B/n*- barátnőd

Amikor valaki megkérdezte milyen kapcsolatban állok kaial mindig azt mondtam hogy ő csak egy személy akire hiába várok. Aki után hiába futok mert bár a kapcsolatunk igen fura, soha nem fog rám úgy tekinteni mint arra a lányra akinek a kezét fogná. Aki tetszik neki. Kainak a barátnőm tetszik, és mit sem sejtve csak úgy kijelentete hogy segitsek neki miközben tisztában van azzal hogy milyen kapcsolatban állunk. Pontosan tudja még is kihasznál. Úgy érzem mintha csak egy rongy lennék amit kedvére használ. Ha nem hodolnék be neki folyton annak a bájának és csabitó erejének. De mit tehetnék? Tényleg nem tudok ellenálni az érintéseinek. Ha nemet is mondanék pár perc alatt megbánám és vissza vonám.

A barátnőm már más tészta. Őt hidegen hagyja kai. Ha kellene is neki csak egy éjszakára menne. Ami fontos neki a pénz és a hírnév. Ezért is mutatkozik velem kevésbé a suli folyosokon és ezért kerül nap hosszakat. Szégyel. Fél, hogy lehúzom a népszerűségből. Sokszor elgondolkodtatót milyen is ő valójában. Hogy mit tett vele az idő. Hogy mennyire megváltozott. Sokszor csak elmerengek mennyire más volt évekel ezelőtt de az a lány akit én ismertem annak nyoma sincsen. Mintha nem is létezet volna soha.

-T/N...T/N várj meg!-futot utánam kai majd állitot meg a karomtól fogva. Térdeire támaszkodva liheget mint aki egy maratont futot át hogy megtaláljon és amikor viszonylag normalizálta a légzését kiegyenesedet majd szemeimbe nézet.

-Úgy nézel ki mint aki futó maratont futot-fontam karba kezeimet meg forgatva szemeimet.-Mit akarsz?

-B/n....mi a kedvenc virága? -számitotam hogy vele kapcsolatos lesz a kérdése hiszen olyankor csillog ennyire a szeme. Sóhajtotam egyet majd elnéztem róla gondolkodva-Gyerünk T/n te biztosan tudod

-Levendula azt imádja. Most már mehetek?-vontam fel a szemöldökömet unottan mire elmosolyodot

-És szerinted melyik virág a legszebb?-meglepeten néztem rá de kis gondolkodás után választ adtam kerdésére

-Vörös rózsa.-csillantak fel szemeim-Kifinomult és gyönyörű. Bár b/n-nek ne vegyél vörös rózsát mert utálja. Szerinte unalmas és átlagos

-Nők-forgata meg szemeit mire vállára csaptam-Most mennem kell és köszi-huzta ajkait mosolyra majd sietve szaladt el előlem. Ismét egyedül maradtam de megszoktam. Egyetlen baratnőm is a népszerűség fogja let. Ez esetben kai a barátnőm fogja.

A nap unalmasan telt és csiga lassuságal már lasan azt hittem kiugrok az ablakon. Ez a nap az utolsó nap a téli szünet előtt ezért mindent egyben akarnak lenyomni a torkunkon mondva téli szünetben amúgy sem csinálnánk semmit. De azért adtak fel hazit is.

Könyveimet magamhoz szoritva sétáltam a folyosón amin káosz uralkodot mindenki köszönt el mindenkitől mintha nem találkoznának többet. Mindenki beszélt valakivel csak én sétálgatam egyedül ilyenkor jövök rá csak mennyire magányos is vagyok valójában.

Kilépve az ajtón megcsapot a hideg téli levegő, az égre pillantotam majd behunyva szemeimet sóhajtotam egyet majd elindultam mikor is kai szaladt el melletem majd meg sem állt barátnőmig akinek csukloját megragadta majd a kapuig meg sem állt vele.

Ennyi elég volt ahoz hogy a gyomrom borsó méretűre sugorodjon és gomboc keletkezen a torkomba. Nem voltam elég erős hogy kibirjam azt a fájdalmat, hogy neki a barátnőm kell. Bár már azt sem tudom hogy még az-e. Nem tudom képes-e lennék elviselni azt hogy ők kézen fogva sétálnak végig az utcán vagy csókoloznak.

Egyből haza indultam ami csak úgyan üresen állt mivel a szüleim elutaztak. De megszoktam. Az ajtó nyitva volt de tudtam csak is egy valakinek van kulcsa az ajtómhoz és hogy a mai estém újra azzal fog telni, hogy álomba sirom magamat. Nem lepődtem meg amikor kai-t a kanepén találtam így közelebb lépkedtem hozzá miután ledobtam magamról a táskamat és könyveimet.
Olyan lazán ült azon a kanapén mintha csak itt lakna. A gondolatra muszáj volt elmosolyodnom hiszen minden álmom valóra válna ha így lenne.

-Jöttél hogy elmond hogy össze jötetek?-huppantam le mellé mire rám kapta a tekintetét és elmosolyodot

-Nem. Még nem. Kell valami plusz ami leveszi a lábbáról. Szerinted mi az ami tetszene egy nőnek? Te minek örülnél a legjobban?-olyan kiváncsi szemekel meredt rám, hogy nem tudtam nemet mondani arra hogy válaszoljak a századik kérdésére.

-Talán itt a tél lepd meg forró csokival-vontam vállat lazán mire karjaiba vont amit azonnal viszonoztam gyomor görcsel

-Meg is lepem-suttogta a fülembe mély hangon amitől kirázot a hideg kivált amikor apró puszikat hintet a nyakamra. Ma nem akartam elcsábulni, nem akartam engedni neki mert mindig ezt csinálja aztán leszar. Vállatól fogva toltam el majd mikor erőt vettem magamon szemeibe vezetem a tekintetemet amik kérdően csillogtak. Szemei egyszerűen minden egyes nap elkápráztatnak.

-Ezt.....-tartotam egy kis szünetet-Ezt most ne-makogtam majd ott hagyva felkaptam az egyik kabátomat és cipőmet majd nem törödve kai szólongatásaival elindultam a domb felé ahol csodás kilátás nyílik szöulra. Mindig oda megyek, hogy megnyugodjak. A táj az esti órákban a legszebb. Fények boritják be szöult, és ott fent még a levegő is csodálatosan kellemes. Kabátomat összébb húztam magamon majd sóhajtva egyet haladtam előre az utón. Ahogy kifújtam a levegőt az füst formájában tete láthatóvá mennyire is hideg van ide kint, kivált hogy már majd nem besötétedet. Ahogy felértem a szokványos padra ültem amivel szemben a csodás kilátás fogadot. Szöul és az északai fények. A hold fénye és a sok száz csillag az égen. Mi sem szebb látvány?

Idő elteltével arra figyelek fel, hogy valaki lehuppan mellém. Viszont illata elárulta ki az. Mindig is imádtam ezt a férfias parfümöt amit használt. Elég egy kicsi belőle és már érezni ha belép a suliba mindenhol.

-Nincs több ötletem arra hogyan szerezd meg magadnak a baratnőmet-törtem meg a csendet közötünk és rá sem nézve újaimal játszva az ölemben figyeltem a csendes szöult.

-Ez a tiéd-nyújtot felém egy vörös rózsat amit csak nagy szemekel vettem át tőle percekig a virágal szemezve.

-Miért kapom?-néztem rá meglepet szemekel mire elmosolyodot és vállat vont előre vezetve tekintetét-Miért jöttél utánam? -szagolgatam a virágot

-Már azt sem szabad?-édes nevetése meg mosolyogtatót és ahogy a virágra pillantotam viszont eszembe jutot hogy hiába reménykedek ha neki soha nem tetszenék. Az égre pillantva véltem felfedezni hogy szállingol a hó ami egy hatalmas mosolyt varázsolt az arcomra és kaira néztem aki az eget kémlelte-Tudtad hogyha az első leesett hóban mondod valakinek ki hogy szereted, akkor az a szerelem örökké fog tartani?-fordult felém kiváncsi szemeivel amire én megráztam a fejemet ő pedig elmosolyodot-Szeretlek T/N-ejtete ki ajkain de még sem jutot el teljesen a tudatomig amit mondot

-Tessék?-álltam fel hirtelen a rózsával a kezemben kikerekedet szemekel-Ezt a barátnőmnek kellene címezned és nem nekem

-De nem érdekel a barátnőd. Elég sokat kérdeztem rólad is hogy tudjam mit szeretsz. Ő már a múlt viszont te vagy a jelen-állt ő is fel és fogta meg a szabad kezemet amivel nem a virágot fogtam

-Dehát azok a kérdések nem rólam szóltak hanem róla!-csattantam fel idegesen de ő csak mosolyra húzta telt párnácskáit

-De mindig társult a kérdések mellé hogy te mit szeretsz. Hogy neked mi tetszene. B/n csak egy ürügy volt számomra hogy veled lehesek-nyelve egyet sütőtem le szemeimet hiszen sok volt ez így egyszere. Állam álá nyúlva gyengéden forditota a fejemet felé hogy szemeibe nézhesek-Had halljam azt a szeretleket tőled is-tete egyik kezét az arcomra a másikat pedig a derekamra így vont közelebb magához én kezeim pedig a mellkasán pihentek a virág pedig a földre eset.

-Szeretlek-suttogtam közénk majd hagytam hogy össze illesze ajkainkat ezel is lepecsételve mindent. Egyik kezemel hajába túrva túrtam fekete hajába ezzel kiváltva belőle egy férfias morgást majd pihengve elváltunk és lihegve döntötem homlokomat az övének.

-Amikor veled vagyok úgy érzem csak akkor lehetek önmagam. Veled minden problémám elszál és boldognak érzem magamat ha a közelemben vagy. Kérlek probáljuk meg és töltsük együtt a karácsonyt-mosolyra huzodtak ajkaim és még pár öröm könnycsepp is kipottyant amit ő vigyorogva törölt le újaival és vissza ültünk a padra én pedig a viragot fel vettem a földről és magam mellé raktam.

-Végül is jobb mint egyedül-nevetem fel mire elmosolyodva hajolt közelebb én pedig hagytam hogy ajkaimra tapadjon meleg tenyerét arcomra simitva. Pihenve váltunk el majd miután egy apró puszit nyomot a számra maga melől elő vett egy kisebb palackot majd két bőrgrét amibe öntöt a forró csokiból és felém nyújtota majd öntöt magának is és maga mellé tete.

-Élvezük együtt a mai estét T/n-mosolygot rám mire válára hajtva a fejem kortyolgatam a meleg italból.