Először is fogalmam sincs ki nézte ma a MAMA AWARDS-ot, de gratulálok Jimin-nek a MAMA díjért. Nagyon is megérdemli.❤️❤️

Következő pedig jó szórakozást nektek, ennek a pov-nak az olvasásához is. ❤️

Még régebben kérte, ezt a pov-ot tőlem Lotus_Lili. Nem tudom elfogod-e olvasni drága, de ha még is remélem tetszeni fog neked.❤️

　✦　.　　. 　Jimin　.　　　 . ✦　　　 　

-Nekem még lenne elintéznivalóm szóval siethetnénk? Minél hamarabb le akarom tudni. - mondta lekezelőn Jimin, azonban érintése teljesen másról árulkodott. Újra lenéztem kezére. Olyan óvatosan fogták testemet, mintha félne, ha jobban megszorítaná, akkor összeroppana.

Yoongi arca eltrozult. Idegesen nézte Jimin-t, akinek tekintetéből most durván súgárzott a düh. Mégis miért? Miért van így ki? Tényleg ennyire csak púp lennék a hátán? De hisz nekem is az ő! Idegesen néztem fel a fiúra, aki még mindig nem nézett rám. A vérem pezsgett, a levegőm egyre kevesebb volt. A mellkasom csak úgy emelkedett és süllyedt. A csuklóm sajgott. A fejem fájt a levegőhiány miatt.
-Yoongi! - szólt ingerülten testvéremre Jimin, mire végre elengedett. Lassan hátralépett végig úgy, hogy meg nem szakította a szemkontaktust ellenfelével. Fogalmam sincs mi történik itt, de kezd frusztrálni a dolog.

-Holnap visszatérünk rá, y/n. - emelte rám a tekintetét bátyám. Mereven bólintottam. -Meg ne próbálj újra az engedélyem nélkül elmenni, mert komolyabban megbűntetlek. - mondta akkora komolysággal és veszéllyel, hogy muszáj volt nagyot nyelnem. A homlokomon megjelentek izzadság foltok. Még nem csinált semmit, azonban az agyam már működésbe lépett. Min Yoongi. Min Yoongi, aki keze alatt vagy túl éled vagy meghalsz. Más opció nem játszik. De a túl élésért igenis meg kell harcolnod. Itt semmi nem játék. Itt csak is minden élet-halálra megy.

-Cső Yoongi! - intett a mellettem lévőnek, akinek keze még mindig derekamon pihent.

-Csá! - intett neki vissza majd szemeinkkel követtük, ahogy testvérem elhagyja a helyiséget. Csak álltunk és nem mozdultunk. A köztünk lévő csendet az óra kattogása zengte be. A szívem még mindig gyorsan dobogott. A mellkasomra tettem kezemet. Muszáj lesz leülnöm. Ellöktem magamat Jimin-től, aki csak kíváncsian figyelt, hogy mit csinálok.

-A kezed. - szólalt meg hirtelen. Fel sem nézve rá válaszoltam.
-Mi van vele?
-Mutasd. - mondta, mire már nyúlt kezemért, de én elhúztam. Idegesen fújt egyet majd egy mozdulattal billentett ki egyensúlyomból, így újra karjaiban landoltam ma már... 3.-ra. Szemforgatva akartam eltolni magamtól, mire megfogta a bekötött csuklómat és óvatosan elkezdte ujjaival kioldani. Ezt végig úgy, hogy szemeivel végig arcomat ejtette rabul. Ezt, hogy csinálja?

Mikor kioldotta, a puha fehér anyag csak úgy lassan pihegve ért földet. A bőrömet érintette meg. Mostantól csak azt tudja. Ettől a gondolattól a pulzusom hevesebbé vált. De hát mi van akkor y/n?! Ő Park Jimin!

Ujjai csak úgy lassan jól esőn simogatták bőrömet, utána egy kellemes bizsergést hagyva.
-Jimin... - nyögtem fel. Fogalmam sincs mi lelt engem. De a fiú arca is először csodálkozva derült fel majd, azt felváltotta egy szexi mosoly. Na jó... most húzzon el a francba. Idegesen löktem el magamtól. -Engedj el! Inkább kezdjük az edzést! - tettem karba a kezemet, mire testemen egy hatalmas kín futott át. Még a hideg is kirázott az érzéstől.

-Szóval még is együtt akarsz velem lenni édesem? - tette zsebre kezét majd a legbájosabb mosolyát villantotta rám. -Tudtam, hogy...
-Csak fogd be Jimin! - szóltam szavába, mire egy lépéssel került újra elém. Úgy nézett le rám. Csillogó forró csoki barna szemei vággyal voltak teli. Várjunk... mi?! FORRÓ CSOKI?! NEEE!

-Tégy így! - nyalta meg alsó ajkát, mire szemeim odairányultak akaratlanul is. Hüvelyk és mutatóujjával megtámasztotta államat úgy hívott közelebb magához, míg ő maga is egyre csak araszolgatott felém. Azonban mielőtt szája az enyémre tapadt volna megállt. Kíváncsian néztem fel rá. -Az edzésünk mostantól indul, kedvesem. Remélem felkészültél, mert nem foglak kegyelmezni. - súgta számra, mire ajkaim maguktól nyíltak szét. A testemet már nem uraltam. Már nem is tudtam. A hatása alatt voltam. Teljesen az övé- é váltam. Azonban még is... a csuklómhoz nyúltam és megszorítottam. A fájdalom az agyamban rögtön aktíválódott így, azonnal tudtam reagálni.

Jimin kezét megragadtam és egy könnyed mozdulattal csavartam ki majd a lapockájához feszítettem. Azonban, olyan volt mintha erre számított volna. Hátrarúgott, mire lábaim megbicsaklottak. Összébb estem, amit ő ügyesen kihasználva lépett is. Egy 180 fokos fordulatott vett így most én... én...

-Ezt a látványt még sok másképpen is el tudnám képzelni. Újra alkothatnánk a szobámban, kedvesem. Mit szólsz? - súgta a becenevemet édesen, amitől a gerincemvonalán egy bizsergés futott végig rajtam.

-Álmodd csak tovább, Park Jimin! - néztem fel rá összehúzott szemekkel, mire nevetése terítette be a helyet.

-Majd meglátod édesem. Mi leszünk a legjobb páros. - húzott fel derekamnál fogva majd rám kacsintott és elhagyta a termet. Ezzel teljesen magamra hagyva, az idegesítő gondolataimmal és kérdéseimmel.

Mi soha nem fogunk egy párost alkotni Park Jimin és erről meg is foglak téged győzni, ha az életembe is kerül, még akkor is!

　✦　　.　　. 　 Jimin　.　　　 . ✦　　　 　

(Ez csak egy pov, nem fogom folytatni. Azt mindenkinek a kis kreatív buksijára bízom.🤭❤️)