Sziasztok!

Nagyon régen volt rész, amit sajnálok! Viszont, egy Taeyonggal tértem vissza!

Lefoglalt az online oktatás, így nem nagyon volt időm semmire. :/

Viszooont! Jó hír!

Ez volt az utolsó kérés, ami a listámon volt. Ami, azt jelenti, hogy 

A KÉRÉSEK MEGNYÍLTAK!

Ha szeretnél kérni a kedvenceddel egy részt, mindenképpen írj privátba! A kommentbe írt kéréseket, sajnos nem tudom elfogadni, szóvaal dobjatok meg egy privát üzenettel! :3

Remélem tetszett a kérőnek a rész és sajnálom, hogy ilyen sokára készült el! 

Jó olvasást! 🖤

---------------------------------------------------------

Azok az érzelmek, amiket nem juttatunk kifejezésre, soha nem szűnnek meg létezni. Egy bácsi egyszer úgy fogalmazott, hogy az elnyomott érzelmek soha nem halnak meg. Élve eltemetjük őket és aztán valamikor, valahol újra felszínre bukkannak egy sokkal csúnyább, vagy furább formában.

Éés itt jön képbe a kapcsolatom Taeyonggal. 

Mindig is barátok voltunk, visszamenőleg körülbelül középiskolás korunk óta. Jó barátom volt, ő volt az egyetlen akiben teljesen megbíztam. Nem olyan volt mint a többi srác, ő tényleg meghallgatott és megértett. Ezért is, amikor egyetemre kerültünk, megbeszéltük, hogy közösen bérlünk egy albérletet, ami mindkettőnk számára jó volt. 

Eddig semmi izgalmas nincs a sztoriban, egy bizonyos ideig nem is volt semmi izgalom, egészen pár hónappal ezelőttig. 

Az utóbbi időben, a vizsgák miatti stressz levezetésére elég sűrűn előfordult, hogy egy-egy buliban megfordultunk... Ami odáig fajult, hogy minden hétvégén bulizunk a közös barátainkkal, amit egy cseppet se bánok.

Előfordul bizony, hogy kicsit többet iszok a kelleténél, de így nem csak én vagyok, hanem Taeyong is. Néha úgy vagyunk, hogy ha bulizunk, akkor már bulizzunk rendesen. Az egyetlen rossz dolog az egészben a másnaposság. Nem tudjuk eldönteni sokszor melyikünk ápolja a másikat. 

Egy baj van az egésszel.. sokszor kicsit túlságosan is összemelegedünk, ezáltal történnek dolgok, amiket józanul nem tennénk meg..

Nem egyszer volt, hogy totál részegen egymás karjaiba találtak minket a barátaink.. amivel nem is lenne akkora baj, ha csak ennyi történt volna. 

Nem egy túlfűtött éjszakát töltöttünk egymással, amire soha egyikünk sem emlékszik, mégis megtörtént, mivel egymás mellett ébredünk.. ruhák nélkül.

Úgy teszünk, mintha meg se történt volna és úgy viselkedünk egymással mint ezelőtt.. de legbelül mindketten tudjuk, hogy amit teszünk, nem barátokhoz illő.

Megkaptam egy párszor a kérdést, de szerintem Ő is néhány embertől, hogy.. 

"Ti tulajdonképpen miért is nem randiztok?"

Mindig ugyanazt válaszolom.

"Nem tudom."

Legbelül valahogy.. mégis tudom a választ. 

Egyikünk sem akarja elrontani ezt az évek óta tartó barátságot. 

Pár nappal ezelőtt kaptam a levelet, hogy hivatalosak vagyunk egy bulira, amit az egyetem szervez. Nem mondható igazából nagy "bulinak", inkább mondanám bál, avagy ünnepélynek. Viszont, a baráti társaságunk úgy döntött, hogy tart egy after partyt, amin nem fogjuk vissza magunkat. 

A szekrényembe kutatva kerestem valami csinos ruha után, ami viszonylag visszafogottabb, mégis elegáns. Fél óra múlva, mérgesen vetődtem az ágyra, mivel sikertelenül jártam a kereséssel. 

- Mit csinálsz? – hallottam meg egy hangot az ajtó felől.

- Nincs egy ruhám se. – motyogtam a párnámba.

- Akkor mi ez a sok gönc a padlón? – nevetett fel.

- Ne nevess! – ültem fel az ágyon. - El kell mennem vásárolni. – sóhajtottam nagyot.

- Oké, szia! – mondta, majd próbált meglógni.

- Ne olyan sietősen! Te is jössz velem! – szóltam utána, mire hisztisen felsóhajtott.

Negyed óra múlva, már a bevásárlóközpontban sétálgattunk ruha után keresgélve. Minden egyes üzletbe bementünk, de sajnos csalódottan jöttünk ki. 

- Itt még nem voltunk! – mutattam az üzletre.

- Menjünk be! – kezdett el Taeyong a bejárat felé sétálni.

Minden soron végig mentem és találtam néhány darabot, ami tetszett. Taeyong segítőkész volt, ő is ugyanúgy járta a sorokat. Egy öltözőfülkénél találkoztunk és mindkettőnk kezébe volt néhány ruhadarab.

- Most dől el, melyik a nyerő. – mondtam mosolyogva, majd beléptem az öltözőfülkébe, ő pedig helyet foglalt az egyik széken ami a fülkék előtt volt elhelyezve.

Belebújtam a ruhadarabokba, majd megmutattam Taeyongnak, ő pedig elmondta a véleményét mindegyikről.

Az utolsó ruha cipzárja beakadt és akárhogy próbáltam lecipzározni, egyszerűen nem ment.

- Psszt, Taeyong! – szóltam neki, miközben kidugtam a fejemet a fülkéből. Kérdőn rám nézett. - Tudsz segíteni? – kérdeztem, mire felkelt a helyéről és elindult felém.

Belépett a fülkébe, elém állt és kíváncsian figyelt.

- Beszorult a cipzár és nem tudom lehúzni. Segítesz? – kérdeztem, ő pedig bólintott. Megfordultam és szembe találtam saját magammal, mivel egy tükör volt beépítve az öltöző falába. 

Előre tűrte a hajamat, majd hátamhoz nyúlt.

- Ez tényleg be van akadva rendesen. – jegyezte meg, miközben a cipzárral bénázott. 

Türelmesen vártam, mire meghallottam a cipzár hangját, a ruha pedig egyre lazább lett rajtam. Lehúzta a cipzárt, én pedig akartam megfordulni, azzal a lendülettel a ruha pántja lecsúszott a vállaimról.

Végig követte szemeivel ahogy lehullik a ruha rólam, majd tág szemekkel meredt rám. Mivel alapból egy bő pulcsiba és farmerba jöttem, ezért nem vettem fel melltartót, mivel nem látszódott a pulcsiba, hogy van e rajtam vagy sem. Szemei egyből a mellkasomra tévedtek, majd beharapott ajakkal nézett végig rajtam. 

Közelebb lépett, majd derekamra fogott és közelebb húzott magához. Ajkai megtalálták az enyémet és akaratosan megcsókolt. Kezeimet automatikusan a nyaka mögött összekulcsoltam, egyiket a dús hajába vezettem. Nem gondolkodtam, üres fejjel cselekedtem. Nem érdekelt semmi.. Ez amúgy se volt olyan dolog amit ne csináltunk volna eddig már.. ez alkalommal viszont mindketten józanok voltunk.

Kezeivel végig simított minden egyes porcikámon, és nem kellett sok neki, ujjai megtalálták bugyim szegélyét. Kínzó lassúsággal végig húzta ujját az alsóneműbe bújtatott nőiességemen. Félrehúzta, majd egyik pillanatban megéreztem két ujját elmerülni bennem. Fejemet automatikusan hátraejtettem az élvezettől. Egy apró nyögés szabadult ki az ajkaim közül, mire Taeyong kezét a szám elé helyezte.

- Shhh.. egy hangot se akarok hallani, megértetted? – szemei elsötétültek, a vágy lángjai lobbantak fel benne. Aprót bólintottam engedelmesen, majd nyögéseimet visszafogva harapdáltam ajkaimat. 

Mikor már közel jártam a beteljesüléshez, Taeyong kihúzta ujjait belőlem, és a nadrágjához nyúlt. Melegítőnadrágját könnyedén lehúzta, azt pedig az alsónadrágja követte. A semmiből egy óvszert vett elő, amin nagyon meglepődtem.

- Mindig van nálam. – mondta, majd foga segítségével kibontotta a kis tasakot.

Felgörgette álló szerszámjára, majd megfordított, így a tükörképemmel találtam magam szembe. Egyik kezét hátamra tette, majd lenyomta célozva arra, hogy pucsítsak. Kezeimet a falra helyeztem, ezzel tartva magamat.

Kezeit csípőmre helyezte, majd hirtelen elmerült bennem. Az érzésre felnyögtem, mire rácsapott egyet a fenekemre.

- Mit mondtam? – kérdezte fölényesen. 

- H-hogy maradjak csendben. – válaszoltam nyögéseimet visszafogva. Egyik kezével a csípőmet fogta, körmei belemélyedtek bőrömbe. Másik kezével a hajamba markolt, és felemelte a fejemet, ezáltal kénytelen voltam a tükröt nézni, amiben magunkat láttam...bűnbe esve.

Lihegésünk töltötte ki az apró öltöző fülkét, valamint erős szex szag keletkezett a levegőben.

Erősen belemarkolt a fenekembe, miközben én nagyot sóhajtottam, mikor is együtt léptük át a gyönyör kapuját. Kihúzódott belőlem, én pedig térdeimre rogytam. Követtem tekintetemmel minden egyes cselekedetét. Lehúzta magáról az óvszert, majd csomót kötött rá. Elővett egy zsebkendőt, majd bele csomagolta. Az öltöző fülkében található kukába dobta a kis csomagot, majd magára húzta alsóneműjét és melegítőnadrágját. Megigazította haját, majd kilépett a fülkéből.

- Minden rendben? – hallottam meg egy női hangot kintről.

- Persze. Beszorult a cipzár az egyik ruhán, és segítettem neki megoldani a problémát. –hangján hallottam, hogy mosolygott. Végül is, nem hazudott..

Ültem a padlón gondolataimba süllyedve. Felfogni is nehéz volt, hogy az imént történtek minden egyes perce megtörtént. 

Nem tudtam eldönteni mi az az érzés, amit éreztem abban a pillanatban. Megbánás? Boldogság? Valahogy nem találtam rá a megfelelő kifejezést...

Felkeltem a padlóról, ruháimat magamra aggattam és kiléptem az öltözőfülkéből tettetve, hogy minden rendben van és mintha nem történt volna semmi...

---------------------------------------------------------

Köszönöm, hogy elolvastad! Puszi! :3 🖤