Hosszú hétfői nap. A suli leterhelő, a házi sok, az emberek frusztrálóak. Igaz, hogy még csak a hét eleje van , de már eleged van az egészből. Nincs mit tenni, az utolsó év stresszes.
A hosszú iskolában töltött órák után a kedvenc kisboltod felé veszed az irányt, hogy csokis tejet vehess. A kedvenc italod, és a mai dolgok után megérdemled nagyon is. Elviselted sok ember hülyeséget, minden órán aktívan figyeltél és jó jegyet is kaptál ma, ezért döntesz úgy, hogy megleped magad egy ilyen kis aprósággal.
A kisboltban nem sokan vannak, ahogy ez megszokott. Közel van a családi lakás, ezért mindig itt vásárolsz a kis eldugott helyen. Beérve a hűtőkhöz sétálsz, és meglátsz a csokis tej mellett egy sokkal izgibb dolgot:banános tej. Igaz, hogy a csokis a kedvenced, de ezt az ízt sem veted meg, sőt. A kiszemelt üveget kiemeled a polcról. Hálát adsz, hogy pont kifogtad az utolsó darabot, de amikor oldalra fordulsz egy rettentően szomorú, kiskutya szempárral akad össze a tekinteted. A fiú csalódottan nyúl az üveg után, de megakad abban a pózban. Egy pár pillanatig csak néztek egymásra.
-Az a kedvencem - szólal meg lerakva a kezeit.
-Nehéz napom van - sóhajtod.
Egy szomorú mosolyt vág, majd lehajtja a fejét.
-Jó, neked nagyobb szükséged van rá- kezd el kutakodni valami más után.
Te csak csendesen érinted a felkarjának a hideg palackot, miközben kissé szomorú fejjel nézel az igencsak helyes srácra.
-Amúgy is a csokis a kedvencem -várod meg amíg a sokkos ifjú elveszi, majd kiveszel egy csokisat és elindulsz a pénztár felé.
-Várj-fog a válladra a srác. Visszafordulva nézel fel rá semleges arccal. - Köszönöm - mosolyog le rád, amitől a szíved is megolvad. - Merre mész? - fogja a tejet úgy, mintha a világ legértékesebb dolga lenne.
-Haza- válaszolod lehajtva a fejedet, ugyanis arcod egyre pirosabb színben fest.
-Engedd meg, hogy elkísérjelek- hajol arcod alá, hogy láthasson. Zavarodban elfordulsz, majd a pénztárhoz sétálva teszed fel az innivalódat egy zacskó savanyú gumicukor társaságában. Az ismeretlen ismerős mögéd lépve teszi le a saját termékét.
-Én fizetek Song bácsi -mosolyog az idős bolttulajra, akivel amúgy nagyon jóban vagy. Arcod még vörösebbre vált,főleg hogy Mr.Song sejtelmes mosollyal bólint. A fiú miután fizetett kisétál veled a boltból, és a kezedbe adja a dolgaidat.
-Ezt igazán nem kellett volna-fogod a mancsaidba felnézve rá. Egy szívdöglesztő mosollyal néz rád. Atya ég az a mosoly. Mindjárt elfolysz.
-Dehogynem. Csak viszonzom a kedvességedet. -felbontja az italát, majd belekezd az elfogyasztásába.
Sóhajtva indulsz el vele az oldalán.
-Egyébként T/N vagyok -szúrod bele a szívószáladat a lyukba.
-Jaehyuk- mosolyog sétálva melletted. Mivel nem messze laksz végigbeszélitek az időt, emellett a ház előtt még fél órát trécseltek.
-Ne haragudj, de mennem kell -vág szomorú kiskutyus arcot.
-Nem gond, nekem is dolgom van - mosolyogsz kamun. Igen lenne dolgod, de szívesebben foglalkoznál ezzel az édes sráccal. Ennyi idő alatt teljesen elérte, hogy a fejedben csak is ő lehessen, senki és semmi más.
-Megadod a számodat? -harap gyengén alsó ajkába. Lehajtott fejjel bámulod a cipőidet.
- Ha szeretnéd...
- Nagyon is-nyújtja a kezedbe a telefonját, amit elvéve írod bele a számodat. A nevet nem látod hogy ment el, de mindegy is. Csak a tejes lány vagy a boltból.
-Remélem hamarosan találkozunk -mosolyog rád azzal a mosollyal, amivel teljesen meghódított.  Zavarodban csak biccentesz, majd befutsz a házba.
Napok telnek el. Minden nap chateltek és találkoztok a boltban. Nem csak hogy hazakísér, de kávézni is elvisz. Pont egy ilyen alkalom után sétáltok. Sokat megtudtatok egymásról, ami következtében igencsak beleszerettél. Ez a srác tökéletes. Helyes, okos, vicces, illedelmes, rendkívül édes, kicsit pimasz,de imádnivaló társaság. A napok alatt egyre többet hoz zavarba,ami néha már szándékosnak látszik.
Megálltok a ház előtt. Felállsz a lepcsőre,hogy legalább egy kicsit legyetek egymagasak. Jó nem,csak közel egymagasak.
-Holnap látlak szépség?-hajol közel egy olyan ördögien édes mosollyal,hogy szíved rögtön fel tudna gyulladni.
-Hát sok dolgom van,nem nagyon tudnék kimozdulni-nézel szemeibe,néha lopva tekintve meg édesnek tűnő ajkait.
-Eljövök hozzád és veled leszek-fog az állad alá egy kézzel,másikkal pedig a derekadra fogva húz közel. Egymás szájáról veszitek a levegőt.
-Nekem jó-szólalsz meg remegő hangon. Jaehyuk hirtelen az ajkaidra tapad,hogy fizikálisan is elvehesse az eszed. Sokat agyaltál azon,hogy milyen lehet a csókja. Tudtad,hogy jó,na de hogy ennyire? A karjaiba olvaszt,bódulat vesz körül,és egy másodperc alatt függővé tesz.
Pár pillanat múlva elszakadtok egymástól, de a fiú ismét összekapcsolódva veled nyom a falnak,már nyelvét is bevetve a játékba. A kabátodba nyúlva simogatja a derekadat,úgy veszi birtokba minden gondolatodat,valamint az ajkaidat. Pár perc heves csókcsata után elválva liheg a szádra beharapva a saját alsó ajkát.
- Ez mostmár az enyém-nyom egy gyors csókot a szádra.- Már ha te is akarod - néz fel a szemeidbe,amik csillognak.
-Eléggé- mosolyogsz féloldalasan,kipirult arccal.
A kapcsolatot hivatalossá egy hosszú csókkal teszitek, amit bátran állíthatsz,hogy eddig a legjobb volt.