Félre nyeltem az ételt és ha Minseok nincs itt, biztos megfulladok. Óvatosan mégis határozott mozdulatokkal ütögetni kezdte a hátam, majd amint túl voltam az életveszélyen meglepő dolgot tett. Megcsókolt, a többiek előtt. Nem tudom mire véljem ezt, most akkor tetszem neki esetleg szeret? Nem az kizárt, biztos nem szeret egy ilyen lányt mint én. Junmyeon semleges arc kifejezéssel az idősebbhez lép megveregetve vállát.
-Nagyon vigyáz rá hyung, különben nem álok jót magamért- teljesen komolyan ejtette ki a szavakat
-Oppa, nem fog bántani hisz már rég megtehette volna két év alatt- csúnyán nézek bátyámra egyben hálásan is, amiért így vigyáz rám. Szorosan megöleltem amit kétségtelenül viszonzott, mikor ellengettük egymást, Sooah egy gyűrűt vágok Minseok fejéhez, nem mondom jól tud célozni, de várjunk csak...jobban megnézem az ékszert és akkor vesszem észre, hogy ez az enyém. Mikor vette el és mi a fenének dobta Minseok fejéhez? Már indulnék beszélni vele mikor is Jongdae megfogja a kezem megakadályozva, hogy a vigyorgó lányhoz mennyek, ekkor viszont megpillantom a síró Yerit. Olyan rosszul éreztem magam miatta és bár tudtam ezt később meg fogom bánni, de mégis a szobámba húztam Minseokot ,hogy megbeszéljük ezt a eljegyzés dolgot.
-Ha még szereted mennyi utána
-Mi? Yeoleum ezt félre érted, én ne...- kezd el ellenkezni de nem hagyom befejezni amit elkezdet
-Láttam, hogy sír, még mindig szeret téged. Jegyesek voltatok a fenébe is, nem mondtál róla semmit- motyogtam idegesen
-De már nem szeretem öt, nem akarom, hogy emiatt elhagy. Téged szeretlek Yeoleum- fogta volna meg a kezem de nem engedtem, elhúzódtam tőle. Tudom mit mondtam neki nem olyan rég, de ahogy láttam a teljesen összetört barátnőm, úgy érzem ez az én hibám. Miattam szakítottak, holott nem így van, én mégis ezt érzem. Gyorsan felkaptam a mobilom a fejhallgatóval együtt és kiviharoztam a szobámból, bátyám értetlenül vizslatott de nem tudtam most rá figyelni, csak felkaptam egy kabátot majd kiléptem a lakásból. Random zenét indítottam el az embereket kikerülve nehogy neki mennyek valakinek, nem sokáig élvezhetem a sétát ugyanis két kart éreztem meg magam köré fonódni. Kissé ijedten néztem hátra de csak Kai az.
-Szereted hyungot?
-Kedvelem- törlöm le a könnyeim
-Tudod, Yeri már nem szereti vagyis nem úgy mint eddig Xiumint. Mikor látta hogyan néz rád és hogy te is kedveled, rosszul érezte magát ezért sírt. Most szépen gyere mennyünk haza- fogta meg a kezem azonban egy tapodtad se mozdultam, a fiú értetlenül nézet hátra rám.
-Mi a baj?
-Nem mehetnénk vissza Koreába? Hiányoznak a szüleim- hajtottam le a fejem. Kai nem mondott semmit, elővette a telefonját és beszélni kezdet, gondolom a bátyámmal. Miközben beszélt a telefonal vagyis mint kiderült a testvéremmel, elindultunk egy irányba. Nem tudtam hova visz de bízom benne,  nyugodt szível követem a kreol bőrű srácot. Pár perc elteltével egy parkolóban voltunk ahol már a fiúk vártak minket, és miután bepakoltuk a bőröndöket, amit minden bizonnyal a lányok pakoltak be, legalábbis az enyémet, indultunk a reptére. Chanyeol vezetett, Chaehee az anyósülésen foglalt helyet, Junmyeon nagyon el volt Sooahval, Kyungsoo üzenetet irt valakinek, Sehun és Lay már aludtak, Chen halkan beszélgetett Yerivel, aki látszólag már sokkal jobban nézet ki, Hyomin pirulva nevetgélt Kai viccein, egyébként nem is volt vicces amit mondott szóval nem tudom miért nevet ez a lány. Minseok meg mellettem foglalt helyet, ezúttal engedtem neki, hogy megfogja a kezem, Baekhyunra néztem aki nagyon boldogan beszélt telefonon, szokatlan volt jókedve így bár félve de megkérdeztem Kaitol, mitől ilyen boldog. Azt hitem mérges lesz mivel félbe szakítottam öt, de meglepően kedvesen kezdet el mesélni. Kiderült, hogy Baekhyunak van felesége és kevesebb mint három hónap múlva gyereke is lesz, nagyon meglepett ez a dolog, de persze örülök neki. Feltételezem vele beszél, még soha nem láttam ilyen boldognak, ugyan nem is ismerem annyira de örülök a boldogságának. Kai azt is elmondta, nem csak ö az egyetlen nős férfi, Sehun is és nemsokára Yixing is. Mosolyogva hallgattam tovább a hosszúra nyúlót beszélgetést míg a reptére nem értünk.