Kedves bestiem hallgattatta meg velem a srácok Sober számát, ami nem csak hogy visszarántott közéjük- miután a debüt utáni első cbnél elvesztettem az érdeklődésemet irántuk-hanem egyenesen megihletett erre a kis szösszenetre!
Imádom ezt a számot so stream it sajtkukackák!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Pukkadj meg Changmin- vágod mellkasba jobb kézzel, és sarkon fordulva hagyod magad mögött a leírhatatlan arckifejezésű fiút.

Changminnal-vagy ahogy mindenki hívja E-Channal- a kapcsolatotokra a bonyolult szó enyhe fogalom. Cserediákként költöztél Koreába másfél éve, azóta pedig már életvitelszerűen is itt élsz, úgy megtetszett az ország. A programon ismerkedtél meg a veled egyidős Yukuval, aki bemutatott a barátainak. Ő és a barátai-mint később kiderült számodra is- DKB néven futnak a zeneiparban, azonban még nem nagy hírnévvel rendelkeznek. Talán ezért is olyan könnyű a társaságukkal elmenned bárhová, valamint összeszűrni a levet velük. Azaz csak egyetlen emberrel..
E-Chan egy hihetetlenül édes, éles nyelvű igazi fenegyerek. Mivel eléggé hasonlítotok, és erős személyiségekkel rendelkeztek, ezért nem meglepő módon ez egy se veled-se nélküled dolog.
Viszont a legfurcsább benne az, hogy sosem beszélgettek az érzéseitekről, pedig vannak, főleg miután nem egyszer köttök ki egymás szájában, vagy ágyában. Ennek ellenére sosem hoztátok ezt szóba, és a srácok előtt úgy viselkedtek, mintha csak egymást cukkoló haverok lennétek olykor komoly feszültséggel egymás iránt. Ők azonban nagyon is jól tudják, avagy sejtik, hogy van köztetek valami. Főleg D1, akivel a legközelebb állsz, és mindent elmesélsz neki. Kivéve,hogy lefeküdtél már Changminnal nem is egyszer. Tudod, hogy Dongil kinyírna, ha tudná.

De ha tudná, talán könnyebben megértené a döntésképtelen szenvedésedet. Ha elmondanád neki, talán benned is tudatosulna, hogy Changmin egészen több neked, mint barát. De félsz. Nem akarod elrontani a barátságod a srácokkal. E-Channal végülis már sikerült ha úgy nézed. Felületesen beszélgettek, kettesben viszont szinte soha, vagy a lényegről sosem. 
Utálod látni mással kavarni a bulikban, viszont sosem vallod be, és neki nem is mutatod ki. Amikor te kavarsz mással, akkor sem tudod kiolvasni az arcát, mert kifejezéstelen. Vagy éppen nem is látod a buliban, mert eltűnik az éjszakában valakivel. Kikészít ez a dolog.

Mérgedben rágyújtasz egy szál cigire, és az épület mögé telepedve ülsz le. Pillanatok múlva az utánad kocogó D1 érkezik meg, és lecsüccsen melléd.

-Mi volt ez az egész? -kérdi.

-Idehozza ezt a sok kurvát, akiket utálok-morgod szemet forgatva.

-Miért? Semmi baj velük..Jó kicsit picsák, de hát van ilyen-ránt vállat jobb kezével a bal csuklóját fogva, ahogy térdeire helyezi könyökeit.

-Csak meg akarják dugatni magukat idolokkal, ennyi az egész-mondod két szívás között.

-Nem gondolnám-húzza a száját, bár mit sem tud egyes fajta lányok szándékairól-Amúgy meg nem mindegy, hogy kit dug meg?-néz rád.

-Nem-vágod rá, majd elnyomod a szálat, és egy újra gyújtasz rá.

-Mert?-vonja fel egyik szemöldökét.

-Mert..-nézel el gondolkodva- Mert ő egy idol, és nem mindegy kivel áll szóba, vagy alakít ki kapcsolatot. Az emberek nagyon szemetek tudnak lenni, és ki is használhatják a helyzetet. Ezek a lányok meg pont olyanok-mondod dacosan.

-Aha-mondja és természetesen nem hisz neked.

Na de hogy mi is volt az, ami ennyire kiakasztott téged?
Egy sima nyár délutáni kajálást tartottatok a srácokkal, mikor bejöttek az épületbe E-Chan volt iskolatársai, akik odamentek az asztalotokhoz, és E-Chan valamilyen oknál fogva marasztalta őket. Pontosan jól tudja, hogy utálod őket, csak azt nem tudja, hogy ezek a lányok-miután E-Chan már elballagott a középiskolából, ahova kerültél- seniorként pokollá tették a hétköznapjaidat. A szívatások, a hajtépések, a csicskáztatások napi szintűek voltak, amiket ők és évfolyamtársaik leműveltek az alsóbb évesekkel. Utáltad az egészet, hiába szeretted a sulit tanár és osztálytárs ügyileg.
Most meg veled szemben ül 3 a főkolomposok közül, és a haveri köröddel flörtöl. Rendes hányingered van az egésztől.

Ezt a sztorit a srácok nem tudják, csak természetesen Dongil-bár ő a bántalmazók személyét nem ismerte ezidáig.
Nem meglepő hát, hogy nem értették miért vagy olyan feszült a lányok jelenlététől.

Mérgedben felkeltél, hogy kimenj a mosdóba kicsit lenyugodni. Percekkel később, mikor kijöttél E-Chan ott várt rád.

-Neked meg mi bajod van?-kérdezte karba tett kezekkel.

-Hagyjál már-próbáltad kikerülni, de hiába.

-Miért hisztizel? Most komolyan-állt eléd.

-Nem hisztizek-mondtad,ámbár te is tudtad, hogy nem igaz.

-Akkor miért vered itt magad, hogy mindenki rád figyeljen? Örülj neki, hogy végre lányok is vannak a csapatban-vonta fel szemöldökét.

-Miért pont ők? Nem azzal van a bajom, hogy lányok vannak itt, hanem hogy pont ők. Ők basztattak engem középsuliban, erre te velük akarsz lógni-csaptad meg combjaidat.

-A bullying jót tesz az embernek, mert felnő és megváltozik. Nőlj fel te is-nézett le rád komoran.

-Pukkadj meg Changmin-csaptad mellkason jobb kezeddel, majd faképnél hagytad.

És most itt vagyunk. D1-el a kajálda mögött.

-Mindegy. Inkább haza megyek-szívod a második szálat.

-Ne csináld már-ciccen fel oldalra döntve a fejét.

-De. Na csá-állsz fel, és elindulsz haza a telefonoddal a zsebedben, mivel most csak azt hoztad magaddal nagy szerencsédre. A hasitasid, amiben a cigit és a zsepit hordod pedig állandóan keresztben van a mellkasodon, úgyhogy semmit sem hagytál ott.

Míg te hazafelé baktatsz D1 visszamegy a srácokhoz.

-Hol van T/N?-kérdezi Harry-June az éppen beérkező hyungját.

-Hazament-sóhajtja leülve kicsit sem jókedvűen.

-Mert?-kérdezi a legfiatalabb szomorúan.

-Ne engem kérdezz-néz fel a leadertársa szemeibe, aki farkasszemet néz vele, majd enyhén oldalra fordítva a fejét villant egy gyanakvó mosolyt összeszűkítve szemeit.

-Parancsolsz?-kérdi egy hitetlenkedő horkantást hallatva.

-Am szerintem mi most menjünk haza srácok-szólal meg GK, a srácok pedig rögtön fel is állnak, kivéve a két legidősebbet.

-Gyertek már-sóhajt Heechan, majd végül mindenki felkel, és elköszönve a 3 lánytól hazagyalogolnak.

-Szóval mi a baja?-kérdezi Harry-June.

-Menstruál vagy nemtudom-ránt vállat E-Chan zsebre rakott kezekkel.

-Muszáj neked ilyeneket mondani? Azt se tudod mi baja a 3 lánnyal-csattan fel D1.

-Ja, nem tudom mi baja velük-fordul felé Changmin-Ezért nem is értem, hogy miért ilyen.

-Ez a 3 lány tönkretette az életét a középsuliban-válaszol a fiatalabb.

-És?-kérdi a neon citrom hajú- A bullying csak erősít-ránt vállat.

-Nem hiszem, hogy a fizikai erőszak ennyire jó lenne. Mert hogy őt fizikálisan és mentálisan is bántották. De mindegy-rakja fel kezeit védekezően Dongil-Na én léptem -mondja, majd elsétál, hogy utánad mehessen a lakásodra.
A fiúk csak sokkosan kamilláznak egymásra, és nézik a távolodó barátjukat.

Bő 20 perc múlva már a lakásodon veszekedsz Dongillal.

-Nem érted, hogy nem akarok menni?-nézel rá-Semmi kedvem látni. Komolyan.

-És akkor kiszúrnál mindannyiunkkal, mert hozzá nincs kedved?-tárja szét karjait a kanapén elfekve.

-Nem erről van szó-sóhajtod.

-De, pontosan erről van szó. Fontosabb neked ő egyedül, mint mi 8an?-kérdezi felháborodva.

-Jézusom dehogyis-kapod rá kikerekedett szemeidet-Csak ez...ez bonyolult-vakarod a fejed.

-Miért nem tudod elengedni?-ül fel mérgében-Mintha legalább utálnád.

-Utálom is-nézel el.

-Miért?-vonja fel szemöldökét-Mit tett veled, hogy most így álltok egymással? Régen semmi gond sem volt köztetek. Nem értem-rázza a fejét.

-Dongil...-sóhajtod.

-Hallgatom-teszi karba kezeit.

-Ami köztünk van...az..az bonyolult-dadogod.

-Mi ezen a bonyolult? Csak barátok vagytok. Már nem mintha lefeküdtetek volna bármikor is-nevet fel cinikusan, azonban minden érzelem eltűnik az arcáról, amikor csak lopva tekintesz fel rá-Mert hogy nem feküdtetek le egymással soha...igaz?-ráncolja szemöldökeit.
Választ azonban szavakban nem kap-T/N?-hajol előre, hogy arcodat láthassa alulról,viszont elkapod a fejedet teljesen-Te most szívatsz?-néz rád sokkosan.

-Én csak..-szólalsz meg halkan.

-Te csak mi?-vág közbe azonnal-Hányszor történt ez meg?

-Párszor..-nézel szemeibe elszégyellve magadat.

-És miért nem mondtad? Miért hagytad, hogy találgassak?-fog a homlokára.

-Mert féltem, hogy megölsz-mondod esetlenül.

-Tudod, hogy sosem bántanálak-kel fel a kanapéról-Most megyek és elszámolok vele is.

-Ne-pattansz fel és hátulról elkapod-Kérlek.

-Szereted?-fordul meg a karjaidban.

-Hát...Mi..Mi sosem beszéltünk erről..Mi sosem beszéltük meg ezt köztünk...Úgy csinálunk, mint két idegen..-nézel fel rá-Nem tudom..még sosem tudatosult bennem semmi..nem volt minek-suttogod tehetetlenül, ő pedig már automatán simogatja a hátad, ahogy mindig, mikor ölelkeztek.

-Szóval...Össze vagy zavarodva...azért viselkedsz így-konkluzionálja a lényeget. Válaszul bólintasz egyet , ahogy először realizálódik benned az egész, amit Changmin iránt érzel, vagy egyáltalán a dolgok, amik köztetek voltak-Szerintem ő is úgy érez, mint te-gondolkodik el.

-Ha úgy érezne, akkor nem nőzne mellettem-vágod rá.

-Gondold már át. Te is ugyan úgy pasiztál mellette.

-Én csak vissza akartam neki adni amit elkezdett-dacolsz a ténnyel.

-Mi van ha ő meg azért csinálta, hogy valami visszajelzést kapjon az érzéseid felől?-kérdi agyalva.

-Ez hülyeség. Nagyon béna lenne-mondod rázva a fejedet.

-A fiúk ilyenek-nevet fel-De tényleg. Meg ő eleve olyan is, hogy nehezebben mutatja ki a tényleges érzelmeit. Ezt ő is elmondta már..Szerintem ezt le kéne tisztáznod vele.

-Látni se akarom. Nagyon haragszom rá-engeded el Dongilt.

-Ez nem igaz-mosolyog-Nagyon is akarod látni.

-Nem-vágod rá sértődötten.

-Ma 8kor fellépés a Medusaban. Ott várlak. Ha nem jössz el soha többet nem beszélek veled-mutat rád egy szórakozott mosollyal.

-JANG DONGIL-visítod egy párnát utána vágva-AZONNAL GYERE VISSZA-sipítozol, ő meg nagyokat kacagva fut végig a lakások teraszán, ami maga a folyosó is.

-Várlak drágám-dob egy puszit, majd el is tűnik a sarkon.

-Tahó-morgod becsukva az ajtódat.

D1 hazaérve kérdőre vonja E-Chant.

-Neki írtad a Sober-t?-toppan be a srác szobájának ajtaján.

-Parancsolsz?-fordul felé a gurulós székében a leader.

-Bevallott mindent-támaszkodik a félfának a fiatalabb.

-Mégis miről?-érdeklődik kifejezéstelen arccal, mint mindig.

-Kettőtökről-vonja fel Dongil az egyik szemöldökét rettentően primitívnek tartva a beszélgetőpartnere viselkedését

A neon hajú csak bámul rá, majd ismét a telefonját kezdi el bújni.

-És?-tesz úgy, mintha nem érdekelné, de valójában nagyon is érdekli.

-Miért csinálsz úgy, mintha leszarnád?-kérdi a srác, aki átlát már rajta.

-Szerinted?-sóhajt unottan felnézve rá Changmin.

-Szerintem neked nem hogy tetszik T/N, hanem szereted. Csak béna vagy és nem mered kimondani se bevallani-mondja D1 egyébként a teljes igazságot.

Ettől törik meg valami a leaderben. Arckifejezése kétségbeesetté válik, és kelletlenül néz dongsaengje szemeibe-Mégis mit tehetnék? Teljesen elcsesztem...Megbántottam rengeteg alkalommal.Teljesen frusztrált, hogy nem tudom mit érez, ezzel pedig jól magam ellen fordítottam.. Látni se akar-dől hátra a székében-Annyiszor próbáltam már neki valamit kimakogni, de csak részegen lenne bátorságom. Viszont azt nem szeretném, mert azt érdemli, hogy tisztességesen beszéljek vele, józanul-sóhajtja gondterhelten.

Dongilt kicsit meglepi, hogy ilyen könnyen meg tudta törni a fiút, de egy percig sem tétlenkedik-De szeretne látni. El is jön ma este, úgyhogy kapd össze magadat de gyorsan-sétál elé-Szedd össze a gondolataidat és az érzéseidet, és valld be neki. T/N egy csodálatos ember, aki a legjobbat érdemli. Ez pedig rád is illik. Tehát szeretném, ha ezt nem szalasztanád el-nyújta neki jobb kezét egy kedves mosollyal.

-Köszönöm-kapaszkodik bele, és felkelve öleli meg barátját.

Órákkal később egy rövid,spagetti pántos, ezüst csillogós ruhába bújva vársz a klubb táncterén a srácokra, hogy végre fellépjenek. Több srácot is visszautasítottál érkezésed óta. Csak egy valaki jár a fejedben, az pedig Lee Changmin.
Gondolataidból a Sorry Mama zökkent ki, amivel végre elkezdődik az a fergeteges buli, amit ez a 9 srác mindig csinál, akárhol lépnek is fel.
Először csak mosolyogva figyeled őket táncolni, énekelni és rapperni, de a harmadik előadott számnál már annyira feloldódsz a benned lévő alkoholtól és jó hangulattól, hogy velük kiabálod a szöveget.

Egy percig sem bánod, hogy eljöttél.
Amikor pedig felcsendül a számodra is ismeretlen új dallam, tágra nyílt szemekkel figyeled őket.
Hallgatod a szöveget és egyből megüt a felismerés.
E-Channal a refrénynél összeakad a tekintetetek, úgy énekli a szövegét.

-When I'm sober I don't have the courage to say it
when I'm sober I stutter-néz rád egy kelletlen mosollyal, te pedig megpuhulva figyeled őt és a szöveget. Úgy érzed, hogy sok kérdésre választ kapsz ezzel a szöveggel.

A dalt és a fiúkat is hatalmas újjongás övezi, ahogy fáradtan lihegve állnak a tánc végén. Nagy meghajlások közepette vonulnak le a színpadról pár perc után, te pedig rohansz is a backstagebe hozzájuk.
Minden szó nélkül bevágtatsz a 9 fiú közé és megállsz a szoba közepén. Sokkosan néznek rád, te pedig Changmin szemeibe bámulsz. Az a szép ében szempár...

Egy szó nélkül kel fel a sminkes székből, majd derekadnál fogva ránt magához, amit sűrű taps és füttyögés övez. A fiú az állad alá nyúlva veszi birtokba ajkaidat, ahogy izzadt hajába bújtatod ujjaidat viszonozva a csókját. Már nem zavar, hogy mindannyian tudják és látják. Szereted ezt az embert. 
-Tudtam én, hogy neki írtad-iszik bele szívószálas narancslevébe D1 egy fülig érő vigyorral.

-Komolyaaaan?-vigyorog Teo.

-Kuss a nevetek-szólal meg a leader mikor cuppanva válik el tőled.

-Mondd már neki-vigyorog Yuku-IGEEEEN-értenek egyet a többiek is hatalmas vigyorral.

-T/N-néz le rád-Én szeretlek téged-fog az arcodra szelíden.

-Én is szeretlek Changmin-mosolygod, ezúttal pedig te hívod egy mámoros csókba természetesen nagy éljenzést kiváltva a barátaitokból.