-Jin, ha megint az állatkertbe akarsz menni nekem teljesen jó! Igen tudom, hogy múltkor megijedtem mikor....

Hirtelen megfogta a derekamat és közelebb lépett hozzám, ezzel belém fojtva a szót. A pulzusom hirtelen az egekbe szökött. A jól ismert pillangók pedig a hasamban csapkodni kezdtek.

-Nem... nem erről van szó. - vett egy mély levegőt majd egyik kezét arcomra tette.

Érintése úgy hatott rám, mint olaj a tűzre. Szinte perzselt. Égetett. El akartam húzódni, de nem ment... Túlságosan jól esett az érintése.

-A-akkor... miről lenne szó Jin? - kérdeztem vissza. Hangom szinte oktávokkal fentebb hangzott most.

-Szeretlek - súgta halk lágy hangon majd lassan araszolgatva felém megcsókolt.