-Valamikor vége lesz ennek? - kérdeztem magam elé bámulva.

-Engem nem érdekel. - mondta lekezelőn. Felvontam a szemöldökömet.

-Nem érdekel? Hogy tudod, ezt az egészet ilyen könnyedén kezelni?! Hisz...

Hirtelen elém lépett.

-Hisz mi? - hajolt baromira közel hozzám -Mégis mi? - tette egyik kezét a fejem mellé -Azért kezelem ennyire helyén a dolgokat, mert te itt vagy nekem!

Elakadt a szavam. Ajkaim szétnyíltak. Tekintete rögtön rásiklott majd vissza a szememre.

-Amíg te itt vagy tőlem robbanhat mellettem atombomba se fog érdekelni! - vette kezei közé arcomat - Te vagy az életem. Ha te megszünsz valamikor létezni, veled együtt megyek én is...