- Taehyung pov 10. -
Már teljesen készen voltam, mikor Tae csak maga elé nézve bámulta a földet, miközben az ágyamon ült. Felé sétáltam.
-Tae? Minden rendben van? - kérdeztem, miközben végig simítottam karján. Lassan rám emelte tekintetét. Kezével összekulcsolta az enyémeket. Szemei nagyra nyíltak. Ajkai elváltak egymást.
-Fogalmam sincs mi ütött belém, de olyat akarok most veled csinálni, amitől 2 napig nem fogsz tudni a lábadra állni. - súgta lágy hangon majd egy mozdulattal rántott magához és ültetett az ölébe. Hosszú ujjai köré fonta egy hajfürtömet majd arcomat kezdte el cirógatni.
Arcom teljesen pirosba burkolózott. A szívem torkomba dobogott. Fogalmam sem volt arról, hogy most, mit kéne mondanom vagy tennem...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro