A szerencsétlenségnek lehet jó oldala is..

---------------------------------------------------------

Teljesen el vagy havazva. Utolsó éved a középiskolában. A vizsgák, beadandók, és a sok-sok tanulás már az agyadra megy.
Be kell vallani, nehezen bírod ezt a sok stresszt. Nem tudsz ötven dologra egyszerre figyelni.
A sok stressz, idegeskedés, kapkodás meghozza gyümölcsét.
A megszokott kávézóban kéred ki éppen a kedvenc italodat. Késésben vagy, de kávé nélkül nem indulhat a reggel. A kért itallal a kezedbe indulsz el a kijárat felé, a táskádban matatva. Figyelmetlenségednek hála, neki ütközöl egy izmos mellkasnak. Az életet jelentő lötty, pedig a mellkas tulajdonosára borul. Szerencsétlenségedre, meg is csúszol a kiömlött folyadékon. El is estél volna, ha egy erős kar nem ragadja meg a derekad.

- Jól vagy? – kérdezte egy narancssárga hajú fiú.

- Igen, jól vagyok.. – motyogtad az orrod alatt. - Viszont a pólód.. – mutatsz rá az előbb említett ruhadarabra. - Sajnálom..

- Ne is törődj vele! Te jól vagy, és ez a lényeg. – villantott egy szexi mosolyt, amibe fülig pirultál.

- Még egyszer sajnálom hogy leöntöttelek, de már így is késésben vagyok. – hadartad. - Ne haragudj! – hajoltál meg előtte és elindultál a kijárat felé.

- A nevedet megtudhatom? – kiáltotta utánad.

- T/N! – kiáltottad hátra se nézve.

Szó szerint rohantál az iskolába.
Az óra közepére sikerült beesned az ajtón. Minden szempár rád szegeződött.

- Elnézést a késésért! Közbe jött néhány dolog.. – lihegve hajoltál meg a tanár előtt.

- Üljön le! – intett és magyarázott tovább. Hátra mentél és leültél a legjobb barátnőd mellé, aki kíváncsi szemekkel figyelt téged.

- Ne kérdezz semmit. Szerencsétlen vagyok.. – mondtad és lehajtottad a fejed a padra. A barátnőd, HyunA nem is szólt egy szót se. Óra után, elmeséltél neki mindent, hogy mi történt reggel.

Próbáltál a tanórákra koncentrálni, de a reggeli fiú volt a fejedbe.
Így lejáratni magadat.. Aishh..
Nagy szenvedések árán, de túlélted a mai napot. Alig vártad hogy hazaérj és ledőlhess a pihe-puha ágyadba.

Másnap, sikerült időben felkelned, így nyugodtan sétáltál a nap mint nap megtett úton a kávézóba. Titkon, remélted hogy találkozol a titokzatos fiúval.
Valószínűleg, az égiek meghallgatták a kérésed, mivel Ő is ugyanakkor ért a kávézóhoz, mint te.

- Nocsak, kit látnak szemeim. – mosolygott rád édesen, és kinyitotta az ajtót. Megfogta a kezed és behúzott az üzletbe.

- Meghívhatlak egy innivalóra? – kérdezte és az arcán egy édes mosoly terült el. Bólintottál. Egy asztalhoz vezetett, majd kihúzta az egyik széket, jelezve hogy helyet foglalj. Mosolyogva nézted végig ezt a kedves gesztust.

- Köszönöm.. Ööö.. – köszönted meg, de mivel nevét nem tudtad, így hangosan elgondolkodtál.

- Jimin. A nevem Park Jimin. – mutatkozott be. Egy pincérfiú ment oda hozzátok felvenni a rendeléseteket.
Először nagyon szerény voltál, de utána teljesen bele lendültél a társalgásba.

Egy csomó minden megtudtál Jiminről. 21 éves, egyedül él és a zene szerelmese. Mosolyogva mesélte, hogy ő maga is ír dalokat, ráadásul még énekel is.
Felkeltette az érdeklődésedet ez a fiú. Egyre több, és több mindent akartál megtudni róla.
Természetesen magadról is meséltél.
Annyira belemerültetek a beszélgetésbe, hogy észre se vetted mennyire elment az idő.

- Aish.. – sóhajtottál.

- Baj van? – fürkészte aggódó tekintettel az arcod.

- Nincs baj, csak nagyon elment az idő. Ma már nem megyek be az iskolába. Te érdekesebb vagy. – a végét suttogtad, de úgy tűnik Jiminnek nagyszerű hallása van, mivel meghallotta.

- Érdekesebb vagyok? – villantott egy önelégült vigyort.

Az egész napot vele töltötted. Nagyon boldog voltál, hogy megismerhetted őt. Érdekes személyiség, és ez vonz benne.
Várjunk.. Vonz téged?
Nincs olyan hogy szerelem első látásra.. vagy mégis?

A kis találkozótokat egyre több követte. Kialakult köztetek, egy úgy nevezett kötődés.
Nem volt olyan nap hogy ne találkoztatok volna. Jimin elvitt egy csomó gyönyörű helyre. Nagyon közel kerültetek egymáshoz.
Egyre inkább úgy érezted hogy beleszerettél Jiminbe. Ezzel egy baj van. Nem tudod hogy az érzés kölcsönös e.
Sokszor viselkedett furcsán Jimin. Egyre többször érintette meg a kezed, a derekad, egyre többször simított végig a fenekeden "véletlen". A félrecsúszott puszikról ne is beszéljünk.
Nem tudtad ezeket az apróságokat hova tenni.
A szíved mindig nagyot dobbant ha megláttad őt. Mikor elment melletted és kellemes, férfias illata az orrodba szökött.
Soha nem engedte hogy egyedül haza menj. Mindig hazakísért, hiába volt ezer dolga, féltett téged.
Jól esett neked hogy ennyire törődött veled. Többet akartál Jiminből.
Akartad Őt...

Egyik nap, Jimin megkért hogy öltözz fel csinosan, mivel este elvisz valahova. Vad készülődésbe kezdtél mikor az órára pillantottál. Este 7-re mondta hogy jön érted. Sose késik, mindig pontos időben csenget be hozzád.
A szekrényed előtt álltál körülbelül 10 percet, hogy eldöntsd mit akarsz felvenni.
Végül a választásod egy vörös ruhára esett. Combközépig ért, nem volt kint benne semmid, de mégis csinos voltál benne. A hajadat csak simán begöndörítetted, így lágy hullámokban omlott válladra.
A ruhád színéhez illő rúzst kentél fel ajkaidra. Szempilláidra szempillaspirált tettél, szemeidet pedig vékonyan kihúztad.
Felvetted a fekete magassarkúdat, de még így is sokkal alacsonyabb vagy Jiminnél.
Elégedetten néztél a tükörbe.
Magadra fújtál a vanília illatú parfümödből, és vártad hogy megérkezzen a Herceg.
Pár perc várakozás után, csengettek, mire felpattantál a kanapéról és az ajtóhoz siettél. Mikor kinyitottad, a megszokottabbnál jobban kinéző Jiminnel találtad magad szembe. Valószínű tátva maradt a szád, mivel Jimin elkezdett kuncogni.

- Gyönyörű vagy.. – adott két puszit arcodra üdvözlésképpen, vészesen közel a szádhoz.

- Te is nagyon jól nézel ki. – mondod, majd kilépsz a hűvös, tavaszi levegőre.

A vacsora nagyon jól telt, élveztétek egymás társaságát.
Boldogság töltött el téged hogy Jiminnel lehetsz. Nem egyszer csalt mosolyt az arcodra, és egy csomószor megnevettetett.
Vacsora után egy folyóhoz vitt el sétálni.
Csendben sétáltatok egymás mellett, mikor Jimin lassan rákulcsolta ujjait a tieidre. Jó érzés töltött el belülről.

- Egy ideje érzek valamit, amit már nem bírok magamban tartani. – szólalt meg egy hosszabb csend után. Kezét elszakította a tiédtől, majd szembefordult veled.

- Minden azon a napon kezdődött.. – kezdett bele, mire te kíváncsian vizslattad szemeiddel a fiút. - Áldom azt a napot amikor nekem jöttél, és rám borult a kávéd. Nagyon szimpatikus voltál első látásra. Reménykedtem hogy hátha látlak még. – tartott szünetet és mély levegőt vett. - Aztán egyre jobban megismertük egymást. Több mindent tudtam meg rólad, és nagyon tetszett a személyiséged. Tetszett az, ahogyan törődtél velem, hogy ott voltál mellettem mikor szar helyzetben voltam. Tetszettél. Mára meg? Beléd szerettem T/N! – csak úgy ömlöttek belőle a szavak.

- Rájöttem.. Azt akarom hogy Te legyél az akinek reggelente meglátom először az arcát. Te legyél az, akit bármikor, és bárhol megcsókolhatok vagy megölelhetek. Legyél Te a menedékem, a boldogságom. A legfőbb dolog pedig, én akarok lenni az, aki vigyáz rád, óv téged mindentől. Én szeretnék az lenni, akit te a Szerelmednek hívsz.. – könnyes szemekkel hallgattad végig a mondandóját.

- T/N, Leszel a barátnőm? – tette fel azt a kérdést, amire már nagyon régóta vársz.

- Igen! Igen Jimin, boldogan leszek a barátnőd!! – ugrottál a nyakába. Nevetve karolta át a derekadat.

- Szeretlek Jimin!! – néztél barna szemeibe, majd ajkait kezdted el vizsgálni.

- Én is téged T/N! – mondta, majd mintha meghallotta volna gondolataid, lágyan az ajkaidra tapadt. Egy csomó érzelmet belevitt ebbe a csókba. Nem erőszakoskodott, lágyan falta ajkaidat.

Egy dolgot biztosra tudsz mondani..

Imádod Őt...