Egy ideje elég rosszul érzem magam, emiatt pedig kénytelen vagyok az ágyban maradni. Az érzés mikor a szemed könnybe lábad, a gyomrod annyira összeszűkül, hogy még egy csésze teát sem tudnál meginni, elmondhatatlanul rossz. Hirtelen ledobom magam mellé az ágyra a mobilt, majd gyors léptekkel -már amennyire tudok - indulok a fürdőszobába, ahol szenvedve ereszkedem térdre a WC előtt, azt a kis ételt is kiadva magamból, amit sikerült a nap folyamán letuszkolnom a torkomon. Egyik kezemmel a hajam fogom, hogy le lógjon az arcomba, másikkal pedig a homlokom, ugyanis jelenleg majd szétrobban, annyira fáj. Amint ez az undorító folyam abba maradt, várok még egy kicsit, hogy biztos ne hányjam szét a házat. Lehúzom a vécét, majd alaposan kiöblítem a szám amint megmostam a fogam. Lassan indultam vissza a szobámba, nehogy észre vegyen valaki, mivel nem mondtam el, hogy rosszul érzem magam. Nem akarom, hogy feleslegesen aggódjanak értem, emelet semmi szükségem nem volt Chanyeol szent beszédére. Belépve szobámba, megepedten vettem észre Taemint, amint egy könyvet tart kezében. Érkezésemre felkapta a fejét.
– Minden rendben, Chayeon? – teszi le gyorsan a könyvet, majd elém siet, hogy segíthessen leülni az ágyra. Kicsit megszédültem, amit ő rögtön is észre vett.
– Nem érzem magam jól – rekedtes hangon szólalok meg, amivel magam is meglepem. Nem szól semmit, csupán kimegy a szobából, pár perc elteltével, egy gyógyszerrel, illetve egy pohár vizel tér vissza.
– Ezt vedd be – nyújtja nekem a hozott dolgokkal. Gyorsan beveszem, majd a pohár tartalmát megiszom. Ezek után nagy meglepetésemre, nem hagyott egyedül, aminek egyrészt örülök, viszont az, hogy pont Taemin vigyáz rám, zavarba hoz.
~~~
Reggel a Napfényre keltem fel. Mint ahogy szoktam, készültem kinyújtani a kezem, azonban meg sem tudtam mozdulni. Ijedten kaptam fel a fejem, a következő pillanatban pedig egy aranyosan alvó Taemin fogadott. El is felejtettem, miszerint tegnap ő vigyázott rám, és látszólag itt is aludt. Óvatosan kibújtam ölelő karjai közül, majd lassan felültem, nehogy fel keljen. A kis komódra pillantottam, ahol egy szendvics és gyógyszer várakozott. Mosolyt csalt ajkaimra, ezzel a tettével, hisz nem minden férfi teszi ezt meg a barátja húgáért. Jó kedvvel fogyasztottam el a reggelit, aztán be vettem a gyógyszert, ami segít a gyógyulásban.
– Jó reggelt – szólal meg rekedtes hangon. Kicsit megijedek, mivel nem számítottam rá, még azt sem hallottam mikor ült fel az ágyban.
– Jó reggelt. Beszedtem a gyógyszert és a reggelit is megettem – hadarom el gyorsan, amit ő kuncogva néz végig
– Jobban vagy? – érdeklődik közelebb merészkedve hozzám. Nagyon nyelek mikor összeér térdünk, ám nem teszem szóvá, hiszen jólesik, hogy ennyire közel van hozzám.
– Miért érdeklődsz ennyire irántam? – kérdezem halkan lehajtott fejjel. Az utóbbi időben, feltűnt, hogy Taemin valamilyen szinten máshogy áll hozzám, ami aggasztott.
– Mert kedvellek – suttogta kettőnk közé. Hirtelen felkaptam a fejem, egyenesen a szemeibe meredve. Néha jó betegnek lenni, főleg ha megtalálod a másik feled.