Egy újabb kis Namjoon pov-val érkeztem, Army_girl86 kérésével! Remélem tetszeni fog neked drágám!❤️❤️🤭😏

Jó olvasást mindenkinek!❤️✨️

❀ꗥ～ꗥ❀ 𝐍𝐚𝐦𝐣𝐨𝐨𝐧 ❀ꗥ～ꗥ❀

-Y/n? - jött egy halk hang bátortalanul a semmiből. A hang irányába kaptam fejemet.
-I-igen? - kérdeztem vissza halkan. Azonban mikor megláttam ki az, a lábaim maguktól mozdultak. -NEM HISZEM EL, HOGY ITT VAGY ÉS ÉS... - ugrottam a nyakába boldogan.
-Nekem is hihetetlen, hogy itt találok rád! 1000 meg egy éve, hogy utoljára láttalak drágám! - mosolygott rám ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt mikor utunk ketté vált. Hogy miért? Mert mindketten sajnos elköltöztünk Szöulból. Én Tokióba költöztem, míg ő Torontóba vette az irányt.
-Annyira jó látni téged Hobi! - mosolyogtam, olyan szélesen, amennyire csak lehetséges volt. Hisz itt állt előttem az én régi legjobb barátom! Rendes ember formájában és ez egyáltalán nem illúzió!

-És hogy vagy? Mesélj el mindent! Biztosan rengeteg mindenről lemaradtam! - karolta át vállamat hátulról majd így indultunk el az üres folyosón.
-Huhh... hol is kezdjem? - kezdtem extázisba jönni teljesen. Még mindig hihetetlen és felfoghatatlan volt számomra, hogy ő itt legyen velem.
-Mondjuk az eléjen? - bökött oldalba, amire azonnal felsikkantottam egyet.
-Ne! Ezt ne csináld! Tudod nagyon jól, hogy csikis vagyok! - próbáltam lefogni kezét, mert közben teljesen megrohamozott. Csak nevettem és nevettem. Annyira jól esett újra elengedni magamat.

-Na, mi lesz y/n? - kérdezte Hobi, mire egy újabb csiki rohamba kezdett.
-Neee!! HOBIII! AHAHAHA!! - visítottam torkom szakadtából. - Ehlég! Hobihh! EHLÉHG LEHH... - lihegtem már kifulladva.

-Szóval ez az a hangos hangzavar. - jött egy kicsattanó éles hang. Azonnal megdermedtem. A mosolyom rögtön elpárolgott arcomról. Nagyon is jól tudtam, hogy ki az. Tekintetem lassan felévezettem. Oh, igen. Most lesz igazán baj...

-Sajnálom, sajnálom de... - magyarázta volna Hobi, mire egy mozdulattal ragadták meg gallérját és nyomták a fém szekrényeknek. -Hé, haver e-
-Először is nem a haverod vagyok. - vágott szavába. A teste teljesen meg volt feszülve. Igaz nem látszódott az öltöny alatt, de teljesen biztos voltam abban, hogy jól kidolgozott testében minden in a tűrés határáig feszül és dagad.

-B-bocs, de-
-Nincs semmi de! - szólt rá erélyesen, mire Hobi, azonnal bezárta száját. -Egy tanár vagyok, öcskös. Első a tisztelet. - rántott rajta egyet, mire teljesen összerezzent ijedtében legjobb barátom.

-M-m-m-ma-maga.... TANÁR?!? - sikkantott fel, olyan magas hangon, hogy szerintem a Mars nevezetű bolygóig is elért.
-Igen - erősített rá majd szemei rám siklottak. Aha... azt hiszem van 3 másodpercem még elfutni. 3... 2... 1 -Remélem tudod, hogy ezt nem fogod megúszni. - hangja mély volt és kimért. A szokásostól eltérően ez egy igencsak veszélyt fenyegetően csengett vissza a fejemben. Azt hiszem ma lehet meghalok. Nagyot nyeltem.

-Ha nem fogom megúszni majd repülök. - szúrtam oda viccesen, mire hirtelen elengedte barátomat, aki nyakát fogva esett a földre és próbált levegőért kapni.

-Pontosan - mondta, miközben öltönyét igazította. Én lassan hátra felé lépkedtem. Tudtam menekülnöm kell, ha nem teszem, akkor most itt helyben fog kivégezni. -Kapsz 5 másodpercet. Mostantól. - nyomta meg oldalt Rolex óráját, mire én egy 180-as fordulatot véve kezdtem el, olyan gyorsan futni, mint még soha életemben. Futottam, futottam, a fehérre mázolt végtelennek tünő folyosókon majd befordultam egy terembe. Egyik kezemmel a mellkasomat, a másikkal a számat fogtam be. 5 másodperc már letelt. Minden egyes gyors lélegzetem egy felém tartó súlyos lépést jelentett.

-Itt nem találhat meg Nam... - súgtam magam elé, mire az ajtó hirtelen kicsapódott és megjelent rajta ő maga, vagyis az én szexi tanárom, aki egyben a barátom is volt. Kim Namjoon.

Léptei egyenesek voltak. Nem kapkodó, nem sietős. Nagyon jól tudta, hogy sarokba szorított engem. Mint mindig...

Mikor elém ért, lehajolt hozzám. Még mindig önzőn kapkodtam a levegőt. A tüdőm csak úgy sípolt. A szívem szinte kiszakadni készült a mellkasomból. Namjoon keze az arcomra simult. Érintése, azonnal perzselte bőrömet. Az arcomon pír jelent meg.

-Ki volt az a férfi? - kérdezte keményen. A szemei most szinte szén feketék voltak. Mintha csak arra várnának mikor lobbanjanak be és ha kell bármit felgyújtanak vele. Mondjuk már az én szívemet sikerült. Egy másodperc alatt is. Pedig még semmit nem csinált...

-Miért? - kérdeztem vissza, azonban azonnal megbántam. Tudtam nem kellene játszanom a tűzzel, de mégis vonzott. Azta akartam, hogy az a kis szikra lobbanjon be.

Jonnie szája szélén egy halvány mosoly jelent meg. Élvezte. Miért ne élvezte volna? Hisz jól tudta, itt minden az ő kedvére játszik jelenleg.

-Rossz válasz, hercegnő. - súgta mély bájoló hangon majd szabad keze erősen megragadta csípőmet. Egy halk sóhaj szökött ki belőlem. -Tudod jól mennyire utálom a kerülő válaszokat. - hajolt még közelebb hozzám. Ajkaink szinte súrólták egymást, miközben kiejtette szavakat.
-Tudom
-Akkor még egyszer kérdezem. - fúrta mélyen belém tekintetét. -Ki volt az a férfi?

Jonnie szemei megállás nélkül ingáztak az enyémek között. Azonban hiába. Én nem mondtam semmit.

-Szóval nem mondod el? - kérdezte, azonban jól tudta a választ. Bólintottam. -Ha így nem, akkor majd mégnézzük másképp, hogy szóra tudlak- e bírni. - mondta majd rózsaszín édes ajkait mohón az enyémekkel forrasztotta össze, ezzel olyan dolgokat kicsalva belőlem, amit csak akart és, ahogyan csak akart...

❀ꗥ～ꗥ❀ 𝐍𝐚𝐦𝐣𝐨𝐨𝐧 ❀ꗥ～ꗥ❀