Kézcsók hölgyek!
Itt vagyok!
Ritka, mint a fehér holló mi? :D
Tudom, eltűntem, de hát elmondom hogy oda se érek ahova amúgy muszáj lenne...
Na mindegy, just egyetemista things you know.

Sajna közben eléggé lemaradtam a kpoppal....
Mondogatni ki is estem belőle 😅
Ami azért zavar, mert az egyetlen olyan dolog volt az életemben, ami bármikor meg tudott nyugtatni, erőt adott, és felvidított..
Meg is látszik, hogy hanyagoltam...

NA DE!!
Hallgattam a kis vegyes listámat, és feljött a Drunk-Dazed. A legjobb Enhypen szám szerény személyem számára!
És olyannyira felhozta az emlékeket és a jó érzéseket, hogy 1 hour loopba rakva el is kezdem írni a kis dolgot!
Kielégítem a szerelmi életemet, ráadásul életem kicsiny értelme segít ebben!

Az előző Jungwonos Enhypen rész folytatása lesz.
Ugye az nem volt teljesen érthető(nektek, nekem azért, mert a fejemben egy 4 évados sorozat van belőle kb), de most kicsit kifejtem a dolgokat, és egy végtelenül idegesítő kis fiúcska fog minket boldogítani!🥳

(Valójában a saját lelki jólétemet szolgálja ez a rész, szóval bocsi)

Jó olvasást!

-Junwon, az isten szerelmére-teszed össze két tenyeredet magad előtt-Mikor szállsz már le rólam? Legalább a suliban hagynál, ha már nálatok nem-nézel ingerülten a fiatalabb fiú ében szemeibe, aki látszólag nagyon élvezi az adódott helyzetet.
-Hmm-gondolkozik látványosan-Nem, az nem buli úgy-rázza a fejét egy ördögi mosollyal a képén.
-Utállak-morgod, ahogy sarkon fordulva vonulsz el órára, magad mögött hagyod a nevető srácot.

Beérve a terembe vetődsz le Jay mellé, aki idő közben nagyon közeli barátoddá vált.
-Állítsd le ezt a takonypolcot, vagy nagyon megtakarom mostmár-pakolsz elő csapkodva.
A srác csak tágabbra nyitva szemeit sóhajt egyet mindent tudóan.
-Hallottam innen is, hogy a folyosó végén sipítozol rá-néz rád, de gyorsan folytatja látva sértődött tekintetedet, ahogy eltátod a szádat-De egyébként megértem. Szeret mások agyára menni, és sajnos nagyon jó is benne-közli be nemes egyszerűséggel.
-Miért én? Miért nem bárki más? Egy perc nyugtom sincs tőle-támasztod meg a homlokodat.
-Ilyen ez-csüccsen le Jay mellé Jake és Sunghoon is, ezzel megtöltve a négyes padot, a szokásos módon.
-Legalább te leütnéd-nézel a fiúra tehetetlenül.
-Őt így kell szeretni- bólogat Sunghoon, miközben befordítja ajkait , mintha látványosan gondolkodna, de valójában csak oda akar szúrni.
-Veletek aztán ki vagyok segítve-húzod össze szemeidet, ők meg csak vigyorognak az egészen.

Onnantól kezdve végig ignorálod őket. "Hazafelé" is busszal mész, majd sétálsz a gyönyörű kerttel rendelkező, több ezer hektáros birtok kis ösvényein. Felérve a szobába öltözöl át, majd lesétálsz az emeletről.
-Hova-hova kisasszony? -kortyolja kávéját Heeseung, aki könyvéből pillant fel rád egy pillanatra a szemüvege mögül.
-Lovagolni megyek-fonod be a hajadat pillanatok alatt.
-Értem. Milyen volt a suli? - kérdezi a már elballagott fiú, aki az év végi vizsgákra készül, miközben ti még természetesen bejártok.
-Szokásos-sóhajtod elkapva egy almát az asztalról.
-Megint piszkál? -lapoz a bíbor borítós tudástárban, ahogy ismét issza annak okító szavait.
-Elemében van-húzod fel cipődet.
-Elintézem-int egyet.
-Ezért vagy Te a legjobb, mon amour-fogsz a szívedre puszit küldve.
-Tudom bambino-mosolyog rád féloldalasan, mire kuncogva lépsz ki a hatalmas fa ajtón, hogy az istállóba távozhass.
Beérkezve mész oda kedves lovadhoz,egyúttal oda is adva neki az elcsent almát.
-Szerbusz kincsem-simogatod meg a hálás buksiját, amibe nagyba tömi a finom falatot-Mehet egy terep?-mosolyogsz a keféért nyúlva.
Mistral boldogan nyihogva lökdösi meg a hasadat, ami nevetésre késztet-Rendben van-kezded el letakarítani a kosztól fekete szőrét.
Miután kész vagy felszereled, és kivezeted az istálló elé.
-Modellt álljon kérem - mondod neki, ahogy képet csinálsz róla.

A feladat sikeres, így hatalmas mosollyal szállsz fel Morganod hátára. Ezzel kezdetét is veszi a militaryhoz hasonlító 3 órás lovaglás.

Amint végeztél ellátod lovacskádat, majd bemész a lakásba. Kimerült vagy, de lelkileg feltöltött. Nagyon kellett ez már.
Levetve a lábbelidet adod át a személyzet egy tagjának, aki viszi is kitakarítani.
Készségesen megköszönve sétálsz fel a fürdőbe mindenki szavait ignorálva.
Fent a helyiségbe zárkózva vetkőzöl le. Az ajtón enyhe dörömbölés hallható.
-T/N, tudom, hogy bent vagy-hallod meg Jungwon hangját, amitől egyből szemet forgatsz-Nem ignorálhatsz örökre-hallod a vigyort hangjában.
-Na csak figyeld meg kisapám-mondod magadban, ahogy a víz alá állva kezdesz el hajat mosni és zuhanyozni.

Nem érted ezt a fiút.
Egyszer az őrületbe kerget, aztán pedig elolvasztja a szívedet.
Minden érintésére megremegsz, és csak egy szavába kerülne, hogy bármit megtegyél neki.
Ezt ő pedig nagyon jól tudja.
Rengeteg tartás van benned, így nem engedsz a csábításának, habár mindig jólesik bármely kusza, vagy akár direkt érintése egyaránt.
Megannyiszor hajol közel, fogja a derekadat, néz végig rajtad, hogy elveszi a józan eszedet is. Mindemellett az őrületbe kerget minden második mondatával, és így vagy úgy, de eléri, hogy a fejedben járjon. Csak ő.

Inkább a teendőidről kezdesz el gondolkodni. Azok sokkal fontosabbak. Rengeteg tanulni való van. Matek tz, biosz felelés, töri kisdoga. Van mit tenni az biztos.
Az estédet és a holnapodat tervezgetve kattog az agyad, ahogy a hajadat fésülöd, majd szárítod.
-Rohadt göndör haj-szidod szerencsétlen genetikádat, ahogy az olajat kenve a végébe fejezed be az egész procedúrát. Kezet mosol, aztán elpakolva magad után lépsz ki a fürdőből belemélyedve a női szépségápolás világába gondolatok terén.
-Mondtam, hogy nem rázol le könnyen-fog derekadra két kéz a füledbe suttogva szavait. A libabőr futkos a hátadon, szíved hevesen ver.
Mégis uralkodva magadon szakítod ki magad kezei közül, és a szobádba zárkózol, hogy megszabadulj tőle.
-T/N-dörömböl az ajtódon.
-Jungwon-szól rá a legidősebb, ami diadalittas vigyorra kéztet.
Fejhallgatót helyezve magadra zárod ki a világot, így a szidást és őket is.

Produktívan töltöd az estét.
A matekot teljesen érted, a házi kész, a törit megtanulod, a biosz pedig mindig is ment a többi tárgynál jobban.
Megnézed a telefonodat, ahol látod Heeseung üzenetét, miszerint vacsora van.
Lerakva mindent vonulsz le telefonoddal kacsódban.
Válaszolgatsz az üzeneteidre hagyva, hogy Niki köréd fonja karjait szorosan. Ő a kisfiad mostmár, hogy megismert. Amennyire utált annyira imád mostmár, és nagyon sokat vagytok együtt. Senki sem érinthet meg úgy és akkor, ahogy ő, ez pedig Jungwon csőrét erősen böki.
Ezt tudván tudva fonod egyik karodat a nálad egyébként magasabb fiú nyaka köré finoman.
-Miújság van Napsugaram?-puszilsz halántékára.
-Hiányoztál Eomma-dörmögi bőrödbe.
-Te is nekem-kuncogod a csikis érzésre, majd Jungwon szemeibe nézel már csak azért is.
Vigyora nem látható, csak düh.
Ez a legszebb számodra.

Elengedve a kismajmot csüccsensz le az asztalhoz, és kezdetét veszi a vacsi, ahol mindig megbeszélitek az adott napot, utána meg a terveket.
Ez most is így zajlik, de te csak a minimálisat mondod el, hogy minél kevesebbet tudass.
-T/N-szólít meg Sunoo-Holnap jönnek haza a szülők-mosolyog, ahogy felcsillannak szemeid a hírre.
-Végre-tapsikolsz-Remélem mostmár maradnak is-sóhajtod.
-Nem szeretsz itt lenni? - néz rád Niki boci szemekkel.
-Ne haragudj életem, mindenhol jó, de a legjobb otthon-küldesz felé egy szomorú mosolyt, amit viszonoz is.
-Akkor menj haza-szólal meg Jungwon jeges tekintettel. Ráemelve tekinteted vonod fel szemöldöködet.
Minden szó a srácokba fagy.
-Igen?-teszed le a villát-Tudod mit? Őnagyságának igaza van. Most rögtön haza is költözöm egyedül. Ott legalább nem megy senki az agyamra minden órában-mondod kitolva magad lábbal a széken, majd felkelve indulsz fel a lépcsőn.
-És ha elkapnak a vérszívók, és meghalsz?-üti vissza a gúnyos szavakból gyúrt magas labdát.
-Win-win-rántasz vállat tovább sétálva, meghökkent asztaltársaságot hagyva magad után.
A szobába zárkózol, mialatt elkezdesz összecuccolni. Idő közben hívod is a saját komornyikodat, hogy hozzon kocsit, amivel tudsz költözni.
Pár táskába rakod az életed, és pizsiről átöltözve vonulsz le cipőt venni.
-A soha viszont nem látásra-tolsz egy gúnyos mosolyt a 7 fiúnak, akik hitetlenkedve állnak ott.
Becsapva az ajtót cuccolsz be a kocsiba, amibe beülve indulsz haza a régen látott lakásba.
Testvéred sajnos nem veszi fel a telefont, hiába hívod. Amióta Amerikában tanul nehezen lehet elérni, pedig szükséged lenne rá.

Megköszönöd a segítséget Mr. Il-nek, azután felcuccolsz a szobádba és visszaveszed a pizsidet.
-Ha így hát így. Nem érdekel tovább-motyogod bekapcsolva a TV-n a Netflixet.
Elindítasz egy horror filmet, míg kikapcsolod a folyton rezgő telódat, amit Niki csörget folyamatosan.

A paplan alá kucorodva figyeled az eseményeket. Hirtelen egy reccsenés hang hallatszik, ami miatt jócskán megijedve kapkodod a levegőt.
Szidod is az aranyhal eszedet, hogy nem indítottad be a riasztót. Ha már a zárt ajtó a betörőnek nem jelent akadályt.
Mozdulni sem mersz, csak figyeled a bejárati ajtódat.
A fényfüzéreid gyér fényei miatt árnyékokat keresel, de sikertelen a küldetés. Annyira félsz már, hogy a takaró alá bújva várod, hogy mi lesz.
Pillanatokkal később leszorít valami, így hangosan sikítani kezdesz ijedtedben. Letépi rólad a takarót, míg te életedért küzdve harcolsz ellene már sírva.
-Hé hé T/N, csak én vagyok-fog le csuklóidnál fogva, elérve hogy ne mocorogj.
Kinyitva szemeidet pillantasz fel, ahol is egy bíbor szempár néz veled farkas szemet.
-Jungwon, a rohadt életbe-sírod felülve, mikor elenged.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni-zár karjaiba szorosan.
Egy pillanatra meginogva hagyod neki, majd teljes erőből ellököd magadtól.
-Hagyj békén. Elegem van belőletek. Meguntam ezt az egész babysitterelve való létet-kiabálod a meghökkent fiúnak-Tudok vigyázni magamra. Soha többet ne keressetek-sírod összeomolva.
Jungwon összeszedve magát terem feletted egy pillanat leforgása alatt maga alá szorítva.
-Ennyire könnyen nem szabadulsz meg tőlünk, főleg nem tőlem-hajol arcodba.
Életedben először elhajtod a fejedet előle. Többet nem játszhat veled. Elég volt.
-Nézz rám-mondja.
Nem teszed. Vége van. Soha többet nem engedelmeskedsz neki.
-Azt mondtam nézz rám-fog álladra három ujjal, majd visszafordítja a fejedet maga felé. Alfa szemei tekintetedbe ivódva bámulnak feldúltan.
-Ne játssz velem-suttogod erőtlenül.
-Akkor csak velem foglalkozz. Miért figyelsz Nikire jobban, mint rám? És Heeseungra?-kérdi ingerülten.
-Mert mondjuk ők nem idegesítenek fel, és kedvesek velem. Mellettük biztonságban érzem magam és mindig ott vannak velem. Az se utolsó, hogy ők sosem siratnak meg, nem úgy, mint egyesek-nézel szúrósan.
Dühje döbbenetté csillapodik szavaid hallatán.
-Megsirattalak már valaha ezen az alkalmon kívül?-kérdi halkan.
-Nem is tudod hányszor-vágsz egy hitettlenkedő félmosolyt cinikusan felciccenve a végén.
Pár másodperc néma csendben telik el mire megszólal.
-Sajnálom-mondja.
Majdnem lenyeled a szobát, annyira meglepődsz. Hogy ő? Sajnálja? Hogy pokollá teszi a napjaid? Hogy mi?
-Miért nem hagysz békén? -szipogod elgyengült testtel.
-Mert a fejedben akarok lenni. Folyamatosan. Ahogy te vagy az enyémben-néz szemedbe maró tekintettel.
-Tessék? -pislogsz értetlenül.
-Szerelmes vagyok beléd T/N-hajol közelebb hozzád.
Hirtelen a levegő is beléd reked.
Szerelmes? Beléd?
Dehát miért kellett akkor piszkálni? Miért nem mutatta ki soha?
Komolyan mondja?
Zavarodott arckifejezésed látva nemes egyszerűséggel ajkait a tieidre helyezi.
Habár agyadban fagyás következik be, tested azonnal reagálva rá viszonozza a gesztust. Észrevétlenül túrsz hajába közelebb húzva magadhoz, hogy minden piciny távolság is megszűnjön köztetek, ami eddig volt.
Arcodra fogva csúsztatja nyelvét a szádba, hogy forró táncot lejtsenek az ízek mámorában érzékeny szerveitek.
Melléd könyökölve támaszkodik, ahogy kifulladásig szívja el a józan eszed utolsó darabjait is.

Lihegve váltok el egymástól.
Hüvelykujjával alsó ajkadra simítva harapja be a sajátját.
-Sokkal jobb ízű, mint gondoltam-morogja-Kérhetek még?-néz rád bíbor színre festett szempárjával.
-Csak ha megígéred, hogy igazat mondasz, és többet nem piszkálsz-cikázik tekinteted szája és íriszei között.
-Teljes szívemből ígérem-mondja, ahogy ismét magáévá teszi a tested egy darabját.

A lelketek pedig sosem volt még ilyen közel senkihez sem, mint most egymáséhoz.