Utólag is boldog szülinapot Jin! 💜💜

────୨Jinৎ────

A mai nap sírva mentem haza. A könnyeim folytak megállíthatatlanul. Úgy éreztem fullon vagyok. Úgy éreztem, mintha abban a bizonyos elméleti pohárba most csöppent volna bele az utolsó csep, ami tele tegye az én lelkemet.

Az ajtón szinte beesve érkeztem. Jin szinte, azonnal megjelent.
-Üdv itthon drágám! - mosolygott rám szélesen, azonban mikor meglátta az arcomat, azonnal legörbült szája -Hé-hé! Mi a baj? Mi történt? Gyere beljebb pont most készítettem a kedvencedet. - ölélt át hátulról és terelt beljebb. Én csak, mint egy pincsi kutya ballagtam mellette lehajtott fejjel. -Kérlek mondja valamit! Aggódok miattad. Bántott valaki? - kérdezte megtörten, miközben helyet foglaltunk a bőrkanapén. Jobb keze végig engem tartott, míg másik kezével próbálta hajzuhatagomat kisöpörni arcomból, kisebb-nagyobb sikerrel.

-Úgy érzem fullon vagyok... - morogtam a vállába.
-Mármint, kicsit fullon? Vagy nagyon fullon? Vagy úgy érted, hogy fullon fullon? - vette viccesebbre a figurát, ezzel egy kis mosolyra kényszerítve engemet.
-Úgy fullon fullon. - néztem fel rá egy kis mosollyal számon.
-OHH! - nézett le rám majd orron fricskázott -Akkor mégsem fog kelleni a bolognai spagettim?
-TE BOLOGNAI SPAGETTIT CSINÁLTÁL? - csillogtak fel szemeim azonnal.
-Ühüm - hümmögött és bólogatott egyszerre -De előtte! - emelte fel ujját, mire kíváncsian eldöntöttem fejemet -Hallgatlak édesem. - puszilt arcomra. Érintésétől egy kis meleg bizsergés járt át rajtam. Éreztem, ahogy töltődök mellette folyamatosan és a rosszat kezdi átvenni a jó.

Nagyot sóhajtottam.
-Úgy érzem kicsit besokkaltam, ettől a sok mindentől, ami velem történik. - kezdtem bele a gondolataimba. Ő csak csendes figyelt, miközben ujjaival hajamat cirógatta. -A suli, a munka, a barátaim, a sok megfelelés, a sok elvárás, a sok-sok feszültség és ideg, ami ér nap, mint nap. - sóhajtottam újra, mire Jin keze a hátamra siklott. Nyugtatón elkezdte simogatni. Éreztem, ahogy a tüdőm fellélegez a keze alatt. -Tudod... - remegett meg hirtelen a szám, mert újra könnyek csípték szememet. Jin minden tudón bólintott és azonnal karjaiba vont. Ujjaimat karjába mélyesztettem. Úgy fogódszkodtam bele, mint egy kis baba az apukájába.
-Nagyon büszke vagyok rád y/n. - súgta, mire testem megveredett.
-Még is miért?

Kissé eltolt magától, hogy a szemeibe nézhessek. Arcán egy könnyed mosoly jelent meg majd éppen lefolyó könnyeimet óvatosan letörölte arcomról.
-Azért, mert... - vett egy mély levegőt -ha nem harcolnál ennyire és nem lennél ennyire kitartó, akkor most nem lénnénk itt és nem lennél az enyém.
-Sz-szerelmem... m-mi... - dadogtam össze-vissza sírva, mire nevetni kezdett.
-Szeretlek y/n és örülök, hogy itt vagy velem. - mondta majd egy lágy csókba hívott magával. Most éreztem igazán, hogy teljesen jól lettem.

────୨Jinৎ────

ꨄ

Hogy vagytok ma? Hogy telt a napotok?❤️💜

ꨄ