Ezt a történetet Army_girl86 kérésére készítettem el. Remélem tetszik drágám.😌😏❤️ A másikkal is jövök majd még neked.🤭❤️

Alig vártam már a mai napot. Mára beszéltem meg Jonnie-val, hogy elmegyek vele ma este egy kicsit bulizni. Mondjuk erről egy szót sem szóltam drága barátomnak. Még az kellett volna! Valamiért sosem volt a szíve csücske legjobb barátom. Nem értettem a miértjért, de hát ez van. A szerencsém ebben az egész szituban az volt, hogy ma este Jin-nek valahol jelenése lesz így eléggé későn ér haza. Az előtt még nekem is haza kell érni, hogy semmit se sejtsen meg az egészből.

- Biztos minden rendben lesz veled ma szerelmem? - hajolt ajkaimra, amire egy cuppanós puszit nyomott.
- Igen szívem. Minden rendben lesz. Én addig itthon leszek. Beindítok valami jó kis kdrámát. Előhúzom az összes létező nasit a fiúkból és felzabálom, amíg te nem fogsz haza jönni. - temettem arcomat vállába.

Hirtelen eltolt magától majd szúrós szemmel kezdett el méregetni.
- Csak a lámás pudingomat meg ne merd enni! Mert azért - hajolt fülemhez lassan. Meleg lehelletétől, ahogy bőremet érte teljesen libabőrös lettem. - bűntetés jár. - mondta majd nyakon puszilt és felvette öltönyét.

Nekem az előző kis történés után kellett még kis idő, hogy felébredjek a sokkból, azonban hiába. Látványa még mélyebbre dobott engem.

- Van kedved egy kis játékra velem? - hallottam meg hangját pár centiről, mire zavartan kaptam fel rá a fejemet.

- T-tessék?! - kérdeztem vissza szinte visítva. Egy gúnyós mosolyra húzodott szája majd egy óvatós csókot nyomott ajkaimra. Ujjaival lágyan végig simított arcomon majd indulni készült.

- Ha haza jöttem majd, akkor beváltom, amit mondtam. - kiáltotta az ajtóból, mire teljesen fülig pirultam. Ez az ember kikészít! Csak úgy itt hagyni engem így! Ahjj...
Tekintetem a fali órára esett, ami szépen kattogva mutatta az időt, ami pontosan...

- MÁR 8 ÓRA VAN?! - kiáltottam fel majd ezzel a lendülettel rohantam be a hálószobába és kezdtem elkészülődni. Nem akartam túl spirázni, mert mégis csak egy laza iszogatós estém lesz a legjobb barátommal. Ezért a döntésem egy smaragd zöld pántos ruhára esett. A hajamat kivasaltam majd raktam bele kettő kis zöld masnit. A sminkembe is próbáltam kis zöldet varázsolni, ami tökéletes kiemelte amúgy is zöld szememet. Egy halvány rózsaszín rúzs és már indulhattam is.
Írtam Namjoon-nak, akitől, azonnal kaptam is a választ.
'Már itt vagyok a ház előtt Hercegnő😌'

Elmosolyodtam üzenetén majd gyorsan gépeltem is a választ rá.
'1 perc és ott vagyok!😚'

Mikor leértem a ház elé már Joonie fehér Porsche-je ott állt. A fiú a kocsinak dőlve várt rám, azonban érkezésemre felkapta fejét és egy széles mosoly terült el arcán.

- Szép estét Hercegnő! - jött oda hozzám majd karjait derekam köré fonta és megölelt.
- Szia Jonnie! Jó látni téged! Jól nézel ki! - toltam el magamtól majd végig mértem.
- Téged is jó látni Hercegnő. - mosolyodott el játékosan - Felkészültél a ma estére? Mert má' ma, aztán józanságnak helye nincs! - mondta, miközben a kocsijához sétáltunk. Felkuncogtam.
- Jonnie nem lehetek részeg! Te is nagyon jól tudod, mert megvernek itthon!
- Úgy se bántana téged. Egy ilyen gyönyörű hölgyet kimerne bántani? - hajolt közelebb hozzám, mire nevetve ellöktem.
- Fogd be Namjoon! Inkább taposs a gázra és irány Octagon bár! - mutattam előre, mire nevetbe fejét rázta. Felcsavarta a zenét max hangerőre, amitől nem csak a kocsi, de az egész utca és tér dübörgött. A zene ritmusára, azonnal reagálva kezdtem el táncolni, amit egy nagy mosollyal díjazott Jonnie majd sebességbe tette az autót és már indultunk is nagy gázzal előre.

Jonnie-val fogalmam sincs hanyadik italunkat gördítettük le, miközben mesélt a Svájci utazásáról.

- Úristen! Komolyan látnod kellett volna az arcát! - nevetett, mire én is.
- Tuti vicces lehetett.
- Igen, de neked jobban örülök. Már hiányoztál. - fogta meg combomat. Elmosolyodtam majd közelebb hajoltam hozzá. Éreztem teste enyhén megfeszül.
- Én is örülök Jonnie-m! - akaszkodtam nyakába bódultan. O-O... azt hiszem sokat ittam...
Namjoon kezei feljebb csúsztak lábamon. Ő is közelebb hajolt hozzám.

- El kell mondanom valamit y/n - nézett ajkaimra majd újra szemeimbe.
- Csak nyugodtan! Hisz tudod, hogy megbízhatsz bennem! Legjobb barátok vagyunk! - fúrta arcomat vállába.
Éreztem kicsit bolyong a világ, azonban ezen a következő dolog sem segített. Legjobb barátom kezébe vette arcomat majd lassan felém araszolgatott. Szívem hevesen zakatolni kezdett mellkasomban. Nem tudtam csinálni semmit. Sokkoltan néztem a fiút, aki egyre csak közelebb és közelebb araszolgat felém.

- Ez a bajom y/n. - súgta mély hangján. Szinte rázott a hideg most tőle, pedig egyáltalán nem volt bent hűvös, ellenben. Meleg volt, ezért is üthetett be a pia ilyen hamar.

- Mármint... - nem tudtam befejezni, mert hirtelen táskámba megcsörrent telefonom.
Namjoon idegesen nézett a rezgő tárgyra. Elhúzódtam majd kihalásztam táskámból a telefonomat. Szemeim, azonnal vészjóslón tapadtak a képernyőre.
- Ha te nem veszed fel majd én. - mondta egy kis idő után majd kivette kezemből a telefont és a füléhez tartotta. Vissza akartam venni, de már késő volt.

- Igen! Halló! Aha! Namjoon vagyok. - mondta lazán majd beleivott poharába. Kapálózva próbáltam kivenni a telefonomat kezéből, de hiába. Hirtelen átkarolta derekamat majd az ölébe ültetett. Fenekem alatt megéreztem erekcióját, ami egyre csak keményedni kezdett alattam. Próbáltam elszabadulni, de nem engedett.

- y/n? Igen itt van. - eltartotta a telefont majd átadta - Veled akar beszélni babám. Gyorsan rázd lesz aztán menjünk hozzám. - mondta, mire az ütő is megállt bennem. Olyan lassan emeltem a telefont a fülemhez, hogy csoda volt, hogy a másik oldalon még nem tették le.

- I-igen? - kérdeztem a telefonba félve.
- Csak szólok, ezért rohadtul kikapsz! - mondta majd bontotta a vonalat. Jaj nekem... most tényleg végem van.

Újra fel akartam állni legjobb barátom öléből, de ő csak még erősebben fogott magához.

- Most, akkor pedig van egy kis időnk. Töltsük el hasznosan mit gondolsz? - súgta a fülembe majd nyakamat kezdte el szívni. Egy halk sóhaj hagyta el ajkaimat. Nem tudtam. Ha akartam volna sem tudtam volna kontrollálni a testemet. Namjoon ujjai egyre csak a bugyim fele vándoroltak. A vérem egyre gyorsabb ütemben kezdett el zubogni az ereimben. Jonnie kezeit próbáltam, minél messzebb tartani magamtól, de nem. Egyszerűen erősebb nálam.

- Namjoon engedj el! - szóltam rá eréjesen.
- Nem! Nem foglak és tudod miért? - fordított rajtam egyet, hogy vele szembe legyek. - Mert szeretlek. - mondta majd újra ajkaim felé araszolgatott. Nem... nem történhet meg. Hazudik! Mi sosem voltunk többiek barátoknál, sőt. Soha nem is gondoltam rá úgy. Nem érezhet így... Az a sok minden, amin együtt keresztül mentünk... Nem mehet a semmibe!

A gondolataimból egy kar ébresztett fel, ami idegesen ragadott el Namjoon öléből és húzott magához.
- Látod! Ezért nem díjaztam soha sem, hogy vele vagy! Én végig tudtam, hogy többet érez irántad! - szídott le...

- Jin... - súgtam rekedtesen magam elé. Szemeiben düh és méreg váltakozott.
- Menj ki a kocsimhoz. - utasított szigorúan. Ez a hangnem... most aztán tényleg baromira bajban vagyok. Nagyot nyelve bólintottam majd szót fogadva neki kimentem a kocsijához. Beültem majd vártam.

10 perc telhetett el, mire Jin alakja megjelent a sötétségben. Még mindig baromira helyes volt és szexi. Bár ő mikor nem az? Beharaptam ajkamat majd türelmetlenül vártam, hogy beszálljon, hogy majd lecsaphassak rá. Mikor beült mellém már hajoltam is hozzá, mire feltartotta a kezét.
- Kicseszettől haragszom rád. - mondta komoran. A hangjától teljesen semmissé váltam. Szomorúan visszahúzódtam az anyósülésre. Jin-nel hazáig egy szót sem beszéltünk. A levegőben csak úgy érezhető volt a feszültség és nem akartam még jobban úszítani.

Mikor beparkolt a ház elé rám sem nézve szállt ki és ment be a házba. Idegesen a hajamba túrtam majd belevertem idegemben egyet az ajtóba, mire kezemen hirtelen vér kezdett elcsordogálni. Ez semmi. Ez semmi ahhoz képest, amit ma tettem. Határozottan kiszálltam a kocsiból majd bementem a házba.

Jin-nek nyoma sem volt. Már megijedtem, hogy lehet nem figyeltem és már el is ment mikor hallottam a vízcsordogálását a fürdőből. A szoba felé futottam, miközben gyorsan kibújtam ruhámból.

Mikor kinyitottam az ajtót Jin nem vett észre, mert háttal volt nekem. Halkan lépdeltem felé majd mikor mögé értem hátulról átöleltem. Teste érintésem alatt megrezzent majd megfordult. Szemei, azonnal szúróssá váltak.
- Menj ki... - próbálta volna ezt idegesen mondani, de elcsuklott hangja. Kezemmel lassan elkezdtem kalandozni meztelen bőrén majd nyakát kezdtem elszívni. - y/n! - sóhajtotta majd erősen megragadta csípőmet és az üvegnek nyomott.

Azt hittem, hogy a hátammal kitöröm az üveget. Olyan durván nyomott neki az átlatszó anyagnak, hogy tényleg csodálkoztam rajta, hogy nem tört ketté.

Jin két lábam közé férkőzött majd megfordított.
- Most megmutatom mennyire is vagyok rád ki! - lihegte majd keményen belém nyomta magát. Azonnal gyors tempóra kapcsolt. Én erre akkorát nyögtem, hogy szerintem az egész tér hallhatta. Jin erősen fogta csípőmet, miközben megállás nélkül csak mozgott bennem. Hirtelen kihúzódott belőlem majd visszafordított magaféle. - Ezt mind csak, azért kapod, mert nem fogadtál szót. Pedig elmondtam neked! Nem egyszer! Nem kétszer! - egyik lábam alá nyúlt majd nyakába kapta. Ezután keményen belém helyezkedett. Az érzéstől szinte összerogytam, de barátom nem engedte. - Szerinted normális nem szólni a másiknak, hogy elmész itthonról? SŐT! Hazudtál nekem! - ordított majd még durvábban kezdett el sorozni. A nőiességem szinte már lüktett. Fájt, de egyben élvezte azt, amit csinálnak vele. - Ezt élvezed? - ragadta meg nyakamat majd magához rántott.

- Igen. - nyögtem, mire azonnal ajkaival birtokba vett. A nyelveink vad táncba kezdtek, bár ez inkább háború volt, mintsem tánc. Ez egy vad háború kezdete volt. Barátom egyre mélyebbre és mélyebbre került bennem, mire körmeimmel hátába martam. Felszisszent majd ölébe kapott és mitsem foglalkozva a vízzel bevitt a hálószobába. Ledobott az ágyra majd fölém tornyosult. Férfiasságát újra belém vezette. Az érzéstől egy u alakban hajolt meg hátam, mire Jin, ahol csak ért mohón szívni kezdte meztelen bőrömet, jókora békjókat hagyva maga után. 

- Megmutatom neked! - állt meg hirtelen, mire nyöszörögni kezdtem - Ez már nem tetszik mi? - hajolt melleimhez majd foga közé vette mellbimbót és megharapta. Egy jól eső sóhaj hagyta el ajkaimat. - Ide figyelj y/n. - mondta majd kezei közé vette arcomat, ezzel nem engedve, hogy bárhova máshova nézhessek. Bár őszintén nem is akartam. Minden porcikám csak érte esedezett. Csak őt akarta. Könyörgött érte. Akarta őt. - Megmutatom neked, hogy velem egyáltalán nem szabad packázni! - mondta majd, olyan kemény ostromolni kezdett, hogy már rögtön a csúcson éreztem magamat. Azonnal millió darabra hullottam. De az este folyamán még meg annyiszor és meg annyi féleképpen, ahogy és ahogyan ő azt akarta és én ezt egy percre sem bántam. De azt teljesen belém véste, hogy soha többé ne titkoljak el előle semmit és ne rajta kívűl más férfi nem létezik. Bár ez eddig is így volt számomra...