Ezt a povot Kirixx12_ kérésére készítettem el❤️ Remélem tetszik drágám🤭😏

- Ahjj mindig csak hülyeségeid! - dobbantottam idegesen.
- Hülyeségeim?! - rivalt vissza rám majd felnevetett. - Mindig csak én igaz? - fonta karba kezét.
- Nem, nem mindig csak te, Tae. - én is karbafontam kezemet.
- Pedig nagyon úgy tűnik.
- Ahjj! - forgattam meg idegesen szememet majd elindultam, hogy faképnél hagyam. Mindig annyira makacs, mint egy öszvér!

- Most meg hova mész? - kérdezte. Hallottam egyre közeledő lépteit hozzám. Sajnos hamar beért. Bár mit vártam? Megragadta vállamat majd visszafordított maga felé.

- Most mi van?!
- Én is ugyanezt kérdezem tőled, édesem! - nyomta meg lágy hangon az 'édesem' szót. Lehajolt hozzám, mire hátrálni kezdtem. Egy halvány mosoly suhant át arcán.

- Ne nézz így rám! - szóltam rá idegesen majd elfordítottam a fejemet. Muszáj elmenekülnöm vagy különben elpuhulok, vagy rosszabb megbocsájtok neki.

El is indultam, mire karjai szorosan körém fonódtak. AJJAJ. Na most vagyok igazán veszélybe. Ha eddig féltem most még, annál jobban félek.

- Nem mész sehova édesem. - búgta mély hangon a fülembe majd felkapott és elindult velem a hálószobája felé.

Mikor beértünk a tágas szobába lerakott az ágyra majd fölém tornyosult. Kezeimet szorosan fogta kezével a levegőben, egy lélegzet vételnyit sem engedve. - Tudom mi a bajod.
- Nem, fogalmad sincs! - néztem rá szúrósan, mire felnevetett.

Erre hirtelen férfiasságát nyomta hozzám, mire felnyögtem és zavartan elfordítottam fejemet. Tae és a hülye játékai!

- Ohóóó! Odanézennek! Még, hogy nem tudom! - csetintett fel a levegőbe majd arcomhoz hajolt. Kósza hajtincseimet kiirányította arcomból.

- Nem! Nem is tudod. - néztem  visssza rá durcásan, mire kajánul elvigyorodott és lábával ketté választotta combjaimat egymástól. Ettől pulzusom egy pillanat alatt a ugrott a levegőbe. Basszus! Mit csináljak?! Éreztem arcomra pír szökik. Tae arcára pedig egy gúnyos mosoly ült ki. Élvezte. Élvezte, ahogyan hatással tud rám lenni.

- Oh, tényleg nem? - kérdezte majd szabad kezét bevezette pólóm alá. - Leteszteljük? - húzta fel kérdőn szemöldökét.
- Mit akarsz te - akadt el hirtelen a lélegzetem, mert Tae épp egy gyengébbik részemet kezdte el szivogatni.

- Mit akarok? - nézett fel rám úgy, mint aki teljesen megpróbál elvarázsolni és megbűvölni. Az a baj, hogy szerintem ez így is volt jelen helyzetben.

Megpróbálva kihasználni a helyzetet össze akartam zárni lábaimat, de egyáltalán nem ment, sőt. Tae még szélesebbre terítette szét.

- Téged akarlak, édesem. De úgy teljesen mindenestül. Mit szólsz? - hajolt ajkaimra majd finoman beleharapott. - Megkaphatlak?

Nagyot nyeltem. Nem volt menekvésem. Próbáltam gondolkodni, de nem! Semmi egér út nem volt. Ha beleegyezek, akkor is megteszi, ha nem... akkor is. Nincs kiút. Ezt Ő is nagyon jól tudta.

- Hát már válasz sem jön? Semmi baj édesem. Csak bízd rám magadat teljesen. Most pedig... lazíts! - szorította meg csípőmet majd egy hirtelen mozdulattal kapta le pólóját. Arany barna bőre szinte csillogott. Annyira gyönyörű volt. Szálkás izmai  csak úgy feszültek. Ha akartam volna sem tudtam volna levenni róla a szememet. - De előtte, engedd meg, hogy - hajolt újra közel hozzám majd pólójával letakarta szemeimet. - ezt tegyem. Hidd el így sokkal jobban fogod élvezni. Most pedig hadd halljalak, édesem! - mondta majd ezután, olyan dolgokat éltem át vele, amit soha életembe nem hittem volna, hogy fogok.

Fellegekben voltam, de olyan puha párnácskákon, hogy egyszerűen lehetetlen volt betelni velük. És, hogy őszinte legyek? Egyáltalán nem is akartam. Minden egyes pillanatát, újra és újra akartam, ugyanúgy mint Ő.