Későn érek haza mindenegyes nap, mert mindig elhúzódik a munka.

Szinte beesek az ajtón majd bemegyek a szobámba. Rögtön utánam hallom, hogy az ajtó nyitódik. Kíváncsian emelem fel a fejemet.

-Sokáig dolgoztál. Már hiányoltalak... - ült le a székembe barátom majd szemeivel vizslatott.

-Te is hiányoztál nekem, de még mindig be kell fejeznem egy dolgot holnapig. - nyitottam ki laptopomat majd gépelni kezdtem rajta.

-Hadd mutassak neked valamit először is. - mondta, mire ráemeltem tekintetemet. - Csak nézz. Figyelj! - húzta egy széles mosolyra száját. Felnevettem.

-Azt hiszem igazad van. - néztem vissza a képernyőmre.
-Szerintem egy kicsit most pihenned kéne.
-Igen, igazad van csak... most? - húztam fel szemöldökömet.

-Csak hagyd, hogy segítsek rajtad! - hajolt a fülemhez majd egy tincset a fülem mögé türt. Majd ujjait éreztem meg az arcomon kalandozni. - Engedd el magad! - nézett ajkaimra majd lassan birtokba vette őket.