Szomorúan álltam a tükörrel szembe és néztem magamat. Miért nem tudok szebb lenni? Miért nem tudok csak egy picivel jobb lenni?

-Miért vagy szomorú? - lépett be a szobába majd hátulról átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

-Én csak... - vettem egy mély lélegzetet -Nem érzem magamat szépnek.

-Ezt most rögtön verd ki a fejedből! - hirtelen maga felé fordított -Mindenhogyan gyönyörű vagy, mindenben csodálatosan nézel ki és én minden alkalommal mikor látlak újra és újra szerelmes leszek beléd.

Elmosolyodtam szavain.

-Azért ne túlozz... - fordultam el zavartan.
-Egyáltalán nem túlzok! Gyönyörű vagy. - mondta majd kezét derekamra vezette és úgy húzott magához, hogy megcsókoljon.