-nyom egy puszit az arcodra.
-Mi? Máris mentek?-szakadsz ki a lázas tevékonységedből.
-Meccs van ma-kel fel a srácokkal.
-Ja jó tudom, emlkészem-sóhajtasz-A holnap hogy lesz?-adsz egy puszit az arcára, ahogy lehajol, majd a másik kettő fiúnak is.
-Kérdezd már meg Seeunt, most rohanunk. Csók-intenek elrohanva.
-Bocsi lemaradtam-sóhajtod.
-Mit írsz ennyire?-érdeklődik.
-Egy...egy verset-pirulsz bele.
-Milyen vers?-nyúl érte óvatosan.
-Szerelmes-nyújtod neki, de mielőtt oda adhatnád valaki kikapja a kezedből. Azonnal felé fordulsz égtelen haragra gerjedve, ami döbenetté alakul, ahogy egy vigyorgó Soheeval találod szembe magadat.
-Mi van nálad Kicsilány?-vigyorog szemét módon-Hagy nézzem-kezdi el olvasni.
-Ne-pattansz fel és felé kapálózol, de Seunghan és Junmin közre fog elérve, hogy ne tudj hozzá jutni.
-Hangja akár a méz, édes csurgás füleimben
  Gomb szemei a végtelen galaxisom, amiben 
  Megannyi szó hagyja el ajkait felém intézve,
  Arról hogyan csókolna és ölelne
  Míg világ a világ, fény a remény
  És minden rossz ellen csak ő meg én
  Az égszín kék tengervizén-olvassa fel megjátszott áhitattal szívedből szóló legmélyebb gondolataidat.
-Elég lesz-rivall rá legjobb barátnőd, aki idő közben az asztaltól felpattanva próbált téged kiszabadítani.
Ahogy a körülöttetek lévők nevetésben törnek ki neked úgy törnek a felszínre könnyeid a megaláztatottságtól.
-Kim biztos nagyon értékelné ezeket a nyálas gondolatokat-vigyorog arcodba gúnyosan.
-Add vissza-súgod teljesen magadba roskadva, folyton hulló könnyekkel nézve szemeibe.
-Ahogy óhajtod-gyűri össze egy papírgalacsinná, majd a közeli kukába hajítja.
-Uuuu csont nélkül-neveti, mikor beletalál.
Mérgedben térden rúgod Seunghant, majd gyomron vágod Junmint, aztán szélsebesen felkapva a cuccaidat viharzol ki a döbbent hangok okozta kavalkádból Seeunnel magad mögött.
-Utolsó alávaló alattomos féreg-dörmögöd az orrod alatt nagy levegőket szívva be dühödben.
-Elgyepálom csak ne legyen vele a két cirkuszi majma-ér melléd barátnőd hasonló hevességgel.
-Miért kell megaláznia?-fordulsz felé szinte ordítva.
-Mert azt hiszi, hogy ettől milyen menő-fog a kezedre a barna hajú lány.
-Mennyivel jobb volt, mikor azt sem tudta, hogy létezek-sírod hagyva, hogy a karjaiba zárjon.
-Nagyon sajnálom T/N-simogatja a hátadat szorosan tartva.
-Gyűlölöm-zokogod a vállába.
-Jogosan-ringat tovább.


Másnap Taeyoung igencsak furcsállja a komor modorodat és vörös szemeidet.
-Mi a baj?-ül le melléd a székre a szünetben.
-Semmi-motyogod elfordulva.
-Sohee tegnap megalázta-válaszol helyetted Seeun, aki felállt nyújtózkodni egy kicsit.
-Mi?-néznek rád a fiúk egyszerre.
-Elvette tőlem a szerelmes verset amit írtam és felolvasta az ebédlőben-bámulod a macis tolltartódat tüntetőleg.
-Ez nem normális-pattan fel Taeyoung-Most jól megtaposom.
-Hagyjad-fogsz a kezére rögtön.
-Azt hiszi, hogy rólad írta-néz rá karba tett kezekkel Seeun.
-Rólam?-mutat magára a vörös, mintha csak elment volna az esze a lánynak, aki bólint-Miből gondolja ezt?-horkant egyet hitetlenkedve.
-Aki nem ismer titeket annak biztos több látszódik bele a cselekedeteitekbe, mint ami benne van-kezd okfejtésbe Junseok.
-Mármint?-ráncolja szemöldökét Taeyoung.
-Sokat ölelkeztek, pusziljátok egymást meg nevetgéltek-sorolja a fekete hajú.
-De titeket is megpuszillak mindenki előtt-világítasz rá a tényre.
-Az igaz-ért egyet.
-Laposra verem a hólyag fejét-szólal meg Taeyoung-Remélem mostmár nem vagy belé szerelmes ezek után-néz rád szúrósan.
-Gyűlölöm-bököd oda felháborodva.
-Reméltem is-ül vissza a saját helyére.



Délutánra már szinte elfelejtitek a dolgot annyit beszélgettek és nevettek. Iskola után Seeunnel elmentek edzésre, aminek a végére már oda is ér a 3 fiú értetek, hogy kezdetét vegye a kora esti program. Amint átöltöztetek elköszöntök a csapattól, aztán kivonultok a srácokhoz.
-Milyen volt?-vigyorog Minjae izzadt fejedet látva.
-Fárasztó-szuszogod egy kicsit megrázogatva a hajadat.
-A karom le fog szakadni-tornáztatja meg végtagjait Seeun.
A srácok jót vigyorogva vezetnek ki titeket a sportcentrum falai közül.
-Szerintem menjünk a CyberWorldbe. Ott jó a kaja is meg viszonylag nagy a játékterem is-veti fel az ötletet Junseok.
Beleegyezve veszitek arra az irányt, és bő 15 perc utazás és séta után már el is érkeztek az úticélhoz. Bundás hotdogot, grillhúsokat, különféle mártásokat, sültkrumplit és palacsintákat rendeltek elhelyezkedve a hat személyes párnázott ülőhelyen.
Miután megkajáltatok birtokba veszitek a játékterem gépeit. Először a flippereknél töltötök időt, majd az autóversenyzős gépek felé veszitek az irányt, ami mellett egy motorosversenyzős és asztali hoki gép is van. Taeyoung és Minjae egymás ellen autóznak, Seeun és te hokiban csatáztok, amit Junseok érdeklődve figyel.
-Miss Yoon halálos csapást mér a kék-fehérben játszó ellenfelére hihetetlen sebességgel-kommentálja mikrofonként használva a telefonját-De Mrs T/N sem rest, azonnal ellentámadást indít..De Yoon nem hagyja magát..és ééés góóól-egyszerre sikítotok fel hangos nevetésben kitörve.
-Ha beszélsz közben sokkal nehezebb-neveted Junseok szemeibe nézve.
-Skill issue-néz rád lesajnálóan, majd odapattanva kezded el püfölni játékosan.
-Felé így intézed a szerelmes gondolataid átadását?-szólal meg a közelben egy hang.
Szétválva fordultok a hang felé, ahol Sohee, Seunghan, Junmin és Riwoo áll. A gombszemű fején egy rohadék vigyor terül el várva a válaszodat.
-Szállj már le rólam-teszed karba kezeidet komolyan nézve rá.
-Semmit se csinálok-emeli fel kezeit védekezően.
-De nagy arcod van Lee-pattan melléd Taeyoung, majd a srác elé gyalogol annyira az arcába állva, hogy összeér a homlokuk.
-Tae-fogsz a kezére.
-Látod Kicsilány, a pasid kiáll érted, akkor nem viszonzatlanok az érzéseid. Hát ez egészen romantikus-vigyorog Taeyoung arcába, aki a földre terítve kezdi el püfölni.
-Hé így kivágnak minket innen hé-szedi le Junseok Minjae segítségével a barátjukat a vérző szájú vigyorgó gyerekről. Haverjai nekiiramodnak a fiúknak, de Seeunnal az útjukba álltok.
-Ha egy lépéssel is közelebb jöttök ki fogom vasalni a heréteket-nézel fel Seunghan szemeibe pislogás nélkül, amitől visszahátrálnak a kis bandavezérükhöz-Akadjál le rólam Sohee-nézel szemeibe megvetéssel, majd Taeyoungot kirángatva onnan léptek le a parkba.
-Engedjetek vissza, a szájába lépek-fújtat Taeyoung, ahogy a padra nyomva tartják.
-Hé-állsz elé-Köszönöm neked így is-fogsz a mellkasára valamelyest nyugtatva a fiún-Nézz rám-kéred, mivel nem akar a szemeidbe nézni-Tae-emeled meg a fejét-Jól vagyok, hagyd rá-húzod fel magadhoz a kezénél fogva, majd megöleled szorosan. Egyszer csak csoportos ölelésbe fonódtok a kis park lámpái alatt kuncogva.


A hétvégén minden átlagosan telik. Tanultok, pihentek, játszotok a gépen.
A hétfőtől viszont tartasz. Nem akarsz találkozni Soheeval.
Reggel fülessel a füledben jössz ki a mosdóból, majd a második emelet felé veszed az irányt, ahol kezdődik a kémia órád. A lépcsőn baktatva felnézel pontosan farkasszemet nézve azzal, akivel a legkevésbé szerettél volna találkozni. Lekapva róla a tekintetedet gyorsítasz lépteiden. Mielőtt elkezdhetnéd az új lépcsősort megragadva fordít vissza a tengelyed körül, és komoly szemekkel néz le rád várva, hogy meghallgasd. Sóhajtva veszed ki a füleseidet, majd elteszed a tokba és zsebre.
-Na mondjad. Kezdd el-teszed karba kezeidet-Alázz meg. Gyerünk. Mi a mai?-zúdítod rá flegmán.
-Szeretnék bocsánatot kérni-szólal meg halkan. A homlodora szöknek szemöldökeid.
-Parancsolsz?-értetlenkedsz.
-Taeyoung tegnap kihívott a parkba nálunk. A szomszédom egyébként-vakarja tarkóját-Tegnap kicsit megint összeverekedtünk.
-Megérdemelted. Remélem jól elvert-szúrod oda, majd tovább indulsz, de elkapva húz vissza magához.
-Igen, meg, viszont kijött belőle, hogy azt nem róla írtad, hanem rólam. Elmondta, hogy nagyon megaláztalak ezért elvert-néz el kelletlenül.
-Igen, ez pont így van. Megérdemelted-nézel rá lesajnálóan.
-T/N én féltékeny voltam-vallja be a szemeidbe nézve.
-Miért?-pislogsz meglepve.
-Nagyon elkezdtél érdekelni a tesi órán..De láttam, hogy Kimmel ölelkezel, meg puszilkottok, és ezen feldühödtem valamiért. Azt akartam, hogy irántam is érezz valamit. Gondoltam ha felidegesítelek, akkor majd velem is fogalalkozol. Sajnálom, nem akartalak megbántani és megalázni...Szép vers volt-mosolyogja el a végét.
-Te idióta vagy-konkluzionálod, majd magad mögött hagyod egyszerűen.
-T/N-sóhajtja, majd leül a lépcsőre a fejére fogva.
Mérgedben vágtatsz végig a folyosón, de körülbelül a közepéig jutsz, mikor visszafordulsz, visszacsörtetsz, majd mellé ülsz.
-Taeyoung volt az első szerelmem, az első csókom. A legjobb barátom gyerekkorom óta, a lelki társam. Azért viselkedünk így. Nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, de ugyan úgy a többiekkel is. Junseokot és Minjaet is megpuszilom és megölelem. Biztos ez fura lehet külső szemmel, de nekünk ez természetes-fejted ki már megenyhülve egy kicsit.
-Akkor nincs köztetek semmi?-fordul feléd rögtön.
-Te felfogtad mit jelent az, hogy rólad írtam a verset,a mit felolvastál mindenki előtt?-nézel rá úgy, mint egy komplett idiótára.
-Hajlandó vagy megbocsátani?-karolja át a derekadat.
-Ha bocsánatot kérsz Taeyoungtól is -hagyod neki továbbra is mosolytalan arccal.
-Eljössz velem randizni?-hajol közelebb ajkaidra mosolyogva.
-Talán-sutyorgod alig véve levegőt.
-Megcsókolhatlak? Akarod?-sutyorogja.
-Fogd már be-mondod, mielőtt összetapasztod ajkaitokat.