Hali! *w*

Ismét nem egy kérés..(igen tudom, a pokolban már külön lakosztályom van)

Viszont azért vagyunk most itt, mert on repeat játszom a Jikjin-t, és terméstesen hihetetlenül menőnek érzem tőle magamat :) és a menő érzéskor kreatívabb vagyok!

Na meg az is közre játszik, hogy Jeongwoo kezd felmászni a bias wrecker listára...én meg hagyom...

Szóval most egy helyes fiatalemberré nőtt férfiút hoztam!

Ez egy nagyon hosszú rész lett, de imádtam írni, főleg vele! :D A karakterek jellemvonásait ne vegyétek komolyan, a benne szereplő idolok valójában nem ilyenek!!

 Enjoy!! :D

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hétfői nap van. A végzős év csodás tavaszi napja. Az idő gyorsan telik, ahogy egyre inkább közeledtek a téli érettségikhez. Sok a tanulnivaló, mégis amióta megtanultad beosztani az idődet, azóta sokkal könnyebb a suliban is helyt állni. Hatékonyan és gyorsan tudsz tanulni, emellett a barátokra, családra és hobbikra is jut idő. Mondjuk az egyik hátulütője, hogy nem mindig alszol eleget, de hát ez  néha ezzel jár. Legalább a heti 3 röplabda edzés szinten tart, nincs idő fáradtnak lenni. A több szabadidő végett jelentkeztél a színész szakkörbe is. Szeretsz szerepeket eljátszani, hiszen édesapád maga is gyermek kora óta benne van az iparban, így volt honnan örökölni. A hangod is tökéletes  az éneklésre, így nem véletlenül könyörgött az énektanárod, hogy lépj be a színész szakkörbe, amit ő és a dráma szakos kolleganője tartanak. Valójában nem sokat kellett kérlelnie, mentél te magadtól is.

Az ebédlőben majszolgatod a kedvenc sushi összeállításodból álló tál tartalmát, amikor legjobb barátnőd Isa telepedik veled szembe. Ezen a napon általában később ér az ebédlőbe, mert a matek emeltesek óráját mindig túlhúzza Mr. Song, a matektanárjuk.

-Fhu de elegem van-csüccsen le, láthatóan viseltes arccal.

-Megint valami nehéz anyag?-nézel fel a fekete hajú szépség szemeibe kedvenc origiridről.

-Én azt értem, hogy nem használhatunk számológépet, de hogy miért kell tudnunk deriválni, na azt nem-akad ki kibontva evőpálcikáit.

-Örülök, hogy nem értek ilyen mordori nyelven-nyomod a kezébe a tejeskávét, amit neki vettél.

-Örülhetsz is-sóhajtja elvéve a kezedből a dobozos nedűt-Köszönöm-bontja ki a szívószálat,amit instant bele is nyom a kijelölt helyre-Neked milyen napod van?-iszik bele szemeidbe nézve.

-Láthatóan jobb, mint neked-horkantasz az energiaitalodba kortyolva-Én törin most a második világháborút nyomtam, bár inkább leghátul a bombázó repülők után olvasgattam-bólogatsz lassan, békákhoz hasonlító szájat csinálva, mire barátnőd felnevet.

-Csak a szokásos-kuncog eszegetve.

-Hát most hányszor tanuljam újra? Ezeket már 2 éve is tudtam-támaszkodsz meg unottan. Nos igen, töriből kiemelkedően jó vagy. Agyad szivacsként szívja magába az összes történelmi információt, amit valaha olvastál. Mindig előre elolvasod a következő évek anyagát a nyári szünetek unalmas éjszakái alatt, így nem meglepő módon az idei anyagot már jól ismered. Tehát így mi a megoldás a faktos órákon, hogy ne undd a fejedet? Igen, olvasol random érdekességeket. A repülők pedig érdekesek, szóval miért ne?

-Mit szólnál, ha hétvégén átmennék hozzátok?-kérdi barátnőd továbbra is ebédjét nyammogva.

-Pénteken, vagy szombaton?-kezded el folytatni az aznap elkezdett Tomioka rajzodat.

-Hááát-pirul ki hajával játszva. Felnézve rá vágsz 'ez most komoly?'-fejet.

-Az érdekel, hogy mikor jön haza a koliból?-pislantasz megvetően.

Válaszul a lány bólint. Egy ideje már nagyon tetszik neki a két évvel idősebb bátyád, Adam, aki most Busanban tanul egyetemen. Mivel édesanyátok magyar, édesapátok amerikai-koreai, ezért könnyen letett 3 nyelvvizsgát, tehát tolmácsnak tanul jelenleg. Mivel a héten legalább négy napot van a koliban, ezért akkor nem látjátok, csak hétvégén, Isa nagy örömére. Ugyanis ilyenkor szokott nálatok aludni, és TÖKRE véletlenül összefutni vele. Végülis hibáztatni nem tudod, hiszen a testvéred mocskosul helyes srác, mint ahogy te sem vagy csúnya, és az öcséid sem,akik mellesleg egypetéjű ikrek. Nincs mit tenni, a szüleitek is szépek, ez a sors jutott. Viszont nem szeretnéd, ha a testvéred összetörné a legjobb barátnőd szívét, és miattuk tönkremenne a te kapcsolatod is valamelyikőjükkel. Úgyhogy Isa pontosan tudja, hogy ez tiltott vonat, de amíg nem komoly semmi, addig szabad neki. Attól nem lesz baj, ha csak nézi Adamet.

-Csütörtökön délután jön. Pénteken megy tetováltatni, utána a haverjaival lesz, szóval suli után én hozom el a fiúkat a suliból-mondod összepakolva a saját szemetedet, mivel Isa is befejezte az evést.

-Akkor cuccal jövök suliba, és elmehetünk értük együtt-gondolkodik-Ja nem várj-jut eszébe-Aznap kettőre megyek körmöshöz. Akkor ha ott végeztem majd megyek hozzátok egyből-gondolja át a tervet újra.

-Okés-bólintasz-Mehetünk?-kérded felállva. Isa bólogatva tápászkodik fel, majd a kukába dobva az üres dolgokat sétáltok ki a folyosóra.

-Filmet akarsz majd nézni?-veted fel az ötletet, ahogy sétáltok.

-Aha, de előbb majd játszunk a fiúkkal?-néz rád.

-Persze-válaszolsz mosolyogva. Az öcséid-név szerint Mark és Nathan-a legfontosabbak számodra. Kiskorukban majdnem elvesztetted őket egy gyermekbetegség miatt, de mivel erős kis krapekok, ezért mára már egészséges 7 éves kis energiabombák. Nagyon közel állnak egymáshoz, hiszen legjobb barátok, emellett téged szeretnek a legjobban anyukád után. Nagyon sokat vigyáztál rájuk amióta csak megszülettek, és rengeteget foglalkozol velük, úgyhogy teljesen érthető. Hasonlít is rád mindkettő kívül-belül, szóval nem meglepő az összhang. Isa is saját testvéreiként szereti őket, tehát sokat lógtok velük. Nagyon szereted az ilyen délutánokat és estéket, na meg a szüleid is, akik ilyenkor elmehetnek randizni kettecskén, és nem győzik kifejezni a hálájukat.

-Mi az a tömeg?-ráncolja Isa szemöldökeit,ahogy egy nagyobb félkörben gyűltek össze emberek egy faliújságnál.

-Szerintem kirakták a neveket a színdarabra-mondod a teóriádat, mivel sok színjátszós embert látsz ott.

-Nézzük meg akkor-tapsikol. Odaértek a parafatáblához, a többiek pedig arrébb is állnak, hiszen elolvasták amit akartak. A saját neved kezded el kutatni a sorok között.

-Úristen-sokkolsz le-Főszerep-fordulsz a lány felé-Jézusom-teszed szád elé a kezedet.

-AAa gratulálok!-ölel meg boldogan-De ki lesz a fiú szerepben?-enged el,és egyszerre kezditek keresni a férfi főszerep mellé írt nevet- Neeeee-szólal meg meglátva-Ugye nem?

-Ez most halálosan komoly?-állsz ott megsemmisülve.

-Miért ez a gyerek?-sóhajt Chaeyoung.

Park Jeongwoo. Az egyik, ha nem a legidegesítőbb gyerek a suliban. Két évvel fiatalabb nálad, az osztálytársad, Bang Yedam egyik barátja. A társaságuk felfuvalkodott hólyagok köre. Név szerint Yedam, Jeongwoo, So Junghwan, Kim Doyoung, és a Japán Watanabe Haruto. Helyesek, közkedveltek, menőek, na meg persze felvágósak és bunkók. A bizonyos krém réteg. Mindannyian kőgazdagok,magasak,szép arcúak, és persze a lányok kedvencei. Minden fiú irigyli őket, a tanároknak pedig világi könnyedséggel lopják be magukat a szívükbe. Egyszerűen utálod az egész pereputtyot. Hiába nem szólogat be neked Yedam, meg segít az osztály körüli dolgokban, mikor osztályelnökként kéred, akkor sem bírod. Élvezi, hogy körül rajongják, és nem fél kihasználni. Ez az, amit nem bírsz, hiába nem ártott neked sohasem. A haverjai meg ahogy méregetni tudnak, az külön felidegesít.

Mivel Yedamnak angyali hangja van, ezért ő is a színjátszó szakkör, valamint az énekkar tagja. Itt ismerte meg a kisgólyaként bekerült Park Jeongwoo-t,akit bevett a társaságába Harutoval és Junghwannal, azóta pedig így vannak a suliban. Régebbi felsőbbévesekkel, és még 3 random japán sráccal alkotnak egy 12 tagú társaságot, akiket mindenki ismer a suliban. Már ha rájuk gondolsz is fel tudnál robbanni. Jeongwoo egy harsány, minden lében kanál, állandóan okoskodó, öntelt kis piperkőc, akit a hátad közepére sem kívánsz. Most meg vele kell főszerepben lenned? Egy csókjelenetes drámában? Ez valami vicc? Oké, nem igazi csók lesz, hiszen megoldják, hogy ne legyen az, csak a látszat, de akkor is! Te vele? Biztos nem.

-Most azonnal beszélnem kell Mrs.Kanggal-indulsz meg feldúltan a tanárnő pihenője felé, Isával a nyomodban. Kopogsz az ajtón, majd mikor engedélyt kapsz belépsz a helyiségbe.

-T/N! Chaeyoung kisasszony! Mit tehetek önökért?-köszönt a tanárnő mosolyogva,Mr.Songgal ücsörögve ott, aki szintén egy nagy mosollyal fogad benneteket. Meghajoltok, majd egyből a hölgyre nézel.

-Tanárnő! A színdarabbal kapcsolatban..-kezdesz bele.

-Ó igen, nagyszerű! Adom is a forgatókönyved. Emeld ki a szövegeidet, ez a te példányod-nyomja a kezedbe a könyvbe fűzött lapokat.

-De-fogod meg-Pont erről szeretnék beszélni....Miért nem Yedam kapta a másik főszerepet?-kérdezed.

-Mert őt a Kis hercegben szeretném főszerepbe rakni, nem ebben a műben. Park Jeongwoo hangja amúgy is jobban illik ehhez a műhöz-kortyol a kávéjába.

-Tanárnő, én vele nem vállalom-teszed elé az asztalra a szürke borítású dolgot.

-Már miért nem?-kérdezi Mr.Song.

-Nos-sóhajtod.

-Volt vele személyes összetűzése?-kérdezi a férfi.

-Hát.. nem de-válaszolsz.

-Akkor? Tessék túllépni ilyeneken. Egy igazi művész, egy szakember nem akad fent ilyen kicsinyes dolgokon. Az édesapja örülne ennek, ha tudná, hogy nem vállalja egy ember miatt?-mondja a tanár. Sóhajtva hajtod le a fejedet.

-Nem hinném-válaszolod.

-Akkor ezt megbeszéltük. Szükségünk van önre-adja kezedbe ismét a forgatókönyvet.

-Rendben van. Köszönöm-veszed el egy halvány mosollyal-Elnézést kérek-hajolsz meg-Viszlát-hajolsz meg ismét,immáron Isával egyetemben, majd kijöttök a helyiségből-Ezt nem hiszem el-temeted tenyereidbe arcodat.

-Ahj annyira sajnálom-karol át a lány félrehúzva száját egyik oldalt.

-Miért pont vele?-sóhajtod a terem felé igyekezve.

-Az élet nem kedves veled ma-simogat meg lágyan. 

Leterhelt arckifejezéssel térsz be az osztályterembe,ahol Yedammal egy pillanatra összeakad a tekintetetek, de elnézel rögtön, majd leülsz a helyedre, melléd meg Isa. Elkezdesz kipakolni nyelvtan órára,mikor egy alak jelenik meg előtted.

-T/N, meg tudnád adni a telefonszámodat? Jeongwoo kérte, hogy tudjatok beszélni-néz le rád. Frusztráltan nézel fel rá.

-Ezt így muszáj most?-teszed le a táskádat.

-Hát gondoltam most gyorsan letudjuk, hogy később ne kelljen keresgetnetek egymást a sulin belül-ránt vállat. 

Felsóhajtva nyújtod felé a kezedet.

-Kérem a telefonodat-mondod.

Egy pár pillanatig még nyomkodja, majd a kezedbe adja. Egy szempillantás alatt bepötyögöd, majd visszaadod neki.

-Köszi-mondja elmentve, majd elteszi a telefont.

-Én köszi-mutatsz peace-t, ahogy elsétál vissza a helyére.

-Hogy fogod kibírni?-kérdi barátnőd.

-Nehezen-fekszel a padra lezárva a dolgot.

Estefelé már kapod is az üzenetet imessage-en Jeongwoo-tól, hogy időpontot egyeztessetek. Mivel a keddek mindig zsúfoltak, ezért szerda délutánt beszéltek meg. Ahogy eljön a nap, ebéd után mész is a színjátszókör egyik próbatermébe, amit megkaptatok egy pár órára, hogy gyakorolhassatok. Mire odaérsz a fiú már bent van, és egy kosárlabdával foglalja le magát, rád várva.

-Helló-lépsz be rá se pillantva, egyből a színpadra pakolsz a zongora mellett.

-Szia-köszön rád felnézve a labdáról, amit le is tesz-Van forgatókönyved már?-kérdezi.

-Persze-vágod rá nem túl kedves hangsúllyal. Csak felvont szemöldökkel méreget, egyenlőre még semmit se szólva róla.

-Szerintem a nehezebb részekkel kéne kezdeni először, hogy legyen rájuk elég idő-ül fel a színpadra könnyedén.

-Evidens-forgatod meg a szemeidet pakolászva, konkrétan úgy beszélve vele, mintha hülye lenne.

-Van valami bajod?-kérdezi egy hitetlenkedő mosollyal rád nézve.

-Nem-nézel rá unottan- Miért is lenne?-nevetsz fel cinikusan.

-Most komolyan T/N, mi a franc bajod van?-von kérdőre már feszülten.

-Hogy mi?-emeled rá a tekintetedet odafordulva- Az, hogy nincs is jobb programom az elkövetkezendő 6 hétre, mint egy felfuvalkdott, önelégült hólyaggal tölteni a délutánjaimat-olvasol be neki.

-Oh tényleg?-vonja fel egyik szemöldökét cinikusan nevetve-Mert nekem szerinted mennyire van kedvem itt lenni egy főnökösködő, hisztis picsával, aki többet hisz magáról, mint ami, csak mert osztályelnök?-teszi karba kezeit visszaütve a magas labdát, amit hozzávágtál.

-Tudod mit?-nézel rá lefagyva-Pukkadj meg-kapod fel a cuccaidat,majd azzal a lendülettel el is hagyod a termet. Egyenesen hazáig száguldasz. Legszívesebben az egész épületet lángra gyújtanád mérgedben. Kinek érzi ez magát? Vagy úgy mégis mit gondol? Ilyennek gondol téged? Még csak nem is egy osztályba jártok, hogy bármit is tudjon az osztályelnökségeskedésről. Szóval akkor Yedam tüntet fel ilyen rossz színben? Az szép. A lehető legtöbbet megteszed az osztályért mindig, és ez a hála? Sütit sütsz, programokat szervezel, tanárokat puhítasz egyes dolgozatok kapcsán, előre tudsz minden versenyprogramot, így időben szólva felkészíted őket, szóval kb mindent meg is nyertek. Akkor ez mégis mi? Lesz holnap hozzá egy-két szavad, az biztos.

Este persze az egészet elmeséled Isának hívásban, aki ugyan úgy kiakad, mint te.

-Pont ilyen bagoly mondja verébnek kategória-ciccen fel a lány.

-Na hát ezaz-mondod belépve egy magic single szobába Aliciában, amit együtt játszotok a lánnyal a saját gépeiteken.

-Szánalmas-követ, és hallod,ahogy kattogtat az egerével-Na majd kiosztod Yedamot is holnap-nevet fel.

-Abban biztos lehetsz-értesz egyet.

-És akkor mi lesz a színdarabbal?-érdeklődik.

-Kilépek. Ezt én nem csinálom tovább-vágod rá.

-Uh komolyan?-döbben meg-De hát annyira szereted-szomorodik el.

-Sikerült elvennie tőlem-mondod mérgesen.

-Ahj sajnálom Mike-szólít beceneveden, amely a kedvenc mesétekből, a Szörny RT-ből ered.

-Köszönöm Sully-mosolyogsz.

Másnap természetesen nincs jó kedved, hiszen nem akarsz visszatérni az épületbe egyáltalán. Mindenhol csak rád jön az ideg. Alapjáraton is ellég könnyen felidegesíthető személy vagy, szóval az ilyen történések nem tesznek jót. Beérve a terembe pakolsz le, majd Yedam asztala elé állsz, aki Sunghoon, Jake,Jay és Jisung társaságában nevetgél.

-Gyere,beszélnem kell veled-nézel le rá komolyan.

-Szia-néz rád érdeklődve-Gond van?-kérdi.

-Gyere,nincs időm szórakozni-fordulsz sarkon,majd kisétálsz a folyosóra, ahova követ is a fiú pár másodperc késéssel.

-Hallgatlak-áll meg veled szemben a fél fejjel magasabb srác.

-Azon kívül, hogy a kis haverod egy elviselhetetlen pupák, még te is lehordasz neki? Hát kössz szépen. Ennyit számít neked, amit az osztályért tettem,köztük érted is?-mutatsz mellkasára-Undorító vagy komolyan mondom. Lehet véleményed rólam, de valótlant ne állíts. Megérdemelnéd, hogy soha többet ne segítsek, de csak miattad nem cseszek ki az osztállyal-vágod hozzá összeszűkítve szemeidet.

-Micsoda?-ráncolja szemöldökeit-Nem hortalak le neki.

-Aha ja, akkor mit pattogott nekem arról, hogy milyen osztályelnök vagyok, mikor semmit se tud az osztályról vagy rólam? Ne nevettess már Bang-forgatod meg a szemeidet-Se te se a haverod ne szóljatok hozzám többet-mondod ki utolsó szavaidat felé, majd elmenve mellette sétálsz be  a terembe.

-De hé T/N beszéljük már meg-szól utánad, azonban mondandója süket fülekre talál. Feldúltan ülsz le a helyedre Isa mellé, és várjátok az óra kezdetét. Yedam is bejön a terembe, és folyamatosan téged néz, még a fiúkkal tárgyalva is. Tudja, hogy ezt nagyon elcseszte.

Később az ebédlőben Isával, és néhány évfolyamtársatokkal ültök. Név szerint Jiyoonnal,Soeunnal,Khaellel,Dongpyoval és Woonggival,akik nagyon jó barátaid egyébként. Elmesélted nekik is a sztorit, és mind ki is akadtak rajta.

-Gyökér mind a kettő-rázza a fejét Woonggi.

-Egyetértek-szólalnak meg a többiek szinkronban.

Az emlegetett duo pedig a társaságával be is lépnek az ebédlőbe, a szokásos asztalukhoz telepedve. Felemeled a tekintetedet, és mivel pont egymással szemben vannak az asztalaitok, több méterre egymástól, ezért tökéletesen farkas szemet nézel a sértődötten méregető Jeongwooval.

-Most is téged néz-ciccen fel cinikusan Dongpyo. Válaszul csak elnézve rázod meg a fejedet grimaszolva.

-Nagyon elegem van-mondod magad elé nézve.

-Elhiszem-simogatja meg a fejedet Soeun.

Sóhajtva zoomolsz ki a további beszélgetésükből, és azon kapod magad, hogy hol Yedammal, hol Jeongwooval nézitek egymást, és nyílván egyikőtök sem a legboldogabb. Hamar megunod az arcukat,szóval nem is nézel rájuk többet,és a barátaiddal elhagyjátok az ebédlőt. Isával pontosítod a holnapot, hiszen péntekenként mindenkinek faktos órái vannak csak, úgyhogy az egész osztály nem találkozik. Mivel Isa matek és fizika faktos, te meg töri és irodalom,ezért holnap nem látjátok egymást,csak majd nálatok. 

Ezután hazatértek, és mindenki a rutinja szerint tölti az idejét, amíg el nem megy aludni. Másnap csak második órával kezdesz, úgyhogy nem kell olyan korán kelned. Komótosan sétálsz az osztályterembe, hisz ott tartják a töri órákat. Szerencsére ma se Yedamot, sem a haverjait nem látod, úgyhogy ez egy jó napnak ígérkezik. Ma ebédelni sem fogsz, mivel csak 1-ig van órád,szóval inkább otthon tervezel enni. Miután végeztél a dupla irodalom órán, el is indulsz az öcséidért. Egy laza 20 perces buszozás után oda is érsz az általános iskola elé, ahol meg is állsz kint. Még van egy kis idő kettő óráig,akkor hozzák ki őket. 

Kis idő elteltével végre meghallod a gyerekzsivajt,amire vártál. Nagyon szereted a gyerekeket,úgyhogy hiányzott már egy kis zaj. Mosolyogva teszed el a telefonodat, és szemeiddel a két ében hajú, kis gombafejű ikreket keresed. Hamar meg is találod őket,és mosolyogva intesz feléjük. Ahogy észrevesznek elköszönnek a tanáruktól, és feléd kezdenek futni. Nevetve tárod ki a karodat,várva őket. Mark oda is ér hozzád,egyből köréd fonva kis karjait, azonban Nathan nem. Visszaöleled a 2 perccel idősebbet,de rögtön a kisebbet kezded keresni szemeiddel. Ekkor látod meg, hogy a kis Nathan a földön hasalva sír. Elengedve Markot rohansz oda a kicsihez.

-Nathan! Mi történt?-guggolsz le hozzá felültetve.

-Elestem-sírja keservesen. Mark odaérve kutakodik egyenruhácskája zsebében,majd egy zsebkendőt előkapva hajtja szét, és óvatosan elkezdi törölgetni Nathan könnyeit.

-Semmi baj-mondja a már csak szipogó kisfiúnak. A jelenettől, és a jóságától neked is kierednek a könnyeid, annyira meghat. Annyira szereted őket, és mérhetetlenül büszke vagy rájuk.

-Hagy nézzelek-fogod meg a bal lábát,amire ráesett. A nadrágja kiszakadt,és vérzik a seb. Az álla is kicsit vérzik, és fel van horzsolódva. Zsebkendőkkel letörlöd neki a vért,amennyire megy.

-Köszönöm-szipogja rátok nézve hatalmas szemeivel. Mosolyogva simogatjátok meg a fejét.

-Veszünk neked rá ragtapaszt,jó? És ha már ott leszünk, akkor veszek nektek dínós jégkrémet-mosolyogsz. Egyszerre csillan fel a szemük, és boldogan bólogatnak. Mark felsegíti Nathan-t, ezután egy-egy oldalról megfogják a kezedet, és elindultok egy kisboltba.

Veszel neki Naruto-s ragtapaszt, valamint a beígért jégkrémet. Egy közeli parkban leülteted őket egy padra,ahol lábukat lógatva lóbálják azokat,miközben eszegetik a jéghideg finomságot. Nathan elé guggolva ragasztod be neki a térdét óvatosan.

-Köszönöm Noona-nyammog boldogan.

-Szívesen-mosolyogsz egy puszit adva neki. Guggolva nézed a boldog arcukat, amely morcsos a lilára színezett jégkrémtől. Kuncogva csinálsz róluk fényképet, ők pedig édesen pózolnak-Anya imádni fogja-neveted.

-Itt maradhatunk még játszani Noona?-kérdezi Mark.

-Max egy 20 percet-pillantasz az órádra-Jön ma Isa hozzánk és ottalszik. Jó ha az otthon játszótérre kimegyünk?

-Igeeen-bólogatnak.

-Rendben-mosolyogsz-Akkor ezt ha megettétek kifürdünk a fagyiból,játszotok aztán megyünk a buszhoz-vázolod a tervet. Észre sem veszed, hogy közben egy csapat srác telepszik a fűre és padra nem messze tőletek. Gondosan elkezded a fiúk arcát és kezét megtakarítani,majd elindulsz a kuka felé a nedves törlőkendőkkel-Mehettek játszani-mondod nekik, és már el is tűznek, mint a golyó. Kidobod az elhasznált tisztítószereket, majd visszasétálsz a padhoz. Csak ekkor veszed észre Jeongwoo-t,és 11 haverját,akik téged néznek éppen. Egy pillanatra lefagyva állsz, ahogy szétnézel rajtuk. Ők integetnek neked, Yedamot és Jeongwoot kivéve. Utóbbival farkas szemet nézel egy ideig,aztán felkapva a táskáitokat mész a fiúk után.

Miután játszottak hazabuszoztok, és vártok Isára. Ahogy ő is megérkezik kezdetét veszi a mókázás együtt. Minden a szokásos módon zajlik: elviszitek a srácokat játszani, hazamentek, ott is játszotok,fürdés,lefektetitek őket,aztán kezdődik a csajos est. Filmek,pletyi,zene. Hajnalokig fent vagytok, másnap meg később keltek, mivel a szüleid elviszik a srácokat kirándulni. Pár óra elteltével Isa is haza megy tanulni, te meg Adammel maradsz a házban,ki-ki a saját helyén. 6 óra felé érkezik egy imessage üzenet egy ismeretlen számról.

-20 perc múlva találkozhatnánk a Haneul park játszóterén? Ismerjük egymást-írja az üzenetet.

-Ki vagy?-pötyögöd vissza ráncolva a szemöldöködet.

-Csak gyere el kérlek-érkezik a válasz.

-Rendben-válaszolod pár perc múlva,majd egy bőrdzsekit öltesz magadra,és felmész Adam szobájához. Ajtaján kopogtatsz,majd benyitsz.

-Valaki elhívott 20 perc múlva találozni a Haneul parkba. Ha egy órán belül nem érek vissza, akkor kérlek gyere el utánam-mondod a gépen játszó fiúnak,aki feléd fordulva hallgat végig.

-Jó-bólint-Vigyél bors sprayt-mondja.

-Oké-mosolyogsz.

-Vigyázz magadra. Csörgess bármi baj van-bocsát utadra.

-Köszi-mondod, majd el is indulsz a helyre, ami amúgy nagyon közel van a lakóhelyedhez.

A megbeszélt időre oda is érsz a padhoz, amit az illető írt. Leülsz rá, és megírod neki, hogy itt vagy. Közben minden felé tekintgetsz, hátha felfedezel egy ismerős arcot. Amikor másodjára nézel hátra már fel is állsz. Ahogy fordulsz meg is akadsz, és sokkosan nézel a tőled másfél méterre álló Park Jeongwoora. Arcod a szelídből egyből komolyra változik.

-Mit akarsz?-teszed karba kezeidet.

-Beszélni-válaszolja lágy tekintettel.

-Aha-indulsz elkikerülve őt.

-Hé-nyúl utánad,és karodnál fogva fordít vissza-Ne menj el kérlek. Hallgass meg-néz le szemeidbe.

-Nem akarlak-húzod ki a karodat kezéből, majd ismét elindulsz.

-T/N-lép utánad és kezedre fogva húz vissza, már vészesen közel húzva magához- Én tényleg sajnálom amiket mondtam. Semmit sem gondoltam komolyan. Yedam sem hordott le téged, mindig tisztelettel beszél rólad. Csak én gonoszkodtam veled, mert vissza akartam vágni-mondja lefelé nézve szemeidbe. Jócskán már a személyes teredben áll, így elvörösödve igyekszel hátrébb lépni, de nem ereszt.

-Ha ennyire véded meg ártatlan, akkor miért nem jött el ő is bocsánatot kérni?-tolod el magadtól.

-Mert én akartam veled előbb beszélni-válaszolja.

-Én meg rohadtul nem akarok veled beszélni-fújtatsz kicsit felemelve a hangodat.

-Ne legyél már ilyen T/N-emeli fentebb ő is a hangját.

-Nem te mondod meg, hogy hogyan viselkedjek. És semmi közöd hozzám, szóval hagyj békén!-akadékoskodsz.

-Hagyd már hogy kibéküljek veled!-mondja kissé indulatosan.

-Majd ha fagy!-vágod rá.

-Fogd be-szorítja össze fogait.

-Érd el!-ciccensz fel.

Cseppet sem rest megtenni. Hirtelen gondol egyet, és derekadra fogva ránt magához egyből a szádra tapadva. A tested valamiért egyből reagál, és hajába túrva viszonzod felpipiskedve hozzá. Nyelvét átdugva a szádba hív egy mámoros táncba, ami sokkal több reakciót vált ki a testedből, mint kéne. Fé perc után cuppanva válsz el tőle, és sokkosan nézel fel rá.

-Ez meg mi volt?-kérdezed pislogva.

-Honnan tudjam?-kérdezi ugyan így. Pár pillanat múlva azonban megint egymásnak estek, csak már sokkal hevesebben.

Sokszor megismétlitek még már a padra telepedve, simogatva is egymást. Levegő hiányában elválva néz fel a szemeidbe, ahogy ölében trónolsz.

-Kibékültünk?-kérdezi csillogó szemekkel.

-Olyasmi-mondod, majd ismét ajkaira tapadva folytatjátok a békülést...