Csumika!

Hoztam egy lelkeket tönkretevő, bias lista megborítós szösszenetet!

Remélem titeket is annyira kiakaszt majd, mint Bébikét fogja! :D

Enjoy!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április vége van. Az időjárás szeszélyes és változékony,akárcsak a nők. Egyszer meleg és szinte nyárias, következő nap már hideg és jeges. Vele kezdődik az élet, egy új remény. Érdekes hasonlat...

A tavaszi csend mélyebb gondolatok forgatására készteti agyadat. Olyan szép az idő. Habár a cseresznyefák már nagyjából elnyíltak, a többi fa javában virágzik még. Ahogy a lágy szellő fújja elgyengült, már lepottyanó szirmaikat,akarva-akaratlanul is megakad a tekinteted egy-egy darabkán. Az epres pepero ropog a fogad alatt, ahogy Woodz Diffrent száma játszódik le airpodsjaidban. A nyitott ablakon bejövő levegő áramlat enyhén arcodba fújja frissen mosott, avokádó illatú hajad egy tincsét. Azt kívánod bárcsak sosem érne véget ez a pillanat.

Azonban pár perc, és kezdődik a délutáni matek. Márciusban kezdődött az utolsó éved a suliban, így nagyon az elején vagytok még a dolgoknak. Hiába telt el csak ennyi idő, máris eleged van mindenből. Sosem voltál egy szociális típus, de így, hogy összevesztél minden "barátnőddel"-akik mellesleg csak hátba szúrtak-méginkább magadban vagy mindenhol. Mindig airpods van a füleidben, és időd is jut legalább tanulni. Összességében egy cseppet sem bánod. Kevesebb toxikusság van az életedben, és rengeteg hasznosított én-időd.

Elkezdenél előpakolni,így visszafordulsz az asztalod felé. Szíved majd kiugrik, annyira megijedsz, ahogy szemed sarkából kirajzolódik egy alak. Felé fordítva a tekinteted pillantod meg egyik osztálytársadat,Yoon Jaehyukot, ahogy téged néz. Kiveszed a jobb oldali fülesedet, és fújtatva nézel rá.

-Mivan?-kérded ingerülten, hisz azt hitted egyedül vagy a teremben.

Válaszul csak egy pimasz mosollyal csóválja a fejét, miközben bal karjával könyökölve támasztja azt.

Megforgatva szemeidet kezdesz előpakolni el is engedve a hülyeségét. Nem sokat beszéltetek eddig sem, nem a te súlycsoportod. Ez a srác észvesztően helyes, okos, sportos, és a nők kedvence. Nem mintha te ne lennél csinos és gyönyörű, azonban belsőre teljesen különböztök. El sem tudod képzelni most mit akarhat. Vannak fura pillanatai az biztos, de eddig téged ezek elkerültek szóval meglep egy szinten.

Gondolataidból a hüvelykujja zökkent ki, mely  alsó ajkadon simít végig. A döbbenettől tágra nyílt szemekkel nézel fel rá.

-Van egy kis csoki-szólal meg ajkadat bámulva-a szádon-törli le,majd az ujját a saját szájába emelve nyalja le bőréről az epres finomságot, a szemeidbe nézve közben. A váratlan jelenettől fülig vörösödve hajtod le fejedet, hogy hajkoronád eltakarhassa az arcodat.

-Ezt el is mondhattad volna, nem volt szükséges hozzám érni..-motyogod zavarodban.

-Nem okozott problémát,szóval nem gáz-vigyorog vállat rántva-Kitartást az órán-löki még oda, mielőtt sarkon fordulva tér vissza a saját padjához.

Rákvörös fejjel pakolod el az elektronikai eszközeidet, ahogy az osztály a tanárral együtt beszállingózik a terembe.

A nap további részében szerencsédre békén hagy, habár jócskán benne marad a fejedben. Mi a fene volt ez? Tudod, hogy nagy játékos a fiú, de honnan jött neki ez az ötlet? Vagy mi volt ennek a célja? A jó ég tudja. Csak egy a biztos:többször az eszedben jár, mint kéne.

Másnap szerencsére semmi interakciód vele, így kezdesz teljesen megnyugodni. Harmad napra meg már eszedbe sem jut. El is engeded a dolgot így péntekre, ezzel le is eresztve a védelmet magad körül. Súlyos hiba.

-Szia T/N-telepedik Jaehyuk mögéd, fel a kőfalra,aminek az alján ülve rajzolgatsz. Hátra pillantasz,majd rögtön meg is ütnek az emlékek,amiket látszólag már elengedtél.

-Helló-mormolod firkantgatva.

-Miújság van veled?-mosolyog érdeklődve.

-Am..semmi?-veszed elő a banános tejedet, hogy felhörpinthesd.

A srác leszáll az eddigi ülőhelyéről ,és egy emelettel lentebb megy, így arca a hasaddal egy magasságba kerül. Rá se nézve szúrod a palack tetejébe a szívószálat,majd a hideg italba kortyolsz tudomást sem véve a fiúról a továbbiakban.

-Á-veszi ki a kezedből-Pont a kedvencem-iszik bele végig tartva a szemkontaktust,miközben teljesen sokkosan nézel rá. Elvörösödve kapkodod össze a cuccaidat.

-Köszi a kóstolót-nyújtja vissza ártatlanul mosolyogva.

-Tartsd meg-tolod el a karját,ahogy a táskáddal elviharzol a helyszínről.

Épphogy elfeledkeztél erről a pupákról, máris itt van, hogy újra emlékeztessen. De mégis miért? Ennek semmi értelme.

Na és innentől? Minden a feje tetejére áll. Minden héten ezt csinálja. Az elején felbosszant valami hasonló megmozdulással,majd hagyja, hogy elfeledkezz róla, péntekre pedig ismét nekikezd. Nem tudsz rajta kiigazodni, és már egyre jobban bosszant. Ahogy pedig a hetek telnek odáig fajul a dolog, hogy már a fejedből semennyire nem tudod kiírtani. Főleg mivel olykor,egy-egy ártatlan pillanatban végigsimít a karodon vagy a derekadon, vagy éppen a hajaddal játszadozik ha olyanja van. Kezd egyre bátrabb lenni, így egyre többet szemezik veled. Ezeket csinálja, mert te hagyod. Ez benne a legrosszabb.

Tudod, hogy bárkit megkaphat, hiszen mindenki bomlik utána. Te nem akartál a sorba tartozni,azonban szemlátomást a terved kezd romokba dőlni. De őszintén? Nem érdekel. A középsuli alatt alig voltál szerelmes, és minden más lefoglalt. Pár hónap van már csak az évből. Ha rosszul is sül el nincs mit veszítened. Nincsenek az osztályban barátaid, ha meg kiutálnának akkor meg ez van. Valahogy tényleg nem érdekel a dolog, csak sodródsz az árral.

Ennek okán eldöntöd, hogy hagyod, hogy flörtöljön veled. Az úgy is izgalmas, és semmi rossz nincsen benne. Fel is dobja az unalmas hétköznapjaidat, valamint nem kell így állandóan az airpodssal a füledben ülni. Végülis nem rossz ez.

A füzetedet szövegkiemelőkkel csinosítva ülsz a padodban,mikor Jaehyuk eléd ül, fordított pozícióban a széken.

-Miújság van Szépség?-kérdi maga mögött könyökölve a padra. Ahogy felnézel rá felhúzott orral mosolyogva, az ő telt ajkai is egyből felfelé görbülnek. Azok az ajkak...

-Hozom az életkedvem a tanuláshoz-mondod rajzolgatva tovább.

-Igen?-kérdi vigyorogva-Mi a titkod?

-Háááát, a profik ilyenekert nem árulnak el-sóhajtasz drámaian,amire felnevet.

-Kár-sóhajtja-Pedig megtaníthatnál rá engem is-mélyül el egy kicsit a hangja. Pislantásod után tekintetedet a füzetlapról a szemeibe vezeted. Mosolya szelidül,ahogy egymást nézitek.

-Meglátjuk-suttogod egy halvány,pimasz mosollyal,ami vigyorra készteti.

-Úgy látom mostanában vársz engem-veti oda cukkolósan.

-Ezt meg honnan veszed?-pislantasz egyet megilletődve.

-Már be sem rakod a fülest a füledbe-hajol előre egy mindenttudó, öntelt mosollyal,karba rakva kezeit.

-Szóval te figyelsz engem-fordítod ellene a saját fegyverét. Alsóbb ajkadat kintebb nyomod,a felsőt enyhén befordítod, karba teszed kezeidet, és lassan bólogatva hátradőlsz, várva a reakcióját. A srác egy pillanatra lefagy, majd enyhén eltátott szájjal kacag egyet.

-Csak feltűnt, hogy hallasz mindent. Vaaagy....Hallani akarsz engem?-mutat magára egy észveszejtően dögös vigyorral.

-Ne érezd magad kivételesnek, csak fájnak már a füleim tőlük-vigyorogsz állva a sarat.

Összehúzva szemeit két csíkra vigyorog, majd biccent egyet feladva a dolgot.

-Pénteken mit csinálsz délután?-kérdi visszadőlve hátra.

-Ezt meg azt-vonod fel egyik szemöldöködet somolyogva-Mert?-dobod hátra hosszú hajadat.

-Elviszlek a haverjaimmal a deszka parkba-vázolja a terved ugyan olyan arcot vágva, mint te.

-Hmmm-gondolkodsz láthatóan-Talán ráérek.

-Intézd el, hogy ráérj-nyúl a zsebébe, majd egy doboz Hubba Bubbát letéve az asztalodra távozik. Mosolyogva fogod kézbe, ahogy egy pillanatra a srác után nézel.

Pénteken valóban elvisz a deszkaparkba. Megismered mind a 11 haverját, akik egy részét már láttad a suliban. Egy pár perce már ültök a padokon, mikor a szőke hajú legidősebb megszólal.

-Na hol vannak már a csajok?-kezd el szétnézni-Waaah, hát itt vannak-örül meg felhorkantva a 6 lánynak, akik épphogy odaérnek. A fiúk boldogan ujjongva fogadják-az egyébként meglehetősen cicababának kinéző-csajokat, akik csak néhány fura pillantásban részesítenek, miután végigölelték a srácokat. Az egyik szőke, leghangosabb lány látszólag eléggé elvan Jaehyukkal, és élvezik egymás társaságát. Egymás felkarjába kapaszkodva nevetgélnek még mindig, hiába telt már el pár perc. Kezded nagyon kényelmetlenül érezni magad.

Ez...ez..féltékenység? De hát miért? Veled is tök jól elvan a suliban...a suliban...de itt...na igen..Be se mutatott nekik...El is feledkezett rólad teljesen. De nem szabad, hogy érdekeljen...legalábbis kimutatni nem szabad. 

Unottan kezded el a telefonodat nyomkodni, éppen dokumentálva a történéseket legjobb  barátnődnek,Akarinak.

-Ahj siiiis,sajnálom, hogy nem lehetek ott:(-érkezik a válasz.

-Hát még én..-pötyögöd unott arccal.

-Jajj igen,majdnem elfeljtettem-tapsol egyet Jaehyuk-lányok, ő itt T/N-mutat rád,te pedig felnézel a fűben kucorodva-az osztálytársam-mosolyog, de nem a szokásos módon. A lányok efgy erőltetett mosollyal intenek, te is nekik,majd visszabújva a telefonodba írod le Akarinak a dolgot.

-Haza akarok menni...de ha most felkelek, akkor rájön-írod le.

-Hmm...Ha besötétedik akkor menj haza..Az már csak másfél óra-válaszolja azonnal.

-Jó..Köszi..-pötyögöd, majd beteszed a jobb oldali fülesedet.

Ahogy vársz, hogy teljen az idő, úgy beteszed a másikat is már teljesen kizárva a dolgokat magad körül, így azt is, hogy kibeszélnek a lányok. Majdnem hogy el is feledkezel, hogy itt vagy, de amint felnézel és sötét van felállsz és magadra veszed a táskádat.

-Na akkor menjünk a pubba-szólal meg Jihoon.

-Jó ötlet-értenek egyet a többiek.

-Na én örültem, sziasztok-intesz nekik,majd elindulsz a másik irányba.

-Hé T/N-szól utánad Jaehyuk-Te nem jössz?-kérdi.

-Nem kössz-erőltetsz magadra egy mosolyt.

-De hát miért?-kérdezi csalódottan.

-Haza kell mennem-zárod rövidre,majd el is viharzol magad mögött hagyva a társaságot.

Egész úton majd megesz a düh és a féltékenység, így otthon senkihez sem szólva vágódsz be egyik helyiségből a másikba. Fél 11 körül kerülsz végre ágyba és sorozatot keresel magadnak, hogy eltereld a figyelmedet. A telefonodra pillantva látod, hogy Jaehyuk 3 üzentetet is küldött, azonban nem nézed meg. Kikapcsolva a wifit adod át magad a pihenésnek, mert nem akarsz ezzel foglalkozni többet.

Hétvégén tanulással, a macskáddal, Akarinnal való facetime-al, és animékkel kötöd le a figyelmedet, hogy még csak véletlenül se kerítsen hatalmába bármilyen gondolat is a srácról. Eldöntöd, hogy elengeded, és nem érdekel tovább. Ennyivel le is zárod.

 Hétfőn csak a tanórákon szakadsz el a fülesed nyújtotta világtól, azon kívül mindig a füledben van. Jaehyuk egész nap próbálja felvenni veled a szemkontaktust, ám hiába. Nem vagy vevő rá. Ebédszünetben kezdi rendesen megelégelni a dolgot, így veled szembe ül, miközben te eszel és tanulsz. Fel sem nézel rá, teljesen figyelmen kívül hagyva. Hiába beszél hozzád, nem hallod, de nem is akarod. Ő azonban ezt egy idő után megelégeli, és a felkarodra fog. Élesen pillantasz fel rá, villámokat szóró szemekkel.

-Mivan?-veszed ki baloldalt a kütyüt.

-Mi a baj?-kérdezi értetlenül állva a dolog előtt.

-Semmi-nézel vissza a füzetre.

-Akkor miért ignorálsz?-fogja karodat továbbra is.

-Tanulok-válaszolod rá sem nézve.

-Egész nap?-ráncolja szemöldökeit. Válasz helyett csak visszahelyezed az eszközt, és folytatod addigi tevékenységedet. Látva, hogy próbálkozása hasztalan magadra is hagy végre.

A hét további részében ugyan ezt csinálod, így ő csak furcsállva méreget. Már egy pimasz mosolyára sem vagy vevő,és nem is flörtölsz vele. Teljesen ignorálod a puszta létezését is, ami őt csak egyre jobban dühíti.

Pénteken az utolsó órádról vonulsz ki, hogy hazamenj,mikor a csuklódnál fogva visszaránt az ében hajú fiú.

-Vedd ki azt a szart-mutat a fülesre. Sóhajtva veszed ki az egyiket-Mindkettőt-mondja komoly arccal.

-Így is hallak-sóhajtod unottan.

-Most komolyan nem értem mi bajod van-veszi ki a füledből a másikat.

-Hé add vissza-nyúlsz utána, de hamarabb kell felkelned.

-Addig nem, amíg el nem mondod mi bajod van egy hete már-rakja maga mögé.

-Jaehyuk add vissza, amíg szépen mondom-fenyegeted már mérgesen.

-Mert mi lesz?-cukkol rohadt idegesítő arckifejezéssel.

Válaszul meg akarnád ütni,de elkapva a csuklódat ránt magához.

-Hóha szeleburdi,ez nem így megy-hajol az arcodba,amitől fülig vörösödsz.

-Add vissza-motyogod eltolva magadtól.

-Mondd el mi a baj-húz vissza rögtön.

-Mit érdekel az téged?-nézel fel rá-Ott van neked a 6 csaj, főleg az a szőke. Onnantól, hogy megjöttek már nem is létezett számodra más, csak ők. Ehhez meg asszisztáljak? Nem kössz-nézel el. Sokkosan hallgat, majd egy öntelt vigyor szökik a vérlázítóan helyes képére.

-Te féltékeny vagy-jelenti ki a színtiszta igazságot.

-Nem vagyok-tagadod egyből.

-Akkor miért zavar, hogy ők jöttek?-vigyorog féloldalasan felvont szemöldökkel, továbbra is szorítva csuklódat, ahogy ficánkolsz.

-Mert akkor mi a francnak mentem? Le se szartál, és senki mást nem ismertem ott rajtad kívül. Akkor meg mi értelme volt ennek?-fakadsz ki.

-Tudod miért hívtalak?-nézi arcodat , kielemezve minden részt rajta,amibe teljesen belevörösödsz. Megrázod a fejedet-Mert meg akartam tudni, hogy hogyan reagálsz. És szerencsére pont úgy, ahogy akartam-vigyorog önteltül.

-Én nem vagyok holmi játékszer,akivel szórakozhatsz Yoon-szeded össze magad gyorsan-Hagyjál békén-téped ki magad a szorításból, majd otthagyod a srácot magára.

Nem érdekel, hogy nála maradt a füles. Tudsz venni másikat, vagy majd valamelyik sráccal elintézteted. Csak hagyjon békén. Mit is gondoltál? Hogy majd egy ilyen player veled leáll egy játéknál tovább? Micsoda hiú ábrándok.

Hazaérve vágódsz be a nappaliba, mivel a szüleid elutaztak tegnap, szóval egyedül vagy a macskával. Sorozatot keresel a TV-n, majd felszaladsz a szobádba, kényelmes szettbe vedlesz, és egy tál popcornnal telepedsz a kanapéra Yunaval. Órákig Bridgertont néztek, amikor váratlanul megszólal a csengő. Ijedten ugrasz fel, majd gyanakodva mész az ajtóhoz. Kinézel a kukucskálón, majd idegesen téped fel az ajtót.

-Te meg mit csinálsz itt?-nézel fel a fiúra.

-Beszélni jöttem-néz le rád Jaehyuk,közben feléd nyújtja a nála maradt fülesedet.

-Honnan tudtad meg, hogy hol lakom?-nézel gyanakodva,ahogy elveszed tőle és zsebre rakod.

-Jó helyeken érdeklődtem-válaszolja- Kérlek beszéljük meg.

-Ugyan mit? Elmondtam, hogy velem ne szórakozz. Akkor?-darálod a szavakat ingerülten.

-Pont ezaz, hogy nem szórakozok-emeli fel kicsit a hangját.

-Akkor ezt te minek hívod?-háborodsz fel.

Hajába túrva néz el idegesen egy pillanatra.

-Jó, lehet, hogy az eleje tényleg csak játék volt,hogy elszórakozzak-vallja be-De azóta már tényleg érdekelsz, mert megismertelek. Bevallom nem túl kifinomultak a módszereim, de én csak azt akartam, hogy állandóan én legyek a fejedben-sóhajtja lenézve rád kiskutya szemekkel.

-Ettől ez még mindig csak hülyítés-vonod fel az egyik szemöldöködet karba téve kezeidet.

-Csakhogy nekem is folyton te jársz a fejemben-vallja be szemeidbe nézve.

Lefagyva nézel fel rá, ő pedig végig állja a tekintetedet komoly arccal.

-Hogy higgyem ezt el neked?-kérdezed jogosan.

-Nézd-hámozza ki kézfejedet-Rád nézek-fonódik össze a tekintetetek-és ilyen a szívem-helyezi az említett szervre a tenyeredet. A vékony ingen keresztül érzed, ahogy a kis kütyü majd szét robban. Az érzéstől pillangók élednek a gyomrodban, melyek elreptetik az összes kétséged belőled. Egy halvány mosoly festődik az arcodra.

-Ne haragudj, hogy ilyen voltam, és hogy ennyire megbántottalak-suttogja lehajolva hozzád.

-Haragszok-mondod felnézve-De kiengesztelhető vagyok-mosolyogsz pimaszul.

-Oh igen?-vigyorodik el megnyugodva.

-Bizony-vigyorogsz már te is.

-Nos akkor engedd meg-nyúl állad alá,majd telt ajkait a tieidre helyezve hív egy észveszejtő csókba ezen a szép péntek éjszakán.