Sziasztoook Sajtkukackák! 🧀🐛
Egy hónap után ismét itt vagyok!
Elkezdtem egy Chan draftot, de azt jelenleg pihentetem...
(Mindjárt kifejtem miért)

Először is:Ki hogy van? Hogy megy a suli babáim? Minden okés?
Igyatok sok vizet, vigyázzatok magatokra, és tegyétek azt, ami boldoggá tesz Titeket!

Másodszor:Emberek, mikor lett 21k read ezen a könyvön? 😳
Nagyon lesokkolt...
Köszönöm szépen mindenkinek, aki akár csak egy részt is elolvasott!
Aki meg szavazott is, annak postán küldöm a puszit!
Zseniálisak vagytok!

Harmadszor:Láttam követtek be új emberek.
Sziasztok! 🥺
Üdv itt! Remélem maradtok, és találtok a kedvetekre való finomságot!

Negyedszer:Vissza térő Kukackáimnak meg nagy ölelés!

Aki vidám történetre vár, az most ne olvasson tovább:(
Elnézést!

Na tehát amiért jegeltem a Chanos-egyébként folytatás sztorit amit kértetek... If you know you know-dolgot, az azért van, mert most nagyon nem vagyok jól.
Nem szeretném kifejteni, de a lényeg, hogy voltaképpen jelenleg a saját lelki egészségemért írok, és magamat támogatom.
Remélem máson is segít majd ez a történet, ha egyszer elolvassa.
Ezért nem személyhez kötött.

Mindenkinek más az az ember, akitől jól esne a komfort.
Tehát gondolj arra az idolra, akit a legjobban szeretsz, és érezd jól magad!
Kitartás! ❤️

Teljesen ki vagy merülve lelkileg és testileg is. Minden rád zúdult, és egyszer csak felemésztett.
Eleged van a sulis nyomásból, a kiakasztó társadalomból, a tehetetlenségből, az országból, a testedből, a magányból, az érzelmeidből. Magadból.

Csak el akarsz tűnni. Nem létezni sehol. Világgá menni, és csak kémlelni a semmit, akárcsak egy kamera.
Valami, ami nem él, nem érez, nem gondolkodik.
Talán nincs is.

Ahogy a vonaton ülve utazol a naplementét kémleled. A véget nem érő felhőkarcolók mögé szökik a tűzbolygó némely sugárnyalábja.
Az ég átmenetesen tér lilából a narancs szín különböző árnyalataiba.

Mintha kezedbe tudnád venni az égitest egy darabját.
Puha, meleg, barátságos és hívogató.
Azt kívánod, hogy bárcsak a része lehetnél a jelenségnek.

Talán csak egy rövid sugárka lenni?
Csak jön és megy. Mindent lát, mindenki látja, és mindenki szereti. Mindenki várja.

De Téged ki vár?
Hát ezaz.
Senki.
Az ég világon senki.
Nem számítasz senkinek. Senkinek sem vagy a legfontosabb, senki sem szeret Téged a legjobban, senki sem ölel meg úgy, ahogy szeretnéd, senki sem szeret úgy, ahogy szükséged lenne rá. Senki sincs melletted.
Pedig most van rá a legnagyobb szükséged.

Mi van, ha egyszer csak megtanulsz olyan önzően élni, mint bárki más?
Ha már neked sem fog számítani senki magadon kívül? Ha majd csak a saját lelki javadat nézed?
Nem akarsz ilyen lenni.
Nem vagy ilyen, és soha nem is leszel.

De mi van, ha a fájdalom úgy megváltoztat, hogy nem is gondolnád?
Félsz.
Rettegsz megváltozni.
Nem szereted magad, mégis megtartanád az értékrended.
Hogy miért?
Elég egyszerű.
Egy rendes emberi lény vagy.
Nem érzéketlen, nem magának való, nem mások felé vágyó, nem követelőző.
Egy olyan emberi lény, akiből több kéne a társadalmunkba.

-Merre tartasz? - szólal meg veled srégan szemben ülve egy illető, akit egészen idáig észre sem vettél a vonaton.
-El innen. Messze-nézel rá, majd ismét a nagyvárosra vezeted a tekintetedet.
-Hol van az az innen? - faggat tovább egy olyan nyugodt hangsúllyal, ami akaratlanul is felnyitja a szíved titkait, amiről senki sem tud.
-Az életemből-nézel rá-Nem akarok élni. Nem akarok semminek a része lenni. Nem akarok érezni. Nem akarok kihasználva lenni és mindig másokra várni, mikor rám senki sem vár. Sokan szeretnek, de mégse úgy, ahogy én akarom. Senkinek sem vagyok olyan fontos, mint nekem mások. Senkinek sem vagyok elég, hiába küzdök teljes erőmből.
Nem elég. Egyszerűen nem vagyok elég.
Kiégtem belülről. Eddig bírtam. Fáj és kész. Csak el akarok menekülni. Nem is akarok lenni-fordítod el a fejedet, hogy ne lássa kicsorduló darabjait a lelkednek.
-T/N, tudom, hogy nehéz-szólal meg átülve Veled szembe, Te pedig azon agyalsz, hogy mégis honnan tudja a neved, vagy miért ilyen ismerős-De nem adhatod fel. Tovább kell menned. Kaptál egy lehetőséget arra, hogy megtapasztald az életet. Nem ígérték, hogy mindig fenékig tejfel lesz, de egyet ígérhetek Neked-fog kezedre egy bíztató félmosollyal-Rengeteg olyan dolog van, amiért érdemes élni. Meg fogod találni, hidd el nekem.
Egyet nagyon tanulj meg:a saját boldogságod ne másoktól függjön. Magad miatt kell a legboldogabbnak lenned. Minden más csak utánad következik-mutat a szívedre-Csak Te számítasz. Tanuld meg szeretni önmagad. Ha nem megy, akkor változtass magadon. Válj azzá, aki lenni szeretnél. Menni fog , csak akarni kell. Te vagy a legerősebb, és meg tudod csinálni-simít az arcodra gyengéden. Érintése akár egy angyalé. Melegség, kedvesség, barátságosság árad belőle. Véletlen egybeesés?
-Ki vagy te, és honnan ismersz? - kérdezed itatva az egereket, ahogy a szemeibe nézel.
Egy apró, lusta kuncogás hallatszik csukott szájából.
-Ki vagy te, és kivé akarsz válni T/N? - válaszol egy kérdéssel, mire hitetlenkedve nézel rá.
-Én-csuklik el a hangod, mire nagy levegőt veszel-Nem az vagyok, aki lenni akarok. Erős akarok lenni és független. Magamért akarok élni. Világot akarok látni. Sok mindent meg akarok élni, rengeteg dolgot akarok megtenni, tömérdek finomságot akarok megkóstolni.
Szeretném, ha szeretnék élni. Önmagamként-omlasz nyakába sírdogálva.
Karjai gyengéden fonódnak köréd.
-Semmi baj. Minden rendben lesz. Meg tudsz mindent tenni, amit kitűzöl célul. Semmi baj. Mostmár minden rendben lesz-suttogja a füledbe, a szemeid pedig egyre nehezebbek.
Érintése álomba merítve nyugtat meg teljesen.

Ki tudja mennyi idő telik el, mire lassan nyitod ki a szemeidet egy fehér szobában. Mindened fáj fizikailag, mégis egy elmondhatatlan nyugalom jár át. Szemeid rögtön a családodat látják meg, akik rettenetesen aggódó arccal vizslatják arcodat.
-T/N! - szólalnak meg egyszerre fellélegezve.
Nem tudod hol vagy. Nem tudod miért vagy itt.
De valamit nagyon is jól tudsz.
Hogy mit érzel.

Olyan átható nyugalmat, amit még csak egyszer éreztél.

Ő az.

Ahogy a családod arrébb áll, egyszer csak meglátsz valakit a karosszékben ülni.
Tekintetetek egybe fonódik.
-Végre ébren vagy Napsugaram-mosolyog Rád.
-Tudod, hogy Ő ki? - kérdezi anyukád.
-Ő mentette meg az életemet-mondod, ahogy egy halvány félmosoly kúszik ajkaitokra-Köszönöm Neked-mondod őszintén.

Minden, ami a lelkedet eddig nyomta valahogy semmissé lett.
Már nem is akarsz leugrani sehonnan, ahogy ma délelőtt tervezted.
Már hálás vagy, hogy a srác a hídon járt.
Már semmi sem bánt.
Minden rendben lesz.

Minden rendben lesz! ❤️