-Azt mondod a tegnapi semmit se jelentet neked?

-Nem. Miért is jelentett volna nekem bármit?

Felállt a kanapéról majd hozzám sétált.

-Ez igazán furcsa számomra. - hajolt a fülemhez. Két kezét a csípőm mellé tette, ezzel teljesen hatalmába kerítve engem. - Ha az emlékezetem nem csal, akkor tegnap este nem igazán hangoztál úgy, mint akinek, ellenére lenne a dolog.

-Tae csak... csak ittasak voltunk. Semmi több. - fordítottam el a fejemet róla. Féltem, ha tovább nézem, akkor megingok.

-Ohh... csak ittasak voltunk? - nevetett fel szarkasztikusan –Akkor, ha már nem jelentet semmit - tűrt egy hajtincsemet a fülem mögé. Kíváncsian visszafordítottam rá a fejemet. - Mi lenne, ha most megismételnénk a tegnapit? - súgta mély hangon majd ajkaival teljesen birtokba vett.