-Én, ezt nem bírom! Megszakadok! - borultam le az asztalra majd sírni kezdtem. Rengeteg a teher és a nyomás. Miért csinálják ezt? Ők is emberek meg mi is...

-Hé, hé mi a baj? Miért sírsz? - jött be aggódon Hobi. Kifordította székem majd leguggolt elém. Kezemet kezdte el simogatni. - Tudom nem könnyű baby, de ne add fel! - törölt le egy könnycseppet az arcomról. - Semmi sem az, de minden rossz mellett van jó is!

-Mégis hogyan lehetne? - temettem az arcomat a kezembe.

-Mit szólnál, ha most hagynád egy kicsit ezt és néznénk egy filmet? - mosolygott rám. Szemem rögtön felcsillant.

-Benne vagyok! - ugrottam a nyakába azonnal, mire nevetve arcon puszilt.

-Ezt már szeretem!