Sziasztoook!!
Egy édes lánykának egy édes kis semmiség sztorit hoztam ma!!
Semmi sem történik benne, mégis olyan kis esetlenül aranyos :(
Enjoy!! <3

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Te T/N-néz fel ikertestvéred a telefonjából, fél fülessel a fülében-Megtaláltam életed számát.
-Hmm?-érdeklődsz a rajzórára beadandó házifeladatodat színezve.
A füledbe adja a másik felét, majd egy kaján vigyor festődik az arcára.
-Ezt kéne énekelned, mikor Lee rád néz-vigyorogja ördögien, majd vékonykás hangon kezd el énekelni-I'm super shy, super shy, but wait a minute while i make you mine-táncolja hozzá az ikonikus mozdulatokat. Vörös fejjel dobod meg erőből a fülesével, amin jót nevet, benned pedig megfogalmazódik, hogy sose akartad még ennyire laposra verni a bátyád idióta fejét.

Bármennyire is szeretnéd az ebédlő szeme láttára elgyepálni Junseokot, attól még ugyan úgy igaza lesz. Alapból sem vagy egy sokat csacsógó lányka, de ez Lee Sangwon mellett egyenesen katasztrofális. A srác az évfolyamtársad és a megyei válogatott kézilabda csapatában játszik. Viszonylag magas, jóképű fiú, aki hihetetlenül édes és vicces személyiséggel rendelkezik. Szívesen segít bárkinek bármiben-legyen az tanulás, sportok vagy akár pakolás-így aztán elég népszerű az iskola falain belül. Mindenki kedveli, sőt odavannak érte teljesen érthető módon. A mindenki alól Te meg a legkevésbé sem vagy kivétel.

Akárhányszor a látókörödbe kerül fülig vörösödsz és próbálsz minél láthatatlanabb lenni, ha meg hozzád szól, csak zavarodott makogás szökik ki görcsös ajkaid közül, amin mindig édesen mosolyog. Teljesen bele vagy esve a srácba és iszonyatosan bénán kezeled. Ikertestvéred Junseok pedig előszeretettel cikiz ezzel a ténnyel mindig és mindenhol. Sokszor a srác előtt is.
Nagy szerencsédre Sangwon nem az a kinevetős típus, sőt inkább igyekszik mindig kikerülni a számodra kellemetlen mondatokat vagy megjegyzéseket. Őszintén hálás vagy ezért neki, de ez miatt még inkább nyakig belé esel minden alkalommal. Nem tudod miért ilyen rendes veled, de bármennyire is nem akarod, hogy tudja, a napnál is világosabb, hogy mit érzel iránta.

Junseokot otthagyva mész a következő órádra, ami fizika lesz. Unottan pakolod le a szokás helyedre a táskádat, mikor megérkezik az osztály másik része is a terembe.
-T/N-szólít meg az egyik barátnőd az osztályból-Neveztél valamelyik csapatba már?-ül le eléd az előtted árválkodó székére.
-Áh nem, nem is fogok-sóhajtod rázva a fejedet.
-Miért?-pislog.
-Mert nem vagyok kiemelkedő egy sportban sem-támasztod meg az arcodat a lány képernyőjét nézve, ahogy lerakja eléd a telefont.
-Dehát béna se vagy-mondja ki a tényt-Legalább kidobósra jelentkezz. Az megy neked!-mutatja a suli programplakátját, azon meg a felsorolásokat.
-Ahj..Jó-egyezel bele sóhajtva.
-Waaa nagyon jó vagy, te leszel a titkos fegyver-tapsikol az egyébként osztályelnök lány.
-Elkísérsz felíratkozni?-állsz fel.
-Persze-pattan fel Sohee is.
Az iskola minden évben a nyári időszakban sport megmérettetést rendez az osztályok között különböző nyereményekért. Torta, 50 kilós előny a papírgyűjtés versenyén, ingyen fagyizás, a fődíj pedig plusz egy osztálykirándulás, amit az iskola fizet ki teljes mértékben. Az osztályotok mindet megnyerte már a kirándulást kivéve, ami idén a fő cél-na meg persze szép sormintát rakni a címmel járó kupákból.
-Te mire jelentkeztél?-érdeklődsz a kifüggesztett parafához érve, ahol megkeresed a kidobós táblázatát.
-Hát mivel én navigálok, így csak olyanra tudtam, ahonnan bármikor ki lehet pattanni, ha úgy van..szóóóóval focira-vigyorog az aprócska lány, mire neked is jókedv festődik az arcodra. Akármilyen kicsi is, nagy erő van benne és iszonyatosan gyors, nem mellesleg jól is focizik.
-Veled még nyerhetünk is-mosolyogsz elolvasva az osztályodban a lány foci alatti neveket-Te, Hanbyeol, Yuna, Hyeju, meg a Na ikrek, hát ez erős lesz a  B osztály ellen-kuncogod.
-Felmossuk velük a padlót idén-grimaszol Sohee édesen.
-Mi ez a nagy boldogság?-érkezik mellétek az osztályotok fiú csapatának egy része testvéreddel az élen.
-T/N beáll kidobózni-mosolyog büszkén pöttöm barátnőd-Hanbyeol,Yuna,Hyeju, Ahin meg Arin, valamint én meg focizunk-fogadja az elismerő 'húúú'zást diadalittasan.
-Na ez tuti erős lesz így-vigyorog Junseok.
-Téged meg hogy sikerült rávenni, hogy játsszál?-szökken melléd Taeyoung.
Már éppen válaszolnál, mire átkarolja haverját a tulajdon testvéred.
-Biztos elmondta neki Sohee, hogy Lee is játszai fog ellenünk, és rögtön a lábai elé akart ájulni-vigyorog a 2 perccel idősebb, mire felnevetnek a többiek. Elé vágva buktatod ki és kezded el püfölni nyílván nem túl sikeresen, amitől méginkább nevetnek rajtatok.
-Úgy utállak Oh Junseok, lapossá foglak verni egy péklapáttal-sipákolod, bátyád meg csak hahotázva fog le a nyakadnál és bevezet a terembe.

A másfél hét csigalassan telik, az osztályok meglehetősen szenvedve élik meg a tanórákkal tömött napokat, és minden egyes házifeladattal meg dolgozattal közelebb vannak az áhított pénteki naphoz. A hét elejére már a legjobb barátnőd Haewon is felépül a csúnya megfázásából, így sokkal nagyobb kedvvel vágsz neki a sportnapnak.
Boldogan szökkensz be az iskola kapuján, ahol a zsivaj a megszokottnál is hangosabb.
-Sziaaa-ugrik rád legjobb barátnőd szélesen vigyorogva.
-Sziaa-öleled meg hasonló örömmel.
-Most hova kell menni?-szólal meg a tesód melletetek sétálva.
-A terembe utána meg majd megmondja az ofő, Soheeval meg odamegyünk-válaszolsz Haewonnal szökdellve.
-Jóreggelt-köszöntök beérve a terembe.

Az osztályfőnök ismerteti a menetrendet, miszerint lementek a megnyitóra átöltözve sportcuccba, majd először kosárlabda meccs a fiúknak, a lányoknak a foci, aztán a srácoknak foci, a lányoknak szertorna, azután a koedukált sorverseny, legvégül a szintén vegyes kidobós.
-Ha nincsen kérdés, akkor a fiúk menjenek el az öltözőbe, a lányok maradhatnak, öltözzetek át és indulunk. 15 percetek van-int Mrs. Sohn, majd kivonul a teremből a srácokkal maga mögött.
A lányok hangosan csacsogva tesznek eleget az utasításnak persze csigalassan, nem kevés parfümszagot hagyva a teremben, amit alaposan ki kell szellőztetni.
Ahogy az osztály ismét eggyé csoportosul lebattyogtok a megnyitóra, ahol a végzős sor A osztályaként tiétek az első oszlopnyi hely a füvön.  Soronként 3-4 embernyi foglal helyet a zöld pázsiton. Legjobb barátnőddel ti ültök az utolsó sorba a bal sarokba, közvetlenül a B osztály mellé, akik rögtön utánatok érkeznek meg, utánuk meg sorban minden fiatalabb generáció egészen kilencedikig.
-Milyen kis fiatalok-csodálkozik rá Arin, az ikerlányok egyik fele.
-Azért az a Woonhak gyerek eléggé kikúpálódott év eleje óta nem Arin?-cukkolja Haewon, akire Ahin kuncogva borul rá jót szórakozva ikertestvére vörös fején, ami a hidrogénszőke hajával csak méginkább feltűnik.
Kuncogva figyeled őket észre sem véve, hogy ki kecmereg melléd, miután szépen elkésett a haverjaival a nyitó ceremóniáról.
-Szia T/N-szólít meg lehuppanva melléd törökülésbe.
Oldalra kapva a fejedet rögtön hasonló színekben pompázik, mint Ariné az előbb.
-Szia Sangwon-köszönsz neki meglepve, de őszinte örömmel.
-Na már csak Junseok kéne ide melléd, aztán teljes lenne az osztályotok iker-kollekciója-mosolyog a többi lányra, akik viszonozva integetnek neki.
-Jól van ő ott-morgod, ahogy figyeled az említett fiút, aki az oszlopotok közepén vihog a legjobb haverjával Taeyounggal.
A melletted ülő srác édesen felnevet, majd előre figyel, ahogy az igazgató próbálja csitítani a társaságot, hogy végre elkezdhesse a beszédét.
-Te szerinted is hasonlít Dumbledore-ra a diri?-sutyorogja a füledbe közelebb hajolva.
-Az a szemüveg nem rossz kezdet elismerem-bólogatsz az öreget figyelve, aki a parányi félhold alakú okulárén át próbálja bűvölni a lapokat-De az a szakáll még sehol sincs Albus bácsiéhoz képest-válaszolsz teljesen megfeledkezve arról, hogy kivel beszélsz. Ha nem nézel rá közel sem vagy annyira zavarban.
A fiú próbál halkan nevetni, roppant mulatságosnak találva a válaszodat.
-Jól tudom, hogy te is kidobózol majd?-kérdez ismét egy pár perc múlva, kirángatva téged a Haewonnal való vinnyogásból.
-Igen-bólogatsz szigorúan magad elé nézve a tanári karra.
-Ennek örülök-hallod a mosolyt a hangjában-Ha már kviddiccsben nem tudunk összecsapni, akkor kapitánylabdában mérjük össze a tudásunkat-vigyorog.
-Mindkettőben el tudlak gyepálni-lobban a szemedben versenyszellem, ami rá nézve egy szégyenlős pírrá szelidül.
-Beleadok mindent-mosolyogja arcodat elemezve, mire elkapod a fejedet gyorsan, mielőtt spontán öngyulladsz.
Ezután nem szól hozzád a ceremónia végéig.
-Sok sikert T/N-köszön el integetve, majd elkocog az osztálya után.
-Ez mégis mi volt?-akad ki Haewon.
-Csak hozzám szólt aaaaaaaaaa what do i doooo-próbálod kezeiddel hűteni vörösségben úszó arcodat.
A lányok boldogan visítva csapkodnak óvatosan, rendkívül örülve az interakciódnak Mr.Sulilegjobbcsávójaésatiedlesz-szel-így persze csak ők hívják.

Az összecsapásokra az osztály minden tagja elmegy vagy játékosnak, vagy szurkolónak, és csak akkor indulnak tovább, ha kezdődik a következő játék, amiben nekik kell részt venni.
A kosaras fiaitok erős fölénnyel verik el a tizedikesek csapatát, a focista lányok a kilencedikes lányokkal felmossák a padlót, és bár a focista fiúk erős ellenférre akadtak a tizenegyedikesek csapatában, így is sikerül elverniük őket. A sorversenyen mind a 8 osztály részt vesz, ami elég kaotikusra sikerül. A harmadik helyre a kilencedik B kerül, a másodikra a tizenegyedik A, az első helyen pedig fej-fej mellett haladnak a végzősök. Minden feladatnál, ahol az egyik osztály előnyt szerez, az a következő feladatnál már megfordul az állás, így végtelennek tűnik az egész.
-Nos gyerekek, a harmadik hely már bizonyosnak néz ki, de az első két helyért a végzős két osztálynak kell megküzdenie a kidobósban, mert eddig nagyon döntetlen az állás-beszél a mikrofonba az igazgató igencsak izgatott zsibongást hagyva maga után.
-Oké figyeljetek-int Sohee az osztálynak, akik egy körré kovácsolódnak összekarolva-Van egy tervem. Míg a kidobós csapat játszik, mi szurkolók vízibomba lufikat fogunk dobálni a bésekre-veti fel az ötletet, ami főleg tőle különösen kegyetlen, így meglepett pillantások vetődnek rá-Haewon ötlete volt, én csak megfogadom-sóhajtja a fejeket látva, amik büszke vigyort tükröznek mostmár-Nektek csak játszani kell, a többit mi elintézzük-bólint Sohee végignézve rajtatok.
-Ez igen-vigyorog Junseok-Vágjunk bele-pacsizik le az osztály tagjaival, akik csak az útjába kerülnek.
-Hát te nem vagy normális-neveti Ahin hitetlenkedve, Haewon meg csak roppant elégedetten mosolyog megrántva a vállait.
-Mondanám, hogy megleptél, de igazából nem-évődsz, mire felnevettek.
-Hajrá-küld utadra a fekete hullámos hajú, szélesen vigyorgó lány.

A kinti focipálya padokkal körbe rakva jelzi, hogy meddig tartanak a térfelek, amik viszonylag elég nagyok ahhoz képest, hogy csak nyolcan játszotok egy csapatban. Taeyoung, Junseok, Intak, Rakwon, Huijun, Yujin, Suyeon és te alkotjátok a csapatot, a másik térfélen pedig Sangwon, Eunil,Doyoung, Taeseung és 4 lány áll, akiket csak látásból ismersz, de tudod, hogy 2 halálosan gyűlöl téged, bár magad sem tudod miért.
-Hát ez szívás-szólal meg Taeyoung felmérve a csapatot.
-Miért?-kérdi Suyeon.
-Mert 8 emberből 2 válogatott kézis-mutat Sangwonra meg Taeseungra.
-A lányok junior csapatban kéziznek másfél éve-mutat a két utálódra Yujin, aki szintén kézilabdás egyébként.
-Doyoung meg gyors-teszi hozzá Taeyoung egyik kezét a másikban pihentetve a feje tetején.
-Jó dehát te meg Junseok Sangwonékkal játszotok egy kézicsapatban-mutat rá a tényre Suyeon egy értetlen grimasszal-mi is tudunk futni meg dobni, T/N meg mindig elkapja a labdát, szóval könnyen kiejti a dobókat. Nem lesz itt baj-legyint a lány, mire kicsit nyugtalan sóhajjal néztek rá, majd egymásra.
A kezdeti aggodalmak ellenére jól kezdtek, sikerül 2 lányt is likvidálni a csapatból. Yujint ugyan kidobják, de hamar vissza tud jönni, ahogy kidobja Eunilt.
A nagy koncentrálásodban el is felejted, hogy Sangwon is a csapatban van egészen addig, amíg szembe nem kerültök egymással. Egy aranyos mosolyt villant rád, mielőtt neked dobja a labdát azonban reflexből reagálva guggolsz a földre kikerülve a gumitárgyat. Egy másodperced sincs meglepődni, mert a következő pillanatban 3 csapódás éri a felső testedet, amitől hátra esel, a tenyereiddel tompítva a becsapódást.
-T/N!-szólít meg egyszerre több hang.
Meglepetten pislogva nézel szét ijedt társaidon, akiknek a fele szintén vizes, majd oldalra pillantva a másik osztály tagjainak 2 tagját is hasonló kinézettel találod meg.
-Jól vagy?-segít fel Suyeon.
-Basszus T/N-fut oda Sohee.
-Kim kisasszony!-fakad ki Mrs. Sohn, aki végignézte, ahogy az osztályelnök és pár osztálytársatok rátok dobják a lufikat. Nem is érted hogy gondolta, ha az osztály épkézláb dobói mind meccseznek, ő meg a többiek pedig  nem éppen a célzás mesterei.
-Basszus-kúszik ki a száján hirtelen.
Éppen fordulnál a tanárnő felé, mikor Sangwon eléd ugrik háttal neked, miközben feléd bámulnak a fiúk.
-Nincs itt semmi látnivaló-mérgelődik-Gyere adok egy száraz pólót-fordul feléd, majd oldalazva vezet be az üres suliba tömérdek kérdő tekintetet, na meg perverz mosolyt csalva az emberek arcára.
Már futva vezet az üres folyosón az öltözőig, ahova behúzva megállít a táskájánál.
-Itt van az edzős pólóm-veszi ki a frissen mosott pólót-vedd fel ezt-adja a kezeidbe.
-Miért adod ezt nekem?-pislogod összezavarodottan.
-Mert am-motyogja elvörösödve, csak egy másodpercre pillantva le a felső testedre-Csak vedd át...Nem akarom, hogy mindenki téged bámuljon-motyogja.
Lenézve látod meg, hogy a pólód jóval vizesebb, mint amilyennek tűnik. Most rajtad a sor, hogy fülig vörösödj.
-Jajj nem is éreztem ennyire gázosnak-takarod el teljesen átlátszó melleidet, amiket sosem látni, mert mindig bő pólók alá rejted őket.
-Vedd fel-hagy magadra kisietve.
Esetlenül állsz ott percekig, majd lefejted magadról a saját pólódat, mire rájössz, hogy bizony a tökéletesen tartó sportmelltartód is vizes, ami miatt ugyan úgy átlátszana mindened a póló alól. Mérlegelsz.
Ha magadon hagyod, akkor idő, mire megszáradnak a dolgok, addig mindenki látja.
Ha leveszed, akkor elmehetsz a termetekhez, ott felveheted a normál melltartódat, amiben létezhetsz tovább. Ennek csak két bökkenője van. Egy, a terem zárva, a kulcs meg Soheenál van. Kettő, látszani fog Sangwon számára, hogy nincs rajtad mellartó. Viszont az nagyjából tudod takarni, főleg, hogy fekete a póló. Hát jobb, mintha megint a száradásra várnál.
Vizes pólóddal a kezedben dugod ki a fejed az ajtón, aminek háttal nézegeti a tablókat a fiú.
-Sangwon-szólítod meg halkan. Rögtön sarkon fordulva néz rád élénken.
-Igen T/N?-araszol közelebb.
-Írok Soheenak, hogy adja neked oda az osztálykulcsot. Elmennél érte légyszi? Muszáj lenne felmennem-pirulsz ki, ahogy elöntik a fejedet a képek, hogy valójában nincs rajtad sok minden, ő meg itt áll veled szemben.
-Persze, rögtön-bólint, majd futásnak ered.
Gyorsan írsz barátnődnek, hogy elküldted a srácot érte, és sürgősen adja oda neki a kulcsot.
Pár percen belül már kopogtat is az ajtón.
-Itt vagyok T/N-hallod Sangwon hangját.
Óvatosan kikukkantva nézel szét, majd előbújsz a helyiségből.
-Köszi a segítséget Won-motyogod elpirulva véletlenül becézve.
-Nincsmit-mosolyog, majd gyorsan végigmér, a felénél igencsak belepirulva-Elkísérlek-indul el a hosszú folyosón. Paradicsom fejjel követed lassan beérve, így egymás mellett sétáltok kellemes csendben.

A terem elé érve gyorsan kinyitod az ajtót.
-Köszi szépen..Mostmár tényleg mehetsz-mosolygod egy pillanatra nézve fel rá, majd a padlót bámulod, mintha bármi érdekes lenne azon a fránya márványlapon.
-Jó-makogja bólintva, majd elindul kisvártatva. Villám sebességgel kúszol be a terembe, ahol a radiátorra teríted a pólódat. A sportmelltartódat a tornazsákodba gyűrve kapkodsz.
-Hülye hülye hülye hülyee-csapkodod meg a fejedet teljesen elfintorodva azon, hogy milyen buta vagy, hogy nem jön egy szó sem az ajkaidra, mikor vele szemben találod magad.
Villámgyorsan magadra kapod a normál melltartódat-amit a ruhakupacod közepéből húzol elő-úgy, hogy nem veszed le magadról a hatalmas pólót.
Mikor végeztél kicsit elpakolászol, majd megmarkolva a pólót szívod magadba az illatát. Azt a jól ismert, édes férfias illatot, ami Sangwont járja körbe. Az illat, ami mindig leszédít a lábaidról, amikor az orrodba férkőzik.
-Meg kéne tartanom-gondolkodsz magadban kilépve az ajtón, amit bezársz magad után.
A karkötődet igazgatva sétálsz, mikor két lábfej ér a perifériádba, a fejed búbja meg egy mellkasba.
-Jajj bocsi-nézel fel ijedten.
-T/N-néz le rád Sangwon egy számodra ismeretlen arckifejezéssel.
Teljesen elvörösödve lépsz hátra egyet.
-Bocsi Sangwon-sütöd le a szemeidet.
Rögtön követve lép eléd ismét.
-T/N-szólít meg ismét-Nézz rám-kér lágyan.
A padlóra ragadt tekintettel játszol a karkötőddel azon imádkozva, hogy csak ki ne ugorjon szegény szíved a mellkasodból.
-Kérlek-szólal meg sokkal halkabban.
Óvatosan és lassan vezeted fel rá a szemeidet. Piros pozsgás arccal néz le rád.
-Tudod T/N, rájöttem valamire-kezd bele. Lábaid szinte remegnek, szíved kalapál.
-Mire?-kérded olyan halkan, mintha félnél, hogy bárki is meghallja.
-Egyik az, hogy nagyon szeretem, ahogy becézel-nevet fel lágyan, mégis mérhetetlenül zavarban van, akárcsak te-A másik meg hogy nem akarom, hogy bármelyik fiú rád nézzen-vörösödnek ki fülei a mondat végére.
Szemeid tágra nyílva pislognak fel rá.
-Mármint öm-próbál mentegetőzni megijedve-úgy értem, hogy rád nézhetnek, persze nézzenek rád, én is szívesen nézlek-makogja össze-vissza-de senki ne nézzen úgy rád, ahogy én-nyögi ki, amitől eszméletlenül aranyosnak találod.
Szótlanul nézed a lábaidat. Annyi mindent mondanál neki, mégis teljesen torkodra forrtak a szavak, így pánikolva zagyvál tovább.
-T/N nem akarom, hogy bárki is úgy akarjon megérinteni mint én-kúszik ki a száján, mire igencsak meglepetten néztek mostmár egymás szemeibe.
Alatta látszólag megnyílik a föld szégyenében. Teljesen megsemmisülve tátog, mint a hal.
-Te meg akarsz érinteni?-kúszik egy szerelmes mosoly a szádra, amitől mázsás súly szakad le a vállairól.
-El sem tudod képzelni mennyire-motyogja elfúló hangon kicsit előre görnyedve szenvedésében, mire felkuncogsz.
-Akkor érints meg-kuncogod kis bátorsággal.
A fiúnak ezer wattos mosoly festődik ajkaira, majd határozottan, de óvatosan fog a kezedre.
Mindketten belepirulva nézitek, ahogy puha bőrötök végre egymáshoz ér. Sokat fantáziáltál, hogy vajon milyen lehet a bőre tapintása, de ezerszer puhább, mint képzelted.
-Nagyon boldog vagyok-motyogja teljes eufóriában-Kisétálhatunk így?-teszi fel a következő kérdést.
-Ha neked nem baj-motyogod esetlenül. Válaszát egyértelművé téve kulcsol az ujjaidra.
-Gyere-invitál az udvar ajtaja felé, felzavarva benned minden pillangót.