Csókolom csókolom!

Itt is vagyok! Megint! Durva nem? :D

Hoztam egy kérést! Ebben az a poén, hogy az első Keeho sztori folytatása, ami ugye nem kérés volt :D (elég fun ha engem kérdeztek)

Rövidke lesz meg olyan meh semmilyenke(nem vagyok elégedett) de nem is tudom, ma egész nap ilyen boldog voltam én is (azaz tegnap, mire ti ezt már olvassátok)

Kapcsoljátok be kedvenc zenéiteket, amiktől felszabadultak vagytok, ugyanis most nagyon könnyed és boldog történet jön!! Enjoy :D

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az az ominózis nyári fesztivál...De jó is volt.

A mai napig fülig érő mosollyal gondolsz vissza rá. Az este, amikor megismerted Keeho-t, a barátodat. Ezt a kincset,akit soha nem engednél ki a kezeid közül semmi pénzért. Mai napig hálás vagy, amiért a lányok magukkal rángattak. Nélkülük semmi sem történt volna meg. Nem ismertél volna meg 5 ilyen édes fiút, akik mindent megtennének értetek. A kötelék köztetek hamar kialakult és olyan méllyé vált, mintha több éve ismernétek egymást. Kicsit még téged is megijeszt. Főleg, hogy Keehoval annyira egy hullámhosszon vagytok, hogy sosem tudnátok elszakadni egymástól.

Majdnem minden napot együtt töltötök legalább ketten a társaságból, és szerencsére a végére mindig sikerül 10-re kerekíteni a létszámot. Vagy az iskolátok elé jön értetek Theo és Keeho, hogy veletek lányokkal továbbhaladva együtt felvegyétek a fiatalabb srácokat az ő iskolájukból, vagy öten várnak rátok a kedvenc kajáldátokban. Annyira sokat tud jelenteni, hogy megjegyzik a kedvenceiteket, és mindig a tökéleteset rendelve várnak rátok, hogy együtt tarthassatok egy nagy ebédet, még ha 3-kor sikerül is. Nem csak a  barátaid, hanem a legjobb barátaid. Igaz barátaid.

A lányokkal éppen beértek az étterembe, a szokásos asztalhoz totyogva, ahol a 6 délceg lovag már várt titeket. Mindegyik sokkal helyesebb lett-már ha lehet ilyet mondani- és a kisebbek nőttek is. Megmelengetik a szívedet bármikor, amikor rájuk nézel. Mintha a kedves kisöcséid lennének. Hatalmas mosoly kúszik ajkaidra most is mikor rájuk nézel, hiszen olyan jó látni őket.

-Sziasztoook-köszönnek a lányok, ahogy behuppannak a fiúk mellé. Jiwoo barátja, Taeyang mellé, Stacy Intak és Jiung közé, Seunghee természetesen Jongseob mellé. Keeho feláll, hogy be tudj ülni,és egy átkozottul édes mosollyal néz le rád.

-Szia Gyönyörűm-csúsztatja derekadra a kezeit.

-Szia Mentafej-öleled át a nyakát egy szórakozott mosollyal, majd egy rövid csókot nyomva a szájára szakadsz el tőle-Sziasztok-ülsz be Shota mellé,kívülről pedig így Szerelmed tartózkodik.

-Sziaa-köszönnek a fiúk, majd hozzáláttok a hatalmas lakomázásnak. Az ülésrend kissé fura. Időnként változik, amióta Stacy és Intak olyan se veled se nélküled viszonyt folytatnak. Olykor iszonyatosan össze tudnak veszni, máskor pedig ki sem szakadnak egymás szájából és minden jó. Szerencsére most is így van, tehát nem kell közéjük ültetni a szőkék párosát,azaz Taeyangot és Jiwoo-t.

-Na, itt látom megint béke van-vigyorog Keeho az Intak-Stacy súgdolózást nézve. Ők elpirulva, csúnyán grimaszolva néznek rá, amitől a társaság felnevet. Persze ezek után mit sem zavartatva magukat sutyorognak tovább belemélyedve a saját kis világukba.

-Egész nap Intakkal chatelt és várta, hogy lássa-súgod oda egy ártatlan mosollyal,amitől csak szélesebb vigyor jelenik meg szerelmed arcán-Nagyon helyes vagy, tudod?-fordulsz felé szerelmes mosollyal és tekintetve nézve arcára, gesztusod pedig tükörkép az arcán.

-Köszönöm-futtatja fel bal kezét a combodon-Te meg a legszebb vagy a világon számomra-suttogja füledbe közel hajolva. Ahogy a levegő a nyakad bőrére ér kuncogva húzódsz össze. 

-Annyira imádom mikor ezt csinálod-mosolyog puszit nyomva a homlokodra-Arra gondoltam, hogy a hétvégén elvinnélek a hegyekbe randizni. Benne vagy?-csipeget húst a pálcikáival közben rád pillantgatva.

-Aaa igen! Imádnám-mosolyogsz rá izgatottan.

-Bérlünk egy olyan sátras autót aztán mehetünk is-etet meg.

-Mhm-bólogatsz a falatot rágcsálva-Akkor ma elmegyünk bevásárolni.

-Rendben-kacsint rá, majd bekapcsolódtok végre a többiek beszélgetésébe.

Kajálás közben megbeszélitek az aznapi történteket jó alaposan. Mindenkinek volt olyan élménye, ami negatívan vagy pozitívan hatott a kedvére.Ezután random témákra tértek rá, hatalmas hahotázásokkal karöltve. Miután megettétek, és kifizettétek elindultok egy közeli parkba a folyópartra, mert nagyon jó idő van. Február 18, mégis százágra süt a nap, 15 fok.

-Figyeljetek-szólal meg Jiung-Arra gondoltam, hogy nyáron elmehetnénk kempingezni. Tengerpartra például-veti fel az ötletet.

-De nekünk van nyaralónk Jeju-n-válaszol Taeyang-avagy Theo,ahogy mindenki hívja- Jiwoo kezére kulcsolva.

-Mindkettőt is csinálhatjuk-bólogat Keeho.

-Sőt Japánba is elmehetünk. Rég voltam már a mamánál-somolyog Shota maga mögé rakva karjait.

-Aww de aranyos vagy Soul-néz rá elolvadva Seunghee,mire a fiú kipirul.

-Azért remélem nálam nem aranyosabb-vágja rá Jongseob duzzogva.

-Nálad nincs aranyosabb-pirul bele a lány a saját mondatába, vele együtt meg a lila hajú is.

-Ezeket akkor összeírom, és foglalunk majd szállást oda, ahova kell-mondod szétnézve a csillogó szemeken.

-Jóóóó-mondják izgatottan.

-Aki utoljára ér a fához az fizeti a jövő heti kaját-veti be Intak egy ördögi vigyorral, és egy szempillantás alatt válnak Jongseobbal torpedóvá, ott is hagyva titeket. Mire eljut a többiek tudatáig is a dolog, ők is nyúlcipőt húznak a nemes ügy érdekében, miszerint megkímélje pénztárcáját ennyi éhes szervezet étkezésétől. Keehoval továbbra is a lehető legnagyobb nyugalomban, összefont ujjakkal sétáltok. Nem kérdezed meg, hogy ő miért nem fut, hiszen bevasalják rajta a srácok. Nem kell kérdezned, mert pontosan tudod.

-Végre nyugalom-sóhajtja, amitől egy leterhelt apukának tűnik. Gesztusa nevetésre késztet. Ezért nem kérdezed, mert jól tudod, hogy erre várt.

-Tudod, hogy meg fogják próbálni behajtani rajtad?-kuncogod a boldogan ugráló kis alakokat figyelve a távolban.

-Tudom-mosolyog-De azt leshetik-húzza féloldalas vigyorra az ajkait.

Ez a nap mintha tökéletes lenne. Neked tökéletes. A suli sem volt vészes, amit kikaptatok dogák mind jók lettek, a barátaiddal tudtatok enni, és most a tökéletes pulcsis időben sétáltok a fűben jókat beszélgetve és nevetgélve.Kisgyerekek körülöttetek játszanak, a távolban zene szól, étel illat hullámzik a levegőben. Madarak csicseregve repkednek amerre csak szem ellát. A folyó víze ma is gyönyörű szép.Minden annyira jó..Végre azt érzed, hogy boldog vagy. Igazán boldog.

Egy padra ültök le-immáron fél éve-pároddal, miközben a többiek csatázását figyelitek azért a 2 buborékfújóért, amit a bejáratnál osztogattak a standnál. Persze gyerekeknek, de hát ez mit is számít. Ahogy figyeled az egymással bírkózó fiatalokat, Keeho a belső combodra fogva mosolyodik el. Percekig ültök ott csendben,mire oldalra pillant rád,erősen rácsodálkozva, hogy  egy szót sem szólsz.

-Miért sírsz?-hajol arcodhoz letörölve a könnyeidet olyan finom mozdulatokkal, mintha bármikor eltörhetne. Imádod, hogy mindig ennyire gyengéd és törődő. Igazi apuka típus..Sokszor eszedbe is jut, hogy ez a 8 fogadott gyerek után talán majd lesz nektek közösen is igazi..Bár az még nyílván messze van, mégis teljesen életképesnek tartod.

-Egyszerűen mérhetetlenül boldog vagyok-nézel rá mosolyogva, tenyeredet piszkosan helyes arcára helyezve-Nagyon boldoggá tesztek. Nálatok jobb barátokat nem kívánhatnék-simogatod hüvelykujjaddal puha bőrét-Nálad meg jobb partnert aztán hova? Tökéletes vagy számomra, és nagyon örülök, hogy vagy nekem-szipogod.Szavaidtól mosoly kúszik az ő szájára is, majd közelebb húz magához.

-Ilyen édes és nagyszerű lányt még nem ismertem, mint amilyen te vagy T/N-suttogja ajkaidra, majd birtokba véve őket forralja fel szíved világát.