-Joon! JOON! - kiabáltam torkom szakadtából sírva. Óvatos karok fonódtak körém, amik a legnagyobb nyugalmat és biztonságot adták számomra.

-Nyugodj meg. Most már itt vagyok. - mondta lágy hangon majd mellkasára vont. -Rosszkor voltál rossz helyen. Nem te tehetsz róla.

-Joon, de...

-Nincs semmi baj. - simogatta meg arcomat -Történt, ami történt. - puszilt a hajamba. -Egy jó ember, de rossz helyen.

-És téged ez nem... - akadtam meg egy pillanatra.

-Nem- e zavar? - elmosolyodott, amitől még nagyobb nyugalom árasztott el - Nem, bármilyen rossz úton is jársz, én mindig melletted leszek.