Márcsak pár lépés választott el, hogy haza érjek, mikor megcsörrent a telefonom.

-Hol vagy? - kérdezte barátom szenvedő hanggal.
-Az ajtó e... - mire befejeztem volna már nyilt is az ajtó.

-Végre! - ölelt magához jó szorosan üdvözlésként.
-Neked is szia Nam! - nevettem bele mellkasába.
-Vártalak már nagyon! - húzott beljebb a házba.

-Ugye a konyha még egyben van? - húztam fel incselkedve egyik szemöldökömet.
-Még a közelébe se mentem!- tette fel védekezőn kezét. Egyszerre nevettünk fel.

-Mit szeretnél enni? - néztem fel rá.
-Inkább te mit szeretnél enni? Rendeltem kaját, mert tudtam ma sokáig leszel oda. - mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Ez az egyik legjobb dolog, amit kaphatok tőled ma este. - pusziltam arcon. Ezután el akartam mellette lépni, mire csuklómnál fogva visszahúzott.

-Nemcsak ennyit terveztem a ma estére...