Más fél év telt el. Más fél éve nem láttam őt. Más fél éve nem találkoztunk. De a mai nap kivétel! Ma végre láthatom! Ma végre találkozunk, ennyi sok idő után. Újra karjaiban lehetek. Újra vele együtt nevethetek. Mindennél jobban vártam, ezt a pillanatot, hogy eljöjjön. Most már csak percek kérdése. El sem hiszem! El sem hiszem, hogy ez megtörténik! Gyorsan tükörhöz rohantam, hogy megnézzem magam. A hajam kiengedve, arcomon egy enyhe smink és egy lila ruha. Egyszerű, de mégis elegáns.

Hirtelen a csengő hangja zökkentett ki a gondolataimból. Azonnal az ajtóhoz rohantam. Vettem egy mély levegőt majd egy nagy mosollyal az arcomon nyitottam ajtót.

-Üdvözöllek itthon szívem! - ugrottam barátom nyakába, aki szorosan fonta karjait körém.

-Szia picur! - üdvözölt ő is majd kicsit eltolt magától. -Jó újra látni téged! - mondta egy nagy mosollyal az arcán majd újra magához ölelt.