Életed legizgalmasabb szakaszának nevezheted azt az időt, amióta Jongdae-vel egy párt alkottok. Sosem unatkozol mellette. Mindig ki tud találni valamit, amivel feldobja a napodat, vagy esetleg elrontsa. A kapcsolatotok elején, nem gondoltad volna hogy egy ilyen ördöggel kezdesz bele egy kapcsolatba. Az elején egy édes kiscica volt, de ahogy egyre többet voltatok együtt, és jobban megismerted a szokásait, sokszor eltudnál tőle menekülni. Tudniillik, nagyon szeret viccelődni, poénkodni, és ez elől te sem menekülhetsz. Mostanában egyre jobban szeret téged megviccelni, amiből néha már kezd eleged lenni. Eleinte nevettél rajta, mert vicces volt, az tény. De a napokban ez egyre sűrűbb lett, és ezt már unod. Szereted őt, de sokszor kicsit sok az amit csinál. Sajnos, ő ezt sokszor ezt nem veszi észre. Egy-egy poénja, vagy tréfája rosszul sül el, és nagyon megtud bántani téged. Van amikor észreveszi hogy megbántott téged, de van amikor nem.

A mai nap, Jongdae írt egy sms-t, hogy valami fontosat szeretne neked mondani. Az üzenetben még az is állt, hogy fél óra múlva ott lesz nálad. Igaz, együtt vagytok pár éve, de még nem jutottatok el oda hogy összeköltözzetek. Kíváncsian vártad hogy megérkezzen. Nem tudtad hogy mit akar. Izgatottság áramlott az egész testedben. Ebben a fél órában csak arra tudtál gondolni hogy mit is akarhat. Gondolataidat megzavarva, szólalt meg a csengő. Az ajtóhoz rohantál, majd kinyitottad. Egy komoly arckifejezéssel rendelkező Jongdae-vel találtad magad szembe.

- Szia Szívem! – adtál volna egy csókot neki köszönésképpen, de ő elment melletted. Bement a házadba, és leült a kanapéra. - Történt valami? – kérdezted furcsálva előző tettét.

- Beszélnünk kell! – mondta.

- Miről? Történt valami? – aggodalmaskodtál továbbra is. Leültél mellé, és felé fordultál.

- Nekem ez nem megy tovább.. – mondta végig a szemedbe nézve. Egyik szemöldöködet felhúztad.

- Micsoda? – remegett meg a hangod. Nem akarod elveszíteni őt. Félsz hogy valamit rosszul csináltál, vagy valami nem volt elég jó neki. Az is megfogalmazódott benned, hogy te nem vagy elég jó neki? Ennyi év után, már nem is kellesz neki?

- Elegem van. Én ezt nem tudom így tovább csinálni. – tekintetét a plafonra vezette. - Belefáradtam. Unom már.. – sóhajtott egyet.

- Elmondanád végre hogy miről van szó? – kezdtél türelmetlen lenni. Szakítani akar? Rád vezette tekintetét. Arca komoly volt. Ritkán láttad ezt az arckifejezést.

- T/N.. – sóhajtott. Szemeit lehunyta. Percekig néma csendben ültetek egymást mellett, ami kezdett bosszantani téged. Éppen szólásra nyitottad a szádat, mikor elkezdett hangosan nevetni a melletted ülő.

- Mégis mi olyan vicces? – háborodtál fel. A kanapét csapkodta annyira nevetett Jongdae.

- Nincs semmi T/N! Csak megakartalak ijeszteni. Láttad volna az arcodat! – nevetett úgy hogy még egy könnycsepp is kicsordult. Tátva maradt a szád. A dohányzóasztalon asztalon lévő poharat felvetted, és teljes erőből földhöz vágtad. Jongdae meghökkenve nézte a szilánkokat a padlón. Még sosem látott ilyennek téged.

- Szerinted ez vicces?? Normális vagy? Azt hittem szakítani akarsz! Elegem van a folytonos tréfáidból! A lelkembe tiporsz az ilyen jellegű poénjaiddal! Menj a picsába Kim Jongdae!! – üvöltötted. Felkaptad a fogasról az egyik kabátodat, és kirohantál a házból. Bizony, most megütött egy mércét. Igazából, nem szomorú voltál hanem dühös. Ilyen messzire még nem ment el. Ez nagyon rosszul érintett téged. Lehet most egy hisztis picsának hisz téged, de nem igazán érdekelt. 

Szerencsétlenségedre, pont egy vékony kabátot sikerült lekapnod a fogasról. November vége fele járunk, és azért elég hideg van. Egy ismerős hangot hallottál meg mögüled, ezért gyorsabbra vetted a tempót, de mint kiderült, így is elég lassú voltál. Jongdae elkapta a kezedet, és magához húzott. Karjaival a derekadat átölelte. A mellkasánál fogva próbáltad ellökni magadtól. Sikertelenül. 

- Engedj el.. – sziszegted a fogaid között, és továbbra is próbáltad eltolni.

- Nem engedlek.. – suttogta. - Ne haragudj T/N! Túl lőttem a célon.. – húzott közelebb magához.

- Jongdae.. – kezdtél volna bele mondanivalódba, de hirtelen ajkait a tieidre tapasztotta. Lágy puszikat adott rá, de te nem viszonoztad.

- Nagyon sajnálom. Sajnálom hogy nem vettem észre hogy fájdalmat okozok neked a poénjaimmal. – döntötte homlokát a tiednek. Pár percig álltatok úgy, amikor észrevettétek hogy lehullott az idei első hó. Levette kabátját magáról, és belebújtatott téged.

- Megfogsz fázni.. – emelted rá tekinteted. Vetted volna le magadról a kabátját, de megállított. 

- Jelen esetben az pont nem érdekel. Bocsáss meg nekem kérlek! – nedvesedett be szemei. Válaszként csak a mellkasához bújtál.

- Szeretlek te bolond.. – suttogtad.

- Én is téged, Szerelmem.. – ölelt át.

--------------------------------------------------------

Sajnálom hogy nem volt rész! Végre megtudtam írni ezt a részt, szóval remélem tetszik a kérőnek! Ha szeretnél kérni részt, írj üzenetben! Köszönöm hogy elolvastad, és remélem tetszett! Puszi! ♡