Senki sem szereti amikor az ébresztője idegesítő hangjára kel. Ez alól te sem vagy kivétel. Morogva állítod le, majd visszadőlsz a pihe-puha ágyikódba. 

- T/N!! El fogsz késni az iskolából! – ront be a szobádba anyukád, majd egy párnát vág hozzád.

- Fent vagyok már.. – motyogod a párnádba.

- Negyed óra múlva már a kocsiban szeretnélek látni! – mondja, végül pedig kimegy a szobádból.

Mérgesen indultál meg a fürdőszoba irányába. Megmostad a fogad, a hajadat megfésülted és hagytad a válladra omolni. Szemeidet kihúztad feketével, és ennyiből állt a mindennapi sminked. Szekrényedhez sietsz, és kiveszel egy fekete farmert, valamint egy ugyanilyen színű pólót. Az ágyad melletti fiókból előveszed a kitűzőt, ami azt jelképezi melyik iskolába jársz. Feltűzöd a pólódra, majd táskádat megfogva rohansz le a lépcsőn. Cipőidet felveszed, majd a pulton lévő pirítósok közül, egyet megfogva sietsz ki az autóhoz, imádkozva, hogy anyukád nem hagyott otthon. Kiléptél az ajtón, és a jármű berregését hallottad, egyből odarohantál és bepattantál az anyósülésre.

- Azt hittem itt hagysz. – mosolyogtál rá anyukádra.

- Azt kellett volna tennem. – mondta, viszont szemeit az úton tartotta. Szólásra nyitottad a szádat, de inkább becsuktad mielőtt olyat mondtál volna amit később megbánsz. 

10 perces autózás után, anyukád megállt az iskolád előtt, arra várva hogy kiszállj.

- Legyen szép napod! – mondta, miután kiszálltál. 

- Neked is! – becsuktad az ajtót, és nézted ahogy elhajt.

Sóhajtottál egy nagyot.

Ismét egy nap ebben az iskolának nevezett börtönben. Miért is jársz ide egyáltalán? Oh, azért mert ha nem végeznéd el a középiskolát, a szüleid a fejedet vágnák le. Nem egyszer fordult meg a fejedben, hogy itt hagyod az egészet. Aztán rájössz minden egyes alkalommal, hogy nem tudnál mit kezdeni magaddal, és még WC pucolónak se vennének fel. Talán még ahhoz is érettségi kell. Kitudja?

Irányodat az iskola háta mögé veszed. Unott fejjel nézel körbe. Balra cicababák kelletik magukat a menőbb fiúknak, jobbra pedig a szerényebbek. Szokásos. 

Nekidőlsz a falnak, a táskádból pedig előkeresed a cigarettás dobozodat. Legalább két doboz mindig szokott lenni a táskád mélyén. Öngyújtódat a zsebedből kiveszed, majd meggyújtod az első cigarettádat a mai napon. Tisztában vagy vele hogy káros, de ahhoz, hogy kibírd az iskolában töltött időt, sajnos kell ez. Letüdőzöd, majd fejedet a falnak döntve fújod ki a füstöt lehunyt szemekkel.

Nyugalmi állapotodat egy hang zavarja meg.

- Miért károsítod a szervezeted azzal? – kérdezi tőled az illető. Szemeidet kinyitod, majd fejedet oldalra fordítod.

Szembe találod magad az iskola szépfiújával, akiért mindenki odavan, név szerint Kim HoSung-gal, vagy ahogy mindenki ismeri, Lou-val. Nincs olyan lány aki ne lenne oda érte. Tény, hogy helyes fiú, mégis valahogy téged hidegen hagy. Nincs olyan valakire szükséged, aki körül csak úgy lézengenek a lányok. Ha már csak ránézel, a "menőbb" lányok, a szemedet kaparják ki. Menők, mi? Figyelemhiányos picsák, akik minden este más fiúnak az ágyában kötnek ki. Undorító, de hát ha ez jó nekik, csinálják. Egyszer az élettől úgyis visszakapnak minden rosszat, amit ők tettek másokkal.

- Nem mindegy neked? – mondod, majd a szemébe nézve szívsz még egyet a cigarettából.

Elkezdett feléd közeledni, majd egy egyszerű mozdulattal kiütötte a kezedből a cigarettát ami a földre hullott. Rátaposott, hogy véletlenül se tudd felvenni. Tátott szájjal nézted végig.

- Tudod milyen drága? – akadtál ki.

- Akkor ne költs ilyen szarokra! – emelte feljebb a hangját, amin meglepődtél.

- Mit érdekel téged az, hogy mivel károsítom a szervezetem? – emelted fel te is a hangodat, és az arcába hajoltál miközben a szavakat csak úgy köpted. - Nem vagy te senkim! A magad dolgával törődj inkább! – mondtad, majd ott hagytad.

- Istenem.. Mi van ezzel a sráccal? – motyogtad magadnak, miközben beléptél az épületbe.

Az első órád testnevelés, ami nem tartozik a kedvenceid közé. Megindulsz az öltöző felé. Mikor beléptél, senkit nem láttál ott, aminek nagyon örültél, mivel utálod ha bámulnak öltözés közben. Villámgyorsan átvetted a testnevelés felszerelésed. A cipődet kötötted, amikor meghallottad az ajtó hangját. Felpillantottál, és megláttad JaeHwat, mögötte pedig a barátnőit. Köztudott, nem a legszerényebb lány, szeret minden második sráccal flörtölni és kihasználni őket.

- Miért beszélgettél a pasimmal? – förmedt rád. Értetlen fejjel néztél rá.

- Hát, nem tudom ki az a szerencsétlen aki veled összejönne.. – mondtad unottan.

- Ne merj még egyszer Lou közelébe menni, mert nagyon megbánod! – hadonászott kezeivel. Szólásra nyitottad a szádat, de a testnevelés tanár megzavart.

- Gyertek lányok! – kiabált be az öltözőbe.

- Ezt még nem fejeztük be! – mondta, majd kitrappolt mérgesen az öltözőből. Szemet forgatva indultál meg a testnevelés terem irányába.

Az óra közepe lehetett, amikor a tanár úr úgy döntött, hogy megfuttat titeket és 10 percen keresztül folyamatosan kell futnotok. Nagyot sóhajtottál, majd elkezdted futni a köröket. Egyik pillanatban még futottál, majd azt érezted hogy a lábad beleakad valamibe, és a földre zuhantál. Hangos nevetés keletkezett körülötted, mire felpillantottál és JaeHwat láttad magad előtt. Fájt a térded ahogy lezuhantál, majd a földre pillantva vért vettél észre.

- T/N, jól vagy?? – jött oda hozzád JaeBum, akivel néha-néha cigizni szoktál az iskola háta mögött.

- Azt hiszem.. – mondtad, de homályosan láttál.

- De hisz vérzik az orrod! – mondta és leguggolt eléd. Értetlenül néztél rá, majd kezedet az orrodhoz emelted. Megtörölted, és megláttad a kezeden pihenő vért.

- Gyere, elviszlek az orvosiba! – mondta, majd menyasszony pózba felkapott, és elindult az orvosi szobába. Körbe pillantottál, és láttad ahogy a testnevelés tanár JaeHwat szidja le.

- JaeBum.. – motyogtad.

- Igen? – letett az egyik ágyra az orvosi szobában.

- Köszönöm.. – mosolyogtál rá.

- Ez természetes. –  mondta, majd megsimogatta a fejedet. - Én visszamegyek, te addig pihenj! – kilépett az ajtón, téged magadra hagyva. 

- Mi történt veled, T/N? – lépett be az iskolaorvos.

- Kigáncsoltak, és szépen orra estem. – mesélted.

- Megvizsgálom az orrodat, hogy eltört-e vagy sem. – mondta, majd közelebb lépett hozzád. Megtapogatta óvatosan az orrodat, ami jelen esetben kicsit fájdalmas volt.

- Úgy látom, hogy nincs semmi baj. Visszamehetsz nyugodtan az osztályodba. – mondta, majd az asztalához leült.

- Rendben. Köszönöm! – felkeltél az ágyból. Majd elindultál az öltöző felé, hogy visszavehesd az utcai ruhádat.

Az osztályba beérve, JaeHwa állt eléd.

- Mit szeretnél, JaeHwa? Nem volt elég mára? – mondtad, majd egy nagyot sóhajtottál.

- Miattad kaptam büntetést! Ma délután bent kell maradnom a tesi termet tisztítani! Mind ez miattad! Így nem mehetek bulizni! – dobbantott egyet lábával hisztisen.

- Már bocs, hogy elgáncsoltál és miattad estem el. Az én hibám, tényleg! – nevettél fel cinikusan.

- Ne merj nekem visszabeszélni! – szó szerint belemászott az arcodba, és úgy beszélt hozzád.

- Nekem ehhez most nincs kedvem. – mondtad, és indultál volna meg a helyedre, de elkapta a kezedet és visszarántott.

- Állj meg, ha hozzád beszélek! – szorította meg a kezedet, miközben az arcodba kiabált. Az ajtó nagy lendülettel kinyitódott, és Lou lépett be rajta.

- Engedd el, JaeHwa! – szólt rá a lányra, majd a másik kezedet megfogva, maga mellé húzott.

- L-Lou.. Te mit keresel itt? Miért véded azt a kis csitrit? – felemelte fülsüketítő hangját. Csoda, hogy az ablak nem törött be.

- Hallottam mit csináltál tesi órán, ezért jöttem ide. Normális vagy? És ha nagyobb baj történt volna? – kelt védelmedre HoSung, mire te tátott szájjal néztél a magas fiúra.

- É-én.. –  csak tátogott mint egy hal, de megszólalni nem tudott.

- Nem tett ellened semmi rosszat! Hagyd őt békén! – mondta majd, indult volna ki a teremből, de visszafordult. - Még valami. Ne terjeszd azt, hogy együtt vagyunk, mert egy ilyen könnyűvérű lánnyal soha nem kezdenék ki! – mondta, mire az egész osztály húú-zni kezdett. HoSung megfogta a karodat, majd elkezdett kihúzni az osztályból. Az udvarig meg sem állt.

- Jó, elengedheted a karomat! Miért hoztál ide? – mondtad, majd a kezét lefejtetted a karodról.

- Nagyon szívesen, hogy megvédtelek. – mondta, majd leült a mellettetek lévő padra.

- Nem kértem hogy megvédj, Herceg. – mondtad szemet forgatva. - Miért jöttél egyáltalán az osztályomba? Ki mondta el, hogy mi történt? Miért védtél meg? – bombáztad kérdésekkel. - Megtudtam volna magamat védeni.. – motyogtad halkan az utolsó mondatot.

- Ziu mesélte, hogy mi történt a tesi órátokon. –  mondta vállat vonva.

- Hogy ki? – néztél rá értetlenül.

- HeeJun, az osztálytársad. Még ezt se tudod? – flegmázott.

- Számon kéne tartanom azt, hogy hogyan becézik őt? – mondtad szemrehányóan. - Válaszolj inkább a kérdéseimre, ahelyett hogy bunkózol. – mérgelődtél.

- Válaszoltam. HeeJun mondta mi történt. Na meg kezdett elegem lenni JaeHwaból. Azt hiszi hogy kell nekem, pedig egyáltalán nem. Nekem nem az ilyen lányok jönnek be. Ideje volt leállítanom őt. – szólalt meg nyugodtabban, mint az előbb.

- Miért védtél meg? – kérdezted meg ugyanazt a kérdést amire eddig nem kaptál választ.

- Nem tudom. – rántotta meg a vállát. Sóhajtottál egyet. Értelmesebb választ úgy se fogsz kapni, szóval inkább ráhagytad.

- Kirángattál ide a semmiért és miattad kapok igazolatlant. Kösz! – mondtad, majd leültél mellé. A zsebedből elővetted az öngyújtódat meg egy szál cigarettát.

- Nehogy elkezdj mellettem cigizni! – mondta, az ujját pedig felemelte. Elvigyorodtál, majd meggyújtottad a cigarettádat, és beleszívtál. Kikapta a kezedből, és a földre dobta, majd rátaposott, mint legutóbb. A füstöt az arcába fújtad, ő meg a kezével próbálta ellegyezni a füstöt maga körül.

- Ezért veszel nekem egy dobozzal! – mondtad dühösen, és rácsaptál a vállára.

- Szokj inkább le róla! – anyáskodott.

- Nincs az a pénz! Ha ez nem lenne, felgyújtottam volna már rég az iskolát. Lenyugtat, még ha csak félórára, de lenyugtat. – magyaráztál. 

 Megvártátok HoSung-gal a második óra végét, majd visszamentetek a többi órára. Elbeszélgettetek mindenféléről és jobban megismerted őt az idő alatt amíg az udvaron voltatok. Azt hitted nagyképű, de most hogy beszélgettetek, rájöttél, hogy egész jó fej. Hamar eltelt a nap.

**Másnap**

Anyukád kitett az iskolád előtt, te pedig megszokásból az iskola háta mögé siettél. Elővettél a zsebedből egy szál cigarettát, majd pedig az öngyújtódat. Meggyújtottad, majd beleszívtál.

- Már megint azt a bűzrudat szívod? – hallottad meg Lou hangját. Elmosolyodtál, és kifújtad a füstöt. 

- Kérsz egy slukkot? – nyújtottad felé a kezedben lévő cigarettát. HoSung a kezed után nyúlt, de elrántottad, mert tudtad a szándékát. Győzelemittasan beleszívtál egy utolsót, majd a csikket eldobtad, és rátapostál. Hátat fordítottál, majd otthagytad a meglepett fiút.

Mint minden irodalom órán, most is feküdtél a padon. Még csak a negyedik óra volt, de hirtelen olyan fáradt lettél, alig bírtad nyitva tartani a szemeidet. Hirtelen valamiért elkezdtél szédülni. Felemelted a kezedet, jelezve a tanárnak, hogy kiszeretnél menni a mosdóba. Miután megkaptad az engedélyt, felkeltél a helyedről, de olyan szinten megszédültél, hogy csak foltokat láttál. Egyensúlyodat elveszítve a földre zuhantál, szemeid pedig lecsukódtak.

**Lou Szemszöge**

Unalmamban a füzetemben firkálgattam, miközben a tanár egyenleteket oldott meg a táblánál. Mindenki a mentő hangjára lett figyelmes, ami egyre közeledett az iskola felé. Már megint kinek a lába törött el? Általában akkor szokott az iskolába jönni a mentő, ha valakinek eltört valamije. Leginkább tesi órán vannak ilyen balesetek, ami nem meglepő.

Mindenki az ablakhoz sietett. Én is így tettem, mert kíváncsi voltam, hogy most ki a szerencsés. A mentőautó az iskola előtt állt. Aztán megpillantottam ahogy tolnak valakit ki az iskolából. Közelebb megnézve realizáltam, hogy T/N fekszik azon az ágyon. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a teremből, egyből le a mentőautóhoz. 

- Csak családtagok kísérhetik el a beteget! – mondta az egyik ember. Hiába kérleltem had mehessek velük, nem engedték. 

A parkolóba rohantam, beültem az autómba és a kórház felé vettem az irányt. Nem érdekelt az, hogy óráim vannak, csak T/N-nek/nak ne legyen baja. Igaz, tegnap óta ismerem a lányt, mégis valamilyen szinten megkedveltem. Tök jól el lehet vele beszélgetni, és nem is annyira idegesítő, mint ahogy legelőször hittem. Viszont az, hogy károsítsa azzal a szarral a szervezetét, az nem nagyon tetszik. 

Leparkoltam, majd rohantam a recepcióhoz, hogy megkérdezzem hol található T/N. 

- Családtag? – kérdezte unottan a recepción dolgozó nő.

- Nem, egy barátja. – elgondolkodtam, mit is mondhatnék.

- Második emelet, 136-os terem. – mondta.

- Köszönöm! – a lifthez siettem, amivel felmentem a másodikra. Nagy szenvedés árán, de megtaláltam a termet ahová bevitték. Amikor odaértem, az orvos éppen akkor lépett ki.

- Jó napot! Ha szabad kérdeznem, mi a baja T/N-nek/nak? – udvariasan megkérdeztem az orvost.

- Szép napot! T/N-nek/nak leesett a vérnyomása, ez okozta az ájulást. Viszont ahogy elesett, beütötte a fejét, így egy kis agyrázkódást kapott. – magyarázta nekem. - Maga hozzátartózója? – kérdezte rám nézve.

- Én egy barátja vagyok! – kicsit kínosan éreztem magam.

- Az anyukája jön érte? – kérdezte.

- Nem tudom, de be mehetek hozzá? – ez a sok kérdés teljesen kiakasztott. Csak had menjek végre be hozzá.

- Nyugodtan. – ki se mondta, de már léptem be az ajtón.

T/N aludt amikor bementem. Odahúztam az ágya mellé egy széket, majd leültem. Falfehér arcán végig simítottam. Néztem alvó lényét. Olyan nyugodt. Jobban megnézve, T/N szép lány, csak bár ne lenne olyan nagy szája és ne bunkózna velem. Keze teste mellett pihent, kihasználva az alkalmat, hogy alszik, megfogtam kezét. Apró keze beleillett az enyémbe. Ujjammal köröket kezdtem el rajzolgatni kézfejére.

**Te Szemszöged**

Mikor magadhoz keltél, kezeden lágy simogatást éreztél. Próbáltad kinyitni szemeidet, de a teremben lévő lámpának a fénye miatt ez nehézkesen jött össze. 

- T/N? – hallottad meg a nevedet. Mikor végre sikerült kinyitnod a szemeidet, HoSungot pillantottad meg az ágyad mellett ülve.

- Hát te? – kérdezted, miközben próbáltál felülni az ágyon.

- Nem is örülsz nekem? – kapott drámaian a szívéhez. Elmosolyodtál gyerekes viselkedésén.

Belegondolva, megmelengette szívedet, hogy eljött az iskolából azért, hogy melletted legyen. 

- Köszönöm HoSung.. – rámosolyogtál. - Mennyi ideje ülsz itt? – körbenéztél a teremben, de órát nem láttál.

- Negyed órája, körülbelül. – gondolkodott el.

- Miért jöttél ide? – kérdezted kíváncsian.

- Aggódtam érted. – vont vállat, mintha semmiség lenne. - De meg kell ígérned valamit! – emelte fel ujját figyelmeztetőleg.

- Mit? – néztél rá értetlenül.

- Nem fogsz többet dohányozni! – tiltakoztál volna, de az ujját a szád elé emelte. - Nem akarom, hogy, még jobban károsítsd a szervezeted! – mondta, majd elemelte az ujját a szád elől.

- Nem a dohányzástól lettem rosszul.. – forgattad meg a szemeidet.

- Nem fogsz többet dohányozni! Vita lezárva! – mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

- Jó, nyugi már! – nyugtattad le. Kénytelen leszel leszokni, mert ha rajta múlik, ő biztos nem fogja hagyni hogy dohányozz.

- Még valami! – szólalt meg egy perc kínos csend után. Kérdőn néztél rá. - El kell velem jönnöd randizni! – mondta majd száját széles mosolyra húzta.

- Túl sokat kérsz, nem gondolod? – nevettél fel. Gondolkodást tettetett, majd megszólalt.

- Hmm, nem! – nevetett veled ő is.

- Szóval, akkor áll a randi? – kérdezte, miután kinevettétek magatokat.

- Nem is tudoom.. – húztad az agyát.

- Ezt igennek veszem! – kidugta a nyelvét. Elmosolyodtál.

Felkelt a székről, és elkezdett közeledni feléd. Elkezdtél pánikolni. Megakar csókolni? 

Lehunytad a szemed, majd vártad a csodát. Ajkai homlokodon landoltak, ahova adott egy puszit. Halkan kifújtad a benntartott levegőt, és próbáltad lenyugtatni hevesen verő szívedet. A baj az volt, hogy melletted volt egy gép, ami a szívverésedet jelezte, így titkolni se tudtad mennyire zavarba jöttél.

- Oh, ez megható. Miattam ver ennyire a szíved.. – mondta, majd egy nemlétező könnycseppet törölt le a szeme sarkából. Válaszként megcsaptad a karját, erre pedig elkezdett nevetni.

---------------------------------------------------------

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen sokára volt rész! Kevés időm volt mostanában. De igyekszem írni részeket! Utólag is, boldog új évet mindenkinek!

Köszi hogy elolvastad! Puszi! ♡