Dedicated to s4mdasu 💗💗
Kedves feleségemnek küldöm speciálba! Luv u <33

Szereted a sulidat. Persze nem a tanulás részét, habár sok hasznos és érdekes információt szerzel a falakon belül. Az igazi ok, amiért szereted az az emberek. Imádod az osztályodat, az évfolyamot, a tanári kar nagy részét. Miattuk érdemes bejárni és naponta keményen dolgozni.

Természetesen mint mindennek, ennek is két oldala van.
Ezen személyek között is lapul nem is egy-két olyan, akit nagyon nem szeretsz. Az ügyeletes ribancok, a fizikatanár, vagy a bolond felsőbbévesek némelyike.

Egy embert utálsz tiszta szívedből, az pedig Bae Jinyoung.
Egy utolsó felfuvalkodott hólyag, aki magába szerelmesedve uralja a sulit. Menő felsőbbéves haverjai vannak, döglenek utána a lányok minden évfolyamból, valamint minden tanár kegyeibe beférkőzi magát megnyerő dumájával és helyes arcával.
Nem fél beszólni másoknak, és sokszor piszkál is néhány szerencsétlen áldozatot.

Talán ezért haragszol rá a legjobban.
Mindig is utáltad ha valaki felsőbbrendűnek érzi magát másokhoz képest, és bántja a gyengébbeket. Ez a saját magával való problémájából fakad, ami csak mérgesebbé tesz Téged, hiszen egy valaki fájdalma miatt nem kéne másoknak is szenvednie.

Azt is utálod, hogy mennyire nagyra van magával. Pont ezért Te sosem fogod vissza a szádat, így hát mindig összeszólalkoztok egy-egy helytelen mondata vagy cselekedete után.
Ami pedig mégjobban felidegesít, hogy csak Te mondod meg ezt neki, ráadásul az arcába. Utálod, hogy senki sem áll ki magáért és papucsként behódol a srácnak.

Mindig ez történik, ahogy most is.
-Na mi lesz Pápaszemes? -támaszkodik egy alsóbbéves asztalára, ahogy ott ebédel szerencsétlen-Megmondod miért jöttél nekem? -kérdi felvont szemöldökkel.
A fiú nem válaszol, csak halálra rémülten nézi az ételt maga előtt a tálcán.
-Szeretnéd, hogy a fejedre borítsam? -emeli fel az egyik kistálkát.
Időben érkezve a helyszínre fogsz csuklójára.
-Ne merj hozzáérni egy ujjal se. Hagyd békén -nézel fel rá.
-Nocsak nocsak -nevet fel-Te már megint itt vagy? -néz Rád kissé feszengve.
-Igen itt vagyok, Neked pedig rohadtul nem kéne -teszed le kezéből a tálat-Nem mondom mégegyszer. Távozz innen, és hagyd békén a srácot-mondod kifejezéstelen arccal.
-Ne szólj ebbe bele Nagyokos-szűri fogai között -Semmi közöd ehhez -néz a továbbra is lefelé bámuló fiúra.
-Hogy ne lenne? -lököd meg egy kicsit, amitől tesz pár lépést hátra -Nagyon sokat képzelsz magadról Hólyag. Ez egy iskola, nem egy gettónegyed. Csak ebédelni jött szegény gyerek, de Neked mindenképpen belé kell kötni. Ismerlek már nagyon jól. Keresed a bajt, és mindenkibe belekötsz, csak hogy saját magadat erősnek és menőnek láttasd. De valójában egy értéktelen, gyenge, semmirekellő vagy, akibe egy darab pozitív tulajdonság sem szorult-mondod végig a szemeibe nézve, ő pedig kicsit meghőkölve hallgat-És tudod kurvára unom már, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt megmondja Neked és felvállalja. Képzeld, nem én vagyok az egyetlen, aki így érez. Ez a terem tele van ilyen elnyomott emberekkel, akiknek elege van belőled-mutatsz körbe a rákvörös fejű fiatalokon-Bae Jinyoung, egy elviselhetetlen kis szemétláda vagy. Nézzél magadba és utána ugassál bárkinek is-nézel rá gyilkos szemekkel, majd megsimítva Donghun, a szemüveges srác fejét, aki mellesleg az öcséd egyik osztálytársa, el is hagyod az ebédlőt az idegtől remegő kezekkel.

Az incidens után az udvarra ülsz ki egy frissen vett bubbletea társaságában, várva a délutáni óráid kezdetét. Olvasgatsz, mikor léptek hangjára leszel figyelmes, majd felnézve pillantod meg öcsédet Jongseobot, mellette legjobb barátját Soul-t, másik oldalt pedig Donghunt.
-Noona-szólít meg öcséd mosolyogva-Ott voltam az ebédlőben és nagyon menő voltál-vigyorog odanyújtva öklét.
Ökölpacsit adva mosolygod el magadat.
-Úgy véled Öcskös? -kérded odaadva neki a teát, hogy igyon bele. Boldogan elfogadva kortyol a nedűbe nagy bólogatások közepette.
-Mi szél hozott erre titeket kicsikék? -mosolyogsz lepacsizva második "testvéreddel",aki már annyi ideje Jongseob legjobb barátja, hogy láttad felnőni és már családtag.
-Szeretném megköszönni amit tettél értem -szólal meg Donghun félénken.
-Ugyan. Valakinek muszáj. Ez már nem állapot, hogy így beszél és viselkedik. Világi nyomorék-kortyolsz bele teádba, amint visszakerül kezedbe.
-Azért tényleg köszönöm. Hoztam Neked palacsintát-veszi elő a táskájából a mosolygó mintás ételt.
-Nagyon cuki vagy köszönöm-veszed át meghajolva-De ne gondold, hogy ezért most örök hálával tartozol. Csak nyugi, semmiség-mosolyogsz az alacsony fiúra.
-Rendben-mosolyog Rád vissza.
-Na fiúk mennem kell órára. Otthon tali, márakivel-neveted elköszönve tőlük, majd otthagyva őket sietsz órára.

Ezután a nap után minden megváltozik. Másnap mire beérsz nincs egy bántalmazásos dolog sem, mindenki boldogan araszol a folyosókon, és semmi jele a szokásos bajoknak, amik el szokták rontani a kedvedet.
Rettentően furcsálva a dolgot sétálsz oda legjobb barátnődhöz Hyejinhez.
-Szia. Mi ez a jókedv mindenkinél? -nézelődsz.
-Sziaaa. Hát pont Te csodálkozol? -neveti el magát-A tegnapi nap óta Jinyoung egy szót sem szólt senkihez. Kábé senkire se néz rá. Mint akiből kivették az elemet-mondja boldogan, amit nagy csodálkozva hallgatsz végig.
-Miattam? -pislogsz.
-Csakis miattad-kacsint Rád.
-Hát ez elég extra-sokkolódsz le egy kicsit. Nagyon örülsz, hogy megértette végre, ami mások lelkét is nyomta már, de meglep, hogy ennyire befolyásolja rögtön.

Ezek után sokat látod a suliban, de sosem hallod beszélni senkinek se, csak a barátainak. Mindig furcsán méreget, de semmit sem mond.
Rendesen furcsa, de kezded megszokni, sőt élvezed is.

Csak éppenséggel azt nem élvezed, hogy irodalmon a projektmunkához vele vagy beosztva párba.
-Kurva jó-morgod az orrod alatt, ahogy elmondja a tanár a csoportokat. Nem örülsz neki a legkevésbé sem, mert hozzá kell szólnod.
Mivel ez az utolsó órátok ma, és péntek is van, ezért hamar szabadulva igyekszel lelépni a teremből minél hamarabb.
-T/N-szólal meg mögüled, mire sóhajtva fordulsz vissza.
-Mondjad-villantasz rá egy gyűlölettel teli mosolyt.
-A biosz kedden van, és mi adjuk elő másodikként. Mikor csináljuk meg? -kérdi semleges arccal.
-Nem kell ezen agyalnod. Majd én megcsinálom egyedül és elő is adom, Te meg megkaphatod a jegyemet. Ennyi-fordulsz meg tovább folytatva utadat.
-Nem akarom, hogy egyedül csináld. Ez csoportmunka-megy mögötted, majd utol is ér.
-Te és a csapatszellem-horkantasz fel.
-Elkérhetem a számodat, hogy megbeszéljük mikorra menjek hozzátok? -kérdi full ignorálva amit mondtál.
-Miből gondolod, hogy eljössz hozzánk? Nagyon jó egy random könyvtár is-nézel rá hitetlenkedve.
-Van Neked elég könyved otthon, és nagyon okos is vagy. Főleg irodalomból-mondja lenézve Rád félre döntött fejjel.
Nem tudod mire vélni, de legszívesebben agyhelyen kupálnád egy aranyos kis kalapáccsal.
-Továbbra sem értem mi a köze ehhez a helyszínnek-sóhajtod.
-Tudom, hogy messze laksz a sulitól. Nekem van jogsim és kocsim is, de bárhogy eljutok oda. Csak engedd meg és add meg a számod-nyújtja feléd telefonját.
Másodpercekig csak nézel rá, majd felsóhajtva veszed el tőle a készüléket beleírva a számodat.
-Vágod, hogy rohadtul látni se akarlak, nem hogy nálunk fogadni? -nézel rá, valszeg arckifejezéseddel is egyértelművé téve érzéseidet.
A srác felsóhajtva túr hajába, mintha feldúlt lenne.
-Akkor legyen az a kávézó, aminek a kávéját iszod minden reggel. Találkozzunk ott amikor jó Neked-mondja elmentve a számodat, majd telefonodat várja kezébe.
Kicsit sokkosan nézel, de odaadod a készüléket, hogy megadhassa számát.
Honnan tudja, hogy mit iszol ? Ráadásul hogy minden reggel...
-Majd írok -adja vissza a telefonodat, majd intve hagy magadra, hogy barátaihoz csatlakozzon.
Párat pislogva állsz ott, majd elmentve 'pöcsfej' néven indulsz útnak haza.

Ahogy ígéri ír is. Másnapra délutánra beszélitek meg az összeülést a kávézóban, ahova viszed a laptopodat, valamint néhány fontos könyvet.
Odaérve ülsz le az asztalhoz.
-Szia-köszön Rád már ott várva.
-Helló-mondod unottan, ahogy előpakolászol.
-Jeges americano? -kérdi.
-Igen-ráncolod szemöldökeidet, hiszen ez a kedvenced.
-Hozom-kel fel rögtön, majd megy is rendelni.
Felnyitva laptopodat nyitsz ppt-t, hogy el tudjátok kezdeni. Elolvasod a feladatot, majd a könyveidben kezdesz el kutakodni hasznos infók után. Lecsúszó szemüvegedet számtalanszor megigazítva olvasgatsz, észre se véve, hogy a pultnál állva lesifotókat csinál Rólad.

Pár perc múlva visszajön a kávékkal, és leülve melléd adja oda az italodat.
-Köszönöm -mondod, miközben kezébe nyújtod a kávé pontos összegét.
-Nincsmit-dől hátra teljesen ignorálva a pénzt.
-Vedd el-utasítod.
-Dehogy-iszik bele saját frissítőjébe.
-Mert? -kérdezed kissé feszülten.
-T/N-sóhajt-Tudom, hogy Te nagyon független, erős lány vagy, de engedd meg nekem, hogy most ezt kifizessem Neked. Jó? -villant egy féloldalas halvány mosolyt.
-Rád sem ismerek-rázod a fejedet, lassan már azon agyalva, hogy talán álmodsz.

Egész idő alatt aktívan segít Neked, és sokat kérdez is, mivel te irodalom faktos is vagy, emellett nagyon szereted a tárgyat. A projekt gördülékenyen halad, az idő pedig csak úgy repül.
-Basszus, már mindjárt éjfél -mondod elcsodálkozva, ahogy a karórádra pillantasz.
-Amúgy is végeztünk majdnem. Ha kell holnap befejezzük-mondja nyújtózkodva.
-Én is ettől tartok-kezdesz összepakolni.
-Mert? -pakolgat ő is.
-Rohadt sok az anyag és persze nekünk jutott a legnehezebb. De mindegy-sóhajtod fáradtan.
-Hazakísérlek-áll fel, ahogy Te is.
-Nem kell-mosolyogsz halványan.
-Nem tudnék nyugodt lenni, ha nem tudnám, hogy biztonságban hazaértél-veszi át a nehéz, könyvekkel teli táskádat.
-Jó -sóhajtod kisétálva a kávézóból.

A hazafelé úton meglepően kellemeset beszélgettek. Kérdez Rólad egy csomót, amikre óvatosan de válaszolgatsz, persze nem mindenre.
-Nos köszönöm, hogy elkísértél haza. Már boldogulok -veszed elő kulcsaidat.
-El se bírod már a cuccokat annyi van-tartja a táskádat.
-Odáig is elvittem valahogy-mondod dacosan.
-Láttam, hogy Anyukád hozott-mosolyog-Hagy segítsek bevinni, utána megyek is-mutat maga mögé.
Sóhajtva nyitod ki az ajtót, felkapcsolva néhány folyosói lámpát, hogy le tudjátok venni a cipőtöket.
-Ő ki? -mutat a képre a falon, ahogy leveszi magáról a surranót.
-Az öcsém Jongseob-mosolyogsz meglátva a kis lurkót, amikor még csak 13 volt.
-És mellette? -nézi Jinyoung érdeklődve.
-Shota, az öcsém legjobb barátja. Annyi ideje ismerem, hogy már ő is az öcsém. Szerintem most is itt van-mutatsz az egyik cipőre, amiben szokott jönni.
A lépcsőn halkan felosonva mentek be a szürke-kék kombóra festett szobádba, becsukva az ajtót.
-Nagyon szereted a tesódat mi? -mosolyog a vele közös képeket meglátva a faladon.
-A mindenem-mosolygod lepakolva.
-Nagyon szép szobád van-néz körbe.
-Köszönöm-mosolyogsz mellé sétálva.
-Pont olyan gyönyörű és összeszedett, mint Te-nézelődik maga mögé tett kezekkel.
-Parancsolsz? -pislogsz rá elvörösödve.
-Nagyon őszinte, erős, okos, humoros, céltudatos és rendkívül szeretetteljes lány vagy T/N-fordul Veled szembe mosolyogva-Azt hiszem nagyon belédestem-vakarja meg tarkóját.
A meglepettségtől csak pislogni tudsz teljesen vörös fejjel.
-Köszönöm, hogy rávilágítottál a hibáimra. Igazad volt, tényleg vannak problémáim-mosolyog fájdalmasan-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. Egyesével kérek bocsánatot mindenkitől. Miattad végre jobb ember lehetek-hajol meg tiszteletet róva, valamint köszönetképpen-További szép estét, holnap találkozunk gondolom-int, majd az ajtód felé indul.
-Baejin-szólsz utána rögtön, mire megfordul érdeklődve.
-Gyere ide-mondod.
Eleget téve az utasításnak sétál eléd.
-Csókolj meg-mondod felnézve rá.
Először csak pislog, majd egy fejét körbeérő vigyort villant.
-Biztos? -kérdezi közelebb lépve.
-Igen -nézel fel szemeibe.
-Hercegnőm, ez nagyon tetszik- mondja vigyorogva, majd derekadnál fogva közelebb húzva csókol meg.
Nyakát átölelve túrsz hajába viszonozva az ismerkedős, ám felettébb jó érzéseket keltő csókot.
Egyetlen illetlen helyen sem érint, tudva a határait folytatja, majd levegő hiányában elválik.
-Megyek is. Köszönöm a mai napot -simítja meg hüvelykujjával alsó ajkadat végig azt stírölve.
Mosolyogva kíséred le, majd ki a bejárati ajtón.
-Tetszik ez a Baejin név-mondja kilépve az ajtón.
-Nekem is-kuncogod.
-Jóéjt Hercegnő-kacsint Rád mosolyogva, majd elindul hazafelé, sok vegyes érzést hagyva maga után a szívedben.

NA SZANDI BABA REMÉLEM TETSZIK, MERT IMÁDTAM ÍRNI ÉS NEKEM NAGYON TETSZIK.
SZERETLEK PUSZI!!