A nap sugarai csak úgy nyaláboltak be az átlátszó üvegen, ami egy kis sávban világította meg a szobát, a többit a függöny nehéz anyaga fedte el. Ezt megegyezően  madárcsicsergés hada zengte be a teret.
Óvatosan elkezdtem nyújtózkodni a takaró alatt. Minden porcikám el volt gémberedve. Lassan felültem, mire egy halk morgás jött jobboldalamról.
- Már fent vagy? - kérdezte mély rekedtes hangon. Testem, azonnal bizseregni kezdett. Hogy csinálja ezt? Hogy képes ekkora hatással lenni rám, mikor még semmit sem csinált csak szavakat suttogott hozzám?
- Igen. Most keltem fel. Hogy aludtál? - hajoltam vissza hozzá, hogy egy puszit nyomjak arcára, de hirtelen elkaptam arcomat és inkább egy szenvedélyes csókba invitált magával. Belenyögtem. Mi mást tehettem volna? Túl édes volt egy nyári gyümölcshöz képest is.
Keze lassan arcomról nyakamra majd mellemre siklott, amibe belemarkolt. Most egy sóhajt csalt ki belőlem. Tovább haladt testemen jól eső bizsergést maga utan hagyva majd combom között állt meg.
- Vágyom rád. - búgta vággyal teli hangon. Ezután ujjait ingerlőn mozgatta lüktető kéjjességemen. Arcomat vizslatta sötét szempárjával. Újabb sóhaj szökött ki ajkaimon. Rózsaszín ajkai egy vonzó mosolyra húzódtak. - Te vágysz rám... angyalom? - kérdezte szinte, olyan hívogatón, hogy azon nyomban letepertem volna. Ki kérdez ilyet? Miért kérdez ilyet tőlem? Nem látja vagy nem érzi, ahogy minden porcikám csak érte kívánkozik? Hogy csak érte könyörög?
- Ez egy butyuta kérdés volt, nem gondolod? - mosolyodtam el én is majd kezemmel izmos mellkasát kezdtem elsimogatni. Éreztem érintésemre minden egyes izma megfeszül, sőt. Még egy halk sóhaj is elhagyta csodálatos ajkait.
- Elnézést, hogy udvarias akartam lenni veled angyalom. - hajolt fülemhez, amitől szinte rázott a hideg. - Akkor nem foglak kímélni. - súgta majd ujjait belém nyomtam és hevesen döfni kezdett. Egy hangos nyögéssel ajándékoztam meg, mire azonnal számra hajolt és betapasztotta őket a sajátjával. Kivette ujjait majd felém helyezkedett. Két kezemet összefonta majd hátra feszített ágyának kemény fájához nyomta. Kezemről tuti lejött a bőr, de egyáltalán nem bántam. - Meg akarlak ízlelni - fúrta keményen tekintetét az enyémbe majd mellbimbómba harapott. Újabb nyögés sorozata tört fel torkomból, ami levakarahtatlan mosolyának csak is olaj volt a tűzre. Élvezte. Élvezte minden egyes kis hangot, amit kicsalhat belőlem, mert ez csak is az ő javára játszott. Mellemtől lefele puha csókokkal kezdte belepni hasamat majd alhasamat. A kéj a gyomromban csak egyre jobban fokozódott. Hirtelen belső combomba harapott, mire egy hatalmas sóhajjal ajándékoztam meg. - Mindened az enyém, angyalom és ezt meg is mutatom neked. - mondta majd nyelvét nőiességembe dugta és ingerelni kezdett. Az agyamba éreztem a már egyre nagyobb ködött, ami ellep teljesen és magával ragad majd elvisz. Birtokolt. Teljesen magával vitt.
Mielőtt elmentem volna abba hagyta majd visszahajolt a számhoz, amit mohón falni kezdett. Válaszul a lábaimat karcsú dereka köré fontam. Felkuncogott majd egy mozdulattal kapott ölébe és vitt be a fürdőbe.
- Kicsit le kell hűteni a kedélyeket. - búgtam mély hangon. Ezzel párhuzamosan megnyitotta a csapott. A víz csak úgy folyt testemen. Nem volt hideg. Nem volt meleg. Pont jó volt. A teste biztosította, hogy egyáltalán ne fázzak. Keményen falnak nyomott, mire a hideg csempe miatt a hátam teljesen u alakban meghajolt hátra, ezzel még jobban egymáshoz préselve testünket. Jimin ajkait egy halk morgás és sóhaj keveréke hagyta el majd nyakamnak esett. Kellemes békjókat hagyva maga után. Keze hol a csípőmet fogta, hol fenekemet markolászta. Lábaimmal még közelebb nyomakodtam hozzá majd lejjebb engedtem csípőmet, jelezve felé való szándékomat és akaratomat, vagyis, hogy mindennél jobban akarom őt.
- Meg adom neked angyalom. Mindent megadok neked, amire szükséged van. - szívta meg bőrömet mohón majd keményen belém fúrta magát. Egyszerre nyögtünk fel. Karomat lazán nyakába fontam majd homlokomat a homlokának támasztottam. Tekintetünk teljesen egymásba fonódott. Megszünt minden körülöttünk. Csak mi voltunk. Csak ő és én. Senki más. Senki nem tudott beleavatkozni. Ez volt a mi kis világunk, ami meg nem szűnő vággyal és könyörülettel volt tele, aminek mi minden egyes kis pillanatát ki élveztünk újra és újra.