Sziasztok! Ma csak egy fordítást tudtam hozni, de esküszöm készülnek a kérések! :D 

Instagrammon találtam ezt a történetet, @sapphirenct nevű oldalon található meg. Átírtam néhol, szóval nem teljesen egyezik meg az eredeti sztorival, valamint más személlyel írtam a részt, ahogy láthatjátok. Az író engedélyt adott arra, hogy lefordítsam és posztoljam! :3

Remélem tetszik ez a történet, és igyekszem a kérésekkel, csak idő kell! *-*

---------------------------------------------------------

Lullaby

Két hónap telt el azóta, hogy Jinyoung turnéra ment, nekem pedig napról-napra hiányzik ő. A kilenc hónapos kislányunk, Hanuel is hiányolta őt nagyon. Mindig sír mielőtt leteszem őt aludni addig, amíg fel nem hívom az apukáját, hogy énekeljen neki egy altató dalt. Csakis akkor akkor tud elaludni. El sem tudom hinni, hogy ma jön haza. Már nagyon vártam ezt a napot, Hanuel meg még inkább.

- Nyisd ki a szád Gyönyörűm! – mondtam gügyögve a lányomnak, aki nagyon élvezte az ételt amit evett. Felkuncogtam, mikor megláttam édes mosolyát, amint nyújtottam felé a kedvencét, az epres yoghurtot. 

- Ízlik, életem? – kérdeztem tőle gügyögve továbbra is, mire elkezdett sikongatni, miközben lábikóit mozgatta össze-vissza.

- Készen állsz játszani anyával? – kérdeztem, ő pedig ide-oda mozgolódott a székében arra várva, hogy karjaimba vegyem. 

A koszos edényeket a mosogatógépbe helyeztem, majd megmostam kezeimet mielőtt kivettem Haneult a székéből. A nappaliba mentem,  kezembe lányommal. A padlóra terítettem egy lepedőt, majd ráhelyeztem őt, én pedig leültem mellé. Kuncogni kezdtem, mikor megláttam, hogy a játékok felé mászik, amiket még én és Jinyoung vettünk neki. Telefonomat kezembe vettem, majd elkezdtem videózni, amit Jinyoungnak fogok elküldeni.

- Haneul, köszönj az apukádnak! – szóltam neki, ő pedig oda mászott hozzám amint meghallotta, hogy az apukáját emlegetem, és összezavarodva nézett a telefonomra.

- Appa, apppa~ – ismételgette, én pedig mosolyogva néztem őt.

- Hiányzik apa, ugye? – kérdeztem tőle, ő pedig ugyanazt a szót ismételgette.

- Nem sokára itthon lesz, már csak egy picit kell várni. – mondtam, majd megcsikiztem a pocakját, ami nevetésre késztette őt.

Fél óra telhetett el, én a padlón ülve figyeltem Haneult, ahogy játszik a játékaival, közben pedig kiadva a legédesebb nevetéseket, sikoltozásokat.

Az ajtó felől, a zárnak kattanását hallottam. Haneult a kezembe véve keltem fel a padlóról, majd az ajtó felé kezdtem el sétálni.

- Jinyoung! – mondtam boldogan, majd szorosan megöleltem őt. Hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek és az arcomon lefolyjanak. Megölelt mindkettőnket, majd egy-egy puszit a fejünkre nyomott.

- Hiányoztatok.. – mondta, majd szorított egy picit az ölelésen.

Nem tehetek róla, de könnyeim csak úgy csordogáltak le az arcomon. Boldogság, az amit éreztem. A sok videóhívás, hívás vagy üzenetezés nem éri el azt a boldogságot, amit akkor érzek amikor mellettem van. 

- Ne sírj, Szívem.. – mondta, majd az hüvelykujjával letörölte az arcomon lefolyó könnycseppet. A lányunk csak zavarodottan nézett ránk a szituáció miatt. Felkuncogtam, majd egy csókot hintettem Jinyoung ajkaira.

- Eszméletlenül hiányoztál.. – mondtam ránézve. 

- Ti is nekem! El sem tudod képzelni mennyire.. – mondta, majd figyelmét lányunk felé szentelte. 

- Hogy van az én kis Hercegnőm? Szót fogadtál anyának, amíg én távol voltam? – gügyögött hozzá, miközben kivette a kezemből. Haneul boldogan nevetgélt és sikoltozott.

Elmosolyodtam a látványra, amit a két kedvenc emberem a világon adott. Elővettem a telefonomat, majd készítettem egy fotót róluk, mire Jinyoung rám figyelt. Rámosolyogtam, majd megfogtam bőröndjét és felvittem a közös szobánkba előkészülve ahhoz, hogy letudjunk feküdni aludni, ezzel pedig időt adva nekik, hogy tudjanak egymással foglalkozni.

Pár perc múlva lementem az első emeletre és az a látvány fogadott, hogy Jinyoung elaludt a kanapén, miközben Haneul a kezében volt és mesét nézett. Óvatosan megfogtam a karját, és szólítgatni kezdtem. Lányunkat kivettem karjai közül.

- Biztos fáradt vagy. Menj el zuhanyozni, hogy le tudj feküdni aludni! – mondtam, miközben az arcát cirógattam. Kinyújtotta izmait, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. 

- Haneul, itt az idő, hogy lefeküdj aludni. Menjünk, csináljuk meg a tejedet, hogy aztán letudj feküdni aludni. – mondtam miközben a konyha felé sétáltam. 

Kivettem a szekrényből a por állagú formulát, majd a konyhaszekrényre helyeztem. Elővettem egy cumis üveget, majd kiöblítettem és megtörölgettem. Elkészítettem a tejet, majd miközben sétáltam a szobája felé, etettem őt. Leültem a hintaszékbe, majd megvártam míg megissza a tejet. Megbüfiztettem, majd vártam egy picit még. Simogattam a hátát, és puszikat hintettem a fejére. Pár perccel később, amint be szerettem volna tenni őt az ágyába, elkezdett sírni. Sóhajtottam egyet, majd ismét a karomba vettem őt, és a szobánk felé vettem az irányt.

- Tudsz segíteni elaltatni őt, kérlek? – mondtam, miközben megláttam Jinyoungot a szobában szárítani a haját egy törölközővel, póló nélkül.

- Egy újabb altatóra van szüksége az én kis Csillagomnak? – kérdezte gügyögve, majd magára húzott egy fehér pólót. Kivette a kezemből Haneult, majd a szobája felé vettük az irányt. Elkezdte ringatni őt karjában, majd lágy hangon elkezdett énekelni. A gyönyörű, nyugtató angyali hangja mosolygásra késztetett.

- Aludj jól, apuci pici hercegnője! – mondta suttogva, majd adott egy puszit a homlokára és az ágyikójába tette. 

- Jó éjszakát Gyönyörűm! – mondtam, majd betakartam őt.

Lekapcsoltuk a lámpákat, majd csendben átsétáltunk a saját szobánkba. Az ágyra ültem, Jinyoung pedig mellém, és egy ölelésbe vont.

- Hiányoztál! – mondta, majd gyengéden kezdte el csókolni ajkaimat.

- Nagyon hiányoztál Jinyoung. Ahogy látod, Haneulnak is. – mondtam, majd szorosan megöleltem.

- Nehéz lehetett egyedül. Sajnálom.. – kért bocsánatot, mire megráztam fejemet.

- Neked még nehezebb volt. Tudtál aludni? Ettél rendesen? Megsérültél valahol? – bombáztam ezer kérdéssel, ő pedig felkuncogott.

- Minden rendben volt, csak hiányoztak a hercegnőim. Végre itt lehetek veletek, ami boldogsággal tölt el. – mondta, mire én elmosolyodtam és egy puszit nyomtam ajkaira.

Végül szorosan ölelve egymást feküdtünk le. Hihetetlen volt, hogy hónapok után végre itthon van, velünk. Hónapok után először érezhetem csókját, ölelését és érintését. Nem kívánhatnék ennél többet.

- Szeretlek T/N.. – mondta, majd megcsókolta homlokomat.

- Szeretlek Jinyoung.. – motyogtam mellkasába és szorítottam az ölelésen.

---------------------------------------------------------

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett ez a rész, és hamarosan jövök a kérésekkel! 🖤
:3