Te és Seunghoon évek óta legjobb barátok vagytok. Általános suliban elkérte a radírodat, onnantól örökös padtársak és bajtársak vagytok. Ezért sem volt meglepő, hogy egy gimibe jelentkeztetek, ahova felvételt nyerve mindketten, egy osztályba jártok, és egymás mellett ültök sok időt töltve együtt. Sokszor piszkáltak már, hogy biztos szerelmesek vagytok, de ti tudjátok, hogy ez a legerősebb barátság a földön. Senki sem érez többet... Vagyis ez van kimondva.
Hoon egy nagyon helyes, magas, izmos, sportoló, jó tanuló srác. Minden lány álma. Most is erről van szó, ugyanis meséli, hogyan is hajtott rá az egyik ügyeletes ribanc a suliban. 
-Most komolyan . Látod mennyire vonzó vagyok? -vigyorog önelégülten, miközben az ágyadon hasalva bekap egy popcornt. Szemben  ülve vele a földön megforgatod a szemeidet.
-Ja, gondolom -nézed a körmeidet unottan-Vagy csak egy ilyen buta liba mindenkibe beleesik, aki csak egy kicsit is nem nyomi.

-Igen? -vonja fel a szemöldökét féloldalasan-Téged is el tudnálak csábítani kislány-vág flegma fejet.
-Pft-fújsz cinikus nevetéssel.
-Akarsz fogadni? -néz rád kihívóan.
Tudja, hogy a fogadásnak nem tudsz ellenállni. Egyszerűen túl nagy benned a versenyszellem.
-Állok elébe-nézel rá ugyan úgy- Mi a feltétel?
-Megpróbállak egy hónap alatt elcsábítani -vigyorog szemöldökeit emelgetve.
-Jó. És a tét? -dobolsz térdeiden.
-Hmm. A szüzességed? -vigyorog még szélesebben, mire csak fülig vörösödsz.

-Hülye vagy! -vágod hozzá a kis fóka plüssödet.
-Most miért? -nevet fel elkapva-12 évesen nekem ígérted, ha nem lesz palid, mert bennem bízol. Hát here I am man -ül fel, közben kitárja karjait értetlenül.
-Az csak poén volt te lökött! És még lehet pasim-durcizol be rákvörösen.
Kötekedően felvonja a szemöldökét, ismét féloldalasan.
-Szűzen mennél egyetemre?

-Nem.. -motyogod elnézve.
-Akkor? Közel se biztos, hogy én nyerek.
-Ha én nyerek? -nézel rá.
-Azt kérsz, amit akarsz. Elég akár akkor kitalálnod-majszolja a popcornt közben szemeidbe nézve.
Még gondolkodsz, láthatóan, amit észre is vesz.
-Jajj ugyan, nyugi már. Ismersz évek óta, kizárt hogy el tudjalak csábítani. Eddig se tetszettem, ezután se fogok. Hidd el jó buli lesz. Majd ismét felélednek a pletykák-nevet fel gondolkodva a sok tudatlanon.

Hogy nem tetszett? Istenem, ha tudná, hogy évek óta nem hogy bejön, de egy pár hónapja egyszer csak elkezdtél komolyabb érzéseket táplálni iránta, majd lassan beleszerettél. De úgy nyakig beleestél a gyerekbe, amit ő persze nem is sejt. Hiába ismer, nagyon jól palástolod.
-Akkor deal? -nyújt kezet kizökkentve gondolataidból.
-Igen-rázod meg seperc alatt. Úristen, mibe rángatott bele már megint. Eddig sem semmi ötletei voltak hülyeségek terén, de ez viszi a pálmát.  Érzed, hogy nem jó vége lesz, de túlságosan vágysz rá ahhoz, hogy elengedd a lehetőséget. Tudod, hogy egyáltalán nem vagy az esete. A bevállalós, könnyen kapható, üres fejű lányok nyerik nála a helyezést. Nos, nem véletlenül a legnagyobb kaszanova a suliban. Ennyi lány az ágyában, akár egy nap alatt... Hihetetlen.
Persze téged ez régen nem bántott, gondoltad, hogy megérdemli a kihasználást az, aki ilyen könnyen kapható. Csak az a bukkanó, hogy egy ideje te is mit meg nem tennél egy csókjáért vagy érintéséért. Megölel ő, meg rajtad pihenteti a kezeit vagy a fejét, de az mégis csak más.
-Ma kezded el? -kérdezed elvéve tőle a kezedet gyanakvóan.
-Meglepetés-kacsint rád. Ezután még beszélgettek, néztek két horrort, utána elmentek aludni. Másnap hazamegy, te meg egész hétvégén tanulsz. Próbálsz ugyan úgy viselkedni, mint a fogadás előtt, de gyanakszol. Furcsa, hogy ugyan olyan, mint eddig. Tanul, játszik, eszik, tanul, játszik, alszik. Ennyi a hétvége. Beszélgettek írásban, de az is mint a megszokott. Vasárnap estére megnyugszol, hogy akár nyerhetsz is. Minden ugyan olyan, nem nehéz ez.
Egészen hétfő reggelig.
Egy csokor virággal és a kedvenc kávéddal vár a suli udvarban, hatalmas kutyus szemekkel.
-Jóreggelt Cicus-mosolyog rád, ahogy néhány barátnőddel odaérsz. Ők csak pislogva állnak odébb, miután jelzel, hogy mindjárt mész. Amint elsétáltak ránézel fanyar képpel.
-Nagyon szép volt, egészen a becenévig. Lehet, hogy a nőidet így hívod, de engem ne.
-Dehát most te is az vagy. Mindig az enyém vagy-mosolyog ártatlanul.
Kicsit elvörösödsz, még jó hogy rohadt hideg van és rá lehet fogni.
-Akkor nem érted. Én nem az a kaliber vagyok. Nem akarok nagyképű lenni, de vannak ők -mutatsz vízszintesen a kezeddel- és vagyok én -rakod egy 30 centivel az egyik kezed felé a másikat, ezzel jelezve, hogy te azért egy kicsit felsőbb rendű vagy. Ha nem is szépségben, annak ellenére, hogy nem vagy csúnya, de észben mindenképp felettük vagy.
-Rendben Baby-mosolyog továbbra is, közben a kezedbe nyomja a cuccaidat. Vörösen sétálsz be az épületbe iszogatva a kávét, jópár furcsa pillantást bezsebelve, ahogy Hoon átkarolva a válladat asszisztál melletted.
Délután szokásához híven hazakísér, ahol együtt tanultok. Ott legalább minden a megszokott.
A reggeli ajándékok mindennapossá válnak. Kávét eddig is vett neked ,de nem volt az, hogy minden reggel azzal, plusz virággal várt volna. Kicsit pánikba is esel, mert nagyon édesnek találod.Rájössz, hogy ez lehet a terve, úgyhogy igyekszel harcolni az érzések ellen. A második ilyen hét szerdáján, mikor nála vagy ezúttal te, hogy tanuljatok, egyszer csak a töri magyarázása közben egyre közelebb ül. Először nem törődsz vele, de mikor már a derekadat fogja elég nehéz koncentrálni. Bódító az illata, a kezei függővé tesznek, a hangja pedig lágy.
Ezután sok ilyen délután eltelik. Kósza, véletlennek tűnő érintésekkel.
A harmadik héten már az ölébe emel, többször a karjaiban tart a barátai között is, valamint simogat.
Tudtad. Annyira tudtad hogy egy hónapot se bírsz ki. Még szerelmesebb vagy belé,mint eddig, már ha van ilyen.

3 nap és vége. Nagyon nyerni akarsz, de nem akarod,hogy vége legyen ennek. Olyan,mintha a pasid lenne, és csodálatos átélni, még ha nem igaz.
Igyekszel kerülni,de ugyan úgy közelít feléd.
Eljön az a bizonyos péntek este. Náluk, az üres lakásban ültök a szobájában. Vigyorogva néz rád.
-Nos? Nyertem?- emelgeti szemöldökeit.
Nem válaszolsz. Kerülöd a szemkontaktust, amit ő veszettül keres veled.
-T/N?-pislog rád.
Sóhajtasz frusztráltan
- Ne hívj így.
-Hát hogy hívjalak?-húz magához gyengén,majd ölébe emel.
Nem válaszolsz, csak lesütöd a szemeidet. Könnyek lepik el arcod lefelé hajtott fejjel. Állad alá nyúl,majd óvatosan csókol az ajkaidra, amit viszonzol.
Tudja nagyon jól. Ami a legszebb, hogy pont ezt akarta.
Elválva néz szemeidbe halvány mosollyal.
-Tényleg bejövök mi?-kérdezi lágyan.
Sírva nézel rá.
-Hónapok óta szerelmes vagyok beléd, de neked csak a könnyen kapható ribancok kellenek. Ezért is féltem ettől. Annyira jó volt úgy érezni, mintha szeretnél és érdekelnélek, még ha nem is így van. Nem akartalak elveszíteni, mert a legjobb barátom vagy, de most..most idő kell-ömlenek belőled a meggondolatlan, őszinte szavak. Megpróbálsz felkelni róla, de ő a földre nyomva fekszik lábaid közé, kezeidet fejed fölött összefogva a csuklódnál egymásra helyezve. Vörösen nézve rá fészkelődsz.
-Nos tudod-néz végig a nyakadon,mint valami vámpír, aki éppen egy svédasztalos reggelit készül csapni-azok a lányok jó bulik,mert könnyen kaphatóak...de tudod,egy idő után már unalmas. Én azt szeretem,ha küzdeni kell egy lányért-hajol közel a füledhez,majd belesuttog- Egy okos, gyönyörű, szexy  lányért, akit T/N-nek hívnak- végignyal a nyakadon lentről a fülcimpádig. A kellemes érzésre felnyögsz és megrándul a tested, majd  vörösen rángatod meg a kezeidet,hátha szabadulsz.
-Alattam ennél még hangosabban fogsz nyögni kicsilány-morogja,majd ajkaidra csókolva kezdetek heves csatába. Jó pár perc eltelik, közben simogat ahol ér, majd levegő hiány miatt elválik.
-Légy az enyém Baby. Kérlek-suttogja közel hajolva hozzád.
-Honnan tudjam,hogy nem hazudsz?-zárod rá a lábaidat.
-Van időm megmutatni-mosolyog,majd ismét ajkaidra tapad. Aznap este bevátja a fogadási jutalmát, ami inkább neked ajándék. Végig lágy, de határozott. Folyton dícsér és biztonságot ad.
Talán nem is volt olyan rossz dolog az a fogadás...