45. P1Harmony - Amikor... 🍓
Amikor először hív el randira
🍓Keeho
- Tudod T/N, gondolkodtam tegnap este... - kezd bele komolyan, miközben te a "közös" beadandótokat csináltad. Felvont szemöldökkel fordultál felé, és néztél rá kérdőn.
- Talán azon, hogy segíthetnél nekem a beadandó csinálásában? - kérdezed ingerülten, és visszafordulsz az említett dolog felé. Mögötted hallasz egy kis mocorgást, pár pillanattal késöbb pedig két erős kar fonódik derekad köré, teljesen lebénítva téged.
- Nem, nem pont ezen. Sokkal inkább azon, hogy rád férne egy kis kikapcsolódás. Eljönnél velem egy kávézóba, miután befejeztük a mukát?
🍓Jiung
Az iskola kijáratánál várt, miközben idegesen piszkálta körmeit. Nem igazán ötletelte ki, hogyan is kérjen fel egy randira, szóval megpróbált rögtönözni.
- Szia! - mész oda hozzá boldogan, mire egy hatalmasat ugrik ijedtében. Annyira beleszállt gondolataiba, hogy észre sem vett.
- Ömm...T/N...s-szia, mizu? Voltál már a suliban? A-akarom mondani moziban... - dadogja, és zavartan lenéz a földre. Vidámság árad szét benned, és halkan kuncogsz egyet.
- Nem, de veled szívesen elmennék.
🍓Intak
- Képzeld T/N, a csaj akit elhívtam a bálba lemondta egy hatalmas baromság miatt, ami egyben igaz is. - sétáltatok egymás mellett a folyosón, miközben nagyban beszélgettetek.
- Igen? Na és mi volt az a hatalmas egyben igaz baromság? - kérdezed, és elnézel valamerre a távolba. Reméled, hogy nem egy másik csajról van szó, hiszen szíved mélyén te akarsz Intakkal a bálba menni.
- Azt mondta, hogy nincs értelme vele mennem, ha ennyire látszik rajtam, hogy én veled akarok menni. És én nem erőltettem. Tudod miért?
- M-miért? - kérdezed halkan, amikor maga felé fordít.
- Mert teljesen igaz. Veled szeretnék menni a bálba.
🍓Jongseob
A csúf igazság az, hogy nem ő hívott el téged randizni, hanem te őt.
- Jongseob én...már rég érzek irántad valamit, de nem igazán tudtam hogy fejezzem ki. Most viszont vettem a bátorságot, és most...nos itt állok. Eljönnél velem egy randira? - állsz az iskola udvarán, és egy fával gyakorlod, hogyan vallj Jongseobnak szerelmet. Arra viszont nem gondoltál, hogy ez már meg is történt.
- Wow, nem tudom, hogy most a fát is Jongseobnak hívják, vagy csak összetévesztetted velem. Mert ha igen, akkor az igazság az, hogy nem valami jó érzés féltékenynek lenni egy fára.
🍓Theo
- Öm...T/N-nek van barátja? - hallod meg egy paddal arrébb Theo hangját, de a kérdés jobban meglepett. Szemben ült barátnőddel, és kérdőn nézett rá.
- Ott ül két paddal arrébb, miért nem kérdezed meg őt?
- Félek tőle. Mármint nem T/N-től, hanem attól, hogy visszautasít. Tudod, már nagyon régóta tetszik nekem. Azért is félek tőle, hogy visszautasít, mert...mert gyáva vagyok. Minden srácot, aki udvarolt T/N-nek én üldöztem el a közeléből. Féltékeny voltam, de arra sosem voltam elég bátor, hogy elmondjam neki hogy...hogy szeretem. Van ötleted hogy hívjam el egy randira? - vált újra ideges hangnemre, barátnőd pedig egy nagy vigyorral képén néz át Theo válla fölött, egyenesen rád.
- Azt hiszem, ezt már megtetted.
🍓Soul
Érthetetlen volt kapcsolatotok. Szó szerint. Akárhányszor akart randira hívni, mindig bepánikolt, és elkezdett valamit japánul magyarázni. Épp ezért egyik reggel, mielőtt iskolába mentél volna, letöltöttél egy fordító appot.
Soul ma is odajött hozzád, és mint mindig, ugyan úgy japánul kezdett beszélni, te pedig végre meg tudtad érteni, mit szeretett volna ez idáig mondani neked.
- 私はこれらがあまり得意ではありませんが、今から試してみたいと思います。 T / N、デートに来てくれませんか?
- Nem igazán vagyok jó az ilyenekben, de most meg akarom próbálni. T/N, el jönnél velem egy randira? - fordította le az alkalmazás, te pedig fény sebességgel pötyögted be a választ.
- はい.
- Igen.
Köszönetet szeretnék mondani mindazért, amit eddig adtatok nekem. Az igazat megvallva el sem akartam kezdeni ennek a könyvnek az írását. Még nyáron volt egy másik fiókom. Ott több történetet is írtam. Aztán egyik este, véletlenül kiléptem, és nem tudtam többé belépni abba a fiókomba. Minden eddigi akkor írt könyvem félbemaradt, ami még mindig nagy sebet hagy szívemben...
Nem is terveztem újra írni, amíg el nem olvastam pár ilyen könyvet wattpaden.
Gondoltam, miért is ne? Nincs már több veszteni valóm, úgyhogy elkezdtem írni ezt a könyvet. Most pedig nem tudom elhinni, hogy ennyien szeretitek a könyvet.
Nagyon de nagyon sokat jelentetek nekem! Szeretlek titeket, és csak annyit szeretnék mondani, hogy nyugodtan elmondhattok nekem bármit, mert mindenkit meghallgatok💖
Legközelebb egy nct127-t hozok;) 💚
Puszi a pocitokra
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro